Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-31 / 255. szám
1991. október 31., csütörtök Új bemutató előtt Húsz éve a „Lady” nyomában Babarczy László: Megnő a színházak állami támogatása és arányosan csökken az önkormányzatoké Új bemutatóra készül a kaposvári Csiky Gergely Színház. G. B. Shaw Pygmalion című műve alapján a méltán közkedvelt My Fair Ladyt állítja színpadra Babarczy László. — Húsz éve akarjuk a My Fair Ladyt megrendezni, de mindig olyan magas jogdíjat kértek, amelyet nem tudtunk kifizetni — kezdte Babarczy László. — Aztán volt olyan időszak is, amikor nem voltak alkalmas színészeink arra, hogy eljátszhattuk volna. Most szerencsésen összejött minden, alacsonyabb a jogdíj és ezért megvettük a darabot. A színház műsorpolitikájába jól beillik ez az előadás, amely átmenet a musical és az operett között: olyan operett, amely musical, és olyan musical, amely tulajdonképpen operett. Kettős szereposztásban adjuk elő: a bemutatón Sáfár Mónika, Kulka János és Bezerédi Zoltán, a másik szereposztásban Helyey László, Csákányi Eszter és a Hunyadkürti György játssza a főbb szerepeket. — Ha már szóba került a színház műsorpolitikája, érdekelne: a különféle műfajok arányosságát mennyiben veszik figyelembe a darabok kiválasztásakor? Nyomasztó-e a nagyközönség igénye, nevezetesen a szórakoztató műfaj iránti érdeklődés erősödése? Színház és közönsége — Az arányosság rossz szó, mert matematikát sejtet. Ugyanazt a műsorpolitikát követjük, mint amelyet már húsz éve, persze nem formai szempontból. Sokféle típusú előadást játszunk: nagy zenéseket, klasszikus prózákat, szóval mindenfélét. Készülünk stúdió-produkcióra is. Tehát semmiféle változás nincs. Van olyan év, amikor több zenés darabot mutatunk be, de ebben az évadban csak a My Fair Ladyt. Nincs is szükség a változtatásra, mert mi vagyunk az egyik legmagasabb nézőszámú színház az országban. Tavaly 153 ezer nézőnk volt, ezt meg sem közelítette más társulat. Ebben az évben is közel leszünk ehhez. • Több műsorváltozásról tudunk az idén, s ez szokatlan a kaposvári színháznál... — Igen, sokkal jelentősebbek lesznek, mint korábban bármikor. Több oka van ennek. Az egyik: a Vatzlav helyett a Paraszthamletet fogom felújítani, mert a közelünkben folyó külpolitikai események fényében ez sokkal izgalmasabb és fontosabb előadásnak ígérkezik, mint a Watzlav, amely teoretikusabb és bonyolultabb, azt később is ráérünk eljátszani. Ez most a legfontosabb változás. Az még nem dőlt el, hogy a Kosztolányi Néróját, vagy Tersánszky Kakuk Marciját fogjuk-e bemutatni. Új viszont a programban Ascher Tamás rendezése, a Mizantróp. — A színház fenntartását átvette a kaposvári önkormányzat. Milyen most a kapcsolatuk? — A fenntartóval szakmai kapcsolatunk nincs, gazdasági van. Erre az évre biztosított a színház üzemelése. A következő évvel kapcsolatban késnek a megnyilatkozással, ugyanakkor a színházművészeti szövetség — és ebben nekem nagy szerepem van — elérte a művelődési minisztériumban, hogy változtassák meg a színházak finanszírozási rendszerét. Ezt lényegében elfogadták, nem hiszem, hogy az országgyűlés ebben a számára részletkérdésben mást mondana majd. Ez egyébként azt jelenti, hogy megnő a színházak központi állami támogatása, és arányosan csökkennek az önkormányzatok terhei. A nézők hajszolása helyett — Tehát nem kényszerítik a színházakat az üzleti szempontok? — Ez egy jobb, konszolidáltabb helyzetet jelent majd. Talán azt, hogy nem kell őrülten hajszolnunk a nézőket, hiszen megszűnik a fejkvótarendszer. Most három hónap alatt 150 előadást tartunk, ez képtelenség. Ez a tempó nem tartható, és az új finanszírozási rendszer lehetőséget ad arra, hogy ebből engedjünk. A rektor „szerepében” — Ön a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektora. Milyen a közérzete ebben a minőségében? — Óriási feladataim vannak, mert most folyik az oktatás reformja. Legelőrehaladottabb a színészképzése, most kezdtük el a színházi rendezői szak új irányelveinek a kidolgozását, és a filmfőtanszakon is erőteljes a változás. Annyiban jó a közérzetem, hogy rengeteg segítőtársam van ott, azért is lettem rektor, mert ők akarták így. Mindent megtesznek, hogy hatékonyan dolgozzam a főiskolán. Varga Zsolt Sikeres somogyi pályázat A Környezeti Nevelésért Alapítvány — a WF/UK (World Wide Fund for Nature / United Kingdom) közreműködésével — a közelmúltban pályázatot írt ki tudományos munkák támogatására. Az országból több mint 270 tanár, pedagógusképzéssel és továbbképzéssel foglalkozó szakember, kutató küldte el pályázatát. Közöttük volt a kaposvári dr. Bóra Ferenc „A leendő tanítók felkészítése a környezeti nevelésre” című munkája is. A Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola tanára sikeres pályázatával támogatást nyert további tudományos tevékenységéhez. 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Az orosz név divat volt Svájcban Wollodja Jentsch fotóművész kiállítása Gizella című fotójával invitálja meghívóján a közönséget Wollodja Jentsch, svájci fotóművész a kaposvári megyei múzeumba ma délutánra. Az alkotóval a Róma-hegyen, Martyn Róbert otthonában találkoztunk. Gizella — a felesége, Martyn Róbert leánya. Meghitt környezet, a nappaliban Rippl-Rónai József festményei inspirálják a beszélgetést. A Wollodja néven megakadt a tekintetem. Orosz származásra utal. — Édesapám német származású, édesanyám tősgyökeres svájci. Az orosz nevek nagy divatban voltak, a szüleim ezért kereszteltek Wollodjára — mutatkozott be a fiatalember. A meghívón kívül készült egy másik képes levelezőlap is Kaposváron, a Róma-hegy környéki tájat mutatja. Késő délutáni hangulat, a lemenő nap fényében megcsillan a kanyargós út és a környék dombvonulata. Wollodja Jentsch kilenc éve iratkozott be a svájci vevey-i főiskolára, ahol a fotósokat képezik. A reklámfotózástól a riportképek elkészítéséig, az aktfotózáson keresztül a divatfotókig valamennyi műfajt profi módon igyekeztek elsajátíttatni a hallgatókkal. Svájc egyik legnevezetesebb fotós főiskolája a vevey-i. Elsősorban a szakmát igyekeznek megtanítani a hallgatókkal. — Művészképzés nincs? — Kiből lesz művész, az később dől el. A profi fotózás megtanítása a cél. A legtehetségesebbek művészi szinten gyakorolják hivatásukat. — Kaposvári kiállítása meglepetés a városnak. Nyilván ebben nagy szerepe volt feleségének, Martyn Gizellának is. — Négy kollektív kiállításon szerepeltem eddig Svájc különböző városaiban. Az első önálló tárlatomat Kaposváron rendezhettem meg, valóban Gizella közreműködésével, a Somogy Megyei Múzeum segítésével. — Milyen élményt jelentenek önnek Rippl-Rónai festményei? — A francia kortárs festészetet ismerem, Rippl-Rónai műveivel itt, Kaposváron találkoztam először. Az impresszionisták közel állnak hozzám. A művészet minden ága érdekel, de legközelebb a festészet áll hozzám. A kiállítást ma 16 órakor nyitják meg és december végéig tekinthetik meg az érdeklődők, a megyei múzeum kamaratermében. (Horányi) Tudományos ismereteket kínál a megújult könyvtár Több mint nyolc évtizede áll és működik mai helyén a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, a műszaki tudományos szakirodalom egyik legnagyobb hazai — bárki számára hozzáférhető — gyűjteménye. A könyvtár alapítása azonban még régebbi időkre, éppen az 1848-as történelmi évre nyúlik vissza, amikor az akkori miniszter, báró Eötvös József adományával kezdődött a tudós tanulmányok, kötetek gyűjtése. A napokban avatták föl az új, a legkorszerűbb igényeket is kielégítő szabadpolcos-részleget. A központi épület alagsorában lévő, mintegy 500 négyzetméteres területen egymással összefüggő, de két részre elválasztott olvasóteret alakítottak ki. A nem kölcsönözhető, vagyis csak helyben olvasható állományt összesen 250 méter hosszúságú polcrendszeren helyezték el. Az ott sorakozó mintegy 10 ezer kötettel főleg a vegyészeti-kémiai, matematikai és fizikai tudományok kézikönyveit, folyóiratait, lexikonjait és szótárait kínálják az odalátogató szakembereknek. Az olvasótér másik részében elhelyezett szabadpolcos-állomány mintegy 15 ezer, 500 méternyi polcrendszeren álló anyaga viszont nemcsak helyben tanulmányozható, hanem bárki által ki is kölcsönözhető. — Milyen feltételekkel? — Aki szolgáltatásainkat igénybe kívánja venni, annak nincs egyéb dolga, minthogy beiratkozzon és kiválassza, mire van szüksége. Egyszerre 50 látogatónknak tudunk új szakolvasónkban jól felszerelt, modern munkahelyet biztosítani — tájékoztat dr. Lebovits Imre főigazgató. — A keresést integrált számítógépes könyvtári rendszer működtetése könnyíti meg, s természetesen így nyerhető információ azokról a szakkönyvekről, szakfolyóiratokról is, amelyeket továbbra is a könyvtárunk régi szárnyában őrzünk. Onnan szintén lehet kikölcsönözni a szakirodalmat, s a beiratási díj sem magas, mindössze száz forint egy évre. • Kapcsolódik-e az egyetemi könyvtár a nemzetközi hálózathoz? — Ez ma már természetes követelmény. Mintegy 700 külföldi oktatási és tudományos intézménnyel állunk olyan kapcsolatban, hogy kiadványainkat kölcsönösen és rendszeresen megküldjük egymásnak. Az új szakolvasóban „külön gyűjtemények” címszó alatt megkereshető és megismerhető több mint 300, olyan partneregyetem és -kutatóhely munkája és számos kiadványa, amelyek a leginkább fontosak lehetnek a magyar műszaki értelmiség részére, így annak sincs semmi akadálya, hogy bármelyik vidéki kutatóintézet, gyár, vállalat szakembere érdeklődjön nálunk afelől, hogy az általa itthon kezdeményezett kutatási, innovációs téma vagy újítás a világ más részén foglalkoztat-e tudományos szakembereket? És ha igen, akkor hol és kiket? Ezzel egyrészt elkerülhető: valaki arra pazarolja az energiáját, hogy itthon újra föltalálja a „spanyolviaszt”, másrészt segítséget, ötleteket meríthet a nyilvánosságra hozott publikációkból elképzeléseinek megvalósításához. S. J. Névre és pénzre várva A kaposvári városi közgyűlés a fenntartókra bízta a névadást, s míg az meg nem történik, szakszervezeti művelődési házként működik Kaposváron az egykori Latinca Sándor Művelődési Központ. Pap Jánostól, az intézmény igazgatójától kérdeztük, milyen nevet vennének föl szívesen. — Névadóra nem gondoltunk, mert nagyobb gondjaink vannak annál — mondta az igazgató. — Az MSZOSZ, eddigi fenntartónk nem kívánja a jövőben működtetni az intézményt, ugyanakkor megszüntetni sem akarnak bennünket. Önerőből viszont nem tudunk fennmaradni, ugyanis terembérleti díjként évi 17 milliót kellene leszurkolnunk, amire nemhogy mi, de senki sem képes. — Az év végén tehát végleg lehúzzák a redőnyt? — Meglehet. De mégis bízunk abban, hogy a szakszervezet és a helyi önkormányzat megegyezik valahogy, s ha kisebb költségvetésből és mérsékelt tevékenységi körrel is, de életképes marad a ház. Klubjaink tovább működhetnek, s tanfolyamainkon is több százan részt vehetnek. Ekkor lesz csak okunk a névadásra. L. S. Népművelők hajója A Magyar Népművelők Országos Egyesülete a legutóbbi küldöttgyűlésén döntött arról, hogy a megyei szervezetek önálló jogi személyként újraszerveződhetnek. S ha ez megtörtént, akkor szövetségbe tömörülhetnek. Önállósodásról és megerősödésről azonban nem beszélhetünk, mivel országos szinten csupán négy szervezet vált ki az egyesületből és járja a maga útját. Hogy mi lesz a többivel? Azt a mostani, november 9-i, a fővárosi polgármesteri hivatal dísztermében rendezendő közgyűlés hivatott megvitatni. Az MNB módosítása, alapszabályának vezetőségválasztás és a közművelődési szövetség létrehozása szerepel a napirenden. Talán kimozdul majd a holtpontról a népművelők ügye, hiszen köztudott, hogy a kapaszkodó nélkül maradt szakembereket presztízsveszteség érte, sokuk kenyér nélkül maradt. S az is tény, hogy a kultúrát, a művelődést sajnos a sokadrangú kérdések közé süllyesztették. Azt a szférát, amelyen nem lenne szabad takarékoskodni. A somogyi népművelők is hasonlóképpen éreznek, ezért nem volt erejük arra, hogy átformálva lépjenek az új színtérre. Oda, ahonnan nem hat(ná)nak most sem.hiányoz Némelyikük minden bizonnyal elmegy majd a közgyűlés előtti napon arra a vándorgyűlésre is, amelynek az Erzsébet híd közelében horgonyzó Fortuna üdülőhajó ad otthont. A szakma legégetőbb kérdéseiről — van bőven — esik majd szó. A disputát Hidy Péter vezetésével egy munkabizottság készíti elő. Hogy a népművelők újra a falvak, városok lámpásai legyenek, s kedvvel, lelkesen lássanak választott hivatásukhoz, vissza kell adni a szakma rangját. Vajon lehet-e? (Lörincz)