Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-05-29 / 43. szám
■f .f. szűnt. Vasárnap, Itt Talus’ 21). 1842. KIADJA GARAY JÁNOSUj folyam első éve. Meltj y e s. ( Eredeti beszély.) A kalandoknak mindig szenvedélyes barátja valék. Erdélyt vándoroltam be, naplót vive tapasztalataim felett, hogy igy szenvedélyem némi haszonnal is kamatozzék. Megyesen valék. Tavaszidő volt s szalma kalapomat mélyen szememre huzva, indulok szemlét tartani a csinoska város felett. A vásár téren vevék álláspontot. Mint idegen nézők körül s az ízletes házak között, s szinte roszulj esett, csak bajusztalan szász arczojkát látnom. Egy aggastyán halada most mellettem, ’s borzas fehér bajusza, mit aggi kora’ daczára is gondosan látszék ápolni, ’s az ágyú kereszt mellén, tanussták, hogy öregünk a’ franczia háborúkban részt vett. Tiszta ejtésű magyar nyelven üdvözle , s én zajgó ürömmel fogadám, mert édes érzelmeket keltett lelkemben nemzeti nyelvem’ hallása, szász városban. Alig néhány nyomnyira haladható, s egy tárczát ejte el. Én megelőző készséggel hajoltam értte, s tiszta érzelemmel nyujtám vissza tulajdonosának. A’ tárcza szép mű volt, s boritékára „Lauretta“ név hímezve. E név érdekelt, mert szivkirályném is ezt viselé. Szívesen köszöné meg az agg fáradságomat, s beszédet kezde. Bizalmát megnyerém, s lakára hivott. Kényelem, s ízlés ömöltek el termein; egy pamlagraültete, s bátorságot nyerek, többek közt a tárczáról is kérdezősködni. Ö át nyujtá nekem olvasás végett, s én e’ történetet olvasom ki belőle. 18. évben egy szép tavaszi napon érkezett meg századunk Megyesre. Temérdek nép gyürüdté körül csapatunkat,mint 2havi hadnagynak nagy kedvem volt, széttekintenem. Megvallom sok érdekes női arczot látok, de magyar létemre, nem gondolom, hogy valaha kő-