Soproni Szemle, 1971 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1971 / 1. szám - Nagy Alpár: Kodály Zoltán és Sopron
Nagy Alpár, Kodály Zoltán és Sopron Kodály Zoltán nevét, munkásságát az első negyedszázadban alig ismerték Sopronban. Azt pedig most is kevesen tudják, hogy szoros kapcsolatban volt a várossal. Harmincegy esztendővel ezelőtt (1940) jött ide először, de páratlan művészete, valamint Sopronra vonatkozó gondolatai jóval megelőzték. Az első adat 1924-ből való. A Liszt Ferenc Zeneegyesület női kara az egyesület november 17-i hangversenyén egyéb zenekari, énekkari számok mellett a „Hegyi éjszakák”-at énekelte. A nyomtatott magyar és német nyelvű műsorfüzet (lásd a Soproni Állami Levéltár zenei anyagában) mutatja be először Kodály Zoltánt a soproniaknak: .......a legjelentősebb magyar zeneszerzők egyike, Kecskeméten született 1882-ben. Eleinte Brahms modorában írt, majd mindinkább a Debussy—Bartók-féle modern irányzathoz csatlakozott, amelynek ő egyik legértékesebb képviselője kivált a magyar muzsika terén is. Mint neves folklorista Bartók Bélával együtt több ízben beutazta Erdélyt és Bukovinát, ahol a székelyek és csángómagyarok közt számtalan szebbnél-szebb ősmagyar eredetű nótát és népdalt gyűjtött. Nagyrészük nyomtatásban is megjelent. Eredeti ritmizálásuk és modern harmonizálásuk meglepő s érdekes. Kodály jelenleg a magyar királyi zeneművészeti főiskolán a zeneszerzés tanára. Szorgalmasan komponál. Legjelentősebbek kamarazenei művei (2 kvartett, szonáta csellóra és zongorára, szerenád 2 hegedűre és brácsára, szonáta szólócsellóra), továbbá zongoraművei, dalai és kórusai.” Ez az ismertető szöveg írójának tájékozatlanságáról tanúskodik a Psalmus Hungaricus minden ellenállást elsöprő 1923. évi bemutatója után. Híven tükrözi Sopronnak elszigeteltségét a budapesti s általában a hazai új zenei törekvésektől. Bár édeskevés ez a bemutatás, mégis elegendő ahhoz, hogy itt is felfigyeljenek a Kodály névre, a szerzőre, törekvéseire. A műsorfüzet a Hegyi éjszakákat „igen érdekes, modern, hangulatot festő” kompozíciónak nevezi. Az akkori soproni újságok lelkesen írtak az először hallott Kodály-műről. Lássunk néhány idézetet: „.. a műsornak oly kimagasló számai is vannak, melyek fölött hosszabb időt kell eltöltenünk. Kodály Zoltánnak, a modern klasszicizmus megteremtőjének zenéje az, amellyel foglalkoznunk kell. Maga Kodály Zoltán bámulatos erejű teremtő erő. Merész utakon biztosan haladó genie, aki úgy kifejezés, mint forma szempontjából valóságos zenei forradalmár Bartók Bélával együtt. Az előadásra kerülő női kar a magyar őserőnek karakterisztikus megnyilatkozása. Képzeljünk el a Balaton partján egy kellemes éjszakát, amikor a csobogó víznek sajátszerű sötét hullám csillogását a felhők mögül kikandikáló hold bágyadtan megvilágítja s valahol a messzeségben imádkozó tündérek angyali hangjai egymásután lágyan és finoman megszólalnak. Valami ilyenféle Kodály Zoltánnak a muzsikája. Van benne a fény milliónyi csillogásából, báj, pajzánság és fenség, a sötét és bizar színek köntösének ezer változatában. Ez a muzsika az élet elhagyott mélységeiből szólal fel.. .” „Külön csak Kodály Zoltánnak hypermodern női karáról, a magyar muzsika ezen geniális termékéről emlékezünk meg, melyet a közönség várakozásunk ellenére nagy megértéssel fogadott. Nemcsak a leheletszerű piánók tetszettek, hanem az egymásra tornyosuló disszonanciákból kiemelkedő témák sajátossága is annyira megragadta a hallgató közönséget, hogy másodszor is szívesen meghallgatta volna.”3 1 2 1 Soproni Hírlap 1924. nov. 16. 2 Soproni Hírlap 1924. nov. 18. 41