Pesti Napló, 1922. október (73. évfolyam, 223–248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
4 Vasárnap PESTI NAPLÓ Konstantin király, a királyné és a hercegek elutaztak Görögországból London, szeptember 30. A Reuter-iroda athéni értesülése szerint Konstantin király, Zsófia királyné, Miklós és András hercegek egy görög kereskedelmi hajón elutaztak. A lapok jelentése szerint a volt király Palermóbautazott. Paris, szeptember 30. • Havas-ügynökség megerősíti a Venizelosznakírásba érkezéséről szóló hírt s arról számol be, hogy Venizelosz a következő táviratot kapta: A forradalmi bizottság bizalmát nyilvánítja önnek és ráruházza a nemzeti ügy védelmét s azonnali segítségét kéri. A táviratot öt ezredes és öt alezredes írta alá. Athén, szeptember 30. (Havas.) Az epiruszi és tráciai csapatok csatlakoztak a forradalmárokhoz. Athén, szeptember 30. (Havas.) Ganatasz a nemzetgyűlést feloszlottnak jelentette ki. Az ujj nemzetgyűlési választásokat november havában fogják megejteni. A király az uj nemzetgyűlésen leteszi az esküt. Még nem tudják, várjon az entente elismeri-e György királyt. Bécs, szeptember 30. Megbízható forrásból nyert értesülés szerint az új görög kabinet összeállítása a következő: miniszterelnök és hadügyminiszter Chalankisz, igazságügy: Vasziliu, belügy: Krakidasz, népjóléti: Koxiadesz, közlekedésügy: Kallidasz, külügy: Papachrisztosz, tanügy: Giotesz, pénzügy: Diomedesz. A kabinet valamennyi tagja Venizelosz követője, akik azonban annak idején kevés kivétellel, távolmaradtak Venizelosz aktív politikájától. (II.) A fővárosba hozott tejmennyiségbőn csak 22 százalék nincs hamisítva (Saját tudósítónktól.) A főváros meg akarja oldani a tejkérdést, mert egyrészt a tej árának megállapítása, másrészt egyéb zavarok miatt a tejfelhozatal az utóbbi időben állandóan csökken, ezenkívül igen sok hamisított tej kerül forgalomba. A főváros kezdettől fogva a szabad tejforgalom ellen volt és most arra törekszik, hogy a kormány a téli nyomorra való tekintettel bizonyos intézkedéseket léptessen életbe, mert a szegények, betegek és csecsemők tejellátását feltétlenül biztosítani kell. Moussong Géza királyi tanácsos, a központi tejhivatal igazgatója erről a kérdésről a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — A főváros lakosságának elsőrendű érdeke, hogy jó tejhez jusson, olyan tejhez, amelyet a hatóság szakközegei állandó ellenőrzéssel irányítsanak az egyes elárusító helyekre. Most a földmivelési minisztérium és a központi tejhivatal egy miniszteri rendelet alapján tejszállítóknak is ad engedélyeket a tejfelhozatalra, ezeket azonban már nagy számuknál fogva sem lehet ellenőrizni, így aztán hallatlan dolgok történnek a tejüzérkedés terén. Ezt legjobban a most elkészült hivatalos statisztika mutatja meg. A központi tejhivatal ellenőrei és a fővárosi vegyészeti intézet vegyészeinek közreműködésével tartott razziaszerű tejellenőrzések alkalmából a vegyészeti intézet az elmúlt félévben megvizsgált 1484 mintát, ebből mindössze 173 felelt meg. Nem felelt meg, szóval hamisított volt 1311 minta. A vízzel történt hamisítás maximuma januárban 50, február 135, március 125, áprilisban 60, májusban 100, júniusban pedig 75 százalék volt. Júliusban és augusztusban megvizsgáltak 1097 mintát, ebből csak 75 felelt meg, hamisított volt tehát 1022 minta. A hamisítás maximuma 65, illetve 85 százalék volt. A tejhivatal ellenőrei által az első félévben 56.283 liter tejet rekviráltak el, ebből megfelelt 5695 liter, hamisított volt 50.528 liter. Júliusban elrekviráltak 15.523 litert, ebből 2361 liter felelt meg, hamisított volt 13.161 liter. Augusztusban 9484 liter tejre tettük rá a kezünket, ebből megfelelt 1355 liter, hamisított volt 8129 liter. Ebben az évben összesen 81.292 literből megfelelt 9111 liter, nem felelt meg, szóval hamisított volt 71.881 liter. A felsorolt adatok százalékokban kifejezve azt mutatják, hogy az első félévben vett minta szerint 88 százalék volt a rossz tej és csupán 12 százalék a megfelelő. Július és augusztusban azonban a százalék felugrott 93 százalékra és csupán 7 százalék volt a megfelelő. A tejhivatali ellenőrök adatai szerint az elmúlt nyolc hónapban a legfoglalt tejből szintén 78 százalék volt a rossz tej és csak 22 százalék volt a megfelelő. A múlt esztendőben valamivel kedvezőbb volt a helyzet. Ezeket a visszaéléseket csak úgy lehetne megoldani, ha annyi tejvállalatot létesítenénk, amennyire a fővárosnak szüksége van és ezek a vállalatok a központi tejhivatal és a vegyészeti intézet szigorú ellenőrzése alatt állnának. A tejüzérkedők kizárása még anyagi érdekből is szükséges, az üzérek ugyanis a tejtermelőknek nagy árakat fizetnek és így az ellenőrzés alatt álló tejvállalatoktól elvonják a tejet. A főváros a kormány segítségét kéri ebben a dologban és azt kívánja, hogy a kormány a legális tejtermelés és a kereskedelem közé ékelt közvetítők manipulációit sürgősen tiltsa el. A pesti éjszaka züllöttjeinek berlini barátnője Bemutatkoztam. — Nagyon örülök, — mondta mosolyogva, a kiejtésén érzik, hogyészak-germán származású. Magas, erős nő, a haja őszül, de a szeme fiatalosan csillog, kétszer is kérem, hogy ismételje meg a nevét, mert nem lehet megérteni. Végre leírja egy papírdarabra: Maria Durdis-Schaarschmidt. A hamburgi „Nachtmissio" tagja. Ebben az egyesületben, csupa olyan nő van együtt, akinek az az életcélja, hogy az egész világ minden részében az éjjeli élet veszendőnek itélt lelkeinek ne kelljen elkárhozniok. — Főképp az anyákat és a rossz útra tért lányokat akarjuk visszaadni az életnek, — mondja. — Az a felfogásunk, hogy a két keze munkájából éljen meg mindenki s az a hitünk, hogy nincs olyan szerencsétlen, züllésre hajlamos vagy már elzüllött teremtés, akin jó szóval, rábeszéléssel ne lehetne segíteni. A „Nachtmissio" nem pénzzel, munkaalkalommal és adományokkal harcol. Az ő fegyverük a szó. A prédikáció, az előadás meggyőző erejével térítenek, minden tag egy-egy apostol, fanatikus Hittel és szilárd elhatározással végzik sokszor fáradságos és sokszorveszélyes munkájukat. Ez az asszony, aki most Pestre jött tanulmányokat gyűjteni és téríteni, így beszéli el legérdekesebb hamburgi élményét: — Két társnőmmel egy lebujban voltunk, éjfél után, csupa részeg matróz, durva, vad férfi és hozzájuk illő nő között. Leültünk egy asztalhoz. Valamelyik lányt megütötte a társaságában levő férfi, erre sírni kezdett. Az asztalunkhoz hívtuk, vigasztaltuk. Elmondtuk neki, hogy kik vagyunk, mire letörölte a könnyeit és visszament a társasághoz. Egy perc alatt az egész csapszék érdeklődése felénk terelődött és a részeg férfiak és a gúnyosan kacagó nők arra kértek, hogy nos hát prédikáljak nekik!... — De nem itt, a kocsmában, — védekeztem. A magatartásuk fenyegető volt, nem ijedtem meg. — Gyertek fel az isten szabad ege alá, — mondtam, — ott tartok nektek előadást. — Tanakodni kezdtek. Végre úgy határoztak, hogy jól van, meghallgatnak, de gyorsan. Társnőim a rendőrségre szaladtak, féltek, hogy valami baj történik velem. Tényleg, eleinte zúgolódva hallgattak, mire erélyesen kijelentettem, hogy ők maguk kértek fel a prédikációra, kötelességük hát, türelmesen kitartani. Úgy is történt, a közönségem lecsillapodott, a rendőröknek nem akadt dolguk s a prédikáció végén sorra hozzám járultak, a kezemet csókolták, ezer köszönetet mondtak, sírtak és ujjongtak, volt olyan nő, aki nyomban hazament és felesküdött, hogy ezentúl rendes munkás lesz belőle... Igénytelen történet, az ő szájából kell hallani, hogy az emberek megérthessék a jelentőségét, Olyan büszkén és boldogan mesélte, mint aki valami nagynagy teljesítményt végzett, fontos, életbevágó miszsziót Ez az ő hivatásuk, társnői a világ minden részét beutazták, neki Magyarországot osztották ki. — Persze az csak a háború előtt volt, hogy messze idegenbe is elmehettünk. Ma már a valutíáris viszonyok csak kisebb, szerényebb körutakat engednek meg. Pesten sok száz asszony és férfi hallgatta előadásaimat, a régi parlamentben és a külvárosokban beszéltem. Azonkívül egy magasrangú rendőrtisztviselő kíséretében bejártam a pesti éjjeli tanyákat, nem ahol a gazdagok mulatnak, ott voltunk, ahol a társadalom legalacsonyabb rangú rétege zajlik... Megkérdeztem, hogy mit tapasztalt nálunk? Ezt mondta: — Egy külvárosi lebujban hozzám jött egy idő, ötvenötéves. — mondta. Tizenkilencéves korában került el a szülői háztól. Most szeretne visszamenni az anyjához, aki már nyolcvanéves. Úgy könyörgött, hogy juttassuk őt vissza, mintha tíz esztendős lenne, aki barangolás közben eltévedt hazulról. — Az a meggyőződésem, — fejezte be hogy a pesti éjszaka szerencsétlenjeit majdnem mind vissza lehetne téríteni a jó útra — erős munkával, sok kitartással. Persze ez fáradságos, nem sokan vállalkoznának rá az önök országában, — tette hozzá nevetve. No majd mi eljövünk gyakrabban, a vidékre is megyünk. Én már jártam Nyíregyházán, a vidéket is ki akartam tapasztalni... Vendégszerető pesti házigazdái elmondták róla, hogy minden nap, pontosan két levelet kap, az urától és a kislányától, ő is két levelet ír haza naponta az urának, meg a kislányának. Azt is leírja, hogy mit főzzenek otthon ebédre és vacsorára. Ilyen pontos, mintaszerű családi életre szeretné az egész világot rászoktatni. 1922 október1. Utasa Ferenc eSterű összeférhetetlenségi bejelentés készül (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben már teljesen elintézettnek tekintik a „fajvédelmi koncentráció" ügyét s ezel együtt az egységes párt legutóbbi összejövett felmerült Gombos-Nagyatádi -Vlain-féle affért is. Ez utóbbinak azonban váratlan következménye támadt mára amennyiben ellenzéki oldalról Ulain Ferenc ellen összeférhetetlenségi bejelentést fognak tenni. Az ügy előzményei a következők: mint ismeretes, az egységes párt szerdai összejövetelén Ulain Feranc Gömbös Gyula hangadása nyomán szintén erélyes hangon szállt szembe a koncentrációt ellenző nagyatádistákkal és csak akkor torpant meg, amikor nagyatádiét egy-két hűvös szóval leintették. Ekkor mintegy magyarázatképpen kijelentette, hogy ő föltétlenül alárendeli magát nagyatádi Szabó akaratának, annál is inkább, mert Barcson nem őt, hanem nagyatádi Szabó Istvánt választották meg. Ha Nagyatádi nem tett volna érdekében annyit ebben a kerületben, amelyről Nagyatádi jóformán az ő kedvéért mondott le, illetőleg amely Nagyatádi jóakaratából jutott neki, akkor ő nem lenne képviselő. Kötelességének érzi tehát, hogy abban a pillanatban, amikor ellenkezésbe jutna Nagyatádival, lemondjon a barcsi mandátumról. Ellenzéki körökben meglepetést keltett ez az őszinte vallomás, amely teljesen kimeríti az összeférhetetlenségi törvény idevonatkozó passzusát. Öilyeten képtelennek tartják, hogy képviselői funkciót fejthessen ki a parlamentben olyan valaki, aki a kormány egyik tagjával szemben ennyire függő viszonyban van. Éppen ezért a parlament legelső üléseinek egyikén el fog hangzani Ulain Ferenc ellen is összeférhetetlenségi bejelentés. Főzelék-feltétel vendégsereg az éttermekben (Saját tudósítónktól.) A régi világban a szolid polgári família kiruccanásnak tartotta, ha egy napon vendéglőben fogyasztotta el a vacsoráját. Az meg éppenséggel a legkivételesebb ritkaságok közé tartozott, hogy a takarékos háziasszony déli időben elmozduljon a tűzhely mellől és uralskájával és CS9-metéivel bevonuljon egy étterembe ebédelni. Az ilyesmi már a jó házi erkölcsi fölfogásba is beleütközött volna. Estelente még megetett néhanapján, hogy a derék házaspár jókedvében betért a sörcsarnokba, hogy ott költse el a vicsoráját és fölös pénzecskéjét Mert hisz' meglehetősen költséges passzió volt az ilyesmi. Vendéglőten étkezni! Fizetni a drága ételeket, amikhez olyan kevés zsírt csöpögtetett a szakács, mintha legalább is a sajátjából mérte volna. Bizony odahaza kiadósabb volt a hua. Ízesebb a főzelék és a leves . . . olyan vendégfogadó nem is akadt, ahol a leves eltalálta volna a házikoszttól elkényeztetett emberfiának szájaizét. És ha egyszer mégis kiruccantak a házastársak a vendéglőbe ebédelni vagy vacsorázni, az asszony utána egész bizonyosan patáliát csapott, hogy mire volt jó ez a pénzpocsékolás. Hiszen odahaza negyedéből kifutja. Letűnt a régi jó világ, a vendéglővel is máskép vagyunk, mint hajdanában. Ma már nem elvétve látható csupán polgári család az éttermek asztalánál, hanem a legtöbb helyen az ilyen famíliák alkotják a törzspublikumot. Minden délben pontosan májjelennek és főzeléket esznek feltéttel. A pincér már nem is mutatja az étlapot, csak bemondja, milyen főzelék van. Van olyan étterem, ahol naponta több száz főzelékfeltétet fogyasztanak. Csupa olyan ember, aki azelőtt házi kosztot evett. A drágaság okozta ezt a változást. A vendéglőben ugyanis jóval olcsóbb ez az ebéd, vagy vacsora, mint odahaza a legszegényebb menü. Nem is szólva arról, hogy mit jelent a tüzelőanyag megtakarítása. A főzelésfeltét a nyár óta a duplájára emelkedett, de még mindig csak negyven korona. Leves, utána egy nasty tányér főzelék, rajta egy darab hús (elsőrendű helyeken sülthús) s mindez a földi jó összesen köven korona. Odahaza már akkor vége az ötvan koronás-nak, ha begyújtanak a sparhertba. Így aztán nagyon is megérthető az, ha azok a családok, amelik néhány ezer korona havi jövedelemből k'nyi,lenflx tengetni az életüket, a drágaság elől az éttermekbe menekülnek. Tésztára azonban mit nem igetelik, mert egy főtt vagy sült tészta hatvan-hetven, sőt néhol már nyolcvan korona. Az olcsó főzelék-feltét egyébként nem a vendislősöket sújtja, hanem azokat a vendégeket terheli, akiknek vagyoni viszonyai megengedik, hogy válogassanak az étlapon. Ma már a legszegényebb ebéd — étlap szerint — legalább háromszáz korona, ugyanígy a vacsora. Kétszázkoronásnál olcsóbb húséteit csak nagyítóüveggel lehet fölfedezni az étlapon, a háromszázkoronás sült is magán viseli az igénytelenség bélyegét. Négyszáz, sőt az előkelő éttermekben ötszáz korona az olyan húsétel, amelyre azt lehet mondani, hogy „ez igazán jó volt". Aki pedig néhány deci bort is megszokott az étkezéshez, az jó mélyen nyúljon a bugyellárisába. Napi ezer koronába kerül annak a kosztja, aki manapság válogatósán akar étkezni a vendéglőben. Érdemes volna statisztikát csinálni, hány főzelékfeltétet szolgálnak ki az éttermekben és mennyi fő luxusvendég! Nagy kabátbélés vásár Klein Antalnál kal. 53