Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-04 / 1. szám

l____________ Zmnary A nyugati agresszív körök a kará­csony napjaiban és az azt követő hé­ten sem igyekeztek, hogy megnyug­tató légkört teremtsenek és a békére vonatkozó reményt megerősítsék a világ népeiben. Csalódást okozott az a karácsonyi ajándék is, melyet a Gentben ülésező, a váratlan támadások elhárításáról tanácskozó konferencia nyújtott át a béke ünnepére a világ népeinek. A konferencia ugyanis megszakította ta­nácskozásait és a szocialista államok küldöttségeinek még azt sem sikerült elérniük, hogy egy meghatározott idő­pontot tűzzenek ki a tárgyalások foly­tatására. Kuznyecov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője a tanácskozás után kijelentette, hogy az értekezlet a nyugati hatalmak képviselőinek ál­lásfoglalása következtében nem volt képes teljesíteni fő feladatát, vagyis javaslatokat készíteni a váratlan tá­madások elhárítására szolgáló gyakor­lati intézkedésekre. A szovjetunió erre vonatkozó konkrét javaslatait ke­reken visszautasították és a saját ér­dekeiket szem előtt tartva rá akarták kényszeríteni az értekezletre saját terveiket, melyeknek semmi közük nincs a nemzetközi biztonság érde­keihez. Céljuk csak az volt, hogy tá­jékoztatásokat nyerjenek a szocialista tábor korszerű fegyvertípusairól. Ter­veik egy szóval sem említették meg a váratlan támadás veszélyének kike­rülésére szolgáló gyakorlati intézke­dések kidolgozását. A japán kormány is kellemetlen hírrel lepte meg a békét szerető em­bereket. 1960—1963 évi ún. védelmi tervében kitűzte a japán fegyveres erők nukleáris fegyverekkel és raké­tákkal való felszerelését. A terv sze­rint Japán 1963-ban 1300 darab leg­korszerűbb repülőgéppel fog rendel­kezni és hadihajóinak tonnatartalmát 250 000 tonnára, hadseregének létszá­mát 210 000 főre emeli. A világ békeszerető népei azonban ma már tudják, hogy honnan merít­hetik a szebb jövőbe vetett remé­nyeiket és melyek azok az erők, me­lyek nem szűnnek meg küzdeni az emberiség békés jövőjéért. Bizonysága ennek a Szovjetunió Legfelső Taná­csának legutóbbi ülése is, mely biz­tató záróakkorddal fejeződött be. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóvá­hagyta a Szovjetunió kormányának a nukleáris fegyverek beszüntetéséért folytatott eddigi munkáját, valamint a berlini kérdés megoldásának ter­vét. A Legfelső Tanács meghagyta a szovjet kormánynak, hogy a jövőben is folytassa szívós harcát annak ér­dekében, hogy haladéktalanul és örök időkre beszüntessék a nukleáris fegy­verekkel végzett kísérleteket. A Leg­felső Tanács egyben felhívta az USA, Nagy-Britannia és a Francia Köztár­saság kormányait, hogy támogassák a Szovjetunió ezen törekvéseit, s egy­ben járuljanak hozzá Európa és az egész világ békéjének megszilárdítása érdekében a berlini kérdés rendezé­séhez. Ez a határozat nagymértékben járul hozzá a nyugati hatalmak gyá­szos „évvégi hajrájának" csüggesztő hatása ellensúlyozásához és a békés, boldogabb újesztendőt váró emberek reményeinek megerősítéséhez. Az emberbaráti szeretet és a segítő áldozatkészség lelkesítő példáját nyújtották azok a szovjet sarki repü­lők, akik mérhetetlen fáradságot nem kímélve életük veszélyeztetésével mentették meg a fagy és éhhaláltól a déli sarki belga tudományos expedí­ció tagjait. Viktor Perov sarki repülő és társai méltán érdemelték ki a magas kitüntetéseket a belga nép há­láját és az egész világ csodálatát nemcsak a megmentett tudósok éle­téért, de azért is, mert megerősítet­ték a világ népeinek hitét az igazi emberségben, a népek szolidaritásá­ban. P. E. Értjük Spaak, a NATO főtitkára, sajtó­­konferencián foglalkozott az Atlanti Szövetség párizsi konferenciájával. — A szövetség egyetlen tagállama sem részesítené támogatásban azt a NATO-országot, amely agressziót követne el — jelentette ki. Most már értjük, miért esett annyi szó a párizsi tanácskozásokon a sztratégiai és taktikai atomfegy­verekről, rakétatámaszpontokról. A NATO-nak állig fegyverben kell len­nie! Máskülönben hogyan akadályoz­hatná meg valamelyik tagállamot abban, hogy agressziót kövessen el? Jzab­ad Földműves A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésének külföldi visszhangja Úgy a nyugati, mint a szocia­lista tábor politikusai valamint sajtója nagy figyelmet szentel a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a napokban megtartva ülésének. A lapok szinte nap mint nap kom­mentálták a beszámolókat, határo­zatokat. Az alábbiakban közlünk néhányat. Tirana Az albán sajtó részletesen foglalko­zik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésével. A Baskimi című lap A. A. Gromikónak az ülésen elhangzott be­szédével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány ismét kife­jezte készségét és hajlandóságát ha­ladéktalanul egyezményt kötni az atom- és hidrogénfegyverek beszün­tetéséről minden előzetes feltétel és fenntartás nélkül örök időkre. Ankara A törökországi lapok a Szovjetunió állami­­ költségvetésével kapcsolatos kommentárjaikban hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió katonai kiadásait nem növeli. Ezzel szemben a szovjet kormány a tudományos kutatásokra kétszer annyit fordít, mint eddig. Az iskoláztatás és népnevelés költségei is felülmúlják az eddigi kiadásokat. Bukarest Az Apararea Patrici kommentárjai­ban kiemeli, hogy a Szovjetunió és a béke valamennyi barátja mély meg­elégedést érzett a kommunista párt és a szovjet kormány új fontos lépé­seiről szóló jelentésnél. E lépések nagy jelentőségűek a kommunizmus építésére a Szovjetunióban, valamint a világbéke és szocializmus védelmé­nek kérdésében. Bonn A nyugat-németországi sajtó közli a Szovjetunió fő irányszámait és utal arra, hogy az ipari termelés terjedel­me a Szovjetunióban 80 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 70 százalékkal növekszik. Athén Az Avji rámutat arra, hogy a Szov­jetunió mindenkor hajlandó volt tár­gyalni a német kérdés és a további nemzetközi kérdések békés megoldá­sáról és hogy ezt A. A. Gromikó újabb javaslatai ismét m­­egerősítik. Mindezekből látható, hogy a kapita­lista államokban is kénytelen beis­merni a sajtó, hogy a Szovjetunióban általános gazdasági fellendülés mutat­kozik és hogy a Szovjetunió politikája a béke megőrzésére irányul és irá­nyult mindenkor. Nyugat-Berlin szerepe a Bonn terveiben... (A Berliner Zeitung karikatúrája) INDIA ÚTJA TIZENEGY ÉVVEL ezelőtt rázta le magáról az angol világbirodalom leg­nagyobb gyarmata, az angol korona legszebb gyémántja a gyarmatosítás jármát. Ez volt az angol gyarmati ter­jeszkedés, eddig legnagyobb veresége, melynek hatását még ma sem tudta és soha sem fogja kiheverni a „brit oroszlán“. Háromszáz évig tartott a brit uralom Indiában és a gyarmato­sítás útját véres lázadások és még véresebb megtorlások jelezték. A dús­gazdag indiai maharadzsák segítségé­vel az angol monopolisták szemérmet­lenül fosztották ki ezt a gazdag or­szágot, nyomorba döntötték India né­pét és mesebeli kincseket halmoztak fel az angol kincstárakban. Nem lehet elvitatni az indiai kon­gresszusi párt vezető szerepét az or­szág felszabadításában. De a fő érdem a népé, mely példátlan kitartással folytatta és fejezte be ellenállási har­cát. Az imperialista intrika még el­érte azt, hogy a nagy birodalmat sikerült kettészakítanuk. Vallási el­lentéteket szított a hindu vallás és a mohamedánizmus között és meg­alakította a mohamedán Pakisztánt, az imperialista tábor csatlós államát. A MAI INDIÁNAK 400 millió lakosa van, s így lakosságra nézve Ázsia má­sodik legnagyobb országa. Az ország függetlenné vált ugyan, de a nép helyzetében lényegében kevés válto­zás állott be. A szegénység és nyomor, a betegségek és írástudatlanság to­vábbra is lidércnyomásként nehezedik az indus népre. Kalkuttában, Delhi­ben, Bombayban és más városokban még mindig százezrek alszanak az utcákon, piszkos rongyokba burkolva. Az éhező fejletlen gyermekek száz számra barangolnak az utcákon és az ország nagy része még ma is írás­ tudatlan. Az angol urak helyett most az amerikai tőke vonult be az ország­ba. Az újonnan alapított gyárakban a munkás napi bére 2—3 korona, ami még a legszükségesebb élelemre is kevés, a ruházatról, családfenntartás­ról, s kultúráról nem is beszélve. India nemzetgazdaságának fejlődése lassú. Az ipari termelés 1948-tól 1955- ig 48 százalékkal emelkedett, a szén­­termelés 40 százalékkal, az acélter­melés kb. 30 százalékkal. A társadal­mi termelés az elmúlt 9 év alatt 86,5 milliárd rúpiáról 110 milliárdra emel­kedett. A parasztoknak ma sincs föld­jük Indiában, a föld továbbra is a földbirtokosok és a nagyparasztok kezében van. Maga a kongresszusi párt nyilván arra törekszik, hogy a falun nagy földbirtokos burzsoáziát és nagy­parasztságot hozzon létre, mely min­den burzsoá uralom legbiztosabb tá­masza. A TÖRTÉNELEM arra tanít, hogy a feudális viszonyok elsöprése nélkül lehetetlen az ország gyors iparosí­tása. De nemcsak a történelem, ha­nem a nagy szomszéd, a Kínai Nép­­köztársaság szemléltető példája is ezt mutatja. Kína két évvel később lett független állammá, mint India, de fej­lődése összehasonlíthatatlanul gyor­sabb mint Indiáé. Míg India acélter­melését 1948-től 1957-ig 1,3 millió tonnáról 1,7 millió tonnára emelte, addig Kína két évvel kevesebb idő alatt 0,9 millió tonnáról 11 millió ton­nára. A mezőgazdasági termelésben India komoly lépésekkel jutott előre. Búzatermelése 1950-től 1955-ig 6,4 millió tonnáról 8,7 millió tonnára, rizstermelése, mely Indiában a fő élel­mezési cikk, 34,4 millió tonnáról 38,8 millió tonnára emelkedett. Ez nem lebecsülendő fejlődés, de Kínáéhoz viszonyítva elenyésző. Pedig a két ország éghajlati viszonyai hasonlóak, mindkét ország népessége nagy és India népe is szorgalmas, szerény és leleményes. Hol kell keresnünk a lassú fejlődés okát? Nyilván a társadalmi szerke­zetben. Kína forradalmát annak erős és népszerű kommunista pártja vezet­te, mely a marxizmus-leninizmus tár­sadalmi tanításait vallja és valósítja meg a gyakorlatban, tekintetbe véve az ország adottságait. A győztes kínai forradalom elsöpörte a feudális osz­tályt, kisajátította a földet, kikergette az idegen kizsákmányolókat az or­szágból. Kína Kommunista Pártja mozgósította az ország 600 milliós népét a szocialista építésre. Hatáso­san harcol az elmaradottság, az anal­fabétizmus ellen; az ország 90 száza­lékában bevezették a kötelező okta­tást, s több mint ezer felsőfokú tan­intézetet létesítettek. Felkutatják az ország természeti kincseit és példát­lan lendülettel hozzák felszínre. A nép lett urává a föld gazdagságának és ennek tudatában példátlan lelkesedés­sel és szorgalommal fejleszti nemzet­­gazdaságát. Ez a magyarázata annak, hogy Kína olyan csodálatos eredmé­nyeket ért el, India pedig viszonylag lassú ütemben fejlődött. NEHRU MINISZTERELNÖK és kon­gresszusi pártja szocialistának nevezi magát. Tagadhatatlan az, hogy impe­rialista ellenes állásfoglalásukkal és a nyugati háborús uszítók hideghábo­rús politikája elleni fellépésükkel hasznosan járulnak hozzá a békéért és a gyarmati államok függetlenségé­­ ­ / * 0 I AJ t 1959. január \ * A Kínai Népköztársaságban 14 nap alatt több mint 550 kis papírgyár épült. Minden papírgyár napi 1-2 tonna kapacitással dolgozik. Várható, hogy nagyon rövid idő alatt e szám 2000-re emelkedik. * A bonni hadügyminisztérium szé­leskörű katonai hadgyakorlatokat ter­vez a Nyugat-Németországgal szom­szédos NATO tagállamok, főképpen Franciaország területén. * A Szovjetunió Tudományos Aka­démiája a Nemzetközi Atomerőügy­­nökségnek ajándékként átadta a 250 kötetet kitevő tudományos irodalmi gyűjteményt. A Nemzetközi Atomerő­­ügynökség tájékoztatója kiemeli, hogy a Szovjetunió e nemes ajándéka lehe­tővé teszi az ügynökség programjának megvalósítását. * Tokióban a napokban üzembe he­lyezték a világ legmagasabb televíziós és rádió­ antennával felszerelt tor­nyát. A tornyon két kilátót létesítet­tek: az egyiket 120, a másikat 225 méter magasságban. A torony 24 mé­terrel magasabb a párizsi Eiffel­­toronynál. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyta az aggkori járu­lékról szóló új kormányrendelet ja­vaslatát, mely felemeli az özvegyi- és árvasági járulékok legalsó határát. * Görögország Kommunista Párt­jának KB-a nyilatkozatot tett közzé, melyben élesen elítéli a görög demo­kraták üldöztetését, s hangsúlyozza, hogy e kampány a kormány részéről a népi demokratikus országok, a Szov­jetunió, valamint Görögország Kom­munista Pártja és a demokratikus erők ellen irányul. A Kisi kormánya Japánt teljes gőz­zel a régi militarizmus felé tereli. Az Akahata című lap közli, hogy a jövő­ben Japánt nemcsak az USA fogja el­látni rakétafegyverekkel, hanem Ja­pánban is gyártani fognak ilyen raké­tákat. A terv szerint a japán légi haderőket 1963-ban 1300 legkorsze­rűbb repülőgéppel látták el, a hadi­hajók tonnatartalmát 124 000 tonnáról 250 000 tonnára, a katonaság létszá­mát pedig a mai 170 000 főről — a tartalékokat beleszámítva — 210 000 főre emeli.­ért harcoló népek küzdelméhez. De társadalmi tanításaik nem terjednek túl a langyos polgári pacifizmuson, osztálybékét hirdetnek, mely nem más, mint a farkas békekötése a bá­ránnyal. Milyen béke, s milyen sza­badság az, amikor az egyik osztály békésen és szabadon zsákmányolhatja ki, döntheti nyomorba, süllyesztheti kulturálatlanságba a másikat? Kínában megszüntették az egyik osztálynak a másik által való kizsák­mányolását, Indiában azonban burzsoá rendszer van. A termelőeszközök a belföldi burzsoázia és nagyrészben a külföldi monopolisták kezében vannak, melyeknek birtokában elrabolják a d­olgozóktól az általuk kitermelt javak nagy részét. Kína és India rendszerének össze­hasonlítása a legmeggyőzőbb bizonyí­ték arra, hogy szocialista forradalom nélkül, a földbirtokosok és kapitalis­ták kisajátítása nélkül nem oldható meg a nagy társadalmi kérdés, a nép felszabadítása, a kenyér és a kultúra joga minden dolgozó embernek. P. E. Mélyreható ellentétek jegyében ért véget a NATO -tanács ülésszaka Az az egyöntetűség, amellyel a nyu­gati országok miniszterei a NATO- tanács ülésszakán támogatták az ame­rikai és nyugatnémet diplomácia által diktált és a berlini kérdéssel kapcso­latos szovjet javaslat visszautasítá­sára irányuló határozatot, ismételten azt bizonyítja, hogy ez a tömb teljesen alá van rendelve az amerikai imperia­lizmus politikai és katonai célkitűzé­seinek. De amikor az ülésszak részvevői rátértek a többi kérdés megvitatására, máris rés keletkezett ennek az „egy­ségnek" a falán. A politikai tanács­kozások eredményeivel kapcsolatos jelentés előterjesztése során Spaak, NATO-főtitkár kijelentette, hogy a szovjet javaslat kivételével, a tanács­kozások egyetlen kérdésben sem jár­tak pozitív eredménnyel. Mindjárt az ülésszak elején fel­színre kerültek azok a gazdasági ter­mészetű ellentétek is, amelyek egy­részt a „közös piac" keretében rész­vevő hat ország (Nyugat-Németor­­szág, Franciaország, Olaszország, Bel­gium, Hollandia, Luxemburg), más­részt pedig a többi 11 nyugat-európai állam, különösen Anglia és a skandi­náv országok között fennállanak.­ A Combat című francia lap ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az ellentétek abban a pillanatban felszín­re kerültek, amint a nemzetközi vál­ságból kivezető utat és ennek módo­zatait kezdték vizsgálni, továbbá azt, hogy miként lehetne kimozdítani a kátyúból a nyugati külpolitikát". A lap hangsúlyozza, hogy a jövőt nem lehet csupán a szovjet javaslatok visszautasítására építeni, s ezért ajánlja, hogy kezdjenek tárgyalásokat a Szovjetunióval. A lap a ciprusi kér­dést is a NATO-tagállamok közötti ellentétek egyik forrásának tartja, majd utal az izlandi halászati jog kö­rüli viszályra, a balti övezetnek a NATO központi parancsnoksága alá helyezése kapcsán kialakult ellenté­tekre, a nyugat-európai államok terü­letén létesítendő rakétatámaszpontok kérdésében megmutatkozó ellenállás­ra stb. A lap híradásaiból kitűnik, hogy ezt az utóbbi problémát a francia diplo­mácia valóságos alku tárgyává tette. Franciaország ugyanis ahhoz a fel­tételhez köti a rakétatámaszpontok létesítését, hogy felvegyék az „atom­­klubba", illetve, hogy részt vegyen e tömb vezetőségében, amely ez idő szerint az Egyesült Államok és An­— Még hogy nem vagyunk egysé­gesek? glia kezében összpontosul. Az USA és Anglia azonban rendkívül hidegen fo­gadta Franciaország követelését.

Next