Előre, 1954. február (8. évfolyam, 1962-1982. szám)
1954-02-02 / 1962. szám
1954. február 2., kedd A ttf • • r h • 1 / • \ n n boroszos képviselőnő Véget ért a megbeszélés. Együtt léptek ki az utcára mind az öten: a községi néptanács elnöke, titkára, alelnöke, a rajoni néptanács irányítója és a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának tagja, Mihály Kata. Rövid uton együtt mentek, aztán elbúcsúztak egymástól. Mihály Kata a Szegelet utca felé indult, ez Kőrösfő egyik legfélreesőbb utcája — ott lakik. Félórányit kell hazáig gyalogolnia. Sebaj, a hosszú tanácskozás, után jól esik a friss levegő. A légy ásza felöl süvít a szél, belebelekapaszkodik az asszony kendőjébe. Ropog a hó a lába alatt. Útközben újra végiggondolja mindazt, amiről ma este vitatkoztak. Amióta megválasztották képviselőnek, sokszor tette meg ezt az utat, sokszor töprengett: mi is a tennivalója, hogyan kezdjen munkához.De a ma esti megbeszélés után már tisztán, világosan látja, mit tehet ezért a községért — és a rajonért is. Nehéz, de szép munkáról van szó, érdemes hozzá erőt gyűjteni. Az út szélét villanyoszlopok szegélyezik. De csak egy darabig, s aztán megszakad a villanypózna-sor. Itt hagyták abba a munkát. A házakba már nem vezették be az áramot. — Be kell fejezni a község villamosítását — régen gondolkozik már ezen Mihály Kata, beszélt is róla az emberekkel nem egyszer. Sürgős feladat ez. Fel kell éleszteni az önmegadóztatási mozgalmat, aztán összegyűjteni a pénzt és nekilátni a munkának. Tavaly is egymaga közel ezer lejt gyűjtött össze házról házra járva — de a többi képviselő keveset tett. Az akkori elnök sem törődött a dolgokkal. El is került innen. Hanem most az új képviselők, az új elnök, no meg aztán ő is... együtt dűlőre viszik majd az ügyet. Balfelől, a domboldalon, feltűnik az iskola épülete. Régi ház, ideje már, hogy új iskolát építsenek. Igen, ez lesz a második nagy feladat. Az anyagszállítást meg a munkát a községbeliek önkéntesen elvégeznék. Sok emberrel beszélgetett már erről december óta. A ma esti gyűlésen el is határozták, hogy megszerzik az anyagkiutalást, de az önkéntes munka megszervezését nem vitatták meg elég alaposan. No, majd ennek is utánanéz. Szaporábbra fogja ,lépteit s hamar eléri a Kőrösön átvezető kis hidat. Itt, a község felett, alig két kilométerre, az Árokházán ered a Kőrös. Milyen szelíden folydogál... De tavasszal nem lehet ráismerni. Tavaly is kiöntött, elvitte a rétekről a földet, lemosta a szikláról is azt az egy-két arasznyit, ami kenyeret terem. Annyi kárt tesz egy-egy ilyen áradás, mint amennyi hasznot hoz az évi termés. Ez a harmadik terve:a patakszabályozás. Régi vágya ez a község lakosainak. Két évvel ezelőtt , kétkilométernyi szakaszt már rendbehoztak, mély, széles árkot ástak a rakoncátlan Kőrösnek. De ezzel vajmi keveset tettek, folytatni kell a munkát. Abba már szinte mindenki beleegyezett, hogy felássák a saját kertjük alatti részt, igaz, egy pár család sokalta a munkát, de tavaszig még beszél velük, hiszen az ő kertjüket is elönti tavasszal a víz. A község alatti rétek ügye, az már nehezebb. Ott csak közösen boldogulhatnak. De meglesz ez is. Végig, mindenütt szabályozni kell a patakot. Nem halaszthatják ezt tovább! ... Alig veszi észre, hazaér. A Szegeletutca végén, kis benyitásban — ahogy Kőrösfőn mondják —, a Kaszirt-utcában lakik, a Rézág-hegy tövében. Innen ellátni egészen Hunyadig. Éjfél felé jár az idő, csillagos-holdfényes az éjszaka. A nagy csendben messziről idehallatszik a vonat füttye. A Vlegyásza gerince félelmetes komoran határolja a fáját, oldalán a hó kékesen csillog a holdfényben. Mihály Kata gyönyörködve nézi ezt a fenséges képet. Itt nőtt fel Körösfőn. Melegség önti el szívét. Szereti, mindennél jobban szereli faluját, otthonát. S amint tekintete megpihen a hófödte háztetőkön, erős akarat ébred, benne: harcba fogja vinni ezeknek a házaknak a lakóit — a maguk ügyéért, életük megszépítéséért! ... Felmegy a kőből rakott tornácra, halkan teszi be maga mögött a konyhaajtót. Ott várja a vacsora, édesanyja készítette oda az asztalra. ... Egy pillanatra megáll a gyermekek ágya előtt és megigazítja rajtuk a takarót. A másféléves Gáborka még álmában is szorosan fogja Erzsike kezét. Ezen az éjszakán sokáig nem jön álom a szemére. Ilyenkor, elalvás előtt, végiggondolja a megbeszélteket, a jövőre vonatkozó terveket . A község ezutáni életet, ez az, ami a legtöbbet foglalkoztatja. A következő lépés a társulás kell hogy legyen. De a társulás sem old meg mindent. Kevés erre a termőföld, s ami van, az is gyenge. Ezért inkább háziiparral foglalkoznak az emberek. Négyszáz évvel ezelőtt kezdték először faragni az asztalkákat, székeket, dobozokat. Szövetkezetet kellene alakítani! Olyat, amelyik ellátná a tagokat anyaggal s még a termékek eladását is megszervezné. Elsősorban pedig fel kéne szerelni és üzembe helyezni a két körfűrészt, amivel a faanyagot meg lehetne munkálni... Igen, ezt is valóra lehetne váltani, méghozzá rövid idő alatt. Minden ház legégetőbb kérdését oldanák, meg ezzel. Kovács Jánossal, a községi pártszervezet titkárával , már beszélt is erről a tervről. Azt mondta: nagyon helyes, meg fogjuk csinálni. Ez lesz a negyedik feladat. Ezt is szóba hozza holnap a rajonnál. Hanem ezeket reggel papírra kell vetni, rendszerezni... Már közel van a virradat, nemsokára új napra ébred Kőrösfő. És Mihály Kata képviselőnő tervei ezzel a nappal is közelebb jutnak a megvalósuláshoz. MAROSI BARNA Javul az üzletek áruellátása A könnyűipari vállalatok termelőképességének növelésére és a beruházások fokozására hozott párt- és kormányintézkedések nyomán ebben az évben jelentősen emelkedik a tömegfogyasztási cikkek termelése. 1954-ben mintegy 13 százalékkal több áru kerül eladásra az üzletekben, mint a múlt évben. Bővül a textiláruk, a készruhák, a kötöldszövött áruk és a lábbelik választéka is. A gyapjú- és selyemipar például 200 féle új, szépszánú és élénkrajzú selyemkelmét, valamint a szövetek gazdag választékát készíti elő. A gyapot-, len- és kenderipar 350 újszerű, mintás kelmét hoz forgalomba. Jószabású, divatos készruháikkal és sokfajta új kötöttárukkal is megörvendezteti könnyűiparunk a vásárlókat, a bőr és gumiipar pedig nem kevesebb mint 300 új cipőmodellt és új bőrdiszmóárut gyárt. A háztartási cikkek és a finom üveg- és kerámiatárgyak termelése is jelentősen növekedik. Ebben az évben fokozzák a kályhák, tanszerek, játékok, kukoricamorzsolók, zöldségszeletelő gépek gyártását és félkristály, törhetetlen üvegtárgyak, tűzálló kerámia-edények, falamszedények és sokféle egyéb cikk tömeges sorozatgyártását kezdik meg. (Agerpres) Télen is hasznosítsuk igásállatainkat A mezőgazdaságban — a termelés idényjellege folytán — télen viszonylag kevés a munka. Az állatok az istállókban hevernek. Helyes munkaszervezéssel azonban igásállatainkat télen is felhasználhatjuk. Minden gazdaságban akad olyan munka, amelyet télen végezhetünk. Ilyenek a trágya kihordása a földekre és kupacba rakása, anyagszállítás építkezéseinkhez, a takarmány és atomszalma beszállítása, a hómegőrzés fogatos munkái, az utak kijavításával kapcsolatos szállítási munkák, stb. A trágya kihordása nagyon azért is előnyös, mert fogataink egész terheléssel járhatnak. Ha időközben a fagy felenged, s az utak sárossá válnak, akkor a közelfekvő és jobb utakkal rendelkező táblákra hordhatjuk a trágyát. Természetesen a trágyát elsősorban azokra a táblákra hordjuk, amelyeket 1954 első felében trágyázni fogunk és olyan mennyiséget hordunk minden tábla földre, amennyi annak megtrágyázására szükséges. Lényeges, hogy a meglévő trágyamennyiséget teljesen kihordjuk és kupacba rakjuk. Ez a későbbi dologidőre igaerő megtakarítást jelent. A termelés különböző anyagszükségleteit — mint például a műtrágya — ugyancsak a tél folyamán szerezzük be és szállítjuk a gazdaságba. Állami és kollektív gazdaságainkban komoly építkezések folynak. Az építőanyag szállítása jelentékeny igaerőt vesz igénybe. Erre a legalkalmasabb idő a tél. Amikor a tavaszi munkák megkezdődnek, ezekre a szállításokra már egyáltalán nem,vagy csak nagyon kevés időnk jut. Az anyaghiány pedig gátolja az építkezések rendes menetét, s költségtöbbletet is jelent. Az építkezések zökkenésmentességét tehát úgy biztosíthatjuk, ha az építőanyagot — követ, homokot, téglát, cserepet, stb. — vagy legalább is annak tekintélyes részét már a tél folyamán az építkezés helyére szállítjuk. A takarmányt és alomszalmát a haszonállatok részére ugyancsak a tél folyamán kell beszállítanunk a szérűkről, kazlakból, silókból. Nem minden gazdaságnak van meg ugyanis a lehetősége, hogy a szénacsinálás és cséplés idején — amikor annyi sürgős munka van — a szénát és szalmát a kaszálókról és a szérűkről azonnal beszállíthassa. Ez különösen gyakori kollektív gazdaságainkban és szinte általános állami gazdaságainkban. Sok haszonállattal rendelkező gazdaságban a takarmány szállítása természetesen soha sem szünetelhet. De a szállítás helyes megszervezése azt kívánja, hogy a tél folyamán a távolabbi kazlakból és silókból, prizmákból hordjuk a takarmányt, a közelieket pedig hagyjuk a tavaszi és nyári hónapokra. A tavaszi munkák beállta után a takarmányszállításra kevesebb fogatot fordíthatunk, s ha ilyenkor távolról kell szállítanunk a takarmányt, ez a többi sürgős munkát hátráltatja. Az utak minősége egész évben befolyásolja a szállítások eredményességét, s a fogatok teljesítőképességét. Rossz utakon csak fél , sőt negyedterheléssel járathatjuk fogatainkat, állatainkat pedig nagyon kifárasztjuk. Ugyanakkor szállítóeszközeink is nagyon romlanak és ezáltal terhelik, a termelés költségeit. Az utak jó karbantartása és állandó javítása tehát igen fontos, amit nagyrészt ugyancsak a tél folyamán végezhetünk el. Komoly teljesítményt csak jó erőben lévő állatoktól várhatunk. Igásállataink jó gondozását és megfelelő takarmányozását téli foglalkoztatásuk közben se hanyagoljuk el. Kétségtelen, hogy télen igásállataink kevesebbet dolgoznak, mint az év többi időszakában, de ez még nem indok a takarmányokkal való, túlzott takarékosságra. A fagyos, romlott takarmány meg éppen az állatok leromlását idézi elő. A téli időszak munkáit tehát úgy szervezzük meg, hogy ezáltal megkönnyítsük a következő időszak munkáit, hasznosítsuk fogataink munkaerejét s ugyanakkor igásállatainkat jóerőben tartsuk a tavaszi munkálatokra. Dr. OPRA PÁL a Kolozsvári Mezőgazdasági Intézet tanára SPORTHÍREK BUDAPEST: Vasárnap fejeződött be Budapesten a legjobb magyar asztalteniszezők válogató jellegű körmérkőzése. A férfi egyest a világbajnok Sidó Ferenc nyerte. A női egyes döntőjében, Farkas Gizi volt többszörös világbajnoknő nagy meglepetésre 3:0-ás vereséget szenvedett Simermétól. PRÁGA: A napokban ért véget a Csehszlovák Köztársaság 1954. évi asztalitenisz bajnoksága. A férfi egyest Iván Amdreadis sportmester nyerte meg. A női bajnoki címet Kreskova szerezte meg. HELSINKI: A Finnországban vendégszereplő szovjet jégkorongegyüttes szombaton Tampere városában Finnország válogatottjával mérte össze erejét. A szovjet játékosok mindvégig nagy fölényben voltak és 8:1 arányban győztek. Ugyancsak fölényes győzelmet arattak az 1953. évi európa- és világbajnok svéd válogatott ellen. A szovjet korongozók ez alkalommal 8:2 arányban győztek. STOCKHOLM: A napokban fejeződött be a szovjet-svéd nemzetközi szabadfogású birkózó viadal. A szovjet birkózók fölényes győzelmet arattak Stockholm, Götteborg, Malmö és más svéd városok versenyzői ellen. A sorra került 75 találkozó közül a szovjet birkózók 67-et megnyertek. A szovjet birkózók egy része Norvégiába utazik, ahol norvég versenyzőkkel találkozik. KAIRÓ: A magyar labdarúgó válogatott csütörtökön megérkezett Egyiptom fővárosába. A magyar labdarugók 4 mérkőzést játszanak, amely közül az egyik Magyarország- Egyiptom ország közötti válogatott mérkőzés lesz. Erre az összecsapásra február 12-én kerül sor Kairóban. A másik 3 mérkőzésen a magyar csapat Budapest válogatottja néven szerepel Alexandriában, Port Szaidban és Kairóban. SVÁJC: Február 6-án és 7-én Svájcban rendezik meg a gyorskorcsolyázó európabajnokságot A bajnokságon a legjobb szovjet, norvég, svéd, finn, holland, svájci, olasz és más nemzetiségű gyorskorcsolyázók vesznek részt. A szovjet gyorskorcsolyázók január 30-án indultak el a bajnokság színhelyére. BERLIN: Vasárnap délután a Walter Ulbricht stadionban játszották le a Magyar Népköztársaság utánpótlás csapata és Berlin válogatottja közti barátságos nemzetközi labdarúgó találkozót. A 15 fokos hideg ellenére több mint 15 ezer néző volt jelen a találkozón, amely 0:0 arányú döntetlen eredménnyel fejeződött be. A Gyilasz«„ügy“ és a jugoszláv valóság Belgrádbam nemrég olyan események játszódtak le, amelyek Jugoszláviában és sok nyugateurópiai országban egyaránt nagy szert vertek föl. Ezek, az említett országokban sokféleképpen magyarázott események a következők. Milovan Gyilasz,az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetsége“ központi bizottságának titkára, a szkupjesina elnöke és Jugoszlávia alelnöke cikksorozatot tettközzé a sajtóban ilyen, szánt szándékkal elhomályosított címekkel: „Az általános ésa sajátos“, „Szubjektív erők“, „Új eszmék“, „Szövetség vagy párt" stb. Gyilasz, akit eddig szinte a titóista párt „főteoretikusának“tekintettek, ezekben a cikkekben kínosankerülte, hogy nevén nevezze a dolgokat, s a titóistákra jellemző demagógiával pufogó frázisokat hangoztatott a jugoszláviai „szocialista demokráciáról“, eközben pedig kifecsegte a belgrádi kormánykörök valóságos céljait és szándékait. Gyilasz nem mondja kikereken, hogy Jugoszláviában az úgynevezett „új gazdasági viszonyok“ tulajdonképpen a kapitalizmus visszaállítását jelentik, de elismeri, hogy az országban „növekszik a gazdasági szabadság“ („Szövetség vagy párt“ című cikk), hogy „a burzsoázia lényegében és formálisan egyenjogúságot élvez“ („Mindenki számára“ című cikk). A kapitalizmus visszaállítása, amelyet a jugoszláv „teoretikusok“ „új gazdasági rendszernek“ neveznek, Gyilasz megállapítása szerint „most egész öröklött ideológiai és szervezeti rendszerünket és apparátusunkatkérdésessé tette“. Másszóval Gyilasz amiatt panaszkodik, hogy a jugoszláv politikai rendszer állítólag még nem biztosítja az országban a kapitalista viszonyok teljes szabadságát, sőt akadályozza ezek fejlődését. Gyilaszszerint az a kivezető út, hogy még nagyobb szabadságot kell adni „az új gazdasági viszonyoknak“ s mindent ki kell küszöbölni, ami gátolja ezt a szabadságot. E célból Gyilasz elsősorban az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetségének“ átszervezését javasolja. A „szövetség“ munkájáról Gyilasz sok olyan igazságot kifecseg, amit eddig a belgrádi propagandisták a közvélemény előtt óvatosan eltiltoltak. „A régi Jugoszláv Kommunista Párt tulajdonképpen nem létezik — ismeri el Gyilasz — a kommunisták szövetsége már nem a régi JUKP... A szövetség a tagság összetételét tekintve sem a régi JUKP, mert a szövetség összetétele a tagok társadalmi származására és öröklött meggyőződésére nézve egyaránt jelentősen szélesebb. Most a párttagok száma nemes,ak hogy nem növekszik, hanem határozottan csökken“. („Szövetség vagy párt“). Még jellemzőbb kijelentéseket tesz Gyilasz a „Jugoszláv Kommunisták Szövetségében“ már régóta uralkodó mélyreható politikai válságról és bomlásról. „A kommunisták szövetségének szervezetei zsákutcába jutottak — írja Gyilasz. — Felülről hajszolják őket, aktivitást követelnek tőlük, de e szervezetek nem tudják mit csináljanak... A gyűlések látogatása alól való kibújás és a gyakori és tartalmatlan gyűlésekmiatti tömeges panaszkodás általános jelenség“. („Szubjektív erők“). „A bizottságok panaszkodnak a szervezetek tétlensége miatt... Szembetűnő jelenség, hogy a politikai munka különféle formáinak válsága a legnagyobb városokban és a legfejlettebb szervezetekben a legmélyebb“ („Szövetség vagy párt“). Nem kevésbbé figyelemreméltó Gyilasz következő beismerése, amely bizonyos fokig megmagyarázza a „JUKSZ“ egyszerű tagjai „passzivitásának“ jellegét és okait. Gyilasz a „Szövetség vagy párt“ című cikkben megállapítja, hogy „a párttagok egy része, s ráadásulnem kis része“ nem támogatta vezetőinek szovjetellenes politikáját, „anyugatról kapott fegyverek kérdésében pedig kominformista és ideológiai konzervativizmusával hátráltatta ennek az ország szempontjából életbevágóan fontos kérdésnek az eldöntését“. Gyilasz e -beismeréseiből arra a következtetésre juthatunk, hogy a „kommunisták szövetségének“ egyszerű tagjai közt nő az ellenállás az uralmon lévő vezetőréteg leül, és belpolitikájával szemben, s hogy hiába tisztították megtöbbször is a „szövetség“ sorait az élenjáró munkásoktól, ezaz ellenállás a nagy munkásközpontokban különös erővel nyilvánul meg. Éppen ezért gondolnak Titóék arra, hogy ismét „átszervezik“ a „szövetséget“. Gyilasz azt javasolja cikkeiben, hogy a „JUKSZ“-t nyittam és leplezetlenül közönséges burzsoá párttá alakítsák át, amely pártnak a tagjai csupán azért gyűlnének össze, „hogy megválasszák a vezetőséget és a küldötteket“. Gyilasz véleménye szerint ugyanezt kell tenni az ifjúsági szervezetekkel és a szakszervezetekkel is. Gyilasz megállapítja, hogy „már elmúlt a nagy elméletiprogram-in ideje“. (,,Az általános és a sajátos**), hogy: „bizonyos szubjektív erőket más erőkkel kell fölcserélni, s ezeknek az erőknek nem lehet monopóliumuk a társadalmi életben“, „a szocialista öntudatot pedig ma elsősorban a bürokratizmus elleni konkrét harcban lehet továbbfejleszteni“ („Szubjektív erők“). A „bürokratizmus“ szó többször ismétlődiik Gyilasz minden cikkében. Gyilasz állandóan, minden nyelvtani formában ezzel a szóval dobálózik, s így akaratlanul is leleplezi „a jugoszláv szocializmus“ igazi jellegét. Gyilasz kénytelen-kelletlen elismeri, hogy a mai jugoszláv valóság legtipikusabb vonásai a következők: a párt- és az államapparátus elbürokratizálódása felülről lefelé, törvénytelenség, a lakosság erőszakos összeterelése hivatalos gyűlésekre, a vezetőkörök erkölcsi züllése és intrikái stb. Ki ismerheti ezeket jobban Gyilasznál?! S várjon -mit javasol Gyilasz? Síkra száll az „ideológiai harc szabadságáért“, szabad utat követel az „új eszméknek“, amelyek „az emberek fejében felváltják“ a még ottrekedt „régi eszméket“, vagyis a marxizmus-feninizmus eszméit. Az „új“ eszméknek pedig az a lényegük, hogy „manapság sem egy párt vagy csoport, sőt osztály sem lehet az egész társadalom objektív szükségleteinek egyetlen kifejezője“, s „a mai idők a politikai mozgalmak társaidianmi -ésetbeli monopóliumának meggyengítését követelik“, s hogy napirenden van a „kommunisták szövetsége szélbormásáinak“ és a „demokráciáért való harcnak“ a kérdése. Ha egyszerű, emberi nyelvre fordítjuk le Gyilasz e nyakatokért „elméleti“ kinyilatkozásait, akkor az általa fölvetett „új eszmék“ lényegét a következőkép foglalhatjuk össze: itt az idő, hogy nyíltan levonjuk a következtetéseket abból a tényből, hogy Jugoszlávia urai föltámasztották a kapitalistarendszert, decentralizálták az ipart, megszüntették a parasztok termelőszövetkezeteit, visszaadták a földet a kulákoknak és a földesuraknak, s hogy az országban egyrenövekszik a külföldi tőke befolyása. Itt az idő, hogy Jugoszlávia a nyugateurópai országok mintájára áttérjen a többpártrendszerre, s a titóistáik nyíltan törvényesítsék Jugoszláviának az imperialista burzsoázia táborához való átállását. • Ez Gyilasz cikkeinek lényege. E cikkek megjelenése nagy zavart keltett Jugoslávia kormányköreiben. Ámde nem azért, mert Gyilasz olyasmitmondott, ami ellenkezik e körök igazinézeteivel, hiszen az ő politikájuk eredményekép semmisültek meg Jugoszlávia népeinek demokratikus vívmányai, s veszett el az ország nemzeti függetlensége, hanem azért, mert Gyilasz világgá kürtölte azokat a terveket, amelyeket a jugoszláv vezetők a nép előtt eltitkoltak, s amelyekről csak egymáshézt mertek nyíltan beszélni. Az itt a bökkenő, hogy Gyilasz cikkei, amelyek tavaly október óta a „Borbá“-ban és a „Nova Miszno“ című lapban jelentek meg, nagy nyugtalanságot keltettek a titóista párt egyszerű tagjaiban és azokban a jugoszláv dolgozókban, akik ezideig még készpénznek vették a belgrádi kormánykörök demagóg fecsegését „a szocializmus építéséről“ és a „külön szocialista politikáról“. Mint a „JUKSZ“ vezetőikésőbb elismerték, dolgozók tömegei komolyan nyugtalankodni kezdtek“ e cikkek tartalma miatt. A „Borba“ szerkesztőségébe özönlöttek a fölháborodott hangú tiltakozó levelek, a munkások azzal vádolták Gyilaszt, hogy „Bevan befolyása alá került“, „szakadást idéz elő a „JUKSZ*-ban stb. A jugoszlávkormánykörök kihasználták azt a körülményt, hogy Gyilasz „új eszméinek“ tulajdonképpen eredete, ismeretlen maradt. Abbeli törekvésükben, hogy továbbra is fenntartsák a „szocialista“ álarcot, nagy sietve „megtagadtak minden közösséget“ Gyilaszszal, s támadást indítottak ellene. E célból január 16-án a „kommunisták szövetségeinek központi bizottságát rendkívüli ülésre hívták össze. Az ülésen felszólalt jugoszláv vezetők elismerték, hogy Gyilasz arról is beszélt cikkeiben, amiről ők maguk szűk körben nem egyszer beszéltek. „Tito, Kardelj és Gyilasz nézetei közt voltakép nincs nagy különbség — jelentette ki az ülésen Dedier. — Csupán az a különbség, hogy Gyilasz rendszerezni próbálta a jugoszláv elméleti gondolkodást“. Tito elismerte, hogy Gyilasz tanácskozott vele cikkeiről, s hogy Gyilasz „azt is kifejtette cikkeiben, amiről mi és sokan mások már beszéltünk vagy gondolkodtunk“. Ezt Gyilasz is megerősítette, amikor aközponti bizottság ülésén kijelentette, hogya cikkeiben kifejtett „eszmék“ kilencven százalékban Tito, Kardelj és Prade eszmél. A jugoszláv vezetők terveik teljes lelepleződésének elkerülése végett mégis elhatározták, hogy „feláldozzák“ Gyilaszt. A központi bizottság ülésének határozata kizárta Gyilaszt a központi bizottság tagjai közül, s megfosztotta a „JUKSZ“-ban betöltött valamennyi tisztségétől. Milyen következtetéseket kell levonnunk ezekből az eseményekből? A Gyilasz-„ügy“ elsősorban azt bizonyítja, hogy Jugoszlávia legfelső kormányzó körei mélyreható belső válságban szenvednek. Ez a válság összefügg az úgynevezett „kommunisták szövetségé“-nek bomlási folyamatával. Mindez annak közvetlen következménye, hogy nőttön-nő a tömegek elégedetlensége a belgrádi vezetőik nemzetellenes,népellenes politikájával szemben, mert a tömegek mindinkább ráeszmélnek, hogy abelgrádi vezetők a nemzeti katasztrófa szélére sodorták az országot. Jugoszlávia kormánykörei szakítottak a demokrácia és a szocializmus táborával, leigázószerződések révén az amerikai, angol ésnyugatnémetországi ipari, pénzügyi monopóliumokhoz láncoltákaz országot, lehetőséget adtak ezeknek, hogy szabadon rendelkezzenek a jugoszláv gazdaság döntő fontosságú ágaival, s óriási nyereségeket szipolyoztatnak ki Jugoszláviából. A Jugoszlávia gazdaságába befektetett dollárok ma — az amerikai sajtó beismerése szerint — minden dollárért két dollár profitot hajtanak az amerikai monopóliumoknak. Ezt a jugoszláv sajtó sem tagadja. Mint a „TANJUG“ hírügynökség jelentette, Jugoszlávia csupán 1954-ben húszmilliárd dinárt köteles fizetni a külföldi országoknak a tőlük kapott kölcsönökre Az imperialista monopóliumok jugoszláviai uralma elválaszthatatlanul összefügg az ország gazdaságának militarizálásával. A „Borba“ már 1952 őszén közölte, hogy a haditermelés általános volumene 1948 óta nyolcszorosra növekedett. A háborús előkészületekre előirányzott összegek állandóan emelkednek. Ezek: 1950- ben az államiköltségvetés 51,7 százalékát, 1953-ban pedig már 78 százalékát emésztették föl. A legutóbbi öt év alatt Jugoszlávia több mint hárommilliárd dollárt költött a fegyverkezési hajszára. Ez hatszorosa azoknak a dolláradományoknak, amelyeket Jugoszlávia összesen kapott. A mértéktelenül földuzzasztott katonai kiadások a békeiparágak és a mezőgazdaság hanyatlását okozzák. A mezőgazdaság már évek óta nem tud kikecmeregni a súlyos válságból. Állandóan csökken a közszükségleti cikkek termelése. Például 1952- ben a textilipar csak 69 százalékig, a bőrös cipőipar 60 százalékig, a famegmunkálóipar 44 százalékig használta ki termelési kapacitását. Hasonló volt ahelyzet 1953-ban is. A bőr- és cipőipar termelése 16 százalékkal, a textiliparé 26, a fa-megmunkálóiparé 27 százalékkal csökkent. A dollár-,,segély“-nek nem a jugoszláv kormánykörök, hanema dolgozók adják meg az árát: életük egyre elviselhetetlenebbé válik. Az élelmiszerek és az iparcikkek ára emelkedik, az adóik növekednek, alegutóbbi évekbentöbbször emelkedtek a lakbérek, a gyógykezelési díjak, a közüzemi szolgáltatások és a közlekedés díjszabása. A „NIN“ című belgrádi lap nemrég elismerte, hogy a munkások nagy többsége havonta nyolc-tízezer dinárral kevesebbet keres, mint amennyi a legminimálisabb szükségleteinek fedezéséhez elégséges volna. A jugoszláv dolgozók gazdasági leigázásával párhuzamosan fokozódik politikai jogfosztottságuk is. Az országban önkényuralom van; ezt egyebek közt Gyilasz is kénytelen volt elismerni cikkeiben. A hazafiakat üldözik, s kegyetlen terrort alkalmaznak velük szemben. A GoH-Otokban, Szveti Grgurban és Sztara Gradiskában lévő koncentrációs táborok Jugoszlávia legjobb hazafiai kegyetlen elpusztításának színhelyeivé váltak. A szkupscsina 1953 szeptemberi ülésén nyilvánosságra került adatok szerint 1948 óta, vagyis amióta a Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának „A JUKP helyzetéről“ szóló közleménye megjelent, politikai okokból több mint 111.000 embert tartóztattak le. A Gyilasz-„üggyel“ kapcsolatos események világosan bizonyítják, hogy zsákutcába jutott a belgrádi kormány bel- és külpolitikája, a kapitalista Nyugat felé fordulása és az a kísérlete, hogy leigázó kölcsönök és tőkebehozatal segítségével kerülje el a gazdasági katasztrófát. Máskép ez nem is történhetett. A legutóbbi belgrádi események föllebbentették a függönyt, megmutatták, mi történik az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetségében“ és felső vezetőköreiben. Ezt, az állapotot mindinkább fokozódó bomlásnak jellemezhetjük. A dolognak az a lényege, hogy a titóista vezetők a legutóbbi években szélesre tárták e „szövetség“ kapuit a nemdolgozó elemek, a kulákság, a városi burzsoázia előtt, az usztasák és a csetnikek előtt, akik a német megszállás idején a nép ellen harcoltak. E kategória arányszáma a „JUKSZ“-ban hamarosan két és félszeresre növekedett. A „JUKSZ“ saik egyszerű tagja, aki Gyilasz szavaiszerint hű maradt a „régi eszmékhez“, nyíltan elégedetlenségét hangoztatja a „szövetségben“ uralkodó helyzettel. Most a „szövetség“ vezetői a helyi szervezetekben elrendelték a Gyimasz-„ügy“ megvitatását. Így próbálják más mederbe terelni az elégedetlenséget, s visszaszerezni a tömegek bizalmát. Közvetlenül az 1953 novemberi szkupscsina-választások előtt a „kommunisták szövetségében“ tisztogatás zajlott le. A tisztogatás során rendszerint munkásokat zártak ki a pártból. Csupán Zenica, Foca és Tuzla megyékben, valamint Zágráb városában 5.128 embert zártakki a „szövetségből“, s ezek nyolcvan százaléka munkás volt. A bukinai bányákban a munkások negyven százalékát zárták ki. A jugoszláv vezetők szívesebben hallgatnak ezekről a dolgokról. Nemigen beszélnek azokról az objektív, törvényszerű okokról, amelyek az országot mélyreható belső válságba sodorták. Gondosan elhallgatják azt is, hogyan juthatna ki Jugoszlávia ebből a válságból ? . S vájjon mi Jugoszlávia népei menekvésénekútja ? Jugoszlávia vagy továbbra is megmarad a külföldi monopóliumok igájában, ez nemzeti függetlenségének elvesztésével, a dolgozó tömegek még nagyobb szenvedéseivel, az ország gazdasági és kulturális életének további hanyatlásával jár, vagy meg kell találnia azt a másik utat, amely megfelel nemzeti érdekeinek és valamennyi népe vágyainak. Ez az egyetlen helyes út: Jugoszlávia nemzeti önállóságának és függetlenségének útja. A nemzeti önállóság és függetlenség pedig összeegyeztethetetlen a nyugati imperialisták diktátumának való alávetettséggel, a szomszéd államokkal szemben folytatott agresszív politikával. Ez az út a jelenlegi katonai kötelezettségek megszüntetésének útja és az összes demokratikus országokkal folytatott békés és egyenjogú együttműködés politikájához való visszatérés, útja. Ez az út a népi demokratikus országok testvéri népeivel és azzal a nagy orosz néppel való hagyományos kapcsolatok helyreállításának útja, amely hozzásegítette a balkáni népeket, hogy fölszabaduljanak az öt évszázados török iga alól, hozzásegítette a délszlávokat nemzeti függetlenségük kivívásához. Jugoszlávia népei nem felejthetik el, s nem is fogják soha elfelejteni azt a történelmi tényt, hogy aszovjet nép, a Szovjet Hadsereg segített neki,jó a német-fasiszta rabságból való felszabadulásban. Ha Jugoszlávia helyreállítja testvéri kapcsolatait a béke és a demokrácia táborához tartozó népekkel, a nemzeti újjászületés, a gazdasági fölemelkedés és a kulturális virágzás széles útjára léphet. Nem kétséges, hogy Jugoszlávia néptömegei mind állhatatosabban és elszántabban küzdenek ezért az egyetlen helyes kivezető útért. (Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért“ 1954. január 31 -i számában.) ELŐRE V. M. Molotov megbeszélései J. F. Dulles-el BERLIN. (Agerpres). — A TASZSZ közli: V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere január 30-án megbeszélést folytatott J. F. Dulles, amerikai külügyminiszterrel. Eszmecserét folytattak a tárgyalások ügyrendjéről Eisenhower elnök 1953 december 8-i beszédével és a szovjet kormány 1953 december 21-i nyilatkozatával kapcsolatban az atomenergia felhasználásának kérdésében. Angol képviselők bírálják Dulles politikáját LONDON. (Agerpres.). A Woodrow Wyatt laburista képviselő Woodfordban (Essex megye) mondott beszédében megbírálta Dulles amerikai külügyminisztert, mert elutasította a Kínai Népköztársaság részvételével megtartandó öthatalmi értekezletre vonatkozó javaslatot. Mint az ASSOCIATION PRESS hírügynökség jelenti, Wyatt azt mondotta, hogyha Dulles továbbra is kitart „képtelen elutasítása mellett“ és nem ismeri el a kínai népi kormányt, a berlini értekezlet kudarcát idézheti elő. Wyatt ezt mondotta: „vájjon miért ne venne részt Kína az öthatalmi értekezleten? Kína a háború idején részt vett a nagyhatalmak értekezletén. Ázsia súlyos problémái, mint például Korea és Tajvan jövője, az indokínaiháború, valamint egész Délkelet-Ázsiai békéje sohasem oldható meg ,a kínaiakkal való közvetlen tárgyalás nélkül. Molotovnak igaza van, amikor azt javasolja, hogy kevéssel a berlini értekezlet után hívják öszsze az öt nagyhatalom értekezletét, beleértve Kínátis. Eden tudja ezt és határozottan meg kellene ezt mondania . A hírügynökség jelenti azt is, hogy Desmond Donnelly laburista képviselő a cambridgei egyetem laburista klubjában mondott beszédében szintén bírálta Dulles ameriai külügyminiszternek a berlini értekezleten tanúsított álláspontját. Donnelly kijelenette, hogy Dulles álláspontja a berlini értekezleten politikai felelősség hiányát jelenti a legképtelenebb formában. Donnelly kijelentette, hogy Dullest január 28-i beszédébe az amerikai belpolitika szempontjai vezérelték, nem pedig a megvitatott kérdés lényege. „Anglia számára elérkezett az idő, hogy felülvizsgálja álláspontját. Angliának ki kell jelentenie, hogy megunta, hogy alávesse magát egy kizárólagosan amerikai politikának. Jelenleg nagy nemzetközi értekezlet van folyamatban. Az egész emberiség és nem kevésbbé az amerikaiak azt a hő óhajt fejezik ki, hogy ez az értekezlet sikerrel járjon“ — mondotta a képviselő. Újabb kereskedelmi szerződések Kelet és Nyugat között MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASZSZ közli: Az 1954 január 30-án befejezett tárgyalásokalapján Bruxellesben aláírták a Szovjetunió és abelga-luxemburgi gazdasági unió 1954. évi árucseréjére vonatkozó jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet az 1948 február 18-i egyezményalapján írták alá, amely megállapította a Szovjetunió és a belga-luxemburgi unió közötti kereskedelmi kapcsolatok rendszerét. A jegyzőkönyv értelmében a Szovjetunió gabonaféléket, napraforgó pogácsát, faanyagot, cellulózot, személyszállítógépkocsit, ferromangánt, mangánércet, krómércet, gazolint, antracitot, azbesztet, öntöttvasat, szőrmeárut, konzervet, dohányt és más árukatszállít Belgiumnak és Luxemburgnak. A belga-luxemburgi gazdasági unió ranrostot,műselyem-fonalat, gyapjúkelmét, heringet, zsiradékot, húst, növényi olajakat, nyers és feldolgozott bőrt, ólmot, hengerelt színes fémet és más árukat küld a Szovjetuniónak. Ezenkívül Belgium tehergőzösöket, hűtőberendezéses hajókat, uszódarukát, gőzkazánokat és más felszereléseket készk a Szovjetunió részére. A hajókat és felszereléseket 1954—1957 között szállítjákle. A jegyzőkönyv előirányozza az áruszálltások mennyiségének több mint kétszeresnövelését 1953-hoz viszonyítva és lehetőséget nyújt a Szovjetunió és a belga-luxemburi gazdasági unió árucseréjének további fokozzására. ★ A magyar és az olasz kormány megbízottai között Budapesten lefolyt tárgyalások alapján január 26-ánmegkötötték a két ország egy évre szóló kereskedelmi egyezményét. Az egyezmény 1954 január elsején lép érvénybe. Az egyezmény értelmében Olaszország textilipari és nehéziparinyersanyagokat,kész és félkész gyártmányokat és citromféléket szállít a Magyar Népköztársaságnak. Magyarország mezőgazdasági termékeken kívül nehéz- és könnyűipari termékeket, egyebek között szerszámgépeket szállít Olaszországnak. 3 Megkezdődtek a jelöltjavasló gyűlések a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió városaiban és falvaiban január 30-án megkezdődtek a jelöltjavasló gyűlések, amelyeken a szovjet dolgozók a legkiválóbb embereket javasolják képviselőjüknek a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe. A Szovjetunió fővárosának számos vállalatában és intézményében, valamint Moszkva tartomány kolhozaiban óriási méretű tömeggyűlések zajlottak le. Többezer főnyi dolgozó gyűlt össze a moszkvai gépgyár szerelőcsarnokában, ahol Lavrenov, a híres esztergályos, Georgij Maximiljanovics Malenkovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét javasolta jelöltként a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe. A jelenlévők hatalmas tapsviharral hagyták jóvá a javaslatot. G. M. Malenkovot több más helyen is javasolták képviselőjelöltnek. A Molotov-gyár jelöltjavasló gyűlésén csaknem 3000 munkás, mérnök és technikus vett részt. A gyűlésen a gyár dolgozóinak nevében A. Blatomcev munkás Vjacseszláv Mihajlovics Molotovot, a Szovjetunió Minisztertaanácsának alelnökét, a Szovjetunió külügyminiszterét javasolta a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe képviselőjelöltként. V. M. Molotovot több más fővárosi üzem is javasolta A moszkvai Frezer-gyár dolgozói Nikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát javasolták. Több gyár dolgozói K. J. Vorosilovot javasolták. A javasolt jelöltek között van N. A. Bulganyin, L. M Kaganovics, A. I. Mikoján, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökei, Alekszandr Neszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Pavel Birkov nyitó esztergályos, Iván Sirkov volt kőműves, Alla Taraszova közismert moszkvai színművésznő és Nyikoláj Pazancsikov, egy Moszkva környéki kolhoz elnöke. Lelkes hangulatú gyűlések zajlottak le Leningrádban, Kievben, Minszkben, Bakuban is és az ország valamennyi városában és falvában.