Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-06-10 / 46. szám

1866 Nyolcadik évfolyam. Megj­elen: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerk­esztési iroda­i Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Kiad­ók­i­patal s Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...............................................................8 írt. Félévre .....................................................................4 „ Évnegyedre...............................................................2 „ Egyed szám­ára Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre.........................................................6 írt — ki. Félévre...............................................................3 „ „ Évnegyedre.........................................................1 „ 60 „ 19 kr osztr. ért. 46-ik s fr Vasárnap, június 10-én. Bird­etésekL : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 uj krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsig­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Szeged, juii. 9. 1866. A csapás, a melynek nagyságáról és kiterjedéséről napról-napra szomorúbb tudósí­tások érkeznek, s melyet a folyton tartó szá­razság is növel, az országgyűlés figyelmét is magára vonta s miként múlt számunkban is említettük, egyenesen ő Fölsége fog egy föl­­iratban fölkéretni, hogy az országgyűlésnek ez ügyre vonatkozó szándékait támogatni ke­gyeskedjék. A .P. N.­-ban Z. A. fejtegeti, hogy a fenyegető ínség ügyében minő intézkedéseket szükség tenni. Szerinte a teendők ezek lennének: a) adatokat szerezni az iránt, vájjon fenyegető-e valóban és minő mérvben ismét az ínség s átalános-e vagy részletes ? b) vetőmagot, ott a­hol szükséges, rög­tön nyújtani; a későbbi szükségletről előre gondoskodni; c) a földmivelőt, kárának lehető hely­rehozására, jó tanác­csal, útmutatásokkal el­látni ; d) az adónak végrehajtás útjáni behaj­tását a sújtott vidékeken nem sürgetni, sőt e) azt szükség esetében egészben vagy részben elengedni; végre f) előforduló esetben pénzt és gabonát kölcsön vagy ingyen kiosztani. Mindez egyedül a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány feladata , melynek e téren úgy az egyesületek, mint magánosok sikere­sen nyújthatnak s kell, hogy nyújtsanak se­gédkezet. Hát az együttülő országgyűlés tétlen né­zőként szerepeljen-e ? Ha felelős kormányunk volna s ez az országgyűlésnek mintegy kifolyása volna, úgy e kérdés föl sem merülne. A képviselőháznak nem kellene bizottmányt s ennek albizott­­mányt nevezni a pillanat ez égető kérdésének tanulmányozása és lehető megoldása végett. A belügyminiszter, a házban interpellálatván, már rég megadta volna mind a tényállásra, mind a tett és ezután teendő intézkedésekre nézve a szükséges és megnyugtató fölvilágo­­sításokat. Jelen abnormis viszonyaink között az országgyűlésnek, a maga álláspontjából ket­tőt kell szem előtt tartani. Egyik: elhárítani magától azon vádat, mintha tétlenül és részvétlenül nézné az or­szág , vagy bár egyes vidékeinek is nyomorát. Másik: óvakodni oly várakozások és re­mények felkeltésétől vagy ápolásától, melyek­nek kielégítése és teljesítése tettleg nem áll hatalmában. E két szempontból, melyet úgy a tárgy komolysága, valamint a nemzeti képviselet tekintélyének megóvása szab elénk, az or­szággyűlés nem tehet mást, minthogy: I. A tényleg létező kormányt, nem te­kintve annak alaki törvénytelenségét, a hely­zet komolyságára figyelmezteti; a szükség esetében teendő rendkívüli intézkedésekre föl­hatalmazza, s az ezen ügyben elkövetendő mulasztásokra vagy visszaélésekre, valamint azoknak következményeire nézve, ország és világ előtt felelőssé teszi. II. Azon esetre, ha a fenyegető országos csapás enyhítése végett, az államkincstár ren­des forrásai elégteleneknek mutatkozván, va­lamely kölcsön fölvételének szüksége állana elő, az e célra fordítandó összeget előre is biztosítja s a nemzeti becsület oltalma alá helyezi. Ily intézkedéseket tart a „P. N.“ a je­len körülmények között szükségesnek. Tehát a legelső teendő minél gyorsabb és lelkiismeretesebb följegyzése a termények­ben okozott károknak s az azok hiányaiból eredhető szükségnek. Ennek megfelelendő, a helybeli hatóság részéről ma indul ki hat tanácsnok a szegedi határok megvizsgálására, és pedig kettő az alsóvárosi, kettő a felsővárosi részeket, kettő pedig a belterületeket fogja megszemlélni s az okozott károkról hivatalos jelentést tesz, melyet a közönség tájékozása végett lapunk­ban is közzé teendünk. Hogy a kár határunkban eddig is nagyon megközelíti a 63-dik évit, azt a gazdakö­zönség leverő panaszai eléggé bizonyítják, de ha az időjárás folyton ily száraz marad, még annál is nagyobb s következményeiben sajtolóbb leend. A földmivelő nép a 63-dik pusztítást még nem heverte ki, az idén lett volna egy kis kilátása reá s­em néhány óra ismét ke­zébe adta a koldusbotot. Adósságokkal van terhelve, súlyos adóztatás nyomja vállait, sőt a 63-ban nyert úgynevezett inségi köl­csönt is az idén kellene törlesztenie. Ily körülmények közt nem csuda, ha csüggedés ül minden arcon s az ember el­veszti reményét egy jobb jövő iránt, s hogy a fáradságos munka meghozza valaha érdem­lett jutalmát. Nem nagyítás az, a mi ez egykor oly gazdag ország sanyarú anyagi helyzetéről szerte hangozik s nem nagyítás az, a mi az idei szerencsétlenséget is a legszomorubbnak festi... Midőn a gazda közönség május 24-dikén ama pusztulásra ébredt, még maga sem hitte hogy a kár oly nagy terjedelmű legyen,­ sokan pedig azt hitték, hogy az első keserű meg­lepetés hatása alatt keletkezett hir nagyon is túloz. Csak néhány nap múlva vették aztán észre, hogy ezúttal a hir, fájdalom, csak keveset mondott. Egyébiránt várjuk el a hivatalos jelen­tést , a­melyből aztán ki fog tűnni , ha vár­jon szükséges lesz-e a 63-diki év alkalmával célszerűnek bizonyult ínségi bizottmányokat rögtön életbe léptetni, s a szükség esetére megkívántató egyéb intézkedésekről jó előre gondoskodni. Ez esetben nőegyletünkre, mely 63-ban nemes emberbaráti eljárása s önföláldozó köz­reműködése által az egész város háláját s a legfölsőbb elismerést kivívta magának, ismét a legszebb föladat várakozik; addig az, ki nem ismeri az önföntartás küzdelmeit, hanem másokért is gondolkozhatik és tehet valamit, részint tanácsával, részint fillérével ismét elő kell, hogy álljon, mert csak összetett erővel s áldozatok árán lehet meggyőzni az oly ba­jokat, melyek az egész haza romlását vonják maguk után, annyi keserűséget okozott és még mindig okozandó okot rejti. Tudjuk, tudja az egész ország, hogy a m. évi nov. 29-diki választás eredménye Hrabovszky Zsigmond helyi, tanácsos megvá­lasztásával jön m megdicsőítve, a „pusztakere­sők“ által; tudjuk, hogy e választás ellen a ház vizsgálatot rendelt. S mit eredményezett a Böszörményi által oly nagy tapintattal megejtett vizsgálat? Azt, hogy Hrabovszky Zsigmond „nem akarván Félegyházán to­vábbra is izgatni, véglegesen lekö­szönt.!“ — így tehát mellőzve lett a ház azon határozata, hogy a vizsgálati iromá­nyok fölolvastassanak. — Az uj választás f. hó 6-ra jön kitűzve s az itteni értelmesebb néposztály hívén Hrabovszky ur nyilatko­zatában, azon reménynyel kecsegteté ma­gát, hogy az országos képviselők tisztes se­rege közé egy oly egyént küldhet másodízben, ki jellemszilárdsága s hazafias érzelmeinél fogva nem hogy az ország előtt szégye­nünkre nem válik, de sőt e fontos állást a választó polgárok igényeivel megegyezőleg be­tölteni képes leend. Azonban újból előállt ám Hrabovszky Zsigmond úr, s pártfőnökeit táv­sürgöny utján Ceglédre hivá, hol hir szerint öcscsét, Dávidot ajánlá föl jelöltjökül. — Hrabovszky Dávid (ha ugyan valóban létezik) zászlója ki is tűzetett, mely egészen uj ámu­latba ejté az itteni polgárokat. Ámde, e hó 3-án Hrabovszky Zsigmond Félegyházára jő­vén , a pusztakeresőkkel újra ő szövetkezett, a midőn is ő nagyságát olyan lelki állapotban láttuk, midőn az ember annyira rózsaszínben szokta a világot látni, hogy a bal lába helyét a jobb lába kénytelen igénybe venni, — mon­dom , ilyen állapotban karonfogva vezette két pusztakereső — egypár elveiket osztó úri­emberhez — tisztelegni. Ehhez nem kell kommentár! Eljött a választás napja is: 1 841 sza­vazó képes volt összeírva, kik közül a tehe­tősebb birtokosok, kik nem osztják a puszta­keresők elveit, a szavazásnál meg sem jelen­tek, mert mindegyik úgy nyilatkozott, hogy „­ nála nélkül megtörténik a választás!“ Sok iparos és birtokos be sem jegyeztette magát, — őket talán nem érdekli sem a közügy, sem az emberi jogok legmagasztosbika. Már most tekintetbe véve azt, hogy Félegyházának 1600—1800 szavazó­képes lakója van, míg a pusztakereső szerencsétlen ábrándú kompá­nia 400—450 emberből áll; ha a szavazó­képes polgárok mind beiratkoznak, kétségte­lenül kisebbségben marad Hrabovszky, míg ellenkezőleg ő aratott diadalmat. Már most térjünk a választásra. Volt négy jelöltünk, kik közül Hrabov­­szkyn kívül Reviczky János itteni ügyvéd s Köpesdy Sándor bajai tanár már régebben fölléptek, mig az értelmiség e ha 3­dikán a fényes tehetségű s jász-kunkerületek zöld­­asztalainál oly igen jól ismert Fazekas­ Alajos ügyvédet s városunk népszerű fiát lép­tető föl. Választási elnök, Molnár László ur élvén a gyanúperrel, hogy a pusztakeresők ismét rakoncátlankodnak, katonai erőnk nem lété­ben Kecskemétről 20 csendőrt kért, s így szurony enyhe alatt folyt a választás. A sza­vazás előtt Molnár János úr egy, a nép szive véréből merített beszéddel fejte ki váro­sunk jelenlegi viszályos helyzetét, s figyel­­mezteté a választókat, hogy ne hallgassanak az ámítókra, hanem követvén őseink példá­ját: válaszszanak keblükből egy jó hazafit, ki érzelmeinknek hű tolmácsa legyen. Kár, hogy e valódi remek beszéd a pusz­tában kiáltó szavához lett csak hasonló, mi­után a szavazás megtörténtével kisült, hogy Reviczky János 38, Köpesdy Sándor 29, Fa­zekas Alajos 229, Hrabovszky pedig 407 sza­vazatot kapott, s igy az 1848-diki t. V. sza­kasza értelmében ismét ő lett a képviselő. Íme nyíltan elmondottuk követválasztá­sunk előzményeit s annak megejtését, melyből kiláthatja az olvasó, megláthatja az egész ország, hogy községünk boldogságának, egyetértésé­nek fordulója ki legyen! Csak az vigasztal meg bennünket, hogy ha a vizsgálati irományok fölolvastatnak, a magas ház ki fogja mondani ítéletét a fölött, hogy oly képviselő, mint Hrabovszky Zsig­mond úr, méltán foglalhat-e a haza képvi­selői közt helyet?! Egy választó. Levelezések. Félegyháza , junius 7. 1860. (Követválasztás.) A kik a tegnapi követválasztásnak szem­tanúi voltak, méltán megszállhatta kebleiket a honfi bánat sötét fellege s mintegy önkény­telenül e kérdés támadhatott bennök: hol rejlik az oka, hogy e népcsoport annyira félre van vezetve, s oly iz­galomban tartatik az itteni értel­miség ellen? Ha megengedi­­, szerkesztő úr — miután e lap városunk érdekeit mindig szivén viselte, — föllebbentem a fátyolt becses lapjá­ban, mely az e város jobb érzelmű polgárainak Helybeli újdonságok.­ ­ Deák Ferenc nagy hazánkfia szá­mára a kaszinó által készíttetett díszalbum lapjaira a beiratások ma délelőtt a kaszinó teremében megkezdetnek. Az erre vonatkozó Szeged polgáraihoz kibocsájtott elnöki fölszó­­lítás következőleg hangzik: Tisztelt polgár­társak ! Szeged népe, mely a hazafias érde­mek elismerésében sohasem szokott utolsó lenni, más városok példájára rég óhajt alkal­mat , hogy hazánk alkotmányos jogai legön­zetlenebb s legbölcsebb védője, a tántoríthat­­lan nagy hazafi s vezér, Deák Ferenc iránt táplált határtalan tisztelete s ragaszko­dása nyilvános jelét adhassa. A szegedi kaszinó­egylet eme óhajtást fölismerve s osztva, már hetek előtt intézkedett, hogy erre alkalmat nyújthasson, s e célból azon módot választá, mely szerinte ép oly illő, mint célszerűnek ajánlkozott; t. i. a haza bölcs vezérét egy disz-al­bummal megtisztelni, melybe Szeged város polgárai rangkülönbség nélkül neveiket bejegyezhessék. — Ezen album igen csinos lapjai már leérkeztek, s alálirt köte­lességéül ismeri e város tisztelt lakóit, mint a nagy hazafi hő tisztelőit, az aláírások mielőbbi megtételére a belvárosi ka­szinó helyiségébe ezennel meghívni.­­ A be­iratások vasárnap délelőtti 9 órakor veszik kezdetöket s folytathatnak jövő vasárnap, azaz, június 17-dike esti 7 óráig, a­mikor a be­­irott lapok, a diszkötés befejezése végett, az albumot készítő művészhez fognak ismét visz­­szaküldetni. A kész album 8 nappal utána le fog érkezni s közszemlére kitétetni. — A vett tudósítások folytán bizton állíthatom, hogy a Deák-album valódi remekmű leend, s hogy a fővárosban lakó s időző hazafiak nagy része feszülten várja a legnagyobb magyar város hódoló ajándékát, melylyel az a haza legérdemesebb fiát kitüntetni akarja. — Nem kétkedem, hogy polgártársaim örömmel fo­gadják a nyújtott alkalmat és sietni fognak neveik aláírásával a nagy hazafi iránt ben­nök élő tisztelet adóját leróni. — Szeged, junius 8 dikán 1866. Vadász Manó, kaszinói elnök. —­­ Egy szerény ünnepély. Miként e lapok múlt vasárnapi számában is említve volt, ft. Tóth János tanodai igazgató ur folyó hó 3-án ülé szerzetesi fogadalmának negy­venedik évfordulati napját. Ezt tudva, né­hány városi polgár, főleg azok, kik a főn tisztelt igazgató urnak egykoron tanítványai voltak, hosszú évek során át híven meg­őrzött tiszteletüket és elismerésüket e napon szóval is kijelenteni óhajtván, délután öt óra­kor meglepő látogatást terveztek. A helybeli reál tanárok és az elemi tanodák tanítói ugyanazon indoktól vezéreltetve az érintett időben a címzett igazgató úr tiszteletére az említett üdvözlőkkel együttesen megjelentek. A jelenlevő oktatók által a szónoki tisztséggel Bója Gergely reáltanár bízatván meg, a nem is sejtett tisztelgés által mélyen meghatott igaz­gatót a testület nevében igen szép szónok­lattal üdvözlé. Utána Molnár Pál mérnök úr, mint az igazgató urnak néhai tanítványa szintén igen szép, a hálás szív legnemesebb érzelmeit meghatóan tolmácsoló beszéddel nyil­­vánító saját és jelenlevő polgártársainak üdvöz­

Next