Pesti Napló, 1935. május (86. évfolyam, 98–123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

­ Viharos ülésen benyújtották mandátumukat a képviselők Összecsapások a kormánypárt és a kisgazdák között A felsőház ülése (Saját tudósítónktól.) Az országgyűlés ünne­pélyes megnyitása után kedden délben egy óra­kor a felsőház és a képviselőház ülést tartott. A felsőházban húsz perc alatt végeztek a napirend­del, a képviselőháznak hosszabb, viharos ülése volt. A felsőházban báró Fiath Pál korelnök beje­lentette, hogy a miniszterelnök átiratban meg­küldte a kormányzónak az országgyűlés ünnepé­lyes megnyitásakor elmondott beszédét. Bejelen­tette, hogy báró Perényfi Zsigmond, Farkas Ist­ván református püspök és Shvoy István honvéd­főparancsnok levélben jelentette be felsőházi tag­ságát. Ismertette­­Kozma Miklós belügyminiszter levelét, amelyben közli, hogy képviselővé válasz­tották és így felsőházi tagságáról lemond­ Beje­lentette, hogy Gergye Ipoly csornai prépost le­mondott méltóságáról, így felsőházi tagsága meg­szűnt. Jelentette, hogy gróf Hoyos Miksa elnöki tisztsége megszűnt a mezőgazdasági kamarában, Hoyos gróf ezzel felsőházi tagságát is elvesztette. Ezután megválsztották a felsőház tizennyolc­tagú igazoló bizottságát. Száztizenegy szavazatot adtak le. A bizottság tagjai lettek: Agarasztó Ti­vadar, Bezerédj István, Krney Károly, báró V­iath Miklós, Glücksthal Samu, Starrer Ferenc, Né­methy Károly, Patay Tibor, Rakovszky Endre, Havasy László, Sebes Ferenc, Sebess Dénes, Tom­csányi Móric, Ver­ebél­y Jenő és gróf Wilczek Frigyes- a korelnök kérte az igazoló bizottság tagjait, hogy a legközelebbi ülésig vizsgálják fe­ III a meghívóleveleket és terjesszék be jelenté­süket. Ezután szerda délelőtt 11 órára összehívta a felsőház ülését. A napirend: elnök, két alelnök, háznagy és nyolc jegyző választása. Folyosói élet az alsóházban A képviselőház folyosóin az országgyűlés meg­nyitási szertartásának befejezése után mozgalmas élet alakult ki. Ma kellett benyújtani a képviselői megbízóleveleket, a Háznak majdnem valamennyi tagja várta az ülés kezdetét, azok közül­üs csak néhányan hiányoztak, akik írásban küldték el mandátumukat Sándor Pál korelnöknek. Hiány­zott Rassay Károly, aki még nem érkezett vissza külföldi útjáról, Ernszt Sándor, aki még nem döntött, hogy megtartja-e pestvidéki mandátu­mát, vagy lemond róla, s hiányzott a keresztény­párt másik vezére, gróf Zichy János is. Gróf Bethlen István maga hozta el megbízó­levelét, egyszerű fekete öltözetben volt, ami fel­tűnt a nemzeti díszruháknak abban az óriási ten­gerében, amely a Ház folyosóit elárasztotta. A baloldalon különben csak Kállay Miklós, Farkas­falvi Farkas Géza, Kun Béla, Wolff Károly és gróf Széchenyi György volt magyar díszöltözet­ben. A jobboldali folyosói élet központjában terr­é­szetesen a miniszterek álltak, különösen Fabinyi­­nak és Kozma Miklósnak volt nagy udvara, Bornemisza Gézát pedig a reformnemzedék ifjú képviselői vették körül. A reformnemzedék cso­portjáról fényképfelvétel is készült. A miniszter háta mögött Patacsy Dénes állt, akinek reform­ifjúsági szereplése a kormánypárti képviselőknek is feltűnt: — öreg legény vagy már te reformnemzedék­nek, —• mondták Patacsynak, ő azonban vissza­verte a támadást, mondván: — Vegyétek tudomásul, hogy az országban én voltam az első reformnemzedékpártit Hóman Bálint kultuszminiszter átsétált a baloldalra, Kállay Miklóssal akart beszélni. Kál­lay egy fiatal arisztokratával beszélgetett a ke­resztfolyosón. Hóman pár pillanatnyi várakozás után mosolyogva kérte az ellenzéki képviselőket: — Szóljatok már annak a kuruccá vedlett la­bancnak, hagyja ott a grófot, beszélni szeretnék vele. »A kuruccá vedlett labanc« az üzenethez méltó derűvel fogadta volt miniszterkollégája hívását s azután hosszasan beszélgetett Hóman Bálinttal. Kard és országgyűlés Gömbös Gyula miniszterelnök is megjelent a folyosón, piros tábornoki díszben, mente és kard nélkül. Kozma Miklóshoz lépett, aki díszmagyar­ban, kardosan állt egy csoport központjában. — Kérlek Miklós, — mondta a­ miniszter­elnök — csatold le a kardodat, mielőtt bemész az ülésterembe. Miért? — kérdezte meglepetten Kozma. — Látod, én is a dolgozószobámban hagytam a kardomat, pedig­ uniformisban vagyok. Az ónodi országgyűlés óta karddal nem lehet bemenni az országgyűlés termébe, — magyarázta mosolyogva Gömbös. . Azután megüzente a nemzeti egység pártja többi díszmagyarruhás képviselőjének is, hogy Javíttassa szőnyegeit TÚRÁMMAL II., Főucca 80. Telefon: 31­6—70 karddal nem mehetnek be az ülésterembe. A kép­viselők csakugyan lecsatolták díszkardjaikat, a folyosón hagyták. Az ellenzéki oldalra nem jutott el a miniszter­elnöki üzenet, az országgyűlés megnyitásának ba­rátságos ünnepi hangulatában senki sem gondolt arra, hogy kétszáz esztendővel ezelőtt egy ország­gyűlésen kardra kaptak a követek és azóta valóban fegyvertelenül intézik az ország sorsát. Farkas­falvi Farkas Géza díszkarddal a kezében ment be az ülésterembe, le is ejtette a kardot, mindenki felfigyelt a csörömpölésre. Klein Antal független kisgazdapárti képvi­selő, vitéz Makray Lajost, a tamási legitimista képviselőt kísérte át a jobboldalra, bemutatta a kormánypártiaknak. Makray Lajos reverendá­ban jelent meg a Házban, mellén a háborús ki­­tüntetések egész sorozatával. Mikor Klein Antal Sztranyavszky Sándornak bemutatta, a nemzeti egység pártjának elnöke, s a leendő házelnök a következőket mondotta Makraynak: — Hallom, hogy nagyon vérmes szónok vagy, de hiszem, hogy nem lesz semmi bajunk egymás­sal, hiszen egy hazát szolgálunk, közösek a cél­jaink az ország szolgálatában. Az ülés Egy órakor megszólaltak a csengők, a kép­viselők bevonultak az ülésterembe, itt még szeb­ben érvényesült a nemzeti díszruhák tömege, mint a kupolacsarnokban. . Sándor Pál korelnök megnyitotta az ülést, bejelentette, hogy egyetlen tárgy a mandátumok átnyújtása. A jegyzőkönyv vezetésére ifj. Temp­e Rezsőt hívta fel. T­emple felkelt székéből, az el­nöki, emelvényre indult, közben elhangzott az új országgyűlés első közbeszólása. Lána Lénárt meg­kérdezte a fiatal lengyeltóti képviselőt: — Tiszta mandátuma van! Makkai János körjegyző olvasta fel a képvi­selők névsorát, Matolcsy Mátyás körjegyző je­gyezte a távollévőket. Alföldy Béla nyújtotta be az első mandátumot, gyors tempóban folyt az ak­tus, kezdetben csak néhány éljen szakította félbe a névsorolvasást, később azonban barátságtala­nabb lett a hangulat. Árvátfalvi Nagy Istvánt, az első rokkant kép­viselőt az egész Ház tüntető szeretettel, tapssal fogadta. Mikor a korjegyző gróf Bethlen Istvánt szó­lította és a volt miniszterelnök a Ház asztalához lépett, a baloldalon nehányan éljeneztem, a jobb­oldal teljesen csöndben maradt. — Hol a régi gárda?! ~~ kérdezte Peyer Károly. — Mikor tőle kapták a mandátumot, bezzeg tapsoltak! — kiálttott át a jobboldalra Malattit Géza. Kun Béla is közbeszólt: — Hála helyett gőzhengert kapott! Bethlen mosolyogva fogadta a közbeszóláso­kat, visszatért a helyére, Wolff Károly mellé. A jobboldal nagyon megtapsolta Bornemisza kereskedelmi minisztert, a kormány első tagját, aki benyújtotta megbízólevelét. _ Mikor Gömbös Gyula miniszterelnök lépett a Ház asztalához két mandátumával, a kormánypárt percekig tartó tapsba fogott, Juri Béla közbeszólt: —• Nézzéitek csak, nem mindenki tapsol, csak nyolcvan százalék! Kenyeres Miklóst szólította a jegyző. — Hozza Zsilinszky Bandi mandátumát, — szólt közbe Rupert Rezső. A jobboldal nagy tapssal fogadta Melczer Lil­lát, a miniszterelnök is tapsolt, majd felállt és meghajtotta magát a Ház asztalától helyére visz­szatérő képviselőnő előtt, aki a Ház egyik legszí­nesebb jelensége volt pompás régi díszruhájában. Az első vihar Makkai János gróf Teleki János regőcei kép­viselőt szólította, Eckhardt Tibor, aki eddig a kisgazdapárti képviselőkkel és Kállay Miklóssal beszélgetett, közbeszólt: — Ez a legpiszkosabb mandátum! A kisgazdák éles közbeszólásokkal kísérték a fiatal grófot, aki erélyes kézlegyintéssel válaszolt a tüntetésre, mire a jobboldal hatalmas tapsban tört ki­percekig tartott a zaj, Eckhardt ingerülten magyarázott valamit a környezetének. Sándor Pál korelnök rázta a csengőt, hosszú ideig eredmény­telenül. Horváth elnöki főtanácsos Sándor Pálhoz hajolt, nagyon ajánlotta neki a viharcsengő alkal­mazását, a korelnök azonban megmardt a jó öreg kézicsengőnél. A kormánypárti képviselők mandátumának át­nyújtása után kivétel nélkül megálltak a minisz­terelnök előtt, meghajlással üdvözölték. Mikor a jegyző Ulain Ferencet szólította, a kisgazdapárt alvezére az asztalhoz ment, a miniszterelnökre mo­solygott, azután hirtelen sarkon fordult, mély meg­hajlással üdvözölte Eckhardt Tibort, mire az egész Ház nevetésben tört ki. A névsorolvasás befejezése után tíz perc szü­net következett, majd ismét megnyitották az ülést és Sándor Pál bejelentette, hogy 197 képvi­selő összesen 202 megbízólevelet nyújtott be és jelentette, hogy 34 képviselő levélben küldött be 43 mandátumot. Jelentette ezután az elnök, hogy Fabinyi Tihamér lemondott a budapesti északi mandátum­ról, Rassay Károly a budapesti északi, déli és budai mandátumról, Eckhardt Tibor a kecskemé­tiről, Zsitvay Tibor a budairól, Hóman Bálint a budapesti déliről, Wolff Károly a budapesti déli mandátumról. Jelentette, hogy átirat érkezett a közigazga­tási bíróságtól, amely szerint Temesváry Imre szeghalmi és­ Thuránszky Pál nyírbátori mandá­tumát petícióval támadták meg. Megay-Meissner Károly mandátuma Sándor Pál ezután jelentette, hogy nádudvari és tetétleni gazdák levélben kifogást emeltek Megay-Meissner Károly nádudvari mandátuma ellen- A bejelentés nem felel meg a házszabályok­nak, azt az irattárba helyezik. A korelnök ezután Megay-Meissner Károly mandátuma ügyében felszólalási engedélyt adott Mózes Sándor kis­gazdapárti képviselőnek. Mózes elmondotta, hogy Megay-Meissner Ká­roly nem volt országgyűlési képviselővé választ­­ható, mert nem felel meg a törvényes feltételek­nek, amely szerint a megválasztott képviselőnek legalább tíz éve magyar állampolgárnak kell len­nie. Mózes Meissner mandátumának igazolása ellen kifogást emelt. Marton Béla közbekiáltott: — Először is ez nem tartozik ide, másodszori Meissner magyarországi lakos! Mózes leült a helyére, a kisgazdapárti képvi­selők éles kiáltások özönét zúdították Marton Béla felé. — Ez az ügy nem Marton Bélára, hanem a közigazgatási bíróságra tartozik! — kiáltotta Eckhardt Tibor, az asztalt verte, ingerülten vi­tatkozott Mártonnal, aki válaszolt a szavaira, a nagy zajban azonban semmit sem lehetett érteni. Végül a nemzeti egység pártja tapsolni kezdett, a tapsviharban elveszett a vitatkozók hangja. Sándor Pál végül rendet teremtett, jelentette: — A kifogást a közigazgatási bírósághoz te­szem át. Eckhardt: Látja, Marton úr, ez a törvényes eljárás! Még percekig dúlt a vihar, a baloldal az elnö­köt éljenezte. Mikor csönd lett, Sándor Pál bejelentette, hogy a benyújtott megbízóleveleket négy osztályba so­rolva vizsgálják felül a képviselők. Az első osz­tály megbízóleveleit a második, a második osztá­lyét a harmadik, a harmadikét a negyedik, a ne­gyedikét pedig az első osztály vizsgálja meg. Az elnök maga sorsolta ki a csoportokat, azután kö­zölte, hogy a képviselőház legközelebbi ülését szerdán délelőtt 10 órakor tartja, amikor az iga­zoló osztályok beterjesztik jelentésüket, ezután a Ház megválasztja elnökét, két alelnökét, házna­gyát és hat jegyzőjét. Az ülés fél háromkor végetért A független kisgazdapárti képviselők még so­káig a folyosón tartózkodtak, közben az újságírók a kisgazdapárt politikai állásfoglalásáról kérdez­ték Eckhardt Tibort, aki a következőket mon­dotta: — Ellenzékiek vagyunk. Elvi alapon állunk. Amit az ország szempontjából helyesnek tartunk, azt támogatni fogjuk, amit rossznak tartunk, az ellen tiltakozunk. Azután hozzáfűzte: — Nem lehet félretenni a titkos választást, nyíltan választatni és olyan dolgokat csinálni, amilyenek Regőcén történtek. Ezután Eckhardt és képviselőtársai is távoz­tak a Házból. Szerda PESTI NAPLÓ 1935 május 1­4 Matuska nem kap amnesztiát, de 1937 ben kiadják Magyarországnak Bécs, április 39. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Arra a Budapestről származó hírre vonatko­zól­ag, amely szerint Matuska Szilveszter kegyel­met kap, illetékes helyen kijelentik, hogy Matu­s­kát, aki ausztriai merényleteiért hat évi súlyos börtönt kapott, az ítélet »közveszélyes büntető­nek« minősü­i, így tehát semmiféle amnesztia hatálya alá nem eshetik. Egyébként Matuská­ra az amnesztia más feltételei sem alkalmazhatók. Matuska le fogja ülni hatéves börtönbüntetését és 1937-ben ki fogják adni a magyar hatóságoknak. Illetékes helyen azt is megjegyzik, hogy mint azt a budapesti ítélet indokolása is kimondta, Matus­kát a Budapesten kimondott halálos ítélet alap­ján azután sem lehet kivégezni, miután kiadták a magyar hatóságoknak. t­o­ nátodshirdlQOdOIO aSváWicüöcn»^ TÖKÉLETES KÉNYELEM. FRANCIA ÉS DIÉTÁS KONYHA Tel.: 653-61. Olcsó weekend és előszezonárak, Tel.: 653-61.

Next