Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-12-28 / 104. szám

Melléklet a „Sz. H.“ 101. számához. A műveltségi állapotot következő számok mutatják : Csak olvasni tud : Magyarországon 383,950 férfi 811,499 nő; Erdélyben 33,938 férfi, 53,372 nő; összesen tehát 417,888 férfi, 864,871 nő, vagyis a csupán olvasni tudók száma mindössze 1.282,759. Olvasni és írni tud: Magyarországon 2,020,590 férfi, 1,285,400 nő; Erdélyben 191,345 férfi, 96,140 nő; összesen 2,211,935 férfi és 1,381,540 nő ; vagyis olvasni és írni tud mindössze 3,593,479. Sem olvasni, sem írni nem tud: Magyar­­országon 3,094,891 férfi, 3,521,293 nő; Erdély­ben 815,862 férfi, 901,070 nő ; összesen 3,920,753 férfi és 4,422,363 nő; vagyis sem irni, sem ol­vasni nem tud mindössze 8,343,110. Megjegyzendő, hogy a sem olvasni, sem irni nem tudók rovatában henfoglalatnak a gyer­mekek is; későbbi a két évvel egybevetett számí­tásnak lévén föntartva, e viszony szabatosabb, egyúttal százalékok szerinti kimutatása. A hasznos háziállatok számlálása következő eredményeket mutat. Volt 1869. decz. 31-én : A nagy népszámlási munka minden egyes fejezetének bevégzésekor mind az általános, mind a viszonylagos és százalék­számok újabb jelenté­sekben fognak országos összegek szerint a kö­zönség elé terjesztetni. — Országgyűlés, a képviselőház 20-iki napirendjét, — miután a dohány egyedáruság fentartására vonatkozó t.javaslat végleg elfogad­tatott ,— azon t.javaslat foglalta el, mely a folyó kiadásokra nézve-isét--hónapra terjedő indemni­­tást kért. A baloldal, elvben nem volt ellene, s egy másik — péld. Tisza — minisztérium ré­­szére meg is szavazta volna, hanem ezúttal, ne­met mondott. Indokolásából pápaszem nélkül is látható volt, hogy a minisztérium, s ezáltal az 1867-iki alap megbuktatására tör; hanem a több­ség más nézeten volt, mit a 21-iki ülésen az által is kimutatott, hogy a kérdéses 1.javaslatot végleg elfogadta. Ez ülésen egy nevezetes lépés történt a nőemanczipáczió felé. Ugyan­is Illés­y Györgyné, miután szakképzettségét nyilvánosan kitüntette, folyamodott a képviselőházhoz, hogy­ vétessék fel az országgyűlési gyorsírók közé. A felvétel az elnök dolga lévén, a ház nem kívánt beleavatkozni, ugyan , de következtetve az ilje­­nekből, melyekkel a ház a törvényi bizottság azon véleményét fogadta, hogy e felvétel ellen elvileg semmi kifogása sincsen, úgy véljük , ahogy­ a folyamodó asszonyságnak nyert pere van, a 22-iki ülésben a legközelebbi ülést il­letőleg abban állapodott meg, hogy: ez évben, még egy ülést fog tartani, hogy a szentesített törvények kihirdettethessenek ; legközelebbi gyű­lését pedig a jövő évi jan. 10-ikén tartja, mi­kor is legelébb az ujonczozási tv.javaslat kerül tárgyalás alá. 21-ikén a főrendiház is tartott rövid ülést, melyen a sugárútról szóló 1.javaslat fogad­tatott el minden további szó nélkül. A 22-ikén tartott ülésben a képviselőházban már elfogadott személyes kereseti-, jövedelmi-, ház- és földadó­ Marosszék képviselő bizottmányának ren­des gyűlése. (dec­ember 20-21-kén.) Elnök Mikó Mihály főkir. bíró úr, a szék utolsó évnegyed alatti állapotáról kimerítő tudó­sítást tévén , a szükséges bizottságok neveztet­tek ki. A felsőbb leiratok, s egyéb a gyűléshez utalt megkeresvények között nevezesebbek : 1. A belügyminisztériumnak egy leirata, melyben a Balaton-Füreden felállított „Szeretet­­háza“ pártolására szólittatik fel a szék közön­sége, s ennek következtében megbizatott a tiszt­ség , hogy a leküldött aláírási íveket, a szent czél előmozdítása tekintetéből, a hullabiztosok által, illető járásaikban szétküldje, s a befolyan­dó összegeket kellő helyre jutassa. 2. A közlekedési minisztériumnak idei nov. 20-éről keltezett leirata, melyben utasítva van a szék, hogy a balavásár-paniti útvonalon épített hidak költségeinek fedezése tekintetéből kért segélyért, majd ha a jövő évi költségvetés megállapítva lesz, újból folyamodjék; tudásul vétetvén, utasíttatott a tisztség, hogy­ annak idejében a leirat értelmében járjon el. 3. A pénzügyminisztériumnak azon leira­tára, melyben a községi birtokok nyilvántartására jobb fizetéssel ellátott és így szakképzettebb egyé­nek alkalmazása van ajánlatba hozva, elhatároz­za a bizottmány, hogy: a községek küszöbön álló rendezése előtt, az ily gyökeres változtatást mel­lőzhető­n­ek tartja, azonban megbízza a tisztséget, hogy igyekezzék addig is, der szü­kségesnek látja, czélszerű­ intézkedés által a feltünedező hiányo­kat megszüntetni. 4. Nagy-Szeben városa átküldvén a bizott­mánynak 628 frt 76 krt, mely Marosszék több községéből, mint büntetés pénz, még a proviso­­rium alatt volt begyülve, s eddig a szebeni takarék­­pénztár kezelése alatt állott; határoztatok, hogy a helyi tak. pénztárba helyheztessék el. 5. Az isk. tanács azon átírását, melyben az a központi iskola alap kezelését magára ru­­háztatni kéri; a bizottmány nem találja teljesít­hetőnek, s a nevezett pénzalapot tovább is az eddigi mód szerint kívánja kezelni. 6. Mérnöki jelentés folytán elhatároztatik, hogy a jövő év folyamában építendő hidak felé van ugyanis: E szerint volt 1869. decz. 31-én : férfi nő összesen Magyarországon 5.499,462 5.618,161 11.117,623 Együtt 6.550,607 6.768,744 13.219,350 Magyarországban Erdélyben összesen római katholikus 5.884,472 263,769 6.148,241 görög katholikus 981,304 596,502 1.577,806 örmény katholikus 842 4,120 4,962 görög keleti 1.140,993 652,945 1.793,938 örmény keleti 223 234 447 evangélikus ágostai 872,673 209,080 1.081,753 evangélikus helvét 1.717,085 296,460 2.013,545 unitárius 788 53,539 54,327 más keresztény felekezetű 2,407 223 2,630 izraelita 516,658 24,848 541.506 más nem keresztény 178 17 195 Összesen 11.117,523 2.101,727 13,219,350 A fent érintett napon az országban jelen volt népesség hitfe­­jezete szerint következőleg oszlik el. Erdélyben 1.051,145 1.050,582 2.101,727 Magyarországon Erdélyben. Együtt ló 1.631,388 188,264 1.819,652 öszvér 2,350 298 2,648 szamár 28,073 1,012 29,085 szarvasmarha 3­59,534 927,371 4.496,905 (e közt bivaly) 14,658 58,310 72,968 juh 11,919,739 1.840,961 13,760,700 kecske 217,827 191,415 409,243 sertés 3­071,480 501,480 3.573,231 méhkas 365,711 122,718 488,429 közötti különbség sokkal csekélyebb, mint a fel­sőbb és alsóbb majomfajok között való. Huxley egy angol természet­vizsgáló, a majom és em­­­ber boncz- és élettani szervezetét a legtüzetesebb vizsgálódás tárgyává tette, s azt mondja, hogy „elővehetjük akármelyik testszervet s ennek a különböző ember- és majomfajokon tett egybe­­hasonlítása után lehetlen rá nem jőnünk azon eredményre,hogy azon szervezeti különbségek, a me­lyek az ember és a gorilla — a mostani legtö­kéletesebb majom — közt vannak, nem oly na­gyok, mint azok, a melyek a gorillát az alsóbb majmoktól megkülönböztetik. “ Ha ehez még hozzágondoljuk, hogy az a majomfaj, a melyből az emberi nem előállott, most már kihalt, s hogy az a két faj között egy átmeneti fajt képezett volt, melynek a lét küzdelmében, mint a belőle előállott embernél tökélytelenebbnek, el kellett vesznie, könnyű lesz megértenünk, hogy miért van még­is hézag a két legfelső állatrend között. E hézag azonban korántsem oly nagy, mint sokan, tán ámító önhízelgésből, átütni szeretik. Gondoljuk meg csak, hogy a föld kerekségén nem mindenütt laknak oly tökéletes emberek, s oly kedves arc­ú szépségek, mint nálunk, az ausztráliai bennszülött rendkívül csúf képe mel­lett még annyira ostoba is, hogy háromnál to­vább nem tud számlálni. A kutyát és lovat is meg lehet tanítani, hogy negyvenig számláljon. Dél-Ázsia és Kelet-Afrika vadembereinek a csa­ládi­­életről, a házasságról még fogalmuk sincs. Csordákban élnek, mint a majmok, éjjeli tanyá­­jok az őserdők százados fáinak ága, eledelük a vad gyümölcs, a tüzet sem ismerik, s minden fegyverük a kő és bot, melyeket épen úgy ke­zelnek, mint a­ majmok. E képen majom- és ember arczképek van­nak, — az egybehasonlítás, úgy hiszem, előnyére fog kiütni Huxley fennidézett állításának, a­ki, midőn egyszer egy gorilla-majmot vittek hozzája, ennek az emberhez hasonlósága felett való lelke­sedésében így kiáltott fel : „csak egy szót szólj! —és m­egk­er­esztelte­tlek.“ Nem egyedül az emberért ragyog tehát a nap, terem a föld s tündökölnek az égen a csilla­gok, nem egyedül érte vannak az állatok és nö­vények, és nem is egyedül ő a teremtés ura és központja, mint ezt az emberi önzés által felbiz­­latott tanoknak ábrándos meséi oly fennen hir­detik, sőt inkább az emberi nem is csak egy átmeneti hid a mindig tökéletes­ülő lények so­rában, csak egy átmeneti fajalak, melynek a lét küzdelmében majdan, hosszú hosszú idők múltán, épen úgy el kell vesznie, mint elveszett hajdan, hosszú hosszú idők előtt, az az átmeneti fajalak, mely egykor a most élő majom- és emberfajok közvetítő kapcsa volt. Íme, tisztelt hallgatóság! ez az ember­h­­elyzete a természetben. S az ember ezen helyzetének felismerése, a Darwin-féle fej­lődéstan alapján, bizonyára oly gazdag gyümöl­csöket hozand, a milyeket a emberi nem összes mivelődés története nem tudhat fölmutatni. Az emberről uj tanoknak kell keletkezni , é­s ezek nem a természetfeletti szemlélődés, hanem az egybehasonlító természettudomány való tényekből készült alapján lesznek fölépítve. S midőn e ta­nok egyfelől a való világ igaz kapuit nyitják meg előttünk, megnyitandják másfelől az erköl­csi tökéletesedésének új útját is. Mert most-------mintha szándékosan dol­goznánk ellene a természet törvényeinek; mintha szándékosan akarnák akadályozni a természetnek, a­mint más lényekre, úgy az emberre is kiható nemesítő munkásságát ; mintha nem akarnók megérteni, hogy az emberi életben a lét küzdel­mének egykoron egészen a lélek, és nem az önáltatás­ok, s mindenek fölött nem a gyil­koló fegyverek küzdelmévé kell lennie ; és mintha szándékosan dugnák be füleinket a ter­mészettudomány azon kiáltó szava előtt, mely azt sürgeti, hogy az ész nemes erejét hagyjuk utó­dainkra legdrágább örökségül ! ? ! Minket a lét küzdelmében csak egy út ve­zethet győzelemre, s ez a természet törvényei tiszta ismerete által vezetett életnek útja. Ezért oly fontos az ember természetben való igaz hely­­zetének elvégre valahára megismerése. Mert nem kell azt hinnünk, hogy mi kivételt képezünk a természet törvényei alól. Azon görög bölcstől kezdve, a­ki legelőször figyelmeztette az embe­riséget az önismeretre, sokan is törekedtek erre, de törekvésüknek nem volt meg az az alapja, a­mi most van. Most a darwinizmus, s a belőle kivont tanok sürgetik az önismeretet, s egyszer­smind megmutatják annak útját is. És valamint a haladó önismeret minden egyes emberre nézve az erkölcsi tökély leghatalmasabb emeltyűjévé lehet, úgy az összes emberiség is valódi erede­tének és a természetben való igaz helyzetének fölismerése által juthat el csak az erkölcsi tö­kély magas tetejére, az ész fensége által vezetett szabad önelhatározásra, a műveltség, az igazság vezér világossága által a szabadság boldog hazá­jába. — 421 — ről, dohányjövedékről, és indemnitásról szóló tv. javaslatokat fogadták el.

Next