Soproni Szemle, 1989 (43. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám - HELYTÖRTÉNET-ÍRÁSUNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - Mollay Károly: Állítsák vissza Harka nevét
3. Sopron városa hosszas győzködés után véglegesen 1429. október 21-én szerezte meg rérel útján az összes harkai magyar nemes birtokrészét.6 . A soproni tanács helyreállíttatta a harkai Szt. Péter-templomot, a faluba németeket telepített, akik 1432. május 25-én nyerték el azt a jogot, hogy saját plébánost választhassanak.’ Első plébánosuk Würzer János volt, családneve után ítélve, egy zöldségkereskedőnek a fia.8 . Ettől kezdve Harka Sopron jobbágyfalvainak egyike. A többi: Ágfalva, Balf, Bánfalva, Kelénpatak, Kópháza, Meggyes. Mindegyik jobbágyfalunak a város belső tanácsosai közül volt egy-egy felügyelője. Így pl. a harkai kaszálók után a városnak már 1419-ben és 1420-ban járó bérről Schadendorfer Tamás városbíró (háza a mai Szt. György utca 4. sz. helyén) 1421. január 11-én számolt el a tanácsnak (Soprokl. II/1 . 160). 1427. január 8-án Eilinsgrab György városbíró (háza az Orsolya tér 1. sz. helyén) számolt el a tanácsnak arról a pénzről, amelyet a falu felén (des halbendorffes zu Hargka), néhai Harkai Miklós comestől 1426-ban megvásárolt birtokrészen (auf graf Niklas tail) szedett be (Sopr.Okl. 1/2: 312—313; II/1: 169). Mivel a város mint új földesúr a harkai magyar nemesek örökébe lépett, kézenfekvő, hogy a várost teljes joggal képviselő felügyelő a latin comes cím német megfelelőjét, a gráf címet kapta, hiszen ennek is ’elöljáró’ voltaz eredeti jelentése. A források hiánya miatt ezt csak 1507-től kezdve tudjuk adatolni: az ápr. 24-i városi közgyűlésen Eisner György vaskereskedő, belső tanácsos (háza a Szt. György utcai Káptalanház helyén) lett ilyen címen Harka felügyelője: „Herr Jörg Eysner, graff zu Harka” (Soprokl. II/2 .185). A német gróf Sopronban a polgárságban ugyanúgy a hivatallal járó, évenként változó, nem öröklődő cím volt, miként korábban a nemességnél a latin comes. Sem Eisner György, sem társai, sem az utánuk következő felügyelők magyarul nem nevezhetők grófoknak, Harkán tehát „német grófok” nem voltak. 4. A soproni, a környéki, így a harkai németség is — amint láttuk — változtatás nélkül vette át a magyar Harka nevet és őrizte nyelvjárásában. Csak a tudálékos német íródeákok ún. népetimológiával „igazítottak” rajta abban a hiszemben, hogy a helynév -a végződésében a német -a pataknév rejlik, ezt tehát a vele összefüggő -au szóval tették szerintük „választékosabbá”, azaz így irodalmasították. Így lett az ugyancsak Sopron vármegyei magyar/német Oka helynévből már 1483-ban a német Okau (ma: Oggau Burgenslandban)10, a magyar/német Harka helynévből a német Harkau, így pl. Sopron 1703. évi tanács jegyzőkönyvében Harkau.11 A harkai németek nyelvjárásukban megőrizték a magyar/német Harkai, irodalmi nyelvű Harkau helynevet, és őrzik ma is, bár 1947-ben a kollektív felelősségrevonás igazságtalan és jogtalan gyakorlata alapján kitelepítették őket. vö. Andreas Schindler: Harkau, mein Heimatdorf. Die Geschichte eines deutschen Bauerndorfes in Westungarn. Sinsheim, 1987; ismertette Hiller István: SSz. 1988, 184— 186. ; Iit";") Csak a magyarok mondtak le 1947-ben a honfoglaláskori Harka névről... Állítsák vissza a Barka nevet! 6 Sopr.Okl. 1/2 : 398—403. A harkai nemesek elköltöztek, pl. Budára. 7 Nagy Imre: Sopron vármegye története II. kötet. Sopron, 1891, 1838 Sopr Okl. 1/3 : 79, 93, 104, 111. 9 Vö. Mollay Károly: Német—magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Bp., 1982 a gróf címszó alatt. Tanulságos, hogy 1327-ben a győri káptalan Miklós soproni városbirót, aki foglalkozására nézve gyapjucsapó, ványoló, kalló (dictus Buller ’Wuller’) volt, comes-nek nevezi (SSz. 1987, 93). 10 Soprokl. 1/6 : 22. 11 Magyar—zsidó Oklevéltár VI. kötet, Bp., 1961, 267.