Reformátusok Lapja, 2017 (61. évfolyam, 2-53. szám)
2017-01-08 / 2. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 2017. január 8. HETI ÚTMUTATÓ ÉNEKELJETEK... Mint a szép híres „Kitérő jelentkezett nálam. (..)A vallástani anyagból semmire sem emlékezett, de aztán szinte felderülő képpel azt mondja, hogy két énekre emlékszik (...), az egyikben valami »szarvasos történet« van, a másik meg valami »»pásztorról«szól. Íme: egy szegény kétkezi ember, aki korán árvaságra jutott, hányódott, jobbára szórványokban nevelkedett, nem konfirmálkozott, és az úri szent vacsorával nem élt, de amikor házasodott, nem adott reverzálist, és később a lelki gondozatlanság meg a kenyér kényszere mégis elvitte: ez az ember nem emlékezik másra, csak a huszonharmadik és a negyvenkettedik zsoltárra, de azokra emlékezik, és azok végig fogják kísérni egészsanyarú életén...’ (Csomasz Tóth Kálmán: A tanult leckét elfelejti a felnőtt, az ének emléke elkíséri a sírig. Megjelent a Református Jövő (1943) 42. számában.) Évszázadok óta emblematikus zsoltárunk a Mint a szép híres patakra kezdetű. Már gyermekkorban megtanuljuk, sokan akkor, amikor édesanyánk esténként ezt énekli elalváshoz. Vagy ha nem édesanyánktól, a nagymamától biztosan halljuk. Ha az élet elsodor a templomtól, családtól, akkor valamely családtag temetésén találkozunk vele újra. Ősidők óta ez a zsoltár a keresztyén élet kezdetének és végének zsoltára. A keresztyén élet kezdetét a keresztség jelentette. Az ókeresztyén korban - és még az egyházatyák idejében - húsvét éjszakáján keresztelték meg a katekumenátusban felkészített felnőtteket. Amikor a megkeresztelendők a néppel együtt a templomból a keresztelőkápolnához vagy a keresztkúthoz vonultak, akkor a baptisteriumhoz érve énekelték a 42. zsoltárt. A lobogó húsvéti gyertya úgy vezette őket, mint ahogy egykor a felhő vezette a pusztában a vándorló zsidókat. A gyertya mögött jöttek énekelve a boldog, üdvöt szomjazó megkeresztelendők: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez, mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtti” A zsoltárt a temetési liturgia is kezdettől fogva használja. A halott mellett töltött virrasztásban is megszólalt verses, énekelt zsoltárparafrázisként. A 16. századi reformátori énekköltés is készített belőle verses, strófikus énekeket, de a genfi zsoltárváltozat mindmáig a legnépszerűbb és a legismertebb énekelt változat. A halottas virrasztóban nemcsak a reformátusok, hanem minden felekezet használta. A 42. zsoltárt továbbadni, gyermekeinknek megtanítani jó befektetés. Ahogy évszázadokon át keretezte a keresztyén létet a zsoltár, úgy ma is elkísérheti életünket a „szarvasos” ének. PAPP ANETTE AZ IGE MELLETT JANUÁR 8. VASÁRNAP (9) „A testvéri szeretetről...” (IThessz 4, 9-12) A szent élet három lényegi területét emeli ki az apostol: a házasság, a szeretet és a szorgalmasan dolgos élet fontosságát. Most a második területről szólunk részletesebben. A görögség ismerte az igazságot, de nem tudott szeretni. Gyakori probléma ez: irgalmatlanná leszünk az igazság nevében. Persze miféle igazság nevében ? Egyféle szeretet létezik: Isten szeretete, amely Jézus Krisztusban mindent elfedezett, mindent eltűrt, mindent remélt (1kor 13), éreztünk. Ez felfoghatatlan, határtalan, képtelen szeretet - valójában az egyetlen megoldás. Isten ebben a krisztusi, megváltó szeretetben mutatta meg igazságát, az egyetlen létező igazságot. Ez a szeretet először a testvérek közösségében lesz valósággá, amelyben aztán folyamatosan gyarapodnunk kell. Ez a gyarapodó szeretet mások felé is tevékeny, noha kockázata hatalmas (9-10). Zsoltárok 40 - 40. zsoltár JANUÁR 9. HÉTFŐ (18) „Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!” (IThessz 4,13-18) Az első keresztyének még az ő életükben várták Jézus Krisztus visszajövetelét, pedig ő kijelentette, hogy a napot és az órát senki sem tudja, ezért mindig készen kell lenni (Mt 25,13). A hűtlenségből fakadó félreértéseket hiábavaló kérdések és okoskodások követik, amelyek elterelik figyelmünket a lényegről. Így merült fel akkor is az aggodalmaskodó kérdés: mi lesz azokkal a hívőkkel, akik Jézus Krisztus visszajövetele előtt meghaltak? Nem kell aggódni, az Úr őket is magához veszi, sőt, velük kezdi, aztán jönnek a többiek (15-17). Nem lehetünk ugyan tudatlanok a hitben, hiszen a hit ismeret is, de ennek a tudásnak a kijelentés által meghúzott határai vannak (13). A lényeg az, hogy akik Jézus Krisztusban vannak, azok nem szomorkodnak a hitben elhunytak miatt. Reménységünk van, mert ahogyan Isten az ő egyszülött Fiát előhozta a halálból, úgy minket is előhoz onnan (13-14). Végső reménységünk, hogy azzal az Úrral leszünk, aki már most velünk van. Nincs ennél nagyobb vigasztalás (18). Zsoltárok 41 - 41. zsoltár JANUÁR 10. KEDD (1) „Ennek idejéről és órájáról pedig nem szükséges írnom nektek..(IThessz 5,1 -11) Az ember mindig megújulást akar itt és most. Megvallása ez annak, hogy soha semmi nem jó. Valóban nem az. Valljuk, tapasztaljuk, hogy itt minden töredékes, de az emberi erőfeszítés önmagában elégtelen a valódi megújuláshoz. Éppen ezért hangsúlyozza az apostol, hogy önmagában hiábavaló az emberi várakozás valami jobbra. A feltámadott Jézus Krisztusban mégis megtapasztalhatjuk azt az újat, ami nagyon is régi: az Isten eredeti gondolatát rólunk. Őt várjuk, nem valami emberi, önhitt, múlandó megújulást (9). Őbenne bízunk akkor is, amikor itt sóhajtozunk (Róm 8,19), de hitben már ezt az örök újat reméljük és éljük. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünk által már a miénk ez az avulhatatlanul új. Zsoltárok 42 42. zsoltár JANUÁR 11.SZERDA (18) „...mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (IThessz 5,12-22) Isten akarata az, hogy a javunkat szolgáló krisztusi jót tartsuk meg, és a gonosz minden fajtájától tartózkodjunk (22). Mindenkor imádkozzunk! A szüntelen imádság azt jelenti, hogy az Úr színe előtt élünk meg mindent, hálaadásban és örömben. Az imádkozó ember mindig felfedezi Isten ajándékait (16-18). Rendezzük emberi viszonyainkat! Az elöljáróinkat becsüljük, nem becsméreljük, egymást intjük és bátorítjuk, elsősorban pedig mindenkihez türelmesek és jók vagyunk, a krisztusi jó hegyi beszédes mércéje szerint (12-15). Engedjünk a Szentléleknek! Olyan ez, mint amikor a kisgyermek enged apja szeretetének, amikor megragadja annak feléje nyújtott kezét, hiszen ez a kéz őt védi, óvja, vezeti, erősíti. Nem minden felénk nyújtott kéz az Atya keze, ahogy nem minden beszéd prófétai szó. A prófétai be széd: intés és biztatás, igazság és szeretet egyszerre. Ezért mindent megvizsgálunk, az Atya kezét pedig nem ellökjük magunktól, hanem megragadjuk (19-22). Zsoltárok 43 - 43. zsoltár JANUÁR 12. CSÜTÖRTÖK (23) „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen...” (IThessz 5,23-28) Az élő Isten a békesség Istene. Az ember pedig - a legnyugodtabbnak tűnő is - időzített bomba. Ketyeg a bomba, aztán újra és újra robban, többnyire befelé, de gyakran kifelé is. Amikor egy egész csapat ember gyűlik össze valamiért, akkor még nagyobbat robbannak, ha pedig népek, akkor a robbanás óriási pusztítást okozhat. Közben gyakran robbanunk befelé is, vagy különböző módokon próbáljuk megelőzni, késleltetni a robbanást - de a végső robbanás, a halál senkinél sem maradhat el. Mivel a robbanás mindig pusztít, ezért nincs az a nemes cél, amivel igazolni lehetne bombasztikus békétlenségünket. A megváltás nem más, mint éppen az, amit a mai igeversünk hangsúlyoz, miszerint maga a békesség Istene szentel meg bennünket teljesen, testünket és lelkünket egyaránt a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez nem passzív békesség, ahogy azt más világvallások tanítják, hanem aktív békesség, de soha nem romboló, hanem mindig építő. Ez a békesség olyan békesség, amelyen keresztül nem a mi pusztító, robbanékony lényünk, hanem maga az Úr cselekszik bennünk és általunk (24). Zsoltárok 44 - 44. zsoltár JANUÁR 13. PÉNTEK (7) „...enyhülést adjon...” (2Thessz 1) Amit akkor az apostol a thesszalonikai testvéreknek írt, az a Szentlélek által ma nekünk szól. Olyanok vagyunk-e mi, az Isten népe, mint akikért hálát lehet adni, akiknek a hite nőttön nő, az egymás iránt való szeretetük gazdagodik, és ez a hit és szeretet minden üldöztetést és nyomorúságot elvisel (3-4)? Olyanok vagyunk-e, mint akikben „gyönyörködni” lehet, mint akikkel dicsekedni lehet (4), mert elhívatásunkhoz méltóan megdicsőül bennünk az Úr Jézus Krisztus (11-12)? Hát, nem tudom - ha ez alapján ítél meg minket az igazságos Úr, akkor mi is ítéletre juthatunk (5). Isten azonban úgy igazságos, hogy kegyelmes. Övéi tudják ezt, de soha nem élnek ezzel vissza, ezért Szentlélkének erejével igyekeznek méltóvá lenni az Úr szeretetéhez. Az Úr nem engedi bántani népét, megfizet a gyötrőinknek. De ez arra kötelez minket, hogy mi nem gyötrünk senkit, és enyhülésért, irgalomért, megtérésért könyörgünk ebben a bűntől gyötrődő világban, még ellenségeinkre tekintve is (6- 10). Köszönjük, Urunk, hogy nálad rendeződnek a dolgok - egyedül te adsz enyhülést, üdvösséget. Adj sokaknak, adj nekünk is, mert sok minden fáj! Zsoltárok 45 - 45. zsoltár JANUÁR 14. SZOMBAT (8) „És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró...” (2Thessz 2,1-12) A gonosz mindig úgy jelenik meg, hogy valaki istennek képzeli magát (4). A sikerek, a hatalom nagy kísértés ilyen tekintetben. Egy olimpiai bajnok nyilatkozta, hogy áldja az Urat, amiért két olimpiai arany között volt egy csúfos kudarca - ez kellett. Isten hatalma Jézus Krisztusban legyőzte a gonoszt (8). Az Úr kegyelme az, hogy nem engedi teljesen szabadjára rombolását, bár sok a leplezett gonoszság (3-7). De amikor nyíltan határtalanná lesz a gonoszság (8), amikor Isten minden törvényét, életet szolgáló rendjét lábbal tiportatja velünk a gonosz - akkor valóban közel van a mi Urunk, tehát legyünk készen. Ahol kiárad a bűn, ott megnövekszik a kegyelem (Róm 5,20). Ekkor az emberi bűn dinamitját leplezetlen, tömeges barbársággal robbantja fel a gonosz, bennünk és közöttünk. Egy hétköznapi, irgalmatlan érdekharc is lehet barbár. Mi Jézus Krisztusba vetett hittel tesszük a dolgunkat, nem találgatjuk az időpontokat (1 -2), nem veszünk részt a sátán csalárd hazugságaiban (9-12), hanem bizonyosak vagyunk az Úr győzelmében és szabadításában (8). Zsoltárok 46 - 46. zsoltár STEINBACH JÓZSEF IMÁDKOZZUNK! A kegyelem tükre Arcokat látok, amelyeken hamis festékek fénye ragyog, de nem a kegyelem. Fényem nekem sincs, sem igazságom, de hogy segítsek, kegyelmed fényének tükre lehessek. Uram, én arra szívemből vágyom! Amen. HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ Lélek-oltos Pál apostol egyik legkorábbi írása a thesszalonikaiakhoz írt első levél, amelyben legfőképpen az Úr Jézus Krisztus visszajövetelére váró gyülekezetét buzdítja, hogy a földi életben miként éljenek, viselkedjenek, mit cselekedjenek. Elgondolkodtató tanítás szerepel a záró felszólítások között: „A Lelket ne oltsátok/..."(IThessz 5,19) A „kioltani” ige az Újszövetség néhány más helyén is előfordul. Legelőször a füstölgő mécses kioltásáról szóló ószövetségi idézetben (Mt 12,20), majd a balga szüzek lámpásainak kialvásakor (Mt 25,8). A Mk 9,48-ban arról van szó, hogy a „tűz nem alszik el”, Pál egyik másik levelében pedig a gonosz minden tüzes nyilának kioltásáról (Ef 6,16) olvashatunk. A Zsidókhoz írt levél szerint a hithősök a „tűz erejét oltották ki” (Zsid 11,34). Megfigyelhetjük, hogy mindegyik esetben a tűz valamilyen formájának eloltására vonatkozik az apostol által használt ige. A Szentlélek egyik jól ismert szimbóluma a tűz. A pünkösdi csodában „valamilyen lángnyelvek” jelentek meg és szálltak le a házban lévőkre, majd mindannyian „megteltek Szentlélek- Az”(ApCsel 2,3-4). Isten Lelke úgy is működik, mint a tűz, annak minden összefüggésében és következményével. Ebből a képből kiindulva a Lélek munkájával való szembenállás, ellenszegülés, a Lélek ki- vagy eloltása olyan, mint az evangéliumi tanítás szerint a Szentlélek káromlása, ami nem bocsáttatik meg (Mt 12,32; Mk 3,29; Lk 12,10). Pál intése világos, hiszen például nyelvünkben az „élet kioltása” kifejezés az öléssel egyenértékű jelentést hordoz. A Lélekkel kapcsolatos figyelmeztetés után nem véletlenül áll, hogy „a prófétálást ne vessétek meg” (IThessz 5,20), hiszen a prófétálás a Szentlélek különleges ajándéka. A keresztyén gyülekezet soha nem lehet Lélek-oltó, hanem csak Lélek-váró. PAP FERENC