Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1973-09-16 / 37. szám
14 SZABAD FÖLD Amiről a kezek mesélnek Egy újító munkásról akartam írni és amikor munka közben rátaláltam, kézfogásnál akaratlanul a kezére pillantottam. Észrevette és zavartan törölte az olajos kezét a még olajosabb nadrágjába. Beszélgetésünk egész ideje alatt hátra tett kézzel állt. Szégyelte azt a munkától olajos, kérges kezét, amivel bebizonyította azt, hogy az anyag él, mert formálható. Szeretem nézni a kezeket. Azokat a munkás kezeket, amelyek alkotnak. Mindegy, hogy árkot ásnak, vagy oszlopot faragnak, csak szép legyen. Lássam rajta az alkotás örömét Mennyiféle kéz van, mennyi mindent lehetne kifejezni vele. Emlékszem öregapám kaszától, kapától kérges, berepedezett kezére. Minden este izgatottan figyeltem a tarisznyát bontó kezét, mert „madárlátta kenyeret” adott belőle. Amikor azonban „úrral” beszélgetett, zavartan lógatta maga mellett, nem tudott mit kezdeni velük. Magam előtt látom öreganyám agyonmosott, széltől fútt kezét, amint a kötője alá dugta, ha „pantallós” ember jött az udvarunkba. Miért szégyenli az ember a teremtő kezet? Mennyiféle kéz van és mind mennyire jellemző! A lakatosé olajos. A kőművesé meszes. Az orvosé rezdülés mentes. A koldusé remegő. Kezével farag a pásztor furulyát, játszik a muzsikus, tiszteleg a harcos, irányítja gépét a munkás. De kézzel oldják ki a bomba zsinórját és húzzák meg a ravaszt. Az ember a kezével simogat, de ugyan az a kéz verhet is. A mérges ember keze ökölbe szorul, de ha búcsúzik ugyan azzal a kézzel integet. Teremtő kéz. Romboló kéz. Kezek! — Aranyba kéne foglalni a kezét... — Le kéne vágni a kezét... Jobb kéz. Bal kéz. „Vajon, hogyan szól egy tenyér, ha csattan? Vajon hogyan szól két tenyér, ha csattan?” Ha baráttal ismerőssel találkozom, ha bemutatkozom, kezet fogok. Pi kézcsók a tisztelet kifejezője. A szeretett nő kezét kérem meg. A szobrász egy darab kőből a felesleget lefaragja, műalkotás születik. Egy darab vas és egy rajz. Hogy hasonlítsanak egymásra: az esztergályos feladata. A kéz, ami alkotóvá, teremtővé teszi az embert. Miért kell szégyelni azt a kezet, amelyik a munkától piszkos és kérges? Egy munkás újításáról akartam írni, de zavarában eldugta előlem a kezeit, amivel azt véghez vitte. Beszélgetésünk után ismét kezet fogtunk. Kiléptem a műhelyajtón és megnéztem a kezem. Egyáltalán nem lett a munkától olajos kéztől „piszkos”. Kezek. Munkás kezek! Hajnal László Gábor AZ ELSŐ HÉT... Akats Lórántné, a letkési Általános Iskola igazgatója négy évvel ezelőtt új tanítási módszert dolgozott ki, amely nagyobb önállóságra készteti a diákokat a felkészülésben. A módszer bevált. Az iskolában évek óta nem volt bukás. (A képen: Boros Mária a VI. osztály legjobb tanulója felel.) Takács Irén és Akács Lóránt pedagógusok szemléltető ábrákat készítenek a történelemórához. Az iskola órarendjében a szokottnál több torna szerepel. A fizikai mozgás elősegíti a szellemi fejlődést. Gábor Judit pedagógusjelölt most szeptemberben kezdte el az oktatást. (Berendi Ferenc felvételei) Világjáró kosarak A tiszamenti vesszőfonók ősi mesterségét ma is művelő tiszaalpáriak 50 féle változatban készítik a különböző rendeltetésű kosarakat, jórészt exportra. A többi között angol, francia, svájci és svéd háziasszonyok viszik bevásárló körútjukon a formás tiszaalpári kosarakat. A vesszőáruk iránti kereslet állandóan növekszik, ezért a kosárfonó háziipari szövetkezet korszerűsítette, mechanizálta a veszszőfeldolgozást, elektromos vesszőhántolót és hasítóberendezést helyeztek üzembe. Elkészült az új közös műhely is, ahol új termék gyártásával kezdik meg a termelést. Furnér- és vesszővel kombinált kosarak, berendezések készülnek itt. 1973. SZEPTEMBER 16. Tanácsok: gyorsabb ügyintézés A tanácsokon az átlagos munkahét 44 óra. Lassan négy hónapja, hogy az államigazgatási, valamint más állami és társadalmi szervek dolgozóinak munkaidő csökkentéséről szóló kormányhatározat hatályba lépett. Természetesen — mint általában a „dolgok” — ez sem egyszerű, mert sehol sem lehet úgy csökkenteni a munkaidőt, hogy az ügyintézés, vagy a munka minősége is csökkenjen. A határozat kimondja: „A munkaidő rövidítését létszámnövelés és többletbér igénybevétele nélkül, az ügyintézés zavartalanságának és folyamatosságának biztosítása mellett kell megvalósítani”. Tehát minden marad a régiben, csak épp több lesz a pihenésre adott idő? Majdnem. Az ügyek, az intéznivaló dolgok tömege nem változott. A velük kapcsolatos követelmények látszólag szintén a régiek: gyorsak, igazságosak, színvonalasak legyenek. A határozat nyomán azonban egy helyen módosítani kellett: ne pusztán gyors, hanem gyorsabb legyen az ügyintézés. S ez így is történt. Ott, ahol határozat előtt eleget tettek a tanácsi apparátus dolgozói a fenti követelményeknek, ott az ügyfél, a lakosság, a csökkentett munkahét bevezetése után sem tapasztalhatott hiányosságokat. Legfeljebb észrevették, hogy általában gyorsabban megy minden, annak ellenére, hogy szombatonként — még a községi, „kis” tanácsok is — fele létszámmal dolgoznak, és pénteken egy órával előbb zár a tanács. Mi történt? Bizonyára az, hogy a határozat a pihenés vagy ha így szebb, a munkaerő újratermelése érdekében ésszerűbb, jobb munkaszervezésre „kényszerítette” az érintett szerveket. S ebben nemcsak az a jó, hogy többet pihenhetnek az államigazgatás munkásai, hogy egyre kevesebbet látjuk majd a községi tanácsok dolgozóinak általánosan ismert, sokszor panaszkodó figuráját. Az igazi eredmény a következő lehet: a lakosság ügyeit gyorsabban, színvonalasabban intézik a „szabad szombatos illetékesek”. R. P.