Szegedi Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 9-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen! nemzetközi Akik az orosz katonákat a frontról ismerik s a bolsevista viszonyokról kellően tájékozottak, azok előtt a Hoffmann és Ludendorf tábornokok által felvetett nemzetközi hadsereg felvonulását nem lehet másnak nevezni, mint egy „nemzetközi hadijátéknak“. A „dicső“ vörös hadsereg nem ne­vezhető másnak, mint gyáva rabló hordának, amely csak addig arai diadalokat, amíg az eség­­től és rongyoktól hivatásos katonai szolgálatba kényszerített orosz hordával áll szemben. A vö­rös hadsereg pályafutása alatt eddig még nem került jól kiképzett és kellőleg fegyelmezett had­sereggel szembe. A bolsevisták eddigi létezésüket nem a hadseregnek, hanem az antant államok egymásra való féltékeny­kedésének s az egymás elleni sakkozásoknak köszönhetik. Kimeríthetetlen nyersanyag s más egyéb természeti kincsekben bővelkedik Oroszország és Szibéria, amit elfecsé­relni még Leninék rabló gazdálkodása sem tudott. Az angolok, amíg anyagilag és erkölcsileg Kol­­csak kormányát támogatták, fegyvereket, hadfel­szerelési cikkeket csempésztek át s felejtettek cél­­zatos késedelemmel a vereseknél. No meg a Kol­­csak, Dutov, Denikin hadseregének desertőrei is a legjobb szállítók voltak. A felületesen és erő­szakkal összefogdosott „önkéntesek“ túlnyomó százaléka hivatásos bolsevik volt, akiknek a sap­karózsája alatt már ott volt a véres csillag. Már régen, még 1917 végén belátta minden becsületes orosz hazafi, hogy csak rendes nem­zetközi hadsereg tud náluk rendet csinálni. El is kivettek mindent, mind az antantnál, mind a központi hatalmaknál. Hivó szavuk azonban csak kiáltó szó maradt a pusztában. Az orosz értelmi­séget a rendes hadsereg újoncozásáról a franciák beszélték le s a cseheket 1918 május 1-én le­szerződtették egy évre. A hazaszállításra mintegy 50000 főnyi csehet vagoníroztak be, akiket hiva­talosan Vladivosztokon keresztül a francia frontra szándékoltak küldeni. A németek erélyes közbe­lépésére azután Trotzkij a Penzától Vladivoszto­­kig uton levő cseh transzportokat lefogatta, illetve a lokomotivokat lekapcsoltatta s a napi étkezést kiadni elfelejtették, úgy, hogy hetekig csak az amerikai veres kereszt élelmezte azokat. A csehek megunva a bizonytalan várakozást, mintegy ve­zényszóra lefogták az egész transzszibériai vasút­vonalat s egy évig egész Kelet-Oroszországot és Szibériát kezükben tartották. Elszökdösés, fertőző nemi bajok a halálozás folytán számuk 30000-re csökkent s még igy sem tudtak velük elbánni. Ismerve a csehek gyávaságát, ha ők ily tiszteletre méltó eredményt értek el, mily eredményt tudna elérni egy jólvezetett, kellően felszerelt nemzet­közi hadsereg. Épen a tizenkettedik órában kezd Európa komolyan gondolkozni azon, hogy a bolsevikok által összpontosított nemzetközi söpredék garázdál­kodásának véget vessenek. A mi szomorú pél­dánk, az ultimátumok küldése s a fegyvertelen hadifoglyaink halálra kínzása nagyon indokoltá teszi, hogy védekezzünk a bolsevizmus ellen. Ko­rántsem azért veszedelmes ez, mert pestises ra­gályával megfertőzhet bennünket, hanem azért, hogy a faji vezetőknek a más országban élő faj­rokonait a titkos destruálásra, korrumpálásra ösz­tönzi, akik Oroszországban a Jehova Ígérte világ­­birodalom első államát látják. Aki tud a sorok között olvasni megértheti, hogy minden nemzet sajtója nemzeti hősökként dicsőid a „kommisza­­rokat“. Minap olvashattuk egy hivatalos sajtóor­gánumban, amely országunk elesettségét annak tulajdonítja, hogy itt „reglamán és disciplinán“ jár az emberek esze. Meg kell tehát mutatni, hogy a „reglamás és disciplinás“ hadsereg ütni is tud, ha rá kerül a sora. A rendcsinálás már az entente államok köl­csönös féltékenykedése és bizalmatlansága miatt is nemzetközi csapatokkal fog eszközöltetni, akik­nek útja a legkönnyebb, legszebb diadal itt lesz. A szerencsétlen orosz nemzet értelmiségét, leg­jobbjait még csak az a remény élteti, hogy ezek a fölszabadító csapatok egyszer valahára meg­érkeznek. Minden virág, minden jó falat, minden csók, ölelés csak őket várja, olyan fogadtatást, ünnepeltetést még nem látott a történelem, de olyan fejedelmi gazdagságot sem, amiben lesz részük azon szerencséseknek, akiket a bevonulás ki fog tüntetni. No­ha a száz és száz sebből vérző nemzetünk fiait kímélnünk kell a feladat megoldásával, de a magyar vitézi név hírneve megköveteli, hogy mi is okvetlenül részt vegyünk ebben az expedícióban. Engedjék meg önkéntes csapatok szervezését s meg vagyok róla győződve, hogy az orosz front legvitézebbjei fognak jelent­kezni a legemberibb hadjáratra. Ha ezt meg­tesszük, nem szólva a becsületes katonai munká­val szerzett érdem elismeréséről, a hálás orosz nép feldúlt otthonának újjáépítésénél való segítsé­günknek szóban ki nem fejezhető anyagi előnyei­ről s az orosz nép szívéből folyó hálaérzet erkölcsi hasznairól olyan befolyásra tehetünk szert, amit nem képes pótolni semmiféle diplomáciai mesterkedés és bankmanőver. Hosszas barango­lásaim alatt magam láttam, hogy mindenütt, ahova magyar a lábát tette, pár hét múlva vezető állásban volt, körülrajongva a vörösek és fehérek vezetőitől. Egyetemi tanárok, akikkel a szibériai földrajzi társasággal való alkalmaztatásom idején a múzeumban a fölolvasásoknál összejöttem, nem győztek eléggé csodálkozni azon, hogy a magyar miért mester mindenben, hogy oly játszi könnye­dén tud dolgozni s a nyelvi nehézségeken olyan könnyen átvágja magát. Bizony eleget szégyen­keztem, hallván, hogyan tudott ez a nép isme­retlenül élni oly soká Ausztria egyik tartománya­ként. Ezt sehogyan sem tudták megérteni, sajnos, én magam sem. Még hízelgőbb volt a cári kato­nák és véres katonai komisszárok véleménye a magyar katonai erényekről. Magyarország gazda­sági nápraállításánál katasztrofális lenne ezen gazdaságilag, erkölcsileg eléggé nem értékelhető szempontok figyelmen kívül hagyása. Nem nem­zeti hiúságtól való megszédülés vagy a körül­ményeknek tárgyilagos igazságossággal való nem ismerése, hanem az én és más látni tudó bajtár­saimnak megállapítása mondatja velem, hogy megfelelő háborús tapasztalattal rendelkező altisz­tektől, tisztektől vezetett, kellőleg fegyelmezett, jól táplált, kifogástalanul felszerelt, megfelelő utánpótlással rendelkező 3 magyar hadosztállyal meg lehet tisztítani Oroszországot és Szibériát a bolsevistáktól A rongyos, éhező, koldus hadi­foglyok s a vörösök kezébe állott magyarok meg­hódították lelkében az egész orosz nemzetet s az oroszok tiszteletét és bámulatát vívták ki. A ma­gyar hadosztály elindulásának hírére megremegne egész vörös Oroszország. Ha folyna is egy kevés magyar vér, de abból áldás és előny fakadna a koldussá tett szegény hazánkra s a belső rend is megszilárdulna s az itteni titkos és — ne áltas­suk magunkat — a még mindig folyó belső bolsevista destrukció azonnal megszűnnék. A ma­gyar szuronyok messze keleten vívnák vissza azt, amit nálunk a forradalom s a nyomán támadt elaléltság elvesztett. Hazafias hűségükben, faji önérzetükben kipróbált frontvitézein­k fegyverrel állítanák vissza az ezer éves dicsőséget s öregbí­tenék a hagyományos magyar vitézségnek immár az egész világot bejáró hírnevét s újólag meg­mentené Európát a keleti rémtől, mint tette azt évszázadokon át annyiszor. Nyitott szemmel, láb­hoz tett fegyverrel várjuk a jövőt s el ne mulasszuk kihasználni a döntő pillanatot, ami sokkal hamarább el fog érkezni, mintsem gon­dolnék. Dr. Lévay Ferenc. &­/ Szeged, 1921 ja­nár 16 .^i r21P'?' «gjg» MB^^i^^^£^33ggBM«k­flll­ III l­ Előfizetési árak: E& erre 30 kor. — Félévre 180 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. im fclpWWKart 2 korona. Vasárnap KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kredóhivatal: Kálvaria-ucea 10. Telefon 153 szám A szegedi egyetem A kolozsvári egyetemi tanárok tö­besége a szegedi egyetem ellen Ismeretes, hogy a debreceni egyetem leg­utóbb meghívást intézett a pozsonyi és kolozs­vári egyetemekhez felszólítva a két egyetem ta­nári karát a debreceni egyetemmel való együtt­működésre. Ama riadalomra, melyet e hít keltett Szegeden, mint megírtuk dr. Somogyi Szilveszter polgármester vezetésével küldöttség utazott fel Budapestre, hogy a kormány tagjai előtt újból hangsúlyozzák azt az országos érdeket, mely a szegedi egyetem mellett szól. A küldöttség a leg­jobb benyomásokkal utazott vissza Szegedre, mert nemcsak a miniszterelnök, hanem a kultusz­miniszter is a szegedi egyetem mellett foglalt állást. Igaz ugyan, hogy Vass József dr. az új kultuszminiszter — bár elődje végleg Szegednek ítélte az egyetemet — határozatát a száműzött tanárok állásfoglalásától tette függővé. De mint­hogy a tudós Lechner profeszor szerint a tanárok többsége Szegedhez vonzódik, mindenki bizalom­mal nézett a többszörösen megígért szegedi egye­tem, a város évszázados álma megvalósulása elé. Most azután jön a lesújtó hír, mely szerint a kolozsvári tanárok többsége a debreceni meg­hívás mellett foglalt állást. Alig merünk hitelt adni e hírnek és képtelenségnek tartjuk azt az okoskodást, mellyel ezt az állítólagos döntést in­dokolják. Azt mondják többek között, hogy új egyetemeket alapítani a mai viszonyok mellett, a kulturális vonal sülyedését jelentené, mert nincs elég tanár a rendelkezésre és a dologi feltételek is hiányoznak a tudományos munkához. Nem le­het és nem szabad rosszul felszerelt csonka egye­temeket a külföld elé állítanunk. Későn kapván e hírt ezúttal nem foglalkoz­hatunk azzal érdeme szerint, de ha a hít megfelel a valóságnak, bízunk abban, hogy az efféle ér­velésre megfelelnek azok, kiknek ajkáról oly sokszor és annyi­féle formában elhangzott az ígéret, mely szerint az egyetem csakis Szegedé lehet. ifi. évf. 12. sz. Mmmi Nem! Óriási sikert aratott a Az előadások 3, fél 5, és 8 órakor Széchenyi-moziban a Lengyelvér. Ss-tissco Jegyet váltani az elővételi pénztárnál, kezdődnek. Az első része Kakukfiók címmel még csak ma és holnap van műsoron.

Next