Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

MŰHELY - M. Kiss Sándor: „Az atomok felkelése”. 1956-2021 – 65

retorki.hu 14 Rendszerváltó Szemle 2023/1-2 abban kétségkívül igaza volt, hogy ennek a konszolidációnak mind gazdasági, mind szellemi értelemben oszlopos összete­vője volt az „idegen eredetű" középosztály, amely egyben „hidat" jelentett - tegyük mi hozzá - Kelet és Nyugat között. S Némethnek abban is igaza volt, hogy ez az új elit birodalmi érdeket képviselt. A kiegyezés és a századforduló közötti három évtizedet Németh László a pusztulás időszakaként értelmezte, amely a „századfor­dulón megállt". Az adott időszak elemzésének sarkalatos pontjá­hoz érkeztünk. Németh László ugyanis azt állítja, hogy az Ady Endre és Bartók Béla nevével fémjelzett félévszázados emel­kedés kezdeténél tartunk, „amely fokról fokra az egész nemzetet magával ragadta. Ennek az emelkedésnek az erejét semmi sem bizonyítja jobban, minthogy a külső politi­kai szerencsétlenségek: a világ­háború elvesztése, az ország fel­darabolása, a szerencsétlen for­radalomnak [Németh László itt csupán egy forradalomról beszél! - M. K. S.] a következménye s a császár nélküli Habsburg­­restauráció sem tartóztathatta föl." Németh László gondolatmenete akkor válik világossá, ha a foly­tatáson is elgondolkodunk. „Az a viszonylagos szabadság - írja -, amelyet a magyar szellem a Horthy-időkben élvezett, elég volt hozzá, hogy a politikai magyar irodalom, zene, művé­szet, tudomány eddig leggazda­gabb korszaka is legyen."­ S mindehhez hozzáteszi: ez azzal is együtt járt, hogy „Magyarország a minőségi ter­melés kertjévé kezdjen válni". Hangsúlyozva írjuk le: Németh László - mint ez a folytatás­ból kiderül - a századforduló és a második világháború alatti időszakról szólt, vagyis ebben jelentősen benne foglaltatik a Horthy-rendszer negyedszá­zada is. E sorok szerzője egyetemi éveitől számítva Németh László egyre bővülő kiadású műveinek rendszeres olvasója és tisztelője volt, s maradt is. Figyelembe kell azt is venni, hogy az itt idézett munka közvetlenül az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után született, vagyis bizonyos művelődéstörté­neti összefüggésekre helyezve a hangsúlyt - a Horthy- és a Rákosi-korszak történetének egybevetéséről, összehasonlítá­sáról szól. S megállapításai sok tekintetben ma sem vitathatók. Létezik azonban számtalan más különböző megközelítésű, vitatható és kevésbé vitatható­­ elemzés is az adott időszakról. Az alábbiakban egy lehetséges megközelítési módszert idézek fel, amely - reményeim szerint - bizonyos összefüggésekben bővíti, de mondandóját tekintve lényegileg nem vitatja a Németh László-i megközelítési módszert. „Három olyan tényezőről sze­retnék beszélni, amely [...] túl a konkrét történésen alkal­mas arra, hogy ráépülve a 20. századi magyar történés elvi vázát adjuk. Ezek az elemek a következők: „1. a hatalom­hoz való viszony; 2. egy adott eszmei áramlattal való tudatos vagy ösztönös közösségvállalás; 3. a kifejtett tevékenység meg­nyilvánulási területe másként: a tevékenységi szféra."­­ A hata­lomhoz való viszony szempont­jából létezik a belülről egyál­talán nem homogén hatalom - amelyen belül megtalálható a hatalmat közvetlenül gyakorlók köre, illetve a hatalmat gyakor­lók hatalmon belüli ellenzéke. E csoporton belül: „A pillanat­nyi érdekek közötti ütközés egy­fajta játéklehetőséget ad a tár­sadalom számára, esetenként a valós társadalmi mozgás helyett ezzel az imitációval találkozunk - de a két csoportot egységbe rendezi a közös érdek, vagyis az a felismerés, hogy a pilla­natnyi munkamegosztástól füg­getlenül a társadalmi-politikai kérdésekben közös gyökérzetű érdekei addig érvényesülnek, amíg a hatalomból közvetlenül részesülnek." A hatalmat közvetlenül gyakor­lók köre mellett létezik az azt támogatók tábora, továbbá a semlegeseké, illetve politikai színezettől függetlenül létezik ellenzék. A hatalmat közvetle­nül gyakorlók köré csoportosuló támogatók érdekeit a hatalom közvetve vagy közvetlenül képviseli. Békeidőben a társadalom derékhadát az érdek­igazítók adják. „E csoportosulás érdeke a hatalom érdekével nem talál­kozik. Azonban az érvényesülés vagy éppen a puszta lét fenn­tartása érdekében alapérdeke­iket feladják, s egy más érték­hez, más értékrendhez igazod­nak. Ezt a közeledést a hatalom 9 Németh i. m. 2011,73. 10 M. Kiss Sándor: Struktúra és identitás. Előadás a hollandiai Mikes Kelemen Kör által szervezett Tanulmányi Napokon, 1984. szeptem­ber. Progresszió, ellenállás, nemzeti tudat. Előadás a londoni Szepsi Csombor Körben, 1985. december. In: Uő: A szárszói beszéd és a népi mozgalom néhány összefüggése. New York, Püski, 1987, 41-57., 57-78.

Next