Pesti Napló, 1917. május (68. évfolyam, 113–138. szám)

1917-05-18 / 127. szám

tzasatrnafl Tűz a Lipták-gyárban A kár másfél millió Csütörtökön este hatalmas tűzvész pusztított Kispest-Szentlőrincen: a Lipták-féle gépgyár gyu­ladt ki s a nagykiterjedésű gyártelep több épülete leégett. A Lipták-gyár egyike a környékbeli legna­gyobb gépgyáraknak, gépalkatrészeket és faalkat­részeket gyártanak benne. A hatalmas épülettömb főfrontja a Sárkány­ utca felé néz. A gyár több, mint hatezer munkást foglalkoztat. A tűz fél hat óra táján ütött ki, amikor a munkásokat felváltották. A munkások észrevették, hogy a mintaraktárból lángok csapnak fel. A gyári tűzoltóság azonnal kivonult, a környéken lévő gyárak tűzoltói is segítségül jöttek és hozzá­láttak az oltási munkálatokhoz, de a tű­z olyan rohamo­san terjedt, hogy segítségül kellett hívni a buda­pesti tűzoltóságot is.A budapesti tűzoltók nagy készültséggel siet­tek ki Kispest-Szentlőrincre, de mire kiértek, már a harminc méter hosszú és húsz méter széles asz­talosműhelybe is belekaptak a lángok s a műhely rövid idő alatt teljesen leégett. Leégett a minta­raktár is, ahol a tű­z keletkezett s a raktárra­l együtt leégett a mintakészlet is, amely körülbelül 400.000 koronát ért. A leégett asztalosműhelyben is rengeteg nyersanyag volt felhalmozva. A tűz át­terjedt a mintaraktár közelében lévő étkező helyi­ségre is, ahol a gyár munkásai és hivatalnokai szoktak étkezni. Ennek az épületnek is leégett a teteje, de a bútorokat még meg lehetett menteni. A fémöntő egy része is kigyuladt, de ezt az épüle­tet sikerült megmenteni a pusztulástól. A tűz körülbelül három és fél óra hosszat pusztított, csak tíz órára sikerült leküzdeni a ve­szedelmet. Eddig nem lehetett kideríteni, mi okozta­ a tüzet, csak annyit tudnak, hogy a tűz minden va­lószínűség szerint a fémöntő és a mintaraktár kö­zött keletkezett. Egyébként pénteken délelőtt meg­tartandó tűzvizsgálat fogja megállapítani a tűz keletkezésének az okát. A katasztrófának szerencsére nincs emberál­dozata, mindössze egy könnyű sebesülés történt: egy munkás sérült meg, aki segédkezett az oltási munkálatokban. A kár több mint másfélmillió ko­rona. DOKTOR SENKI — REGÉNY — Irta: GÁBOR ANDOR (Mlndcn <oj fentartva) (44) Az ügyészhelyettes, aki az aktát aláírta, ragaszkodott Szelemen Ákos előzetes letartóz­tatásához, a lapok másnap reggel már hango­san és bőven írták meg a sajtószabadság sé­relmét. A főügyész nem tudta mit csináljon, nem csinált tehát semmit. Szelemen Ákos az egész napot az ügyészség fogházában töltötte s az írók és újságírók küldöttsége már másnap dél­előtt fent volt a Házban, hogy az igazságügy­miniszter előtt demonstráljon. A küldöttség ve­zetésére egy koros ellenzéki képviselőt akartak felkérni, aki huszonöt év óta volt szerkesztő és honatya, de a küldöttség vezetését nem vál­lalta, mert az volt a véleménye, hogy legoko­sabb volna, ha az egész ifjú irodalmat, úgy ahogy van becsuknák, mert határtalan orcát­lanság, amit a fiatalok a nyomtatott betűvel művelnek. Így fanyalodott rá a deputáció, noha nem szívesen tette, Jánosra, aki negyed­óra alatt rendbehozta az ügyet, nem ugyan a kupolacsarnok előtermében tartott rendes szó­noklattal, melyből a miniszter semmit sem tud­hatott meg s melyre természetesen csak a rendes választ kapta, hogy a miniszter beha­tóan fog foglalkozni a kérdéssel és hova ha­marabb megteszi intézkedését, hanem azzal az információval, amit Prokeschtől kapott és ma­gánbeszélgetésben adott tudtára a miniszter­nek, hogy hivatali túlbuzgóság mérgesítette el az ügyet. A miniszter telefonált az ügyészségre, az ügyészség kibocsátotta Szelemen Ákost és Pro­kesch megmondta Jánosnak: — Megmentetted a sajtószabadságot. A sajtószabadság nyert. A szörnyű precedens el van hárítva. A másik küldöttség egészen szürke kül­döttség lett volna, ha véletlenül nem éppen a postatakarékpénztári tisztviselők küldöttsége, melynek Rechnitz úr is tagja volt. Ezek az urak előbb küldöttségileg keres­ték fel Jánost, amaz alázatos kérelemmel, hogy vezesse küldöttségüket. A küldöttség kül­döttsége még nem említette, nem merte emlí­teni, hogy összefüggést lát maguk és Frideczky János báró közt, Rechnitz akkor nem volt velük. A parlamentben azonban a többi ferenc­józsef kabát közt ott volt a Rechnitzé is, sőt volt hivatalfőnöke mind márt megszólította Já­nost, kicsit izgatott hangon: — Én mondtam nekik, hogy Hozzád for­duljunk, méltóságos uram . . . (Rechnitz szeretett volna úgy emlékezni rá, hogy már a hivatalban ilyen viszony volt köztük.) János azonban kissé mereven adta vissza a szót: — Nagyon köszönöm, hogy ön hívta fel rám az urak figyelmét. Rechnitz nem kísérletezett tovább, sőt kissé d­adognni kezdett. •— Igen, igen . . . én mondtam az urak­nak, hogy ha valaki szívén hordozza sorsun­kat, akkor Méltóságod az . . . — Valóban. — .... aki ismeri nemcsak munkánk fontosságát . . . hanem nagy men­tyiségét is ... s javadalmazásunk szű­k méreteit . . . lehet mondani, hogy szű­k méreteit . . . — Menjünk, uraim, — mondta János a többiekhez fordulva. — A kegyelmes urat már értesítettem. S amíg mentek a miniszter szo­bája felé, János azt gondolta, hogy a tegező­dést tulajdonképpen engedélyeznie kellett volna Rechnitz urnak, mert ha van köszönni­valója, akkor mindent Rechnitz urnak köszön­het és annak, hogy Rechnitz ur egyszer go­romba volt s neki azt mondta: — Fogja be a száját! A miniszter még nem volt a szobájában s mig vártak rá, Rechnitz újra János mellé furakodott és megpróbálta az előbbi csorbát kiköszörülni: — Ki gondolta volna, nemde, ezelőtt négy­évvel, ki gondolhatta volna, hogy mi ha kül­döttségbe jövünk őexcellenciájához, a küldött­séget éppen Méltóságod fogja vezetni. — Múlnak az idők — felelte János. — Bizony múlnak ... de nem mindenki számára múlnak olyan értékesen. Méltóságod, talán el sem­­­hiszi, hogy én azóta mindössze egy fizetési osztálylyal kerültem feljebb. — Rosszak az előlépési viszonyok? Nagyon rosszak. . •— Ezt is meg fogom említeni a kegyelmes urnak.­­ — Kegyeskedjék. Az ember beleőszül a hivatalába. Tetszik látni — és Rechnitz úr őszbe csavarodó fejére mutatott — családja van, felnőtt gyerekei, reprezentálnia is kell... És mi a fizetése? Nevetséges összeg. — Ezt is meg fogom említeni a kegyelmes urnak. — Kegyeskedjék . . . A miniszter jött, János elmondta a kis be­szédet, amelyben a régóta húzódó fizet­ésrende- PESTI NAPLÓ 1917. május 20. 11 Győzelmes tengeri ütközet az otrantói szorosban - Sikeres német támadás Vauxaillonnál és Laffauxnál — Francia kudarc Monasztirnál A háború eseményei — a hasfihelyzet­ ­4 tizedik isonzói csata gyalogsági harcai­nak harmadik napján teljesen nyilvánvaló lett Cadorna haditerve, amit tegnapi számunkban már részletesen vázoltunk. Az olaszok táma­dásai tegnap már teljesen a Kai­fensik, a Monte Santo és M. S. Gabriele közti nyereg és a Görztől keletre fekvő dombok ellen irányul­tak. Az eredeti 40—50 kilométer széles küzdő­vonal tehát körülbelül 15 kilométerre szűkült, ahol most az igazi nehéz, nagy küzdelmek: a csata folyik. E f csatafrontnak két Monte S. Micheléje van, az egyik Plava alatt a 611 m. magas Kuk hegy, amely a Kai­fensiknak az Isonzó felé meredeken eső nyugati határgerin­cének a legfontosabb pontja, a másik pedig a 646 m. magas Monte S. Gabriele, amely a Chiapouano karsztvölgy kulcsa és amelynek elfoglalásával játszi dolog volna az olaszoknak megszerezni a Görz­ től keletre fekvő dombo­kat és így megnyitni az utat a Wippach völ­gyébe is. Már tegnapi cikkünkben hangoztattuk az olaszok tizedik nagy­­offen­zivájának a straté­giai kudarcát, amely az első két napon az új offenzív cél, Laibach irányában megindított nagyszabású (és talán?) ,­eglepő támadásaik összeomlásával bekövetkezett. A harmadik na­pon új tömegek harcbavetésével folytatott erő­szakolt támadásaiknak szinte nem volt sikere. Ez szinte természetes is, mert hadvezetősé­günknek, ha nem is készült volna az olaszos Laibach irányában megindított támadására, bőven volt ideje, hogy a veszélyeztetett terüle­tekre megfelelő tartalékokat kü­ldjön. (Itt öt sort törülitek.) Míg az olaszok nagy offenzíváját derék gyalogságunk feltartja, azalatt tengeri had­erőink egy bravúros vállalkozást hajtottak végre az Adrián s győzelmesen veszteség nélkül tértek vissza kikötőikbe. Nem le­het eléggé dicsérni maroknyi tengerészetünk vállalkozó szellemét, merészségét és kiválósá­gát, amikor egy ilyen szép sikerű vállalkozás­ról visszatér, mert mérlegelni kell tudni azt az óriási erőkülönbözetet, ami a mi flottánk és az egyesült olasz s a Földközi-tengeri angol és francia hajóhadak között fennáll. Nem csekély dolog áttörni az Otrantói tengerszoroson, amelynek egyik oldalán Brin­disi olasz hadikikötőben, a másik oldalon pedig a szinte megerősített Valonábann az Ad­riát őrző entente-flotta áll harcra készen. En­nek dacára sikerült teljesen a vállalkozás, mert egy olasz torpedónaszád rombolót, há­rom kereskedelmi gőzöst és húsz felfegyver­zett őrhajót pusztítottak el könnyű tengeri haderőink, azután pedig keresztülvágták ma­gukat szerencsésen, veszteség nélkül a túlnyo­mó erejű entente-flottán, amely az Otrantói útban lefolyt küzdelmek hallatára rögtön ki­futott. Ezeknél a visszavonulási küzdelmek­nél is elveszett egy angol cirkáló, több más el­lenséges hajó pedig megsérült. A nyugati hadszíntéren, az arrasi csata­téren az angolok egy nagy előretöréssel vála­szoltak a minapi német ellentámadásra és sikerült is nekik Roeux falut ismét visszafog­lalni. Máskülönben támadásuknak a Scarpe mentén nem volt eredménye. Az aisne- champagnei csatatéren a németek folytatták ellentámadásaikat és szép sikereket értek el, megjavítva védővonalukat Vauxaillon, Laf­fause községeknél és a Troidmond majornál. A két csatatéren május hónapban eddig 5000 foglyot ejtettek a németek, ami a német védekezés aktivitását dicséri, hiszen a táma­dók által ejtett foglyok száma sem sokkal nagyobb ennél. Bakos Tibor: Hivatalos jelen­tések­ ­. Kiadatott 1917 május 17-én délben, érkezett dél­után 5 órakor. KELETI ÉS DÉLKELETI HARCTÉR: Válto­zatlan. OLASZ HARCTÉR: Az Isonzo melletti harcok tegnap, aránylag nyugodt éjszaka után, ismét fel­lángoltak. Az olasz támadó tömegek, amelyek sza­kadatlanul erősítéseket kaptak, f­ Slökemüket a Pla­va-Saliano-i völgyszorostól keletre húzódó hegy­lánc és a Götz kapui előtti vonalaink ellen irá­

Next