Szegedi Híradó, 1891. április-június (33. évfolyam, 90-177. szám)
1891-04-02 / 90. szám
Csütörtök, 1891. április 2. SZEGEDI híradó. A folyosón két ismeretlen s külsejüket tekintve, két gyanús ember beszélgetett olyan német nyelven, amely legkevésbé sem hasonlított a valódi német nyelvhez. A rendőrbiztos figyelmesen fülelt a két gyanús ember beszélgetésére, akik összedugott fővel suttogtak és néha papírra jegyeztek. Mintha tűzön állott volna a rendőrbiztos, mikor a két gyanús ember Szófiáról, Ferdinándról, Karavelovról, Belcsevről, Stambulovról kezdett suttogni. Egyszer az egyik a vállára üt a másiknak, ezeket a szavakat mondván : — Stée toher. Tu Benderev. (Állj ide, te Benderev.) A gyanús ember, kit Benderevnek nevezett társa, félre állott, baljóslatú tekintettel nézett a földre és zsebéből egy revolvert vont elő, mondván: — Tu mussz szerba Stambulov ! ! (Meg kell halnod Stambulov.) A rendőrbiztos most már nem várt tovább. A revolvert fölemelő embert két marokkal torkon ragadta, füttyentett a rendőröknek s úgy a revolvert, mint társát elfogva, bekisértette a főkapitányhoz. Semmi kétség benne, hogy az elfogott, kinek Benderev a neve. Szófiáról, Karavelovról, Belcsovról beszél s revolverrel kezében halált kiált Stambulovra, senki más, mint a szófiai gyilkos. Ezért hallgatta ki a főkapitány zárt ajtók mögött, melyeket fölvont fegyverekkel két András bácsi őrzött, az elfogottakat. A titkos kihallgatás ideje alatt a rendőri folyosó izgalmas képet nyújtott. Mindenki tudni akarta az eredményt s még a legközlegényebb közrendőr is büszkén gondolt arra, hogy ime, Bulgária és a monarchia keleti politikája megmentésének dicsősége a szegedi rendőrség homlokát sugározza körül. Végül jó félórai kihallgatás után megnyílik a főkapitány ajtaja s a következők hangzanak ki az előszobába : — De hát akkor miért nevezte önt a társa Benderevnek és miért kiáltott ön revolverét fölemelve, halált a Stambulov fejére ? — Hát könyörgöm aláson, ide jöttünk az orfeumba játszani, paródiát csináltunk a szófiai gyilkosságról, mert e* a legpraktikusabb és azt próbáltuk, sajnos, nagyon természetesen. * Bende biztos se fog soha azzal dicsekedni, hogy Benderevet fogott, remekmivű érmet fáradtságot sem kimérve, személyyes közbenjárása mellett készíttette el Friedmann Ede magyarországi születésű bécsi aranyműves által. Az emlékérem rajzát Nováky Bertalan rajztanár úr készíté, mely után a bécsi művész egy plasztikai szépséggel teljes érmet csinált. Az emlékérem — ezüst és bronz — 55 mmf. átmérőjű, előlapján az új gymnázium minuciosus tökéletességgel föltüntetett plastikailag kidomborodott rajzával a következő köriratot viseli: «A szegedi fegymn önképzőköre, A szorgalom jutalmául.» Az érem hátlapján művésziesen formált múzsa áll, baljával a nyitott könyvre helyezett lantra támaszkodva, jobbjában pedig a körötte futó babér lombról szakasztott babér ágat tart, mintha annak az ifjúnak nyújtaná, kihez az éremnek Kölcseytől vett körirata szól : «Ifjú pálmádért, pályafufutásnak eredj!» Az érmeken — melyek egyébként díszes tokokban vannak elhelyezvve — úgy az első, mint a hátlapokon hely van hagyva, melyre a kitüntetendőnek neve és az évszám fog bevésetni. Minden év végén ezentúl, a gymnáziumi önképzőkör záróünnepélyén — mely úgy véljük Szeged műveit társadalmának is érdeklődő ünnepe kell hogy legyen — fog az emlékéremnek egy ezüst és egy bronz példánya «a szorgalom jutalmául» a legérdemesebbeknek kiadatni, kik azt a kötelezettség váltó pénzéül viszik magukkal felsőbb tanulmányaikon át a hazafias polgári kötelességek mezejére. Ifjak! a pálmáért előre, legyetek különbek apáttoknál!! Kovács János: A szegedi pogánykori leletek. — A szegedi fölolvasó Budapesten. — Már jeleztük, hogy Reizner János, a Somogyi könyvtár s városi múzeum igazgatója, a régészeti társaságban tegnap nagyérdekű fölolvasást tartott a szegedi határban, a Bojár- és Királyhalom környékén talált pogánykori sirleletekről. A fölolvasásról következő, meleg sorokban referál a P. H.: «A másik fölolvasó Reizner János volt, ki a szegedvidéki királyhalmi és bojárhalmi ősmagyar leletekről értekezett. Reizner János, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója már évek óta nagy buzgóságot fejt ki, hogy a Szeged határában lévő nagyszámú ősmagyar sírokat fölkutassa és megmentse a bennük található ereklyéket. Nagy segítségére van a tudós igazgatónak Szeged város műveit hatósága és közönsége, mely már eddig is külön városi múzeumot tart fönn. Szeged külterülete a legalkalmasabb arra, hogy az ezer év előtti magyar nemzet emlékeit átadja nekünk. Ott van közelében az alpári sík, egykor a nemzet regékbe szőtt táborhelye s kedvencz tanyája. A homokdombok alatt magyar hősök nyugszanak s mikor a szél játéka a dombot elviszi régi helyéről más határba, gyakran bukkan ki alóluk egy-egy emberi és lócsontváz, valamely őskori magyar vitéz és kedvenc paripájának közös temetkezési helye. Szegedi gazdák sokszor akadtak eféle sírokra, de a bennük talált tárgyak rendszerint elkallódtak. Van azonban remény, hogy a múlt a kegyeletesebb unokáknak is föltárul s e tekintetben a fölolvasó a legtöbb reményt Szeged környékéhez köti, ahol már neki három ősmagyarkori leletre sikerült bukkannia. Ezek a pörösi, királyhalmi és a bojárhalmi leletek. A királyhalmi sírban lovas vitéz teteme mellett két kengyelvasat, nyolcz ezüst pitykét, és egyéb ezüsttárgyakat találtak. Pontosan meg lehet határozni, hogy ezt a vitézt 906 táján — tehát a letelepedés első évtizedében — adták át a vérrel szerzett föld kebelének. A másik, a bojárhalmi lelet még érdekesebb. Ördög András szegedi gazda tanyáján egy szélfútta buczka alatt öt sírt találtak. Ezek közül kettőben lovas csontvázak feküdtek, s mellettük zablát, kengyelvasat, nyitott sodronykarikákat. Más két sírban lócsontok nem mutatkoztak, egyéb tárgy sem, csak az egyikben egy vas nyélhegy a fejtől nyűgöt felé. A legérdekesebb azonban az a sír, mely a halom legkiemelkedőbb részén volt. Ebben egy ezer éves magyar hölgy csontváza nyugodott .— ah, de milyen arany és ezüst tengerben ! Hölgyeink ez ősanyja .— ámbár nem lehet tudni, nem kisasszony korában fektették-e a bojárhalmi hideg domb alá — összes ékszereit magával vitte a sirba. És meg kell adni, hogy a honfoglaló férjek és apák nagy gavallérok voltak. Nem kevesebb mint 272 darab arany és aranyozott ezüst ékszert szedett le a tudomány bajnoka a hölgy tagjairól, kit ezer év előtt bizonyára nagy diszszel, tárogatók, kürtök szomorú bugása közt vittek sirjába a diadalmas országszerzők ott a nemzetgyűlések színhelyének közelében. De nemcsak pazarkezűek, hanem lovagiasak is voltak őseink. A bojárhalmi domb valószinüleg egy család temetkezési helye volt s az asszony mily tiszteletét mutatja az, hogy a család kedves női halottját a legkiemelkedőbb helyre temette. . . . Ezalatt sorra jártak a hallgatóságban az ékszerekkel megrakott táblák. Minden képzelhető formájú ékszer képviselve van : gyűrűk, karpereczek, kösöntyűk, pillangók, gyöngyök, övboglárok stb. stb., oly tömegben, hogy alig hiszi el az ember, hogy mindez egy nőé volt. Az arany a legtisztább, minden idegen elem nélkül. Egyik-másik ékszeren javítások is észlelhetők, amik arra vallanak, hogy a honszerző magyaroknak voltak ötvöseik is, kikkel a rongált ékszereket kijavíttatták. Azonkívül az ékszerek, mint az ősmagyaroknál, ismert stílus szerint készültek. A temetkezés idejét a felolvasó a tizedik század legelejére teszi. A felolvasó hosszan és érdekesen ismertette az egyes tárgyakat s végül megemlítette, hogy a lelet Szeged város tulajdona, mely múzeumot tart fönn s a további kutatásokra alapot szavazott meg. A felolvasót zajosan megéljenezték. Pulszky Ferencz elnök örömét fejezi ki, hogy Szeged ezeket a csakugyan nagy értékű vezérkari leleteket külön múzeumban őrzi meg s hogy azt pénzsegélylyel is ellátja. Az archaeologiai társulat nevében köszönetét fejezi ki ezért Szeged városának és kéri, hogy figyelmét ezentúl is terjeszsze ki az ősmagyar leletekre. A közönséghez. Az új évnegyed küszöbén egypár szavunk van a mi közönségünkhöz. A «Szegedi Híradó», a legrégibb magyar vidéki napilap, minden időben a nemzeti szabadelvű demokrácia orgánuma volt, az ma, s az lesz a jövőben. Ezen az egyedül biztos alapon állva, nem szükséges ígéreteket tennünk. A szerkesztőség azon törekszik, hogy a lap, a komoly politikai irányzat mellett, érdekes, jól értesült legyen. A kiadóhivatal a lap technikai kiállítása, kifogástalan adminisztrácziója érdekében tesz meg minden kitelhetőt. Azt hiszszük, a mi közönségünknek egyik irányban sincs panasza s ezért merük kérni megtisztelő támogatását a jövőre is. A «Szegedi Hiradó»-ra április 1-től kezdve új előfizetést nyitunk. Előfizetési föltételek: Egész évre. . . 14 frt. I Negyedévre. 3 frt 50 kr Félévre .... 7 » Egy hóra . 1 » 20 » Az előfizetések mielőbb való szives megújítását kérjük, hogy a lap expedícziójában a legkisebb zavar se forduljon elő. Tisztelettel a „Szegedi Híradó“ szerkesztésébe és kiadóhivatala. Hírek. Határidő: Április 4. Jókai fölolvasása a Tisza-szálló nagytermében. Április 5. A «szegedi temetkezési egylet» közgyűlése 9 órakor az ipartestület helyiségében. Tiszti estély: Április 6-án a Tisza-szálló nagytermében. — Jókai Szegeden. Jókai Mór, április 3-án, holnap pénteken délután öt órakor érkezik Szegedre az osztrák-magyar államvasúton. A szegedi közönség oly érdeklődéssel várja a nagy költőt, amilyen Magyarországon egyedül csak a legnagyobb magyar írót, Jókai Mórt illeti meg. Ünnepélyes fogadására meg van téve minden előkészület. A perronon a jótékony nőegylet választmánya várja városunk nagy vendégét, melynek nevében Salamon Zsigmond törvényszéki bíró, a szegedi jótékony nőegylet titkára mond üdvözlő beszédet. De nemcsak a nőegylet, hanem a város minden rendű lakossága ünnepelni akarja a nagy költőt; már napok óta mindenfelé a városban, hivatalokban, intézetekben, üzletekben, a családoknál, az iskolában mindenütt a Jókai-fogadási ünnepélyről beszélnek