Szabad Szó, 1959. október-december (16. évfolyam, 231-309. szám)

1959-12-15 / 295. szám

4 December 30-kupa mérkőzések Az Electromotor és a Dinamo kerültek a döntőbe Vasárnap, az Electromotor-pá­­lyán játszották le a December 30- kupa labdarúgómérkőzések elődön­tőit, melynek győztesei, az Electro­motor és a Dinamo, csak nagy harc után, egygólos különbséggel tudták megszerezni a döntőbe ju­tást. A döntő mérkőzésre vasár­nap, december 20-án kerül sor. DINAMO-ARTA TEXTILA 2:1 (1:1) Dinamo: Turcu — Grecu, Grigo­­re, Tanase (Kardos) — Ardelea­­nu, Donca — Stoian, Alexandru, Grozavu, Giura, Petrescu. Arta Textilă: Harnes — Stan, Rodeanu I, Kovács — Nagy, Ple­­şan — Degan, Rodeanu II, Haber (Corchiş), Beriuc, Corchiş (Pech­told). Az első félidőben a textilesek csapata támadott többet, de játé­kosai nem bírták végig az iramot. Szünet után a jobb erőnléttel ren­delkező Dinamo felülkerekedett és megszerezte a győzelmet. Az Arta Textilă nagy lendülettel kezd és már a 2. percben gólt ér el Corchiş révén. A 21. percben egyenlít a Dinamo, Rodeanu I lyu­kat rúg, Grozavu elcsípi a labdát és közelről a hálóba küldi. (1:1). Újrakezdés után a Dinamo roha­moz, a győztes gólt azonban csak a 87. percben szerezte meg, ami­­kor is Giura lövése a jobb sarokba vágódott. Pollák játékvezető jól vezette a mérkőzést. ELECTROMOTOR—SOIMII 2:1 (1:1) A két csapat találkozója egyenlő ellenfelek küzdelmét hozta. A já­ték szép és élvezetes volt, a hazai együttes csak nagy küzdelem árán harcolta ki a döntőbejutást. A vezető gólt az Electromotor szerezte meg a 32. percben, ami­kor Voicu a rosszul kifutó kapus fölött a hálóba emelte a labdát. A Şoimii ellentámadása a 34. perc­ben sikerrel jár, Barbu kihasznál­va Bürger hibáját, közelről egyen­lít. (1:1). Szünet után nagy harc indul meg a győztes gólért, ami az Electromotornak sikerül az 57. percben: Baranyi szép beadását Hapfl védhetetlenül a hálóba fe­jelte; (2:1). A Şoimii-nak alkalma lenne az egyenlítésre, de Kátai nagy lövése a 65. percben a kapu­fáról pattan vissza. A 75. percben Panţiru és Chiru kölcsönösen meg­ütötték egymást, amiért kiállítot­ták őket. A Şoimii most teljesen leszorítja ellenfelét, de az Electro­motor védelme jól hárít és sikerül megtartania az eredményt. Hossu játékvezető sípjelére a csapatok a következő összeállítás­ban szerepeltek: Electromotor: Panţiru — Mali­­markov, Dienes, Bürger — Prodan, Baranyi — Epure, Radstädter (Pfeiffer), Pavlovics, Hüpfl (Pe­­llcs), Voicu. Şoimii: Cojocariu — Văcărescu, Lupu, Hanco — Chiru, Popescu — Floareş, Mangu, Szőke, Barbu, Kátai. IIIMIIIIIIIIMIIMIIIIMIIIIIII niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimm­ iiiimiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiin T ORNA IS agy tetszést keltett Temesváron a ritmikus és akrobatikus torna Vasárnap délelőtt a sportiskola tornatermében tartották meg Tem­­­sváron az első akrobatikus és ritmikus torna­versenyt. A versenyen több mint 60 tornász vett részt Te­mesvár, Arad, Resica, Lugos és Lip­­pa városokból, a nők ritmikus tor­na-mutatványokban, míg a férfi­ak akrobatikus számokban szere­peltek. Megfigyeltük, hogy a fiatalság körében nagy érdeklődést váltott ki ez a verseny és sokan kaptak kedvet az akrobatikus és ritmikus tornához. Ez a rendezvény nagyon jó propagandája volt ennek a sport­ágnak és jó volna, ha a jövőben több ilyen versenyt rendeznének. A verseny eredményei a követ­kezők voltak : Férfiverseny: Akrobatikus pi­ramisok : Lippa (Onosan N., Rohr , Karinya I., Kakuja S., Adams N., Messmer A.). III. kategória: 1. Horváth I. (Temesvár), 2. Dobo­­şan Tibi (Temesvár) 3. Messmer A. (Lippa). Ifjúsági I. kategória: 1. Schég Emil (Arad), 2. Şelaru Cornel (Temesvár), 3. Fonta E. (Resica). II. kategória: 1. Judea V. (Resi­ca), 2. Spaniol M. (Resica), 3. Vra­­niţa P. (Temesvár). Női verseny I. kategória : De­li­man K., 2. Gruier D. 3. Faragó A. (mind Temesvár). II. kategó­ria: 1. Votări L. (Temesvár), 2. Sándor D., (Temesvár), 3. Pascu T. (Arad). III. kategória: Escher P. (Temesvár), 2. Miskolci E. (Te­mesvár), 3. Steiner A. (Arad). Ifjúsági I. kategória : 1. Frankl I­ (Arad), 2. Parizianu G. (Te­mesvár), 3. Chirniceanu M. (Te­mesvár). II. kategória : 1. Stoff H., 2. László L, 3. Tăpăloagă M. (mind Temesvár). Röplabda Temesvári Ştiinţa—Galaţi Ştiin­ţa 3:1­ (16:14, 15:13, 3:15, 15:9). Férfi A-osztályú mérkőzés. Gyenge színvonalú játék. A te­mesvári főiskolások lebecsülték el­lenfelüket, így aztán négy játszmá­ra került sor. Bukarestben a Temesvári Ştiin­ţa női csapata 0:3 arányú veresé­get szenvedett a Metalul MIG női együttesétől. Alekszandr Tvardovszkij: Angarai útijegyzetek Azt, aki megfordult már a nagy építkezések színhelyén, a szűzföl­­deken, az ország távoli vidékein vagy régebb a különböző fronto­kon, és ott szülőföldjének valame­lyik fiával találkozott, akit szeszé­lyes sorsa vetett ezekre a messzi tájakra, ezekre az építőtelepekre, — mindig sajátos érzések kerítik hatalmába. Ezeket az érzéseket nemcsak az érzelgősségre hajlamos lelkek mondhatják magukénak; nemcsak az ifjúkor, a régóta elha­gyott szülőföld nyugtalanító em­lékei keltik életre, — noha termé­szetesen ezek is előidézhetik. In­kább arról van szó, hogy ezeknél a találkozásoknál a nagy távolsá­gok, a népünk által megtett út, és minden, amit átéltünk, egyszerre rendkívül világosan és szemlélte­tően rajzolódik ki előttünk. Szeretem az ilyen találkozáso­kat szülőföldem fiaival, és mindig hálatelt érzéssel gondolok vissza rájuk. Hozzásegítenek, hogy gyor­sabban megismerjem hazám távoli vidékeit, minden újszerűségükkel és rendkívüliségükkel, hogy úgy érzékeljem ezeket a tájakat, mint amelyek nincsenek is olyan távol, hanem a hazai, szmolenszki föld egy részét alkotják. Ilyen találkozások várnak rám minden országjáró utamon, s alig emlékszem alkalomra, mikor nem így történt volna. Néha úgy tűnik, hogy földijeim, a szmolenszki föld szülöttei olyan sokan vannak, hogy jut belőlük a végeláthatatlan haza minden tájára, az összes nagy építkezésekre,­­ amint jutott be­lőlük a Nagy Honvédő Háborúban a hatalmas front minden szakaszá­ra, a határokra és, persze, Moszk­vába, Leningrádba, a többi nagy városokba is. Természetesen nem­csak a szmolenszki táj szülötteiről van itt szó! Sajátos jelenség ez a mi időnkben, a mi korunkban, amelyre eddig sohasem tapasztalt megrázkódtatások és változások jellemzőek, s amelyben az emberi tömegek eddig elképzelhetetlen át­csoportosulása megy végbe. Egész vidékek és tájak — észak és dél, kelet és nyugat — közeledtek egy­máshoz, magukkal sodorva az or­szág kétszázmilliós lakosságának ebbe a beláthatatlan áradatába az összes rétegeket, nyelveket, foglal­kozásokat é­s a legfiatalabbakat és a legidősebbeket is. A Távol-Keletre vivő utam alkal­mával néhány napos látogatást tet­tem Bratszkban, s ez nem telt el anélkül, hogy ne találkoztam vol­na szmolenszkiekkel. Egy júliusi kora reggelen, szo­kásomhoz híven, sétára indultam az új vidéken. Kiléptem a villából — így nevezik itt ezeket a féleme­letes nyaralókat —, ahol a ház gazdájának vendégszeretetét élvez­ve az éjszakát töltöttem, és elin­dultam a Posztajannij-negyed Fo­lyópart elnevezésű utcáján. Közis­mert név ez itt, amelyet minden Útikalauzban és sajtójelentésben rövid megjegyzés kísér: az Angara partja innen még meglehetősen tá­vol van és az utca a most születő Bratszki-tenger partján fekszik, a hegyen, amelyről a híres-nevezetes Pursszej-szikla nyúlik le a folyó­hoz, az épülő vizierőműhöz... Az első földi, akivel Bratszkban találkoztam, egy öreg ács volt, aki a fiaihoz, menyéhez, meg a leányá­hoz jött látogatóba. Az egyik 10— 20 férőhelyes sátorban laktak. Itt­­ maradt, hogy házat építsen a fia­taloknak. A csitinai tartományból utazott ide, ahova még a század elején került. Most éppen haza ké­szült, öreg életpárjához, a Bajkál vidékére, amelyet már második szülőföldjének tekintett. Később még egy földimmel ta­lálkoztam: Ivan Evdokimovics Matvejevvel Ugyancsak ács, a volt bizukovi járásból, ő azonban ké­sőbb, a huszas évek végén vándo­rolt el szülőföldjéről. A Purszej-szikla tövében, a mély szakadék szélén beszélgettünk. Ko­rai volt még az idő, csak ketten álltunk az új, fehérre festett, de már összemaszatolt vaskorlát mel­lett. A vascsőből készült kor­látot elővigyázatosságból építet­ték a szikla peremére, amely alatt 120 méteres mélység tá­tongott. Bratszk lakói és a tá­volibb és közeli vidékekről érke­zettek innen nézték, hogyan zár­ják el a hatalmas folyót. Nézték reggeltől estig, még éjjel is, a fényszórók világánál. Tegnap zárták el a folyót, gátat vetve az Angara vizének a balpart és a feltöltött sziget között. A fo­lyam közepén a „kis miniatűrök“ felülről szórták alá a vizet elzáró több tonnás diabáz szikladarabo­kat. A megszakítás nélkül alázuha­nó szikladarabok felső szintje már a híd padozatát támasztotta alá. Innen az önürítő teherkocsik szór­ták alá súlyos terhüket, a bulldó­zerek nehéz ekéikkel és lapátjaik­kal pedig túrták, egyengették a kőhegyet, hogy járható töltéssé ala­kuljon. — Meg kell adni, ügyesen dol­goznak — szólalt meg mellettem az egyelőre még ismeretlen, idős, munkaruhás férfi, anélkül, hogy felém fordult volna. Akárcsak én, ő sem tudta levenni tekintetét a befejező munkafolyamat lenyűgöző képéről. — Ahogyan elő van írva! Még a Harrimanok sem szólhat­nak egy szót sem ... Tetszett a megállapítás, amely­ben Harriman neve, aki tegnap lá­togatta meg az építkezést, mintha nem is egy amerikai nevét jelen­tette volna, hanem valaki kívülál­lónak igényes ítéletét arról, ami ezekben a napokban az Angarán történt. — Szigorú ítéletét egy olyan valakinek, aki talán szere­tett volna hibát találni valahol, de nem talált. Ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan ismerős csengése volt ezeknek a szavak­nak, az előbbi megjegyzésnek, mi szülőföldemre, Szmolenszk tájaira emlékeztetett, így kezdődött a beszélgetésünk. Kellemes volt, mert kérdezősködni lehetett; véleményt mondani tár­sam megjegyzéseire — minden különösebb megfontoltság és kö­vetkezetesség nélkül, megszakítá­sokkal és hosszú szünetekkel, a vaskorlátra támaszkodva a lent ki­táruló csodálatos kép fölött. Az Angara paduni kapuja a füstben, amelyen átszűrődött a kora reg­geli, de már forrón tűző szibériai nap, csendesnek és nyugodtnak látszott, mint egy nagyváros állo­más környéki rajonja vagy üzeme a kora reggeli nyári napon. Csak az önürítő tehergépkocsik és a bulldó­zerek ekéinek csikorgása hallat­szott, ugyanolyan mindennapi és megszokott zajként, mint télen a fióeltakarító gépek munkája. Hogy mi okozhatta a füstöt, amely szí­nes fátyolként borult az Angarára, a szigetre, a hidra, az ideiglenes zárógátra és a rajta mozgó gépko­­cskra — a foiyó felett elterülő köd, az építkezés pora, a gépek­ből kipufogó füst, vagy pedig az Angara jobb partján tajtékzó hul­lámok apró cseppjei­t megállapí­tani nem lehetett. Leültünk, nézelődtünk, beszél­gettünk, s közben szaporán ereget­tük a cigarettafüstöt a tipolyok ellen. Nem nyúltam a jegyzetfüze­tem után, nem vettem elő a töltő­tollamat, nem siettem felírni nevét, foglalkozását, beosztását, — egy­szóval még csak gondolatban sem vázoltam fel véletlen küldte társam­ban azt a bizonyos „idős munkás­­embert“, aki nélkül szinte elkép­zelhetetlen a karcolat egy üzemről vagy építke­zésről, így hát társam szemében csu­pán egy valaki voltam azok közül a­ fővárosi vagy más városból jött látogatók közül, akik eljöttek az ország legnépszerűbb építkezési telepére így beszélgetésünknek — bármilyen irányba is haladt — füg­getlen, előre meg nem határozott jellege volt. Úgy láttam, Ivan Evdokimovics már gyökeret vert ezen a vidéken. Többek között megkérdeztem, nem készül-e házat építeni magának, hiszen ács, — erdő pedig van itt elég, csak a kezét kell kinyújtania. — Nem — ingatta szomorúan fejét —, elfáradtam már. Röviden elmesélte élettörténe­tét, amelynek útját otthagyott há­zak kísérték nyomon, emlékezetes határkövekként; házak, amelyeket saját kezével épített magának ési családjának az ország legkülönbö­zőbb vidékein, egymástól sok ezer kilométernyi távolságra.­­ Az utolsó házat Szverdlovszk tartományban építettem, amikor az erdőkitermelésnél dolgoztam. De aztán az erdőt letaroltuk, a vállalat más vágtérre költözött és a házat potom pénzért kellett el­adnom. A sarkvidéken — hallott-e Verhojanszkról? — tizenöt évig dolgoztam. Egyet ott is felépítet­tem. Volt házam a szülőfalumban is, igaz, csak amolyan Szmolenszk vidéki egyszerű viskó. Még egyszer építeni... Nem... A lakásom jó, kényelmes — három szoba, kony­ha — mi is kellene még? Elcsodálkoztam, hogy ilyen laká­sa van a telepen, mert tudtam, hogy minden egyes négyzetméter, lakterületet Ugyanúgy számon tar­tanak, és ugyanolyan körültekin­téssel osztanak el, mint Moszkvá­ban. Ezt ő bizalmatlanságnak vél­te. Arra gondolt, nem hiszek neki és a telep felé intve, röviden mondta: — Jöjjön, nézze meg, hátha nem mondok igazat. — Majd ugyanígy, még kétszer intett az építkezés fe­lé, megjegyezve, hogy két fia van, az egyik szerelő, a másik gépkocsi­­vezető. Pontosan látta őket, amint ott dolgoznak munkahelyükön. Mind együtt laktak, apa, anya s a két fiú, feleségükkel és két kis­gyermekükkel. De a lakás az ő sze­mében így sem vesztett értékéből: kényelmes, különálló, háromszo­bás. Arra a megjegyzésemre, hogy ez bizony kissé szűk lehet három családnak, tagadóan intett. — Miért? Annál melegebb. — Gyengén fütenek? — Miért fütenének gyengén? —* Ahogyan kell — hőmérő van min­den lakásban. *— De a ház fából van, vékony falakkal — tapogatóztam. Untam már ezt a kötelességszerű elége­dettséget mindazzal kapcsolatban, ami csak szóba került. — Csak a mi szmolenszki pa­rasztunk állítja, hogy minél vas­tagabb gerendából épül a ház, an­nál jobb. Higgye el nekem — jobb keze mutatóujjával a mellére bö­kött — a vékony gerendákból épült ház sokkal célszerűbb. Egymáshoz illesztett gerendák — akárcsak a böröndkészítésnél. És vakolás be­lülről. Hogy is lehetne hideg? Tekintetbe kellett vennem, hogy mindezt nem az egyszerű lakó, ha­nem az ácsmester mondja, bár ez az ácsmester részben mindmáig szmolenszki muzsik maradt, aki az öregapjától örökölt szokások sze­rint azt vallotta, hogy jólétet és boldogságot a szűk lakás jelent. Szülőföldemen ilyen szólásmondás járta a nagy lakásról, ha kicsi volt a család: „Csak farkast lehet űzni benne.“ A bizukovi járásban, ahol Ivan Evdokimovics született, és amely messze földön híres volt ácsmeste­reiről, nemcsak a dorogoburzsszki kerületben, de az egész szmo­lenszki kormányzóságban is — a házak nem tűntek ki különöskép­pen szép külsejükkel, kidolgozott­ságukkal. A bizukovi mestereknek, akik kétemeletes városi házakat, iskolákat, két és három lépcsős fa­lusi templomokat és minden ké­nyelemmel ellátott úri nyaralókat építettek valamikor, sohasem jutott idejük arra, hogy saját házaikkal és azok megmunkálásával annyit törődjenek, mint a másokéival. Igaz, sohasem laktak benne hosszú ideig. Kora tavasszal elindultak munkát keresni és csak a tél kö­zepe táján vetődtek haza. Vízke­­reszttől pünkösdig pihentek, tettek­­vettek a ház körül, kocsmákba és esküvőkre jártak, s mikor kiünne­pelték magukat, ismét útnak in­dultak. (Folytatjuk.) (A Pravdából, megjelent az Igaz Szó 1959. novemberi számában). Nyomatott întreprinderea „Poligrafică“ Temesvár. SZA­BAD SZÓ A döntőben Kolozsvári Ştiinţa—Temesvári Ştiinţa 1:0 (1:0) 8.000 néző jelenlétében játszották le Kolozsváron a Ştiinţa csapatok labdarúgó-kupája mérkőzéseinek döntőjét. A kupamérkőzéseket a helyi csapat megalakulásának 40. évfordulója alkalmából írták ki. A temesvári főiskolások csapata pénteken 2:0 arányban győzte le a bukaresti Ştiinţát és így bejutott a döntőbe. A játék szép, élvezetes volt, a já­tékosok jó technikai felkészültsége nagyon érdekessé tette a mérkő­zést. A temesvári csapat támadott többet, a csatárok azonban nagyon sok helyzetet kiaknázatlanul hagy­tak. A játékot tulajdonképpen nem a hazai csapat nyerte meg, hanem­­ a temesvári csapat vesztette el... A gól a következő körülmények között esett: a 33. percben Mun­­teanu labdáját Tănase a kapuvo­nalról a mezőnybe rúgta, Moraru játékvezető azonban — aki általá­ban bizonytalanul vezette a mér­kőzést — a nézők legnagyobb meg­lepetésére gólt ítélt. Heves vita u­­tán folytatódik a játék, a temesvá­ri csatárok idegesek és minduntalan fölé lőnek. Újrakezdés után a temesvári Ştiinţa nagy fölénybe kerül és sok jó gólhelyzetet hagy kiaknázatla­­n*T. A 90. percben a temesvári csa­pat egyenlíthetne: Ionescu egyedül áll Müller kapussal szemben, de fölé lövi a labdát. Csapatok : KOLOZSVÁRI ŞTIIN­ŢA : Müller—Kromeli, Georgescu, Costin—Petru Emil, Mureşan— Ivaniuc, Munteanu, Suciu (Marcu), Mateianu, Moldovan H. TEMESVÁRI ŞTIINŢA: Curcan (a 33. perctől kezdve Enăchescu) — Codreanu, Ţurcan (a 65. perctől Barcu), Barcu (a 65. perctől Pe­­tac) — Cojereanu, Tănase—Gâr­­leanu, Ionescu, Manolache, Lere­­ter, Miţaru. Átlagon felüli játékot mutattak : Tănase, Ţurcan, Lereter, illetve Müller, Georgescu, Moldovan H. Kézilabda A Tehnometal és a Ştiinţa csapatai még veretlenek Szombaton és vasárnap a sport­­csarnokban folytatták a tartományi kispályás kézilabdabajnokság mér­kőzéseit. A nagyszámú közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a sportcsarnokot, izgalmas és jó já­tékot látott, különösen a Ştiinţa és a Temesvári CFR találkozó volt magas színvonalú. A vasutasok ko­moly ellenállást fejtettek ki és nem sok hiányzott a meglepetéshez. A Ştiinţa a hajrában csupán két gól­­különbséggel tudta kiharcolni a győzelmet. A főiskolások játékába sok hiba csúszott, a sok és feles­leges gáncsolás rossz benyomást váltott ki a nézőkből. A Tehnometal—Aradi SC találko­zó is jó játékot eredményezett. Az aradi együttes több tehetséges fia­tal játékossal szerepelt, akik nagy lendülettel játszottak. Érdekes, hogy ebben a forduló­ban a női mérkőzések eredményei nagy gólkülönbséggel végződtek és a temesvári csapatok könnyű győzelmet arattak a vidékiek felett. Az első helyen eddig a Banatul SE áll, amely a múlt hétfőn 42:2 arányban győzte le a Sportiskola csapatát. Eredmények: FÉRFIBAJNOKSÁG: Ştiinţa— CFR 25:23 (17:14), Tehnometal— Aradi SC 31:23 (14:12). Resicai MSK—Zsombolyai Victoria 31:18 (15:11). Gyarmatai Timpuri Noi— Gyertyámosi Dacia 12:3. (sötétség miatt félbeszakadt). NŐI BAJNOKSÁG: Constructo­rul—Gyapjúipar 13:3 (11:2). Ştiin­ţa—Resicai MSK 10:2 (4:2). Bana­tul SK—Lugosi MSK 13:5 (6:3). Sportiskola—Perjámosi Mureşul 6:0 (a perjámosi csapat nem jelent meg). Kosárlabda BANATUL SK-MAROSVASAR­­HELYI SE 35:64 (17:34). A-osz­tályú női mérkőzés. A vendégcsapat jó játékot mu­tatott és biztosan győzött. A ha­zai együttes játékosai sok hibát kö­vettek el és rossz taktikát alkal­maztak. A hazai csapat kosárdo­bói: Orgovics (9), Kercsov (8), Zamfirache A. (7), Pantea (5), Zamfirache M. (4), és Willems (2). Krasznai nagyváradi játékvezető sokat hibázott. Bukarest: METALUL MIG—TE­MESVÁRI STIINŢA 53:60 (28:30). lllllltlIIIHIiiilMllllillllll­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiHii­iiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiii Színház- és moziműsor Állami román színház (is,so óra kor): Gaiţele. Állami magyar színház (19.30 óra kor): A medikus. MOZIK: MAXIM GORKIJ (3, 5, 7, 9). A szerelem nem megvásárolható; ARTA H( 3, 5, 7, 9): A tavasz (I. rész); ALEXAN­DRU SAHIA (2, 4, 6, 8): Az élet a te ke­zedben van; VICTORIA (11 2, 4, 7, 8): Szülök egymás közt; FILIMON SIF­BU (11, 3, 5, 7, 9): Gervaise; IFJÚSÁGI MO­ZI (11, 4, 5, 7, 9): Kerék,zakatolás; VI. KERÜLETI MUNKÁSMOZI (6, 8): Lissi; SZABADFALUSI MUNKÁSMOZI (6, 8): Cselkas; VÖRÖS CSILLAG, MEHALA (3, 5; 7, 9): A tenger lelke; CFR KLUBMO­ZI (4, 6, 8): A tenger törvénye. — — A-osztályú férfimérkőzés. A te­m­­esvári főiskolások jó játékkal !... „érdemelt győzelmet arattak. ÚSZÁS. A kolozsvári Sportiskola decem­ber 30-a tiszteletére úszóversenyt rendezett, amelyre meghívta a te­­n­ novári és a nagyszebeni Sport­iskola diákjait is. A temesváriak a harmadik helyet szerezték meg 57 ponttal. A 100 méteres mellúszás­ban az ifjúsági Koch (Temesvár) győzött. Sportolóink külföldön KÉZILABDA rábban visszavágóra került sor. Az ..... ..... .... . újabb találkozó csupán félsikert A Ljubljanában csütörtök este hozott, a női 7-es csapat 8:4 arány­aratott két pompás győzelem után­ban győzött, míg a 7-es férficsa­­k a férfiak 11:10, a nők 11:5 arány­­pal — messze elmaradva az előző­ban győzték le jugoszláv váloga- találkozón mutatott formájától — tett ellenfelüket), vasárnap míg­ vereséget szenvedett. Ügyeletes gyógyszertárak Ma: kedden az 1. KERÜLETBEN: az 1 számú (Engels utca 9) 7—15 óráig, a 2. számú (Dr. Vértes utca 1) állandó, a 3. számú (Augusztus 23 körút 11) 7—15 óráig; II. KERÜLETBEN: a 4. számú (Ștefan cel Mare­ utca 3) 7—15 óráig, az 5. számú (Dacilor utca 10) állandó, a 0. számú (Petru Maior tér 2) 13—21 óráig; a III. KERÜLETBEN: a 7. számú (Porum­­bescu utca 3) 7—21 óráig; a IV. KERÜ­­LETBEN: a 8. számú (Miron Costin utca 1) 7—15 óráig, a 9. számú (Gojdu utca 2) 7—21 óráig, a 10 számú (Tolbuhin tér 9) állandó, a 11. számú (Preyer utca 1) 7—15 óráig; az V. KERÜLETBEN: a 12 számú (Cloşca utca 18) 7—21 óráig; a VI. KERÜLETBEN: a 13. számú (Primăriei utca 13) 7—21 óráig; SZABADFALUN: a 29. számú (Ion Slavici utca 25) 7—15 óráig; ROM­ACON: a 68 számú gyógyszertár (V. Magdi utca 31) 9—17 óráig tart nyitva. A Temesvár városi néptanács piacok és vásárterek adminisztrációs hivatala köz­tudomásra hozza, hogy az 1959 december 17-18-ra hirdetett országos vásárt elha­lasztották. (417). tH­AZa /ste teredje. I MA MÉG LEADHATJA a TIPPSZELVÉNYÉT A,’ i ökölvívás Dortmund. Szovjetunió — NSZK 14­ 6. Nemzetek közötti ba­rátságos találkozó. A vendég együttes újból bebizonyította, hogy kitűnő formában van. SAKK Moszkva. A női VB-ért folyó Bikova—Zvorikina találkozó 4. játszmája a 40. lépésnél függőben maradt. Pontállás: IV2—IV2 (1 füg­gő). ASZTALITENISZ Stockholm. Svédország— MNK 3:2. Országok közötti barát­ságos. Nagy küzdelem. Az MNK két pontját Berezik szerezte. LABDARÚGÁS Párizs. Franciaország—Ausz­tria 5:2 (3:1). Európa-kupa. Lipcse. SC Dinamo Berlin— SC Wiesmat 3:2. Kupadöntő. A két együttesnek 210 perc kellett a dön­tőhöz, az elmúlt héten a meghos­­ Szabbitás sem hozott döntést (0:0 volt az eredmény), ezúttal — a havas pályán — már elég volt a rendes játékidő. I­Q VEQ5ENYT —­I MINDEN , KEDDEN ESTE LEZORIQU. Kedd, 1959 december 15 A tartományi pártkabinet közleménye A marxizmust-leninizmust tanulmányozók esti egyetemének programja a következő: KEDDEN, 1959 december 15-én 17 órai kezdettel Politikai gazdaságtan, II. évfolyam: szeminárium az Orvostudo­­mányi Intézetben Politikai gazdaságtan, III. évfolyam: szeminárium az Orvostudo­mányi Intézetben Filozófia II. évfolyam: szeminárium a pártkabinet­ben Történelem, II. évfolyam: előadás a pártkabinetben Történelem, III. évfolyam: szeminárium a pártkabinet­ben HOLNAP, SZERDÁN, DECEMBER 16-án BUKAREST­I MŰSORA: 5,00: Híradó és időjárásjelentés; 5,15: Dal és jókedv; 5,46: Torna; 5,55: Orvosi tanácsadó; 6,00: Híradó és időjárásjelentés; 6,15: Mű­sor a falusi hallgatók részére; 6,30: Kolhoz-da­lok; 6,45: Vidáman köszönt a pionír; 7,00: Hírek és a központi lapok tartalma; 7,15: Román népi táncok; 7,30: Könnyűzene; 7,45: Hirdetések és zene; 8,00: A mai saj­tóból; 8,30: Szimfonikus táncok; 9,00: Esz­trádzene; 9,30: Tudni akarom; 10,00: Da­­mian Luca najon játszik; 10,20: Opera­részletek; 11,00: Hírek; 11,03: Román könnyűzene együttesek; 11,30: Pio­nír­ dalok; 12,00: Zenei szótár; 12,20: Dél­­körök; 12,35: Baráti országok népi együt­teseinek műsorából; 13,00: Hírek; 13,05: Déli hangverseny; 13,45: A Duna vízállá­sa; 14,00: Hangverseny Mozart műveiből; 14,45: A furulyától a nagy együttesekig; 15,00: Hírek; 15,05: Műsorismertetés; 15,10: A főváros hangversenyéletéből; 15,40: Esztrádzene; 16,15: Moszkva beszél! 16,45: Dalok; 17,00: Hiradó és időjárásje­­lentés; 17,15: Glazunov, ún. szimfónia; 18 00: A haza szolgálatában; 18,30: A dal és" tánc szerzőink feldolgozásában; 19,00: Hírek; 19,05: Rádióriport; 19,00: Dalok a békéről; 19,45: Dalok a rakétáról és boly­gókról; 20,00: Híradó; 20,20: Jó éjszakát gyerekek! 20,30: Román szerzők művei­­ből; 21,00: Az iskola és az élet; 21,30: Ro­mán népi zene; 22,00: Híradó, időjárás, jelentés és sport; 22,30: Szerenádok; 22,50: Petr Eben: Ballada kórusra és zenekar­ra; 23,15: Esztrádzene; 23,52—23,55: Hi­rek. BUKAREST II MŰSORA: 14,00: Hirek; 14,03: Műsorismertetés; 14,07: Román népi zene; 14,30: Irodalmi rejtvények; A szov­jet irodalom hősei; 14,50: Könnyűzene; 15,20: Olténiai népi dallamok; 15,40: Ka­tona­ dalok és Indulók; 16,00: Hiradó és időjárásjelentés; 16,15: Román szerzők szórakoztató zenéje; 16,30: Musszorgszkij dalműveiből; 16,50: Orosz nyelvlecke; 17,00: A hét dala 17,20: Válaszolunk hall­­gatóinknak; 17,30: Zeneműisor élenjárói tiszteletére; 18,00: Hírek; 18,05: Gheorghe Dumitrescu: Az alkonyat költeménye; 18,25: Szovjet könnyűzene; 18,50: Hirde­tések és zene; 19,00: Balladák és román népi táncok; 19,30: Rádiószínház; 21,19: Könnyűzene; 21,30: Híradó, sport és idő­járásjelentés; 21,45: Cezar Franck: D-moll szimfónia; 22,30: Az író jegyzetel; 22,40: Dalok; 23,00: Hiradó; 23,15—24,00: Beetho­ven: E-moll, opus 59, 2 es számú vonós­négyes. Várható időjárás Az idő továbbra is borús és nedves marad. Tartomány szerte gyenge esőzés, a hegyvidéken havazás. A hőmérséklet kissé csökken, nappal 1 és 6 fok, éjszaka mínusz 1 és plusz 4 fok között. Mérsékelt nyugati, északnyugati szél. A következő három napra változékony időjárás várható, felhőátvonulásokkal, a hőmérséklet állandó. HIRDETÉSEK A temesvári SOLVENTUS gyár érett­ségi végzettséggel és két évi gyakorlattal rendelkező ügyvezetőt alkalmaz. Kérvé­­nyeket a vállalat személyzeti osztályára lehet benyújtani 1959. december 18-ig. (445). Az Ady Endre Iroda­mi Kör­ülése A temesvári „Ady Endre" Iro­­d­almi Kör csütörtökön, december 17-én 17,30 órai kezdettel tartja ülését, az írószövetség temesvá­ri fiókja Vasile Roaită téri ter­mében (első emelet). A Temesvár városi néptanács végrehajtó bizottsága értesíti a városi néptanácsi képviselőket, hogy december 17-én 16,30 órai kezdettel tartják a XI. rendes ülésszakot, a Nikosz Belojánnisz körút 1. szám alatt, a következő napirendi ponttal: 1. A végrehajtó bizottság intéz­kedései az orvosi kezelés bizto­sítására Temesvár városban. Állami Német Színház Szerdán, december 16-án 19.30 órakor SCHUBERT-DALESTET rendez. Énekel: HANS MOKKA Zongorán kisér: EDUARD WEISER Jegyek a pénztárnál kaphatók: Lippa rajoni termelők! Értékesítsék terményeiket a fogyasztószövetkezetek által. Bármilyen mennyiségben vásárolunk gabona- és zöldségfélét, gyümölcsöt, mézet, szárnyasokat, tojást és egyéb terméket. Előnyös árakat fizetünk. Fizess elő a T ,,Szabad Szó* 1­*a 1111­­! III111 ! 111 ! I! 1111111111111! 1111! 111! M1111! H! 11! I Szerkesztőség (Telefon 55-94, 55-95) és kiadóhivatal (Telefon 55-74), L. Engels­ utca 2. szám.

Next