Előre, 1954. február (8. évfolyam, 1962-1982. szám)

1954-02-02 / 1962. szám

1954. február 2., kedd A t­tf • • r h • 1 / • \ n n boroszos képviselőnő Véget ért a megbeszélés. Együtt léptek ki az utcára mind az öten: a községi néptanács elnöke, titkára, alelnö­­ke, a rajoni néptanács irányítója és a ra­joni néptanács végrehajtó bizottságának tagja, Mihály Kata. Rövid uton együtt mentek, aztán elbú­csúztak egymástól. Mihály Kata a Szegelet­ utca felé indult, ez Kőrösfő egyik legfélreesőbb utcája — ott lakik. Félórányit kell hazáig gyalogolnia. Sebaj, a hosszú tanácskozás, után jól esik a friss levegő. A­­ légy ásza felöl süvít a szél, bele­belekapaszkodik az asszony kendőjébe. Ropog a hó a lába alatt. Útközben újra végiggondolja mindazt, a­­miről ma este vitatkoztak. Amióta megválasztották­­ képviselőnek, sokszor tette meg ezt az utat, sokszor töp­rengett: mi is­ a tennivalója, hogyan kezd­jen munkához.­­De a ma esti megbeszélés után már tisztán, világosan látja, mit tehet­­ ezért a községért — és a rajonért is. Nehéz, de szép munkáról van szó, érde­mes hozzá erőt gyűjteni. Az út szélét villanyoszlopok szegélyezik. De csak egy darabig, s aztán megszakad a villany­pózna-sor. Itt hagyták abba a mun­kát. A házakba már nem vezették be az áramot. — Be kell fejezni a köz­ség villamosítását — régen gondolkozik már ezen Mihály Kata, beszélt is róla az emberekkel nem egyszer. Sürgős feladat ez. Fel kell éleszteni az önmegadóztatási moz­galmat, aztán összegyűjteni a pénzt és neki­látni a munkának. Tavaly is egymaga közel ezer lejt gyűj­tött össze házról házra járva — de a többi képviselő keveset tett. Az akkori elnök sem törődött a dolgokkal. El is került innen. Hanem most az új képviselők, az új elnök, no meg aztán ő is... együtt dűlőre viszik majd az ügyet. Balfelől, a domboldalon, feltűnik az is­kola épülete. Régi ház, ideje már, hogy új iskolát építsenek. Igen, ez lesz a második nagy feladat. Az anyagszállítást meg a munkát a községbeliek önkéntesen elvégez­nék. Sok emberrel beszélgetett már erről december óta. A ma esti gyűlésen el is ha­tározták, hogy megszerzik az anyagkiuta­lást, de az önkéntes munka megszervezé­sét nem vitatták meg elég alaposan. No, majd ennek is utánanéz. Szaporábbra fogja ,lépteit s hamar eléri a Kőrösön átvezető kis hidat. Itt, a község felett, alig két kilométerre, az Árokházán ered a Kőrös. Milyen szelíden folydogál... De tavasszal nem lehet ráismerni. Tavaly is kiöntött, elvitte a rétekről a földet, le­mosta a szikláról is azt az egy-két arasz­nyit, ami kenyeret terem. Annyi kárt tesz egy-egy ilyen áradás, mint amennyi hasz­not hoz az évi termés. Ez a harmadik terve:­­a patakszabályozás. Régi vágya ez a község lakosainak. Két év­vel ezelőtt , kétkilométernyi szakaszt már rendbehoztak­, mély, széles árkot ástak a rakoncátlan Kőrösnek. De ezzel vajmi keve­set tettek, folytatni kell a munkát. Abba már szinte mindenki beleegyezett, hogy fel­ássák a saját kertjük alatti részt, igaz, egy pár család sokalta a munkát, de tavaszig még beszél velük, hiszen az ő kertjüket is elönti tavasszal a víz. A község alatti rétek ügye, az már nehe­zebb. Ott csak közösen boldogulhatnak. De meglesz ez is. Végig, mindenütt szabályoz­ni kell a patakot. Nem halaszthatják ezt tovább! ... Alig veszi észre, hazaér. A Szegelet­­utca végén, kis benyitásban — ahogy Kő­rösfőn mondják —, a Kaszirt-utcában la­kik, a Rézág-hegy tövében. Innen ellátni egészen Hunyadig. Éjfél felé jár az idő, csillagos-holdfényes az éjszaka. A nagy csendben messziről ide­­hallatszik a vonat füttye. A Vlegyásza ge­rince félelmetes­ komoran határolja a fáját, oldalán a hó kékesen csillog a holdfényben. Mihály Kata gyönyörködve nézi ezt a fenséges képet. Itt nőtt fel Körös­főn. Me­legség önti el szívét. Szereti, mindennél jobban szereli faluját, otthonát. S amint te­kintete megpihen a hófödte háztetőkön, erős akarat ébred, benne: harcba fogja vinni ezek­nek a házaknak a lakóit — a maguk ügyé­ért, életük megszépítéséért! ... Felmegy a kőből rakott tornácra, hal­kan teszi be maga mögött a konyhaajtót. Ott várja a vacsora, édesanyja készítette oda az asztalra. ... Egy pillanatra megáll a gyermekek ágya előtt és megigazítja rajtuk a takarót. A másféléves Gáborka még álmában is szo­rosan fogja Erzsike kezét. Ezen az éjszakán sokáig nem jön álom a szemére. Ilyenkor, elalvás előtt, végiggon­dolja a megbeszélteket, a jövőre vonatkozó terveket­ . A község ezutáni élete­t, ez az, ami a legtöbbet foglalkoztatja. A következő lépés a társulás kell hogy legyen. De a társulás sem old meg mindent. Kevés erre a termő­föld, s ami van, az is gyenge. Ezért inkább háziiparral foglalkoznak az emberek. Négy­száz évvel ezelőtt kezdték először faragni az asztalkákat, székeket, dobozokat. Szövetkezetet kellene alakítani! Olyat, amelyik ellátná a tagokat anyaggal s még a termékek eladását is megszervezné. El­sősorban pedig fel kéne szerelni és üzembe helyezni a két körfűrészt, amivel a faanya­got­­ meg lehetne munkálni... Igen, ezt is valóra lehetne váltani, még­hozzá rövid idő alatt. Minden ház legégetőbb kérdését oldanák, meg ezzel. Kovács Jánossal, a községi pártszervezet titkárával , már beszélt is erről a tervről. Azt mondta: nagyon helyes, meg fogjuk csinálni. Ez lesz a negyedik feladat. Ezt is szóba­­ hozza holnap a rajonnál. Hanem ezeket reggel papírra kell vetni, rendszerezni.­­.. Már közel van a virradat, nemsokára új napra ébred Kőrösfő. És Mihály Kata képviselőnő tervei ezzel a nappal is köze­lebb jutnak a megvalósuláshoz. MAROSI BARNA Javul az üzletek áruellátása A könnyűipari vállalatok termelőképességé­nek növelésére és a beruházások fokozására hozott párt- és kormányintézkedések nyomán ebben az évben jelentősen emelkedik a tö­megfogyasztási cikkek termelése. 1954-ben mintegy 13 százalékkal több áru kerül el­adásra az üzletekben, mint a múlt évben. Bővül a textiláruk, a készruhák, a kötöld­­­szövött­ áruk és a lábbelik választéka is. A gyapjú- és selyemipar például 200 féle új, szépszá­nú és élénkrajzú selyemkelmét, vala­mint a szövetek gazdag választékát készíti elő. A gyapot-, len- és kenderipar 350 újsze­rű, mintás kelmét hoz forgalomba. Jószabású, divatos készru­háikkal és sokfajta új kötött­árukkal is megörvendezteti könnyűiparunk a vásárlókat, a bőr­ és gumiipar pedig nem kevesebb mint 300 új cipőmodellt és új bőr­­diszmóárut gyárt. A háztartási cikkek és a finom üveg- és kerámiatárgyak termelése is jelentőse­n nö­vekedik. Ebben az évben fokozzák a kály­hák, tanszerek, játékok,­­ kukoricamorzsolók, zöldségszeletelő gépek gyártását és félkris­­tály, törhetetlen üvegtárgyak, tűzálló kerá­mia-edények, falam­szedények és sokféle egyéb cikk tömeges sorozatgyártását kezdik meg. (Agerpres) Télen is hasznosítsuk igásállatainkat A mezőgazdaságban — a termelés idényjellege folytán — télen viszonylag kevés a munka. Az állatok az istál­lókban hevernek. Helyes munkaszervezés­sel azonban igásállatainkat télen is fel­használhatjuk. Minden gazdaságban akad olyan munka, amelyet télen végezhetünk. Ilyenek a trágya kihordása a földekre és kupacba rakása, anyagszállítás építkezé­seinkhez, a takarmány és atomszalma be­szállítása, a hómegőrzés fogatos munkái,­ az utak kijavításával­ kapcsolatos szállítási munkák, stb. A trágya kihordása nagyon azért is elő­nyös, mert fogataink egész terheléssel jár­hatnak. Ha időközben a fagy felenged, s az utak sárossá válnak, akkor a közelfekvő és jobb utakkal rendelkező táblákra hordhat­juk a trágyát. Természetesen a trágyát el­sősorban azokra a táblákra hordjuk, ame­lyeket 1954 első felében trágyázni fogunk és olyan mennyiséget hordunk minden táb­la földre, amennyi annak megtrágyázására szükséges. Lényeges, hogy a meglévő trá­gyamennyiséget teljesen kihordjuk és kupacba rakjuk. Ez a későbbi dologidőre igaerő megtakarítást jelent. A termelés különböző anyagszükségle­teit — mint például a műtrágya — ugyan­csak a tél folyamán szerezzük be és szál­lítjuk a gazdaságba. Állami és kollektív gazdaságainkban ko­moly építkezések folynak. Az építőanyag szállítása jelentékeny igaerőt vesz igény­be. Erre a legalkalmasabb idő a tél. Ami­kor a tavaszi munkák megkezdődnek, ezek­re a szállításokra már egyáltalán nem,vagy csak nagyon kevés időnk jut. Az anyag­hiány pedig gátolja az építkezések rendes menetét, s költségtöbbletet is jelent. Az építkezések zökkenésmentességét tehát úgy biztosíthatjuk, ha az építőanyagot — kö­vet, homokot, téglát, cserepet, stb. — vagy legalább is annak tekintélyes részét már a tél folyamán az építkezés helyére szállít­juk. A takarmányt és alomsz­almát a haszon­állatok részére ugyancsak a tél folyamán kell beszállítanunk a szérűkről, kazlakból, silókból. Nem minden gazdaságnak van meg ugyanis a lehetősége, hogy a széna­­csinálás és cséplés idején — amikor annyi sürgős munka van — a szénát és szalmát a kaszálókról és a szérűkről azonnal be­szállíthassa. Ez különösen gyakori kollek­tív gazdaságainkban és szinte általános állami gazdaságainkban. Sok haszonállat­tal rendelkező gazdaságban a takarmány szállítása természetesen soha sem szüne­telhet. De a szállítás helyes megszer­vezése azt kívánja, hogy a tél folya­mán a távolabbi kazlakból és silókból, prizmákból hordjuk a takarmányt, a köze­lieket pedig hagyjuk a tavaszi és nyári hó­napokra. A tavaszi munkák beállta után a takarmányszállításra kevesebb fogatot for­díthatunk, s ha ilyenkor távolról kell szál­lítanunk a takarmányt, ez a többi sürgős munkát hátráltatja. Az utak minősége egész évben befolyá­solja a szállítások eredményességét, s a fogatok teljesítőképességét. Rossz utakon csak fél , sőt negyedterheléssel járathat­juk fogatainkat, állatainkat pedig nagyon kifárasztjuk. Ugyanakkor szállítóesz­közeink is nagyon romlanak és ezáltal ter­helik, a termelés költségeit. Az utak jó kar­bantartása és állandó javítása tehát igen fontos, amit nagyrészt ugyancsak a tél folyamán végezhetünk el. Komoly teljesítményt csak jó erőben lévő állatoktól várhatunk. Igásállataink jó gondozását és megfelelő takarmányozását téli foglalkoztatásuk közben se hanyagol­juk el. Kétségtelen, hogy télen igásálla­taink kevesebbet dolgoznak, mint az év többi időszakában, de ez még nem indok a takarmányokkal való, túlzott taka­rékosságra. A fagyos, romlott takarmány meg éppen az állatok leromlását idézi elő. A téli időszak munkáit tehát úgy szervez­zük meg, hogy ezáltal megkönnyítsük a következő időszak munkáit, hasznosítsuk fogataink munkaerejét s ugyanakkor igás­állatainkat jóerőben tartsuk a tavaszi munkálatokra. Dr. OPRA PÁL a Kolozsvári Mezőgazdasági Intézet tanára SPORTHÍREK BUDAPEST: Vasárnap fejeződött be Bu­dapesten a legjobb magyar aszta­lteniszezők válogató jellegű körmérkőzése. A férfi egyest a világbajnok Sidó Ferenc nyerte. A női egyes döntőjében, Farkas Gizi volt többszörös vi­­lágbajnoknő nagy meglepetésre 3:0-ás vere­séget szenvedett Si­me­rmétól. PRÁGA: A napokban ért véget a Csehszlo­vák Köztársaság 1954. évi asztalitenisz baj­noksága. A férfi egyest Iván Amdreadis sportmester nyerte meg. A női bajnoki cí­­met Kreskova szerezte meg. HELSINKI: A Finnországban vendég­­szereplő szovjet jégkorongegyüttes szombaton Tampere városában Finnország válogatottjá­val mérte össze erejét. A szovjet játékosok mindvégig nagy fölényben voltak és 8:1 arányban győztek. Ugyancsak fölényes győzelmet arattak az 1953. évi európa- és világbajnok svéd válo­gatott ellen. A szovjet korongozók ez alka­lommal 8:2 arányban győztek. STOCKHOLM: A napokban fejeződött be a szovjet-svéd nemzetközi szabadfogású birkózó viadal. A szovjet birkózók fölényes győzelmet arattak Stockholm, Götteborg, Malmö és más svéd városok versenyzői ellen. A sorra ke­­rült 75 találkozó közül a szovjet birkózók 67-et megnyertek. A szovjet birkózók egy része Norvégiába utazik, ahol norvég versenyzőkkel találkozik. KAIRÓ: A magyar labdarúgó válogatott csütörtökön megérkezett Egyiptom fővárosá­ba. A magyar labdarugók 4 mérkőzést ját­szanak, amely közül az egyik Magyarország- Egyiptom ország közötti válogatott mérkőzés lesz. Erre az összecsapásra február 12-én ke­rül sor Kairóban. A másik 3 mérkőzésen a magyar csapat Budapest válogatottja néven szerepel Alexandriában, Port Szaidban és Kairóban. SVÁJC: Február 6-án és 7-én Svájcban rendezik meg a gyorskorcsolyázó európaba­j­­nokságot A bajnokságon a legjobb szovjet, norvég, svéd, finn, holland, svájci, olasz és más nemzetiségű gyorskorcsolyázók vesznek részt. A szovjet gyorskorcsolyázók január 30-án indulta­k el a bajnokság színhelyére. BERLIN: Vasárnap délután a Walter Ul­bricht stadionban játszották le a Magyar Népköztársaság utánpótlás csapata és Berlin válogatottja közti barátságos nemzetközi labdarúgó találkozót. A 15 fokos hideg elle­nére több mint 15 ezer néző volt jelen a ta­lálkozón, amely 0:0 arányú döntetlen ered­ménnyel fejeződött be. A Gyilasz«„ügy“ és a jugoszláv valóság Belgrá­dbam nemrég olyan események ját­szódtak le, amelyek Jugoszláviában és sok nyugateurópiai országban egyaránt nagy szert vertek föl. Ezek, az említett országokban sokféleképpen magyarázott események a kö­vetkezők. Milova­n Gyilasz,­­az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetsége“ köz­ponti bizottságának titkára, a szk­upjesina elnöke és Jugoszlávia alelnö­ke cikksorozatot tett­­közzé a sajtóban ilyen, szánt­ szándékk­al elhomályosított címekkel: „Az általános és­­a sajátos“, „Szubjektív erők“, „Új eszmék“, „Szövetség vagy párt" stb. Gyilasz, akit ed­dig szinte a titóista párt „főteoretikusána­k“­­tekintettek, ezekben a cikkekben kí­nosan­­kerülte, hogy nevé­n ne­vezze a dolgokat, s a titóistákra jellemző demagógiával pufo­gó frázisokat hangozta­tott a jugoszláviai „szocialista demokráciá­ról“, eközben pedig kifecs­egte a belgrádi kormánykörök valóságos céljait és szándé­kait. Gyilasz nem mondja ki­­kereken, hogy Jugoszláviában a­z úgynevezett „új gazda­sági viszonyok“ tulajdon­képpen a kapitaliz­mus vissza­állítását jelentik, de elismeri, hogy az országban „növekszik a gazda­sági szabadság“ („Szövetség vagy párt“ című cikk), hogy „a burzsoázia lényegé­ben és for­málisan egyenjogúságot élvez“ („Mindenki számára“ cí­mű cikk).­­ A kapitalizmus visszaállítása, amelyet a jugoszláv „teoretikusok“ „új gazdasági rend­szernek“ neveznek, Gyilasz megállapítása szerint „most egész öröklött ideológiai és szervezeti rendszerünket és apparátusunkat­­kérdésessé tette“. Más­­szóval Gyilasz amiatt panaszkodik, hogy a jugoszláv poli­tikai rendszer állítólag még nem biztosítja a­z országban a kapitalista viszonyok teljes szabadságát, sőt akadályozza ezek fejlődé­sét. Gyilasz­­szerint az a kivezető út, hogy még nagyobb szabadságot kell adni „az új gazdasági viszonyoknak“ s mindent ki kell küszöbölni, ami gátolja ezt a szabadságot. E célból Gyilasz elsősorban az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetségének“ át­szervezését javasolja. A „szövetség“­ munkájáról Gyilasz sok olyan igazságot kifecseg, amit eddig a bel­grádi propagandisták a közvélemény előtt óvatosan eltiltoltak. „A régi Jugoszláv Kom­munista Párt tulajdonképpen nem létezik — ismeri el Gyilasz — a kommunisták szövet­sége már nem a régi JUKP... A szövetség a tagság összetételét tekintve sem a régi JUKP, mert a szövetség összetétele a tagok társadalmi származására és öröklött meggyő­ződésére nézve egyaránt jelentősen szélesebb. Most a párttagok száma nemes,a­k hogy nem növekszik, hanem határozot­tan csökken“. („Szövetség vagy párt“). Még jellemzőbb kijelentéseket tesz Gyi­lasz a „Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gében“ már régóta uralkodó mélyreható po­litikai válságról és bomlásról. „A kommu­nisták szövetségének szervezetei zsákutcába jutottak — írja Gyilasz. — Felülről hajszolják őket, aktivitást követelnek tőlük, de e szer­vezetek nem tudják mit csináljanak... A gyűlések látogatása alól való kibújás és a gyakori és tartalmatlan gyűlések­­miatti töme­ges panaszkodás általános jelenség“. („Szub­jektív erők“). „A bizottságok panaszkodnak a szervezetek tétlensége miatt... Szembe­tűnő jelenség, hogy a politikai munka külön­féle formáinak válsága a legnagyobb váro­sokban és a legfejlettebb szervezetekben a legmélyebb“ („Szövetség vagy párt“). Ne­m kevésbbé figyelemreméltó Gyilasz következő beismerése, amely bizonyos fokig megmagyarázza a „JUKSZ“ egyszer­ű tagjai „passzivitásának“ jellegét és okait. Gyilasz a „Szövetség vagy párt“ cí­mű cikkben meg­állapítja, hogy „a párttagok egy része, s rá­adásul­­nem kis része“ nem támogatta veze­tőinek szovjetellenes politikáját, „a­­nyugat­ról kapott fegyverek kérdésében pedig komi­nformista és ideológiai konzervativizmu­sával hátráltatta en­nek az ország szempont­jából életbevágóan fontos kérdésnek az el­döntését“. Gyilasz e -beismeréseiből ar­r­a a következ­tetésre juthatunk, hogy a „kommunisták szö­vetségének“ egyszerű tagjai közt nő az ellen­állás az uralmon lévő vezetőréteg leül, és belpolitikájával szemben, s hogy hiába tisz­tították meg­­többször is a „szövetség“ so­rait az élenjáró munkásoktól, ez­­az ellenállás a­­ nagy m­unkásközpon­tokban különös erővel nyilvánul meg. Éppen ezért gondolnak Titóék ar­r­a, hogy ismét „átszervezik“ a „szövetsé­­ge­t“. Gyilasz azt javasolja cikkeiben, hogy a „JUKSZ“-t nyittam és leplezetlenül közön­séges burzsoá párttá alakítsák át, amely pártnak a tagjai csupán azért gyűlnének össze, „hogy megválasszák a vezetőséget és a küldötteket“. Gyilasz véleménye szerint ugyanezt kell tenni a­z ifjúsági szervezetek­kel és a szakszervezetekkel is. Gyilasz meg­állapítja, hogy „már elmúlt a nagy elméleti­­program-in ideje“. (,,Az általános és a sajá­tos**), hogy: „bizonyos szubjektív erőket más erőkkel kell föl­cserélni, s ezeknek az erők­nek n­em lehet monopóliumuk a társadalmi életben“, „a szocialista öntudatot pedig ma elsősorban a bürokratizmus elleni konkrét harcban lehet továbbfejleszteni“ („Szubjek­tív erők“). A „bürokratizmus“ szó többször ismétlő­diik Gyilasz minden cikkében. Gyilasz állan­dóan, minden nyelvtani formában ezzel a szóval dobálózik, s így akaratlanul is lelep­lezi „a jugoszláv szocializmus“ igazi jelle­gét. Gyilasz kénytelen-kelletlen elismeri, hogy a mai jugoszláv valóság legtipikusabb vo­násai a következők: a párt- és az állam­apparátus elbürokratizálódása felülről le­felé, törvénytelenség, a lakosság erőszakos összeterelése hivatalos gyűlések­re, a vezető­­körök erkölcsi züllése és intrikái st­b. Ki is­merheti ezeket jobban Gyilasznál?! S várjon -mit javasol Gyilasz? Síkra száll az „ideológiai harc szabadságáért“, szabad utat követel az „új eszméknek“, amelyek „az emberek fejében felváltják“ a még ottrekedt „régi eszméket“, vagyis a marxizmus-feni­­nizmus eszméit. Az „új“ eszméknek pedig az a lényegük, hogy „manapság sem egy párt vagy csoport, sőt osztály se­m lehet az egész társadalom objektív szükségleteinek egyetlen kifejezője“, s „a mai idők a politikai mozgal­mak t­ár­saidia­nm­i -é­s­e­tb­e­l­i monopóliumának meggyengítését követelik“, s hogy napiren­den van a „­kommunisták szövetsége szélborm­­­ás­áinak“ és a „­demokráciáért való harcnak“ a kérdése. Ha egyszerű, em­be­ri nyelvre fordítjuk le Gyilasz e nyakatokért „elméleti“ kinyilatko­zásait, a­k­kor az általa fölvetett „új eszmék“ lényegét a következőkép foglalhatjuk össze: itt az idő, hogy nyíltan levonjuk a következ­tetéseket abból a tényből, hogy Jugoszlávia urai föltám­asz­tottá­k a kapitalista­­rendszert, decentralizálták az ipart, megszüntették a parasztok termelőszövetkezeteit, visszaadták a földet a kulákokn­ak és a földesurakn­ak, s hogy az országban egyre­­növekszik a külföldi tőke befolyása. Itt az idő, hogy Jugoszlávia a nyuga­te­urópai országok mintájára áttérjen a többpárt­rendszer­re, s a tit­óistáik nyíltan törvényesítsék Jugoszláviának az i­m­perialista burzsoázia táborához való átállását. • Ez Gyilasz cikkeinek lényege. E cikkek megjelenése nagy zavart keltett Jugoslávia kormányköreiben. Ámde nem azért, mert Gyilasz olyasmit­­mondott, ami ellenkezik e körök igazi­­nézeteivel, hiszen az ő politikájuk eredménye­kép semmisül­tek meg Jugoszlávia népeinek demokra­tikus vívmányai, s veszett el az ország nem­zeti függetlensége, hanem azért, mert Gyi­lasz világgá kürtölte azokat a terveket, amelyeket a jugoszláv vezetők a nép előtt eltitkoltak, s amelyekről csak egymá­sh­ézt mertek nyíltan beszélni. Az itt a bökkenő, hogy Gyilasz cikkei, amelyek ta­valy október óta a „Borbá“-ban és a „Nova Miszno“ cím­ű lapban jelentek meg, nagy nyugtalanságot keltettek a titóis­ta párt egyszer­ű tagjaiban és azokban a jugoszláv dolgozókban, akik ezidei­g még készpénznek vették a belgrádi kormánykörök demagóg­­ fecsegését „a szocializmus építésé­ről“ és a „külön szocialista politikáról“. Mint a „JUKSZ“ vezetői­­később elismerték, dolgozók tömegei komolyan nyugtalan­kodni kezdtek“ e cikkek tartalma miatt. A „Borba“ szerkesztőségébe özönlöttek a föl­háborodott hangú tiltakozó levelek, a mun­kások azzal vádolták Gyilaszt, hogy „Bevan befolyása alá került“, „szakadást idé­z elő a „JUKSZ*­-ban stb. A jugoszláv­­kormánykörök kihasználták azt a körülményt, hogy Gyilasz „új eszméi­nek“ tulajdon­képpen­ eredete, ismeretlen maradt. Abbeli törekvésükben, hogy­­ to­vábbra is fenntartsák a „szocialista“ álar­cot, na­gy sietve „megtagadtak minden kö­zösséget“ Gyila­szszal, s támadást indítottak ellene. E célból január 16-án a „kommunis­ták szövetségeinek központi bizottságát rendkívüli ülésre hívták össze. Az ülésen felszólalt jugoszláv vezetők elismerték, hogy Gyilasz arról is beszélt cikkeiben, amiről ők maguk szűk kör­ben nem egyszer beszéltek. „Tito, Kardelj és Gyil­a­sz nézetei közt volta­kép nincs nagy különbség — jelentette ki az ülésen Dedier. — Csupán az a különbség, hogy Gyilasz rendszerezni próbálta a jugoszláv elméleti gondolkodást“. Tito elismerte, hogy Gyi­lasz tanácskozott vele cikkeiről,­ s hogy Gyilasz „azt is kifejtette cikkeiben, amiről mi és sokan mások már beszéltünk vagy gondolkodtunk“. Ezt Gyilasz is megerősí­tette, amikor a­­­központi bizottság ülésén kijelentette, hogy­­a cikkeiben kifejtett „esz­mék“ kilencven százalékban Tito, Kardelj és Pr­ade eszmél. A jugoszláv vezetők ter­veik teljes lelepleződésének elkerülése vé­gett mégis elhatározták, hogy „feláldozzák“ Gyilaszt. A központi bizottság ülésének ha­tározata kizárta Gyil­a­szt a központi bi­zottság tagjai közül, s megfosztotta a „JUKSZ“-ban betöltött valamennyi tisztsé­gétől. Milyen következtetéseket kell levonnunk ezekből az eseményekből? A Gyilasz-„ügy“ elsősorban azt bizo­nyítja, hogy Jugoszlávia legfelső kormányzó körei mélyreható belső válságban szenvednek. Ez a válság­­ összefügg az úgynevezett „kommunisták szövetségé“-nek bomlási folyamatával. Mindez ann­a­k közvetlen következménye, hogy nőttön-nő a töme­gek elégedetlensége a belgrádi vezetőik nem­zetellenes,­­­népel­len­es politikájával szemben, mert a tömegek mindinkább ráeszmélnek, hogy a­­belgrádi vezetők a nemzeti kataszt­rófa szélére sodorták az országot. Jugoszlávia kormánykörei szakítottak a demokrácia és a szocializmus táborával, leigá­zó­­szerződések révén az amerikai, an­gol és­­nyugatnémetors­zági ipari, pénzügyi monopóliumokhoz láncolták­­a­z országot, lehetőséget adtak ezeknek, hogy szabadon rendelkezzenek a jugoszláv gazdaság dön­­tő fontosságú ágaival, s óriási nyereségeket szipolyoztatn­ak ki Jugoszláviából. A Jugo­szlávia gazdaságába befektetett dollárok ma — a­z amerikai sajtó beismerése szerint — minden dollárért két dollár profitot hajtanak az amerikai monopóliumoknak. Ezt a jugo­szláv sajtó sem tag­adj­a. Mint a „TANJUG“ hírügynök­ség jelentette, Jugoszlávia csupán 1954-ben húszmilliárd di­nárt köteles fizetni a külföldi országoknak a tőlük kapott kölcsö­nökre Az imperialista monopóliumok jugoszlá­viai uralma elválaszthatatlanul összefügg az ország g­a­zdaságának militarizálásával. A „Borba“ már 1952 őszén közölte, hogy a ha­ditermelés általános volumene 1948 óta nyolcszorosra növekedett. A háborús előkészületekre előirányzott összegek állandóan emelkednek. Ezek: 1950- ben az állami­­költségvetés 51,7 százalékát, 1953-ban pedig már 78 százalékát emésztet­ték föl. A legutóbbi öt év al­att Jugoszlávia több mint hárommilliárd dollárt költött a fegyverkezési hajszára. Ez hatszorosa azok­nak a dol­lára­dományok­na­k, amelyeket Jugo­szlávia összesen k­a­pott. A mértéktelenül föl­duzzasztott katonai kiadások a békeiparága­k és a mezőgazda­ság hanyatlását okozzák. A mezőgazdaság má­r évek óta nem tud kikecmeregni a sú­lyos válságból. Állandóan csökken a köz­szükségleti cikkek termelése. Például 1952- ben a textilipar csak 69 százalékig, a bőr­ös cipőipar 60 százalékig, a fam­egmunkáló­­ipar 44 százalékig használta ki termelési kapacitását. Hasonló volt a­­helyzet 1953-ban is. A bőr- és cipőipar termelése 16 száza­lékkal, a textiliparé 26, a fa-megmunkálóiparé 27 szá­za­lékk­al csökkent. A dollár-,,segély“-nek nem a jugoszláv kor­mánykörök, hanem­­a dolgozók adják meg az árát: életük egyre elviselhetetlenebbé válik. Az élelmiszerek és az iparcikkek ára emelke­dik, az adóik növekednek, a­­legutóbbi évek­ben­­többször emelkedtek a lakbérek, a gyógy­kezelési díjak, a közüzemi szolgáltatások és a közlekedés díjszabása. A „NIN“ című bel­grádi lap nemrég elismerte,­ hogy a munká­sok nagy többsége havonta nyolc-tízezer di­nárral kevesebbet keres, mint amennyi a leg­minimálisabb szükségleteinek fedezéséhez elégséges volna. A jugoszláv dolgozók gazdasági leigázá­sával párhuzamosan fokozódik politikai jog­­fosztot­tságuk is. Az országban önkényuralom van; ezt egyebek közt Gyilasz is kénytelen volt elismerni cikkeiben. A hazafiakat üldö­zik, s kegyetlen terrort alkalmaznak velük szemben. A GoH-Otokban, Szveti Grgurb­an és Sztara Gradiská­ban lévő koncentrációs táborok Jugoszlávia legjobb haz­afiai kegyet­len elpusztításának színhelyeivé váltak. A sz­kupscsina 1953 szeptemberi ülésén nyilvá­nosságra került adatok szerint 1948 óta, vagyis amióta a Kommunista és a Munkás­pártok Tájékoztató Irodájának „A JUKP helyzetéről“ szóló közleménye megjelent, po­litikai okokból több mint 111.000 embert tar­tóztattak le. A Gyilasz-„üggyel“ kapcsolatos esemé­nyek világosan bizonyítják, hogy zsákutcába jutott a belgrádi kormány bel- és külpoliti­kája, a kapitalista Nyugat felé fordulása és az a kísérlete, hogy lei­gázó kölcsönök és tő­kebehozatal segítségével kerülje el a gazda­sági katasztrófát. Máskép ez nem is történhetett. A legutóbbi belgrádi események föllebben­­tették a függönyt, megmutatták, mi történik az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetségében“ és felső vezetőköreiben. Ezt, az ál­la­potot mindinkább fokozódó bomlásnak jellemezhetjük. A dolognak az a lényege, hogy a titóista vezetők a legutóbbi években szélesre tárták e „szövetség“ kapuit a nem­­dolgozó elemek, a kulákság, a városi bur­zsoázia előtt, az uszt­asák és a csetnikek előtt, akik a német megszállás idején a nép ellen harcoltak. E kategória arányszáma a „JUKSZ“-ban hamarosan két és félszeresre növekedett. A „JUKSZ“ saik egyszerű tagja, aki Gyi­lasz szavai­­szerint hű m­a­radt a „régi esz­mékhez“, nyíltan elégedetlenségét hangoztat­ja a „szövetségben“ uralkodó helyzettel. Most a „szövetség“ vezetői a helyi szervezetekben elrendelték a Gyimasz-„ügy“ megvitatását. Így próbálják más mederbe terelni az elége­detlenséget, s visszaszerezni a tömegek bi­zalmát. Közvetlenül az 1953 novemberi szkupscsi­­n­a-választások előtt a „kommunisták szövet­ségében“ tisztogatás zajlott le. A tisztogatás során rendszerint munkásokat zártak ki a pártból. Csupán Zenic­a, Foca és Tuzla me­gyékben, valamint Zágráb városában 5.128 embert zártak­­ki a „szövetségből“, s ezek nyolcvan százaléka munkás volt. A bukinai bányákban a munkások negyven százalékát zárták ki. A jugoszláv vezetők szívesebben hallgat­nak ezekről a dolgokról. Nemigen beszélnek azokról az objektív, törvényszerű okokról, amelyek az­ országot­ mélyreható belső vál­ságba sodorták. Gondosan elhallgatják azt is, hogyan juthatna ki Jugoszlávia ebből a válságból ? . S vájjon mi Jugoszlávia népei menekvé­sének­­útja ? Jugoszlávia vagy továbbra is megmarad a külföldi monopóliumok igájá­ban, ez nemzeti függetlenségének elvesztésé­vel, a dolgozó tömegek még nagyobb szen­vedéseivel, az ország gazdasági és kulturá­lis életének további hanyatlásával jár, vagy meg kell találnia azt a másik utat, amely megfelel nemzeti érdekeinek és valamennyi népe vágyainak. Ez az egyetlen helyes út: Jugoszlávia nemzeti önállóság­ána­k és függetlenségének útja. A nemzeti önállóság és függetlenség pedig összeegyeztethetetlen a nyugati impe­rialisták diktátumának való alávetettséggel, a szomszéd államokkal szemben folytatott agresszív politikával. Ez az út a jelenlegi katonai kötelezettségek megszüntetésének útja és az összes demokratikus országokkal folytatott békés és egyenjogú együttműkö­dés politikájához való visszatérés, útja. Ez az­ út a népi demokratikus országok testvéri népeivel és azzal a nagy orosz néppel való hagyományos kapcsolatok helyreállításának útja, amely hozzásegítette a balkáni népeket, hogy fölszabaduljanak az öt évsz­ázados török iga alól, hozzásegítette a délszlávokat nem­zeti függetlenségük kivívásához. Jugoszlávia népei nem felejthetik el, s nem is fogják soha elfelejteni azt a történelmi tényt, hogy a­­szovjet nép, a Szovjet Hadsereg segített neki,jó a német-fasiszta rabságból való felsza­badulásban. Ha Jugoszlávia helyreállítja testvéri kap­csolatait a béke és a demokrácia táborához tartozó népekkel, a nemzeti újjászületés, a gazdasági fölemelkedés és a kulturális vi­rágzás széles útjára léphet. Nem kétséges, hogy Jugoszlávia néptöme­gei mind állhatatosabban és elszántabban küzdenek ezért az egyetlen helyes kivezető útért. (Megjelent a „Tartós békéért, népi demo­kráciáért“ 1954. január 31 -i számában.) ELŐRE V. M. Molotov megbeszélései J. F. Dulles-el BERLIN. (Agerpres). — A TASZSZ közli: V. M. Molotov, a Szovjetunió külügy­minisztere január 30-án megbeszélést folytatott J. F. Dulles, amerikai külügy­miniszterrel. Eszmecserét folytattak a tár­gyalások ügyrendjéről Eisenhower elnök 1953 december 8-i beszédével és a szov­jet kormány 1953 december 21-i nyilatko­zatával kapcsolatban az atomenergia fel­­használásának kérdésében. Angol képviselők bírálják Dulles politikáját LONDON. (Agerpres.). A Woodrow Wyatt laburista képviselő Woodfordban (Essex megye) mondott beszédében megbí­rálta Dulles amerikai külügyminisztert, mert elutasította a Kínai Népköztársaság részvételével megtartandó öthatalmi érte­kezletre vonatkozó javaslatot. Mint az AS­SOCIATION PRESS hírügynökség jelenti, Wyatt azt mondotta, hogyha Dulles tovább­ra is kitart „képtelen elutasítása­­ mellett“ és nem ismeri el a kínai népi kormányt, a berlini értekezlet kudarcát idézheti elő. Wyatt ezt mondotta: „vájjon miért ne venne részt Kí­na az öthat­almi értekezleten? Kína a háború idején részt vett a nagyhatalmak értekezletén. Ázsia súlyos problémái, mint például Korea és Tajvan jövője, az indokí­nai­­háború, valamint egész Délkelet-Ázsiai békéje sohasem oldható meg ,a kínaiakkal való közvetlen tárgyalás nélkül. Mo­lotov­­nak igaza van, amikor az­t javasolja, hogy kevéssel a berlini értekezlet után hívják ösz­sze az öt nagyhatalom értekezletét, beleértve Kínát­­is. Eden tudja ezt és határozottan meg kellene ezt mondania . A hírügynökség jelenti azt is, hogy Des­mond Donnelly laburista képviselő a cam­­bridgei egyetem laburista klubjában mondott beszédében szintén bírálta Dulles ameri­ai külügyminiszternek a berlini értekezleten tanúsított álláspontját. Donnelly kijelen­et­te, hogy Dulles álláspontja a berlini értekez­leten politikai felelősség hiányát­ jelenti a legképtelenebb formában. Donnelly kijelen­tette, hogy Dullest január 28-i beszédéb­e az amerikai belpolitika szempontjai vezérel­ték, nem pedig a megvitatott kérdés lényege. „Anglia számára elérkezett az idő, hogy fe­lülvizsgálja álláspontját. Angliának ki kell jelentenie, hogy megunta, hogy alávesse magát egy kizárólagosan amerikai politiká­nak. Jelenleg nagy nemzetközi értekezlet van folyamatban. Az egész emberiség és nem kevésbbé az amerikaiak azt a hő óhajt feje­zik ki, hogy ez az értekezlet sikerrel járjon“ — mondotta a képviselő. Újabb kereskedelmi szerződések Kelet és Nyugat között MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASZSZ közli: Az 1954 január 30-án befejezett tárgyalá­sok­­alapján Bruxellesben aláírták a Szovjet­unió és a­­belga-luxemburgi gazdasági unió 1954. évi árucseréjére vonatkozó jegyzőköny­vet. A jegyzőkönyvet az 1948 február 18-i egyez­­mény­­alapján írták alá, amely megállapította a Szovjetunió és a belga-luxemburgi unió kö­zötti kereskedelmi kapcsolatok rendszerét. A jegyző­könyv értelmében a Szovjetunió gabonaféléket, napraforgó pogácsát, faanya­got, cellulózot, személyszállító­­gépkocsit, fer­­romangánt, mangánércet, kró­mércet, gazolint, antracitot, azbesztet, öntöttvasat, szőrme­árut, kon­zervet, dohányt és más árukat­­szállít Bel­giumnak és Luxemburgnak. A belga-luxemburgi gazdasági unió ranros­­tot,­­műselyem-fonalat, gya­pjúkelmét, he­rin­­get, zsiradékot, h­úst, növényi olajakat, nyers és feldolgozott bőrt, ólmot, hengerelt színes fémet és más árukat kül­d a Szovjetuniónak. Ezenkívül Belgium tehergőzösöket, hűtőbe­ren­dezé­ses hajókat, uszód­aruk­át, gőzkazáno­kat és más felszereléseket készk a Szovjet­unió részére. A hajókat és felszereléseket 1954—1957 között szállítják­­le. A jegyzőkönyv előirányozza az áruszálltá­­sok mennyiségének több mint kétszeres­­növe­lését 1953-hoz viszonyítva és lehetőséget nyújt a Szovjetunió és a belga-luxembu­ri gazdasági unió árucseréjének további fokoz­­zására. ★ A ma­gyar és az olasz kormány megbízottai között Budapesten lefolyt tárgyalások alapján január 26-án­­megkötötték a két ország egy évre szóló kereskedelmi egyezményét. Az egyezmény 1954 január elsején lép érvénybe. Az egyezmény értelmében Olaszország textil­ipari és nehézipari­­nyersanyagokat,­­kész és félkész gyártmányokat és cit­romfél­éket szál­lít a Magyar Népköztársaságnak. Magyaror­szág mezőgazda­sági termékeken kívül nehéz- és könnyűipari termékeket, egyebek között szerszámgépeket s­zállít Olaszországnak. 3 Megkezdődtek a jelöltjavasló gyűlések a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió városaiban és falvaiban ja­nuár 30-án megkezdődtek a jelöltjavasló gyű­lések, amelyeken a szovjet dolgozók a legki­válóbb embereket javasolják képviselőjüknek a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe. A Szovjetunió fővárosának számos vállala­tában és intézményében, valamint Moszkva tartomány kolhozaiban óriási méretű tömeg­­gyűlések zajlottak le. Többezer főnyi dolgozó gyűlt össze a moszkvai gépgyár szerelőcsar­nokában, ahol Lavrenov, a híres esztergályos, Georgij Maxim­iljanovics Malenkovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét ja­vasolta jelöltként a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe. A jelenlévők hatalmas tapsvihar­ral hagyták jóvá a javaslatot. G. M. Malen­­kovot több más­ helyen is javasolták képvise­lőjelöltnek. A Molotov-gyár jelöltjavasló gyűlésén csak­nem 3000 munkás, mérnök és technikus vett részt. A gyűlésen a gyár dolgozóinak nevé­ben A. Blatomcev munkás Vjacseszláv Mihaj­lovics Molotovot, a Szovjetunió Minisztertaa­nácsának alelnökét, a Szovjetunió külügy­miniszterét javasolta a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe képviselőjelöltként. V. M. Molo­tovot több más fővárosi üzem is javasolta A moszkvai F­rezer-gyár dolgozói Nikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának első titkárát javasolták. Több gyár dolgozói K. J. Vorosilovot javasolták. A javasolt jelöltek között van N. A. B­ul­­ganyin, L. M Kaganovics, A. I. Mikoján, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza­burov, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökei, Alekszandr Neszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Pavel Birkov nyitó esztergályos, Iván Sirkov volt kőműves, Alla Tar­aszova közismert moszkvai színművésznő és Nyikoláj Pazancsikov, egy Moszkva kör­nyéki kolhoz elnöke. Lelkes hangulatú gyűlések zajlottak le Le­­ningrádban, Kievben, Minszkben, Bakuban is és az­ ország valamennyi városában és falvába­n.

Next