Szabad Föld, 1963. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-07 / 27. szám
1968. JÚLTUS ! Amiben többet segíthet a nőtanács A múltkor egy termelőszövetkezetben kényes és nehéz problémával találkoztam. A szövetkezet egyik nőtagjáról volt szó, s miután az elnökkel alaposan meghánytuk-vetettük a dolgot, arra a megállapításra jutottunk, hogy: bizony, a gazdálkodás problémái mellett egyre több gondot kell fordítani az emberekre, mert hiszen, ha azoknak nincs rendben az életük, akkor a szövetkezetben sem végezhetnek jó munkát, s a szövetkezet házalásán sem lesz rendben minden. Abban is megállapodtunk, hogy a tsz-ek vezetőinek idejét ma még nagyrészt a gazdasági problémák kötik le, tehát valahogy az embereknek kellene többet törődniük egymással. Váratlanul tettem fel a kérdést az elnöknek: van-e a szövetkezetben nőtanács? Hogyne, mondta, régóta működik már, éspedig igen tevékenyen. Elgondolkoztam. Nem tudom, pillanatnyi hallgatásomból az elnök megértette-e, min gondolkodom. A szövetkezetben kényes és nehéz probléma támad egy nő körül. Foglalkozik vele a vezetőség, foglalkozik vele az újságíró. Ugyanebben a szövetkezetben a nőtanács, mint mondották igen tevékeny. De, mint kiderült, az említett probléma megoldásában a vezetőségnek semmit nem segített. Annak a nőnek az ügyével egyedül a nőtanács nem foglalkozott. Akkor hát ugyan miben lehet tevékeny a tsz nőtanácsa? Ezen gondolkoztam akkor és ezen gondolkozom azóta is. Annál inkább, mivel hasonló esettel többször találkozom. Nemrégiben egy fiatal leányanyáról írtam a Szabad Földben, egy elrontott élet helyrehozásához kértem falusi társadalmi szervek, elsősorban természetesen a nőtanácsok közbenjárását Magányos, idős asszonyokban, segíteni kész emberekben feltámadt a felelősségérzet, többen felajánlották támogatásukat De nem akadt egyetlen falusi nőtanács sem, ahol elgondolkoztak volna, hogy mit tudnának tenni a fiatal leányanya ügyében. Pedig, ha van társadalmi szerv, amelynek feladata törődni a nők sorsával, a nők helyzetével — akkor az elsősorban a nőtanács. Persze, csupán ennyiből ítélve kissé elszomorító képet kapnánk. Tudom én, hogy nagy számban találni olyan falusi nőtanácsokat is, amelyek a nőkkel, az arra rászoruló lányokkal, asszonyokkal való törődés szép példáit szolgáltatják. Mégis, az utóbbi időkben mind jobban elhatalmasodik az emberben az a gyanú, hogy nőtanácsaink egy részében csak amolyan „egyletesdi” folyik. Mit értek ezen? Sokan emlékezhetnek rá, hogy azelőtt is működtek, városon és falun egyaránt, bizonyos nőegyletek, jómódú polgárcsaládok asszonyainak vezetésével. Ezeknek a nőegyleteknek tevékenysége kimerült a teaeszek rendezésében, varró tanfolyamok szervezésében, esetleg karácsonykor szegényebb sorsú gyermekek megajándékozásában. Nem arról van szó, hogy a mi nőtanácsaink farsangban ne rendezzenek pöttyös bálokat, a hoszszú téli estékre ne szervezzenek főzőtanfolyamokat, varrótanfolyamokat; általában: ne segédkezzenek fiatal lányoknak, asszonyoknak hasznos tudnivalók elsajátításában, s ne segédkezzenek a falu szórakozási lehetőségeinek bővítésében. Nem, nem erről van szó! Csakhogy a szocialista társadalmi szervek tevékenysége nem merülhet ki pusztán ennyiben. Sőt, még az sem elég, bár kétségtelenül rendkívül hasznos, ha a mi nőtanácsaink most a lányok, asszonyok művelődését is segítik, s a nők társadalmi aktivizálására is törekednek. Jó az, ha valamelyik falusi nőtanács részt vesz az olvasómozgalom szervezésében, iskolákba segíti a tanulni vágyókat: szép az, amikor hallatják szavukat a békemozgalom előadói emelvényén — de nem elég. Minden program annyit ér, amennyire testet tud ölteni az élet hétköznapjaiban. A nők egyenjogúsága, részvételük korunk nagy feladataiban — apró-cseprő problémák megoldásán is múlik, a közösség dolgaitól egészen az egyéni sorsok, magánügyek rendezéséig. Néha olyan érzése támad az embernek, hogy sok falusi nőtanács — s ez nem csupán szójáték — tanácstalan affélét, hogy hol, miben működhetne közre hasznosan. Ezért merül ki tevékenységük a már említett dolgokban. Pedig az élet ott zajlik körülöttük, rengeteg tennivalóival. Csak ezeket észre sem veszik, azt hiszik, nem tartozik feladataik közé. Holott éppen az ilyen apró-cseprő, esetleg magánügynek látszó problémák segítségével működhetnének leginkább közre nagyobb, közös célok elérésében, például a szocialista társadalom formálásában, a nők egyenjogúságának teljes érvényesítésében. Néhány évvel ezelőtt sokat jártam az ország egyik legnagyobb üzemében, a Ganz-MÁVAG-ban. Nem a megszokott problémák érdekeltek akkor engem, nem az, hogy a gyárban mi készül, hogyan dolgoznak , hanem az, hogy milyenek a munkások életkörülményei, milyen a magánéletük. És valahányszor effelől érdeklődtem, mindig a nőtanácshoz utasítottak. Ilyesmikről legtöbbet szinte a nőtanács mondhatott, az volt a legtájékozottabb e téren. Azért, mert az asszonyok, lányok minden ügyes-bajos dolgukkal ahhoz fordultak, mert a nőtanács még a férfiak előtt is tekintélyt szerzett magának. Amelyik részeges férjet, a felesége panaszára, a nőtanácsba behívtak, és ott „megmosták a fejét”, az szégyelnivalónak tartotta ezt, s igyekezett, hogy ne kerüljön még egyszer hasonló helyzetbe. A nőtanács ott nem egy züllésnek indult leányt térített a helyes útra, nem egy gyerekével magára hagyott asszonyt karolt fel, s nem egy válni készülő házastárs családi életét hozta rendbe. Amíg a falusi nőtanácsok is meg nem teremtik maguk iránt az ilyen irányú bizalmat is , addig az élet elfolyik mellettük, s valóban nagy feladataik eímére nem tölthetik be teljes ménkben társadalmi szerepüket. Meglepő, hogy a bizalom sok helyütt mennyire hiányzik. Egy háromgyermekes fiatalaszszony Kiskunmajsáról levelet ír a Szabad Föld szerkesztőségének. Elmondja, hogy már a kétségbeesés legvégső határáig jutott: tszben dolgozó férje állandóan iszik, keresetéből semmi se jut haza, eladósodnak, s nem tudja, mit csináljon, reménytelennek látja helyzetüket, elváljon, vagy ne váljon? Mit tanácsolhatnánk mi ilyen távolból? És a fiatalaszszonynak meg se fordul a fejében, hogy a helyi nőtanácstól kérjen tanácsot. Körösszegapátiról egy idős, magányos asszony keresi fel szerkesztőségünket azzal, hogy menye és fia nemcsak a házából, de már az ágyából is kitúrta, mindenéből kiforgatta, a szomszédok fogadták be, a helyi hatóságokhoz hiába fordult ilyen messziről, persze, ebben is nehéz segíteni. A helyi nőtanácshoz pedig nem is fordult az aszszony. Miért? Van ebben a falun élők, a paraszt emberek zárkózottságából is. Szívesebben fordulnak segítségért, jótanácsért idegenekhez, mint falujukbelihez. Félnek attól, hogy a falu szájára kerülnek, hogy „kipletykálják” őket Ám éppen az lenne a szocialista társadalmi szervek, s így a nőtanácsnak is egyik feladata, hogy ezt a félelmet eloszlassa, ezt a zárkózottságot segítsen feloldani. Erre szeretném felhívni falusi nőtanácsaink figyelmét Ha ilyen irányú küldetésük fontosságára mindenütt ráébrednek, akkor látni fogják, mennyi tennivalót kínál nekik a körülöttünk zajló élet. S ha sikeresen látják el ezeket a tennivalókat, tekintélyük a falu előtt minden bizonynyal tovább növekszik. Szfits László S148A D folD - 3 . A Thant, az ENSZ főtitkára Magyarországon Magasrangú vendég érkezett hazánkba. Kormányunk meghívására a nemzetközi élet egyik legjelentősebb tisztségviselője, Ti Thant úr, az ENSZ főtitkára látogatott el hozzánk. Az ENSZ főtitkári teendőit 1962 óta betöltő vendégünk személyében olyan politikust üdvözölhetünk, aki eddigi tevékenységével a béke és biztonság fenntartását, az ENSZ legfontosabb feladatát mindig szívügyének tekintette. Erre múlt évi munkálkodása a legjellemzőbb. Talán valamennyien emlékezünk még az elmúlt év őszére, amikor a karib-tengeri válság idején U Thant a higgadt és körültekintő tevékenységével komoly segítséget nyújtott a súlyos nemzetközi konfliktus megoldásához. Hazánkba érkezése során a burmai származású ENSZ főtitkárt a magyar államférfiak élén Kállai Gyula elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta, aki üdvözlő beszédben az ENSZ szerepét méltatva többi között ezeket mondotta: „Kormányunk támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és önt abban, hogy ez a nagy jelentőségű szervezet eleget tegyen hivatásának, a béke biztosításának. Biztosak vagyunk abban, hogy az ön magyarországi látogatása is segíti a nemzetközi együttműködést, és a béke ügyét." Xi Thant a magyar és ENSZ zászlókkal feldíszített Ferihegyi repülőtéren elhangzott üdvözlésre, meleghangú beszédben válaszolt, Kállai Gyula elvtársnak: „Engedje meg elmondanom, — mondotta többek között — menynyire örülök, hogy ebben a gyönyörű városban lehetek, hogy mennyire hálás vagyok a magyar kormánynak, és a magyar lépnek a megkapó, meleg fogadtatásért, amelyben országukba való első látogatásom alkalmával részesítettek. Már bizonyos ideje várakozással tekintettem az alkalom elé, hogy meglátogassam az önök országát, és kicseréljük nézeteinket az önök miniszterelelnökével és más vezető személyiségekkel a fontos nemzetközi kérdésekről, és különösen az ENSZ-ben megoldásra váró problémákról.” A magasrangú vendéget a főváros népe szeretettel köszöntötte, majd az érkezése utáni órákban Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta. Este pedig az ENSZ főtitkár tiszteletére Péter János külügyminiszter adott vacsorát. • U Thant ENSZ főtitkár meghívásával kormányunk és népünk ismét fontos tanúbizonyságát adta annak, hogy rendületlen hívei vagyunk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, s bízunk abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ezt a nemes célkitűzést minden rendelkezésre álló eszközzel segíti. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az ENSZ főtitkárának e látogatása során alkalma lesz meggyőződni arról, hogy népünk szorgalmasan, és öntudatosan dolgozik szabad, és független szocialista hazánk megerősítésén. Mindezek mellett a főtitkár személyesen is megismerkedhet azokkal az eredményekkel, amelyeket népünk az utóbbi esztendőkben elért. Az ENSZ-főtitkár látogatásának második napján a Magyar Tudományos Akadémián találkozott hazánk tudományos életének képviselőivel, és az Akadémia dísztermében előadást tartott. Majd Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének kíséretében a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott és Az üzem megtekintése után a dolgozók nagygyűlésen köszöntötték a vendégeket, ahol előbb Kádár János elvtárs mondott beszédet hazánk bel- és külpolitikájáról, majd U Thant is felszólalt A főtitkár az ENSZ feladatairól, a békés egymás mellett élés politikájáról beszélt. Kedden este a forradalmi munkás-paraszt kormány fogadást adott U Thant tiszteletére az Országházban. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta U Thant ENSZ-főtitkárt Hibátlanul dolgoznak a gépek !— No, szomszéd, mehetünk koldulni! (Takács Zoltán rajza.)