Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-13 / 2. szám

Harmadik évfolyam. 2. PROTESTÁNS SKOLAI Pestjan. 13. 1861. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Lövész utca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. FŐGONDNOKI SZÓZAT A S.-PATAKI FŐIS­KOLA ÜGYÉBEN. Azon erőfeszítés, melybe a középtanodák átalakítása akkor került, midőn az 1850-ki kor­mányrendeletek értelmében a szükségelt nyilvá­nosság fentarthatása tekintetéből, a réginél nagyobb fizetéssel és számmal a gymnasium mindenik osztályába, állandó rendes tanárok helyeztettek, a sárospataki ref. főiskolát, kevés anyagi erejéhez képest annyira megviselte, hogy az akadémiai tanfolyamon egyedül azon tanszékek maradhat­tak meg, melyek kizárólag az egyház különös érdekeinek szentelték. A tanárok egy része gymnasiumban tétetvén át, az igazgatóság fájdalommal látta régi akadé­miájának szűkebb térre szorulását, az egyetemes közönség aggodalommal vette észre, hogy az iskola nem a régi, a szakértő pedig borongó érzéssel jegyezte föl magának, hogy az egyetemes és hazai történelem, az irodalom és jog nem adatik elé többé önállólag és tüzetesen, mint azon boldog időkben, midőn a két testvér-hazának, sőt a magyar szent korona minden tartományainak legtávolabbi szögleteiből is tanulni vágyó ifjak sokasága özönlött Sárospatak felé, melynek isko­lája, mint a világos nyomok mutatják, már-már úgy látszott, hogy nem felekezeté, hanem az ös­­szes magyar nemzeté. Igen, az összes magyar nemzeté! Valóban korunk történetírója nem fogja feledni, hogy a megpróbáltatás napjaiban volt a kevés közt egy protestáns főiskola, mely elsza­kítva egy ideig magas pártfogóitól, elszigetelve, nemeskebb­i igazgatóitól, egyenesen hagyományos hazasságának, úgy­szólván történelmi ösztönének köszöni a régi saját uton volt megmaradását. Nem fogja feledni, hogy egyik kezében a helvét hitvallástétellel, másikban a magyar nyelvtannal egy kis csoport ember — a tanári kar — egy két elvbarát csatlakozása mellett vívott döntő csatát az állam ereje, s a kormány tekintélye ellen, azon meggyőződésben, hogy hitét szívéből, nyel­vét ajkáról senkinek senki el nem veheti, s e részben a legkisebb próbálkozás istenkísértés. Bátran kimondhatni: az ekkép jellemzett főiskola, épen a sárospataki, egyike az ország legrégibb tanintézeteinek, bölcsője a hazai tudo­mányosságnak több mint háromszáz év óta. Szerénységünk dacára meg kell e lepetnü­nk, midőn mindezt, mit jelenleg magunk látszunk dicséretül fölhozni, másoktól hallottuk azon ne­vezetes ünnepélyen, mely a maga nemében szinte páratlan és országos részvét mellett tartatott a mult julius 8-kán; értjük a szóban levő főiskola háromszázados ünnepét. Félre kellett volna tehát ismerni a dolgok állásának becsét, a pillanat fontosságát, ha mind­járt akkor föl nem merült volna azon, utóbb erős meggyőződésre vergődött eszme, miként itt az idő, hogy iskolánk hiányát kipótoljuk, fönnmara­dását szilárdítsuk; hogy állítsuk föl ismét aka­démiai tanszékeinket a magyar nyelvészet és iro­dalomnak, az egyetemes és hazai történelemnek, a jogbölcsészetnek és a magyar törvénytudomány fejlésének, ereklyéi előadásának. A­mit a hon akkori gyászos helyzete csupa előgondoskodás­ból a jövő kor számára megóvni parancsolt, annak mielőbbi valósítása a kedvezőbb fordula­tot nyert jelen által mulhatlanul kívántatik, s az HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr.

Next