Szeged és Vidéke, 1908. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-01 / 1. szám

1908 I/1 nak azt a részét, amely elsősorban a helyi adózásra való, tudniillik a házak megadózta­tását. A városi házak jövedelmezősége nagy­mértékben függ a városi közintézményektől s a házak hozadékát sokkal célszerűben lehet a helyi viszonyoknak megfelelően városi adó formájában kiképezni. Lehet alkalmazni a házadót, esetleg kombinálva a közönséges érték szerint való megadóztatással, vagy ki­zárólag az utóbbit. Az egyenes adók reformján kívül leg­közelebb tárgyalás alá kerülhetnek az új szeszadótörvény, a helyi érdekű és a közúti vasutakról szóló törvényjavaslat, a kisajátí­tási törvény revíziója, melyek nagymértékben érdeklik a városokat és végül, ami a legfon­­tosabb, a városi törvény. A benyújtandó tör­vényjavaslatok között vannak olyanok is, melyeket nekünk kellene nemcsak sürget­nünk, de ezekre nézve memorandumokba foglalt javaslatokat is kidolgoznunk. Egyesülniük kell tehát a magyar váro­soknak jövőjük érdekében. Csak így fognak tudni kellő erővel föllépni, így tudnak kí­vánságaiknak nyomatékot is adni. S ezt bát­ran tehetik, sőt tenni kötelességük, mert ezzel nem partikuláris érdekeket érvényesítenek, hanem a városi lakosság boldogulásának elő­mozdításával biztosítják egyszersmind az egész ország haladását. ÚJÉVI FÜLLENTÉSEK. Tavaly új esztendő napján két nyilatkozat hangzott el, amely nyilatkozatok úgy a nyilatkozó személyek, mint a nyilatkozatok témája miatt megér­demlik, hogy mint kísérteteket fölidézzük a felejtés sírjából. A nyilatkozók Wekerle és Polónyi, amiről nyilatkoztak, az a választói reform. íme, mindkettőnek szavai: Wekerle mondta: A választói reformot anélkül, hogy eziránt most határozott köte­lezettséget vállalhat­nánk, reméljük, hogy a jövő téli ülésszak alatt leszünk képesek az országgyűlés elé terjeszteni. A terminus letelt, Polónyi mondta: A kormány legmele­gebben óhajtja és e tekintetben kötelessé­gét fogja teljesíteni, hogy a választási reform 1901 őszén letárgyalva legyen. Hol van a választói reform ? Sehol. Távolabb vagyunk tőle, mint valaha és ma már nem is beszélnek róla. A szép program megfeszítve, ki is szenvedett már, sőt a hollók is jóllaktak már belőle. leányok, de ne sirassátok a többinek álmait, mert mindez hiábavaló, hiszen ha a fájdalom súlyos köntösében és a szomorúság sötét pán­céljában gyászoljátok is az álmot, nem olyan szomorú az, mint az élet, mint a valóság. S mégis, mégis, higyjétek el, leányok, a szép és színes álom szüli az élet minden rútságát, mert ha az álmok nem volnának olyan ragyogóan káprázatosak, talán az élet se volna olyan rút, olyan csúnya és olyan csalfa. Aki legszebben tud álmodni, közületek leányok, aki legpompá­sabb színekkel festette meg vágyainak képét az ábrándok hajnalán, az tudjon legkevesebbet remélni, mert ahogy megszületik valamely való­ság, meghal egy álom és kevesebb van a re­ménységek egén egy ragyogó csillaggal. Féljétek, remegve féljétek az első álmodott csókot, leányok. Ha csókot nem álmodnék soha a leány, ha egy hajnaluk szörnyű szépsége nem lopná ajkára a legédesebb csókot, nem vágya­koznék egyikőtök sem a valóság csókjai után, s mindnyájatok forrónak, kábítónak érezné azo­kat a szerelmes csókokat, amelyeket a nappal világossága ad ajkaitokra. De az álmodott csók marad az igazi, annak mézédessége tesz kese­rűvé annyi mást, annak tüze tesz hideggé oly sokat: az álom csókjából születnek a vágyak, az ad szárnyat a léleknek, hogy fönn repüljön az édes érzések szép országában, mialatt a valóság lenn csúszik a föld porában, miként a vakondok. Ne álmodjatok csókról, leányok, de ha álmodtok, — mert vágyakozók vagytok, nem tudtok uralkodni magatokon és hiába való számo­tokra minden intelem—csókoljátok vissza az álom lovagját, mert aki az első hajnalon adós marad egy csókkal, az egész életében keresi-kutatja, hogy kinek tartozik. Egy csókért ezerrel, millió­val kell megfizetni a kereső útban, — és soha, de soha nem találtak arra, aki azt az elsőt adta, aki azt a legédesebbet csókolta, akinek ti a legtüzesebbért adósok vagytok, — mert az első csók gazdája az ifjú lélek vágyakozása, amiből csak a vágy marad meg, de az ifjúság megsemmisül és fölserdül az első csók után. Az álmodott csók a legszebbik, mert a legszebb álom szülte. Féljétek a hajnalt, a szomorúságot és a csókot, leányok. De legjobban féljétek a sze­relmet. Ne álmodjatok szerelemről soha, leányok, különösen olyankor ne, ha magatok vagytok a szobátokban és mialatt künn az utcán zizegnek a falevelek, addig erősen magatokra húzzátok a puha takarót. Ilyenkor nem szabad a szere­lemre gondolnotok, leányok, mert ilyenkor szép­nek, őszintének és gyönyörűnek találjátok az életet, hiszen magatok vagytok az élet és ti vagytok a szépség, az őszinteség, meg a gyö­nyörűség. Ne gondoljatok az ébredő és szép hajnalokon soha magatokra, mert a képzelet merész és gyorsan röpülő, hogy másokat is a ti jóságtok köntösébe öltöztessen. Féljétek az álmodott szerelmet, leányok, mert az élet érc­vesszővel hasítja ketté az álomkép üvegfedele és a durva valóság odahatol legkönnyebben, ahol egy ragyogó mesevilág vértezi a lelket. Ne álmodjatok szerelemről, leányok, sötét éj­szakában se, mert a szerelem olyan, mint a szentjános­bogár: csak a sötétségben ragyogó, az életben meg szürke, lomha és szomorú kis valami. Féljétek a szerelmet leányok, miként az ördögöt, mert mindentől remegni kell, ami nincs, ami csak álom és ami éppen azért örök, éppen azért hatalmas, mert álom. Aludjatok, leányok, ha tudtok és ne virasz­­szatok ébren egyetlen éjszakát se és ne várjá­tok meg, hogy miként rabolja meg az első hajnal lelketek nyugalmát. De ti kiváncsiak vagytok, akiknek hiába való a komor intelem és a bölcs tanítás, s ti mégsem akartok aludni, leányok. Ez a ti szörnyű vétketek, ez a ti ret­tenetes bűnötök, leányok, amiért ezerszeres a büntetéstek. Merészek vagytok, álmodni akartok, várjátok a hajnalt — s minden szép álmotok, minden csókotok, minden szerelmes sóhajtás­tok csak arra való, hogy egyszer jöjjön az élet, a rút, a csúnya, a förtelmes élet, — és adós maradjon az álmok minden szépségével, a csó­kok édes tüzével, a szerelem mámorával és a fiatalság ragyogó ábrándjaival — hogy jöjjön a rut, a csúnya, a förtelmes élet, amely után olyan nagyon vágyakoztok, és amely minden álomért csak csalódással fizet nektek: ti bohó, bátor és gyönyörű leányok . . . Balassa József. = SZEGED ÉS VIDÉKE. ” B. U. É. K. - Bécsből... * Borravaló pedig: a létszámemelés! * (Saját tudósítónktól.) Mindent meg­csinált a kormány, amit Bécs eddig előírt neki; megkötötte a kiegyezést, fölemelte a kvótát, kieszelte a bankközösség meghosszab­bítását s most az utolsó követ teszi le ahhoz az épülethez, amit saját gyalázatára épített, az örök közösségek bálványai számára. Jön a létszámemelés, már itt is van, mert a Lajthán túlról nem hajlandók tovább várni az utolsó pilula beadására. Igazuk is van. Ennél kedvezőbb alkalom sohasem volt még , ha ezer magyar ember fejét kérné az udvar, hát azt is megadná neki ez a kormány, meg­­szavazná ez a többség. Bécs tehát nem is ezret, hanem sokkal többet kér. Meg fogja kapni. Az újoncjavaslatok benyújtása még min­dig nem történt meg és pedig azért, mert a kormány már a fölemelt létszámot akarja benyújtani és megszavaztatni s a független­ségi párt többsége már bele is ment ebbe az eszmébe, minisztertanács is foglalkozott­ vele, sőt Okolicsányi László, a hadügyi albizott­ság előadója, már föl is futott a császár­­városba, hogy Schönaichhal a föltételekről alkudozzék. A közös hadügyminiszter, ter­mészetesen nem akar föltételekről hallani s a nemzeti vivmányok ez alkalommal újból vizbe fognak pottyanni. Legföljebb arról lehet szó, hogy formu­lákat találnak, amiket nemzeti megoldásnak tüntethetnek föl, így például, hogy a zászló- és címerkérdésben engedményt kelljen adni, hajlandók volnának a zászlót és a címert egyszerűen beszüntetni, amivel a modern hadi­technika követelményeinek is eleget tennének. Mert az ezredzászlók őrizete, bé­kében is, háborúban is egész három embert vesz igénybe, akik ilyenformán fölszabadul­nak s tulajdonképpen a létszámot szaporí­tanák. A többi engedmény is ilyen lesz. Csak maga a létszámemelés lesz komoly dolog és nem formula. B. U. É. K. — a vezéreknek. * Jönnek az újévi beszédek. (Saját tudósítónktól.) Újév napján We­­kerlénél, Kossuthnál, Andrássynál, Zichy Nándornál meg fognak jelenni a koalíciós kormánypártok és beszélni fognak a szóno­kok. Előre is tudjuk a szózatok tartalmát. Mosdatjátok a szerecsent és port hintenek a közvélemény szemébe. S miután most már nyugodtan Ígérhetik a gazdasági önállóságot 1917-re: hát — Ígérik. És miután még Ígér­hetik az, önálló bankot 1910-re: hát még — Ígérik. És miután most még rövid ideig ta­gadhatják a létszámemelést, amelyhez máris mindent megadtak, hogy a „kényszerhelyzet“ és a „föltétlen szükségesség“ meglegyen : hát most még — tagadják. Vagy tagadják vagy — agyonhallgatják. Ne legyünk irigyek és elfogultak. Ne rontsuk az örömmámor hangulatát. Hagyjuk őket kibeszélni. Úgyse valók egyébre. Úgyis ez az utolsó. A jövő újév már úgyse lesz ilyen egyhangú. Nem lesz ennyire ellen­zékmentes. Túl leszünk megint egy éven. Mi e helyett cselekedjünk. A veszedelmek nőnek. Ellenőrzés nélkül az ország kormányzata a leghitványabb. Az osztrák szemérmetlenség határt nem ismer. A nemzet öntudata le­­sülyed. A politika porondja kalandorok, ámi­­tók, hazudozók, lelkiismeretlen üzérek pia­cává fajul. Eszményeinkbe vetett hit széjjel­­foszlik. Ezért kell és ezért fog egy nemzeti erős ellenzék megalakulni. Nem m­i csinál­juk meg. Gyengék lennénk hozzá. Ők csinál­ják. A viszonyok teremtik. A közvélemény nyomása szilárdítja. Az újévi köszöntéseket majdnem meg­zavarta Kossuth Ferenc betegsége. Keddig Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a hétfői éjszakát nagyon nyugtalanul töl­tötte. Délelőtt jobbra fordult az állapota. Kossuth Ferenc környezetéből veszszük a hírt, hogy az újévi tisztelgés mégis meg­lesz; délelőtt tizenegy órakor megjelenik a miniszter lakásán az országgyűlési független­ségi párt küldöttsége, amelynek szónoka Holló Lajos lesz. A vidéki, kerületi és egyéb körök üdvözlése a miniszter betegsége miatt elmarad.

Next