Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
DOKUMENTUMOK 783 véglegesen —22 ООО km 2-es területi igényt jelentett be. (Ez a terület mintegy fele volt a II. bécsi döntéssel visszaadott Észak-Erdélynek.) A kormány gazdasági békejavaslata a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozta, elsősorban a vízgazdálkodás, hajózás és a vasúti közlekedés közös megszervezése érdekében. Bár a nemzetközi erőviszonyok nem kedveztek a magyar törekvéseknek, a kormány és a közvélemény bízott az Atlanti Charta és a San Francisco-i nyilatkozat szellemének érvényesülésében. Keserű csalódást okozott a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i állásfoglalása, mely a legfontosabb magyar követelést elutasítva az 1937-es határok véglegesítését javasolta a Békeszerződés-tervezetben. A váratlan fordulat hatására megtorpant a kormány és a pártok békeelőkészítő munkája is. A dermedtségből először a Külügyminisztérium tért magához. Gyöngyösi János május 13-án jegyzékkel fordult a szövetséges nagyhatalmak budapesti képviseleteihez, melyben ismételten a nemzetiségi és a területi kérdés összhangba hozatalát kérte. A memorandum részletesen kitért a kisebbségi jogok biztosításának fontosságára is. A pártok békeelőkészítő tevékenységének halogatására a közelgő békekonferencia nem adott időt. Az események felgyorsulása miatt elkerülhetetlenné vált egy olyan állandó fórum összehívása, ahol a pártok egymás közt és a kormánnyal is megvitathatják a békeelképzeléseiket, így került sor a nemzetgyűlés külügyi bizottságának 1946. május 27-i ülésén a békeelőkészítő albizottság felállítására. A békeelőkészítéssel kapcsolatos dokumentumok sorában e bizottság jegyzőkönyvei egységes gyűjteménnyé állnak össze. A közreadott iratok hűen ábrázolják a koalíciós időszak vitakultúráját, és a pártok, politikusok érvelési módját. Nagy titkok ugyan nem tárulnak fel — hisz a lényegi döntések ad hoc jellegű kétoldali pártközi megbeszéléseken születtek —, de az ülések váltakozó hangneme pontosan tükrözi a háttérben zajló folyamatokat. A belpolitikai összefüggéseken túl Gyöngyösi János beszámolói hasznos adalékul szolgálnak a szovjet erőpolitika és a nyugati közöny, érdektelenség tanulmányozásához is. A békeelőkészítő albizottságban a Kisgazdapárt részéről — a külügyminiszteren kívül — Bereczky Albert és Saláta Kálmán, a kommunista párt részéről Révai József és Nagy Imre vett részt. A szociáldemokratákat Buchinger Manó és Kéthly Anna, a Parasztpártot Darvas József és Kovács Imre képviselte. Bölöni György és Sulyok Dezső pártonkívüliek voltak. Az első három ülés parttalan viták sorozatából állt. Május 31-én többek között a békeelőkészítés folyamatának lelassulása került szóba. A felelősség körül kibontakozó vita békésen indult, de a kommunistákat és a szociáldemokratákat ért bírálatok miatt egyre szenvedélyesebbé vált. A két munkáspárt területi kérdésekben kifejtett korábbi álláspontja kapcsán kirobbant meddő szópárbaj Buchinger Manó kezdeményezésére folytatódott a június 3-i ülésen is. Ugyancsak időrabló volt az a vita, mely a május 6-i párizsi döntéssel szembeni demonstráció módját döntötte el. Az ügy kisszerűségét jól jellemzi, hogy bár a bizottsági tagok Révai javaslatára a parlamenti „tüntetés" mellett szavaztak, a