Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1947 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1947 / 3. szám - Eminescu Mihai: Velence; Altató (Szily Ernő ford.)

148 SZILY ERNŐ: EMINESCU MIHAI VERSEIBŐL ujja kezével befogta a száját. Az asszony szeme dühösen forgott. Nyilván segít­séget keresett, de nem volt körülötte egyetlen résztvevő arc. Egy darabig birkó­zott az erős kezekkel,­aztán megnyugodott a változhatatlanban. A vonat meg­indult. Már messze robogtunk az állomástól, mikor az asszony megszabadult az erős kezektől.­­Úgy látszott, a részvétlen tekintetek megtörték egészen. — Maga állat! — Csak ennyit mondott. — Eresszen el, hisz Lepsény­ben kiszállunk. És Lepsényben valóban kiszálltak. Az asszony előre kifurakodott a per­­ronon át, a lányai pedig az ablakon kiadogatták neki a csomagokat. Szá­m szerint tizenhárom darabot. kilenc tele zsákot és négy kisebb-nagyobb kosarat. A kocsi valósággal megürült. TATAY SÁNDOR EMINESCU MIHAI VERSEIBŐL VELENCE Halottak városa lettél csodás Velence, dalok és dáridók világa; elhagyott márványlépcsőiben sápadtan néz a hold kitárt ajtókon át a néptelen teremre. Csatornák éjjelén Okéanos zokog, az ifjúság örök dalait visszazengve a lányért, városért; feljajdul hű szerelme, csapkodnak a mohos falakra friss habok. Tort ül a városon hűs, temetői csend. Dalos, dicső napok emlékét felidézve­­ rejtelmek éjjelén Szent Márk harangja zeng Sibylla-jósigét, talán veled beszél e komor hang városok városa és üzent: nem támad fel a holt múltak ígéretére! ALTATÓ Fészek szélén elalszanak, egy fa-ágon egész család. Aludjatok, kismadarak — Az út a forrásokon át haramia-erdőkbe visz. Alszik a napfény, a virág Halk hattyú száll suhanva ott, a nádas édes álmot ad — vigyáznak rád az angyalok, jóéjszakát! szép álmokat! Mert a varázsos éjt magát a telehold ragyogta át. Vágyak, álmok, harmóniák aludj te is! Jó éjszakát! Fordította: SZILY ERNŐ

Next