Politikai Ujdonságok, 1886 (32. évfolyam, 32-52. szám)

1886-08-11 / 32. szám

32. szám. 1886. XXXII. évfolyam. POLITIKAI UJDONSÁGOK.­ gadtak. Utána elénekelték a Kossuth-nótát. Weöreös Jenő ügyvéd beszélt ezután, ő is a ja­vaslatot magya­rázta. Hatásos beszédét befejezvén, a gyűlés kívá­natéra Tandai Károly ügyvéd beszélt. A népgyűlés határozatának a képviselőházban való benyújtására a város képviselőjét, Baross Gábor államtitkárt ké­rik föl. Rozsnyón nagy élénkséget idézett elő a nép­­gyűlés. Farkas Jenő, a függetlenségi párt elnöke, mint az előkészítő bizottság által választott elnök, megnyitván a gyűlést, hazafias beszédben fejtegette az aggodalmakat, melyeket a magyar haza minden polgárában a legutóbbi események keltettek. Ezután Kubinyi Géza lelkes beszéd kíséretében felolvasta az országgyűlés elé terjesztendő feliratot, mely nyu­godt hangon kéri a Janszky-botránynak és a bot­rányból származó tarthatlan állapotoknak megszün­tetését. A népgyűlés közönsége viharos éljenekkel tette magáévá a kérvényt. A kérvényt a rozsnyói kerület képviselője, Andrássy Manó gróf terjeszti az országgyűlés elé. Komáromban a városház előtti téren folyt le a népgyűlés, melyet Pecháta Antal nyitott meg. Mike Károly és Adamovich László fejtegették állás­pontjukat viharos tetszés mellett. Felolvasták a bu­dapesti népgyűlés határozatát, melyet a népgyülés lelkesedéssel tett magáévá. A feliratnak az ország­gyűlés elé való beterjesztésére a népgyülés Pulay Kornél orsz. képviselőt kéri fel, Tisza a királynál. A miniszterelnököt, ki öcscsével, gr. Tisza Lajossal utazott, a király két ízben is fogadta Ischlben, mind­kétszer hosszabb ideig tartó kihallgatáson. A­mint Tisza e hó­n­ikán iseidbe érkezett, a király egyik adjutánsa, báró Fliesser őrnagy meghívást hozott neki a királytól a délután 5 órakor tartandó kihall­gatásra. E kihallgatás majd két órát vett igénybe- Aztán részt vett gr. Tisza Lajossal az udvari ebéden- A második kihallgatás, aug. 5-ikén délelőtt volt, s három óra hosszat tartott. Aztán a miniszterelnök elutazott, s e hó­n­ikát Bécsben töltötte. Onnan pe­dig visszatért Budapestre. A bécsi lapok hosszasan szólnak a magyar minisz­terelnök isdili útjáról, mely kétségtelenül a Janszky­­ügygyel függ össze. Ezek híre szerint Tiszát meghív­ták Gasteinba is, de nem tartotta szükségesnek oda utazni a két uralkodó találkozására. Mikor Tisza Ischlbe utaztakor Bécsbe ért, Peja­­csevich gróf tábornok, Edelsheim utódja is megje­lent nála. Visszajövet pedig Tisza látogatta meg. Tisza elhatározása. A «Wiener Tagblatt», mely a Janszky-eset alkalmából jól értésüknek mu­tatkozott, Tiszáról ezeket irta az isdhli út előtt: Tisza barátait legújabban azon kanyarodás lepte meg, melyet a mérsékelt ellenzék vezére, Apponyi Albert gróf csinált. A kormány­körökben abból, hogy Apponyi a hadseregkérdés ellen foglalt állást s a felelősséget Tiszára hárította, azt következtették, hogy a grófnak van némi oka ezen föllépéstől bizo­nyos eredményeket várni. Szükség volt meggyőződni tehát, hogy ez puszta kisérlet-e, vagy több. Ehhez járult a szélsőbal agitácziója is; a kormány helyze­tét tehát tisztázni kellett. Tisza Kálmán Geszten volt és hallgatott, de téve­dés volna azt hinni, hogy ezen időt hasznavétlenül hagyta. A miniszterelnök elkészítette tervét s azon­nal annak kiviteléhez látott. Tisza azért megy a ki­rályi udvar nyári tartózkodási helyére, hogy onnan bizalmi szavazatot hozzon magával, melyre úgy a maga személyére, mint kormányára s a magyar nép megnyugtatására való tekintettel szüksége van. Tisza Idilben nem fog igényeket emelni s nem fog követelésekkel előállani. Egyátalán távol van attól, hogy bármiféle elégtételt hozzon szóba a befeje­zett katonai rendszabályokkal szemben. Egyszerűen az országban uralkodó hangulatról fog jelentést tenni úgy, a­mint az az ismeretes események alap­ján kifejlődött. A miniszterelnök mindjárt rá is mutathat arra, hogy Magyarországon nincs oly ko­moly politikus, a­ki a hadsereg körén belül beállott változásokat az ország alkotmányos intézményeinek szempontjából kívánná bírálat alá vétetni. Ellenke­zőleg, a végrehajtott nyugdíjazást, áthelyezést és kinevezéseket úgy tekintik, mint a legfőbb hadúr intézkedéseit, amelyekre nézve az alkotmányos kor­mányt beavatkozási jog meg nem illeti. A minisz­terelnök tehát ezen rendszabályokért semmiféle elégtételt sem fog igényelni s nem is ezen tényeket fogja fölemlíteni, hanem azon értelmezést, melyre azok alkalmat szolgáltattak. A miniszterelnök arra fog hivatkozni, hogy a foga­natosított rendszabályoknak magában a kormány­pártban is a Tisza-kabinet ellen irányuló jelleget tulajdonítottak s az ellenzék fokozott mérvben ipar­kodott ezen fölfogás elterjesztésére, hogy az alkot­mányos magyar miniszterelnököt úgy tüntessék föl, mint a­ki nem bírja többé az uralkodó teljes bizal­mát. A kormánypárti körök aggodalmához pedig az ellenzék azon reménye csatlakozott, hogy oly kri­tikus helyzetet lehet előidézni, melynek most már az ischli utazás által kell tisztáztatnia. Tisza Kálmán az uralkodó változatlan bizalmát fogja magának biztosítani s Budapesten azon hatá­rozott meggyőződés uralkodik, hogy Tisza ezzel fog visszatérni Budapestre. Nem kételkednek rajta, hogy ha a miniszterelnök közvetlen Ischlből való vissza­térése után szorosabb értelemben vett párt­ barát­­jait kétségbevonhatlan bizonyossággal arról győzheti meg, hogy az utóbbi idők eseményei állását érintet­lenül hagyták, hogy az irányadó körökben az adott körülmények közt Magyarország kormányát az ő kezeiben látják legbiztosabb helyen s biztosra lehet fogni, hogy Tisza a parlament megnyitása után azonnal meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a háznak az Ischlből hozott bizalmi szavazatot tud­tára adja. Egy másik tudósítás szintén az ischli út előzmé­nyeivel foglalkozva, így szól: Tisza tudta, hogy az irányadó körök elégedetlenek, de azt nem tudta, hogy ez az elégedetlenség futóla­gos-e vagy valódi veszélylyel fenyegeti őt? Hogy erről meggyőződjék, igen egyszerű eszköz állt ren­delkezésére : csak Bécsbe, illetőleg Ischlbe kellett mennie, s javaslattal föllépni a felizgatott kedélyek megnyugtatásának módjára nézve. Ez egyszerű terv végrehajtása azonban lehetetlen volt, mert nem tudta, hogy javaslata milyen fogadtatásra talál s nem akarta koc­káztatni,hogy «nem»-mel feleljenek neki, mert ez végleges bukását jelenthette volna. E zava­rából Szögyény, a külügyminisztérium osztályfőnöke mentette ki, a­ki, mikor Tisza hozzá fordult, kész­nek nyilatkozott a közvetítő szerepre. Szögyény hir­telen félbeszakította szabadságát s ismételten utazá­sokat tett Ischlbe. Akkor e kirándulásokat külpolitikai ügyekkel hozták kapcsolatba, voltakép pedig Tisza veszélyeztetett állása ügyében történtek. És tényleg sikerült is a veszedelmet Tisza fejéről elhárítani. Az ischli audienczia lefolyása már meg volt álla­pítva, mielőtt Tisza útra kelt volna. A jelentés, me­lyet a királynak az ország hangulatáról tett, pusztán formalitás volt, hogy a korona elhatározásának tör­vényes alapot adjon, mert nem Tisza szónoki képes­ségére volt szükség, hogy a korona informáltassék. A miniszterelnök a királynál, Tisza az ő felsége által történt fogadás után azonnal Pápay udvari tanácsost kereste föl. Ezt ezért emelik ki, mert Pápay úr az, a­ki magyar nyelven a királyi kéziratokat szokta fogalmazni. Ezzel is bebizonyított­­nak vélik, hogy legközelebb királyi kézirat jelenik meg, mely a nyugtalan hangulat csillapítására fog hatni. A félhivatalos «Budapester Korrespondenz» az augusztus 5-iki kihallgatásról ezeket jelentette: Tisza Kálmán miniszterelnököt ő felsége ma dél­előtti 10-től déli 1 óráig kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök ezután a ma reggel Sdilbe érkezett Pápay udvari tanácsossal konferált, teljes meggyő­ződést nyert arról, hogy a közös hadsereg tábornoki karában legutóbb történt személyváltozások semmi­nemű irányban sem foglaltak magukban, vagy szán­dékoltak valamely tüntetést Magyarország ellen. A legközelebbi napok minden méltányosan és elfogu­latlanul gondolkozó embert teljesen meg is fognak Magyarországon ebben az irányban nyugtathatni és a­mint határozottan hiszszük, ki is elégítenek min­denkit, mivel az összes mérvadó tényezők minden utógondolat nélkül azon fáradoznak, hogy további félreértések ne támadhassanak. Szenzácziós esemé­nyek önként érthetőleg nem várhatók. Azt a körülményt, hogy Tiszát két ízben fogadta a király, azzal magyarázzák, hogy ezalatt állapí­tották meg a megjelenendő királyi kéziratok szöve­gét. Ezeknek elseje a 200 éves budai jubileum al­kalmából fog megjelenni, a másik az országgyűlés megnyitásakor, mint királyi leirat fog a képviselők­höz intéztetni. Úgy a kéziratban, mint a leiratban lesz egy-egy passzus, mely a hadsereg kérdésével foglalkozik. Az időpontnak megválasztása, melyben a kir. kézirat megjelenedő legyen, hir szerint Tiszára bízatott, ki arra is fölhatalmazást nyert, hogy a leirat­hoz még élőszóval magyarázatokat fűzhessen. Egy németországi lapnak a «Frankfurter Zeitung »­­nak Bécsből írják : «Ha Bécsben nem is gondolnak arra, hogy elégtételt nyújtsanak, úgy másrészről mindent meg fognak tenni, hogy Tiszát maradásra bírják, gondoskodni fognak arról, hogy ne legyen annak a szégyennek kitéve, hogy vereségét bevallani legyen kénytelen. Talán megnyugtatóbb választ fog sikerülni adni Tiszának, hogy őt oly helyzetbe tegyék, a­melyből a függetlenségi párt izgatásaival szembe szállhasson. S Tisza oly tapasztalt államférfi, hogy nagyon valószínűleg e térből is, a melyet minden­esetre maga vetett magának, képes lesz kiszabadí­tania magát.» A bécsi lapok nyilatkozataiból. Igen érdekesek a megjegyzések, melyekkel a bécsi lapok kisérik Tisza isdili útját. A II. Wiener Abendblatt ezeket írja: A király Ischlben rendkívül kegyesen fogadta Tiszát, ki ismét azt a meggyőződést vitte magával, hogy a legfelsőbb bizalomban most is úgy részesül, mint annak előtte. Valamely elégtételről nem lehe­tett szó, mert semmi sem történt, a­mi által a ma­gyar kormány megsértve érezhette volna magát. Mert báró Edelsheim-Gyulai fölmentése és gróf Pejacsevich kinevezése teljesen alkotmányos formák közt, az alkotmány értelmében történt, mely szerint a legfőbb hadúrnak jogában áll katonai funkczioná­­riusok működési köre és állása felett saját belátása szerint intézkedni. Miután azonban ezek a tisztán szolgálati intézkedések Magyarországon félreérté­sekre adtak okot, a magyar miniszterelnök szüksé­gesnek vélte felelős állását attól a föltevéstől meg­óvni, mintha az most nem nyugodnék úgy, mint an­nak előtte, a korona bizalmán. Ez az aggodalom jobbára magában a kormánypártban volt elterjedve és a­mi ezt a magyar miniszterelnökhöz annyira ragaszkodó pártot nyugtalanította, örvendezés tár­gya volt az ellenzéki pártokon belül. Tisza első­sorban a kormánypártnak akarta hírül hozni, hogy a mai kormány most is csak úgy bírja a korona bizalmát, mint annak előtte. Tisza Ischlben erről kétségbevonhatatlanul meggyőződött és már legközelebbi időben több oly nyilatkozat fog napvi­lágot látni, melyek tényleg ki fogják deríteni azt a tényt, hogy a minapi katonai kinevezéseknél nem az a szándék volt mérvadó, hogy a magyarok nem­zeti érzelmei megsértessenek. De Tisza is felhasználta Ischlben az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a magyar nemzettől teljesen távol állanak ama szándékok, melyeket neki tulajdonítanak és melyek a monarkhia két felének palládiumával, a hadsereg egységével nem férnek össze. Tissza a mérvadói köröket megnyugtatta az iránt, hogy az utczai tünte­tők és népgyűlésrendezők nem alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet igazi hangulatának kifejezést adjanak. A Janszky-ügy már most teljesen elintézett­­nek tekinthető. Tisza Bécsbe jövet meglátogatta Kálnoky gróf külügyminisztert és elmondta neki isdhli utazásának eredményét, mely minden tekintetben kielégítő. Mert abban a királyi kéziratban, mely a budai jubi­leum alkalmából ki fog bocsáttatni, tekintetbe fog­nak vétetni a hadsereg jogosult érzelme, valamint az az izgatottság is, mely félreértések következtében a magyar nemzetben lábra kapott. A «N. Fr. Presse» budapesti levelezője szerint az általános várakozás odairányul, hogy a Janszki-ügy­­ben egy legfelső kézirat fog intéztetni az új katonai parancsnokhoz vagy a miniszterelnökhö­z .Ez azon­ban nem felel meg a szokásos formáknak. De a mi­niszterelnök megjelenhetik nagyváradi választói előtt is és beszámoló vagy programbeszéd alakjában is nyilvánosságra hozhatja azon megnyugtatásokat, melyeket Ischlben nyert. E hó 30-án Budapesten a város által épített nagy lovassági kaszárnya zárkő betételénél katonai ünnepély lesz, melyre az ural­kodó is megígérte megjelenését. Egy jó szó ez ünne­pélyen eloszlatná a kételyeket.» A Presse ezt írja: Nem szenved kétséget, hogy a Magyarországot hónapok óta izgalomban tartó ügy nemsokára teljesen lekerül a napirendről..A magyar ellenzék kísérlete, hogy a hadsereg kérdését párt­­czélra fölhasználja, teljesen meghiúsultnak tekint­hető. Tisza is abban a meggyőződésben van, hogy a hadsereg egységét érinteni nem szabad. Hasonlókép távol van az is tőle, mintha befolyást akarna gya­korolni a hadsereg személyi kérdéseire. Tisza annál szilárdabban tarthatja fenn az álláspontját, mert Ischlben meggyőződött a felől, hogy a korona föltét- 435

Next