Székely Lapok, 1898. március (28. évfolyam, 18-26. szám)

1898-03-17 / 22. szám

4 oldal áldozzon a 48-as írók emlékének — sok tetszéssel fogadták a szép készültségre valló tanulmányt, melyet egész terjedel­mében közlünk. Irók és költők márczius 15-én. Az ötven év előtti nagy napot nemzeti ünneppé avatta a közszellem. A politika ám magyarázhatja e nap eredményeit tetszése szerint, a történet­­írás okait — marad-e nap nekünk lefo­lyásának költői szépségével, tavaszias bájával költők tollára méltó időszaka nemzetünk történelmének. Ismerjük e nap hőseit és arczunk büszke pkrban ég. Halljuk a népszózat zúgását és lelkesedünk Hirtelen jöttek e napnak eseményei — mint a léget tisztító orkán, de előz­ményeit — mondhatjuk előfeltételeit — a század elejének történetében találjuk fel. Messze vissza­nyúlnak e nap történe­tei az akkori politikai és irodalmi élet sphaeráiba. Politika és irodalom ikertestvérek. Egy­másra való kölcsönhatásuk szembetűnő Az új magyar irodalom úttörői a­­ politikai ébredés csiráit hintették el A­­ politikai mozgalmak a költészet és iro­­dalom legbővebb táplálékát nyújtották,­­ Különösen a század története mutatja ennek hű képét. Az irodalom Kazinczy, Kölesei, Vörös­marti kora letünőben van. Tompa felléptével a népiesség első üde futalma suhan be a költészetbe. A politikában Európa szerte a demok­ratikus irány hódít. A nép szabadsága általános jelszó. A politikából átcsap a mozgalom az irodalomba. A költészet kezd a népiessel foglalkozni. S mig a sir szélén alvó nemzetet Széchenyi, Kossuth eszméi éb­­resztgetik, mikor a szellemi, anyagi, politikai elnyomatás és elrettentés bécsi rendszere az általános nemzeti elernye­désben már-már czélhoz jut — Petőfi fáradalmat támaszt a költészet terén irányával. A politika — Kossuth gyújtó szavára — rohanva halad a radikális megoldás felé. S míg a politika gyapontja Pozsony az irodalom, a költészet az ifjú Pesten szervezkedik, kel új életre. A nemzeti érzés mindkét téren a legszebb virágait hajtja. A fiatal urak műveit, a népszabadság, az egyenlőség világszép eszméi hatják át, s a szent láng, mely a politikában vezérként fénylett a nemzet szeretői előtt, az irodalom és költészet felszentelt ber­keibe is behatolt. És ennek lángjánál öltöztek, tettek e nagy napon a századok nagy eszméi. Az 1848 márczius 15-ike ragyogó verő­fénye vulkáni kitörésre késztette a nem­zet szivében életre kelt szabadság vágyát. A mai nyugodt idők távolában, a his­tória hideg, bíráló tekintetével vizsgálva a napot , megragadja szivünket annak a néhány fiatal író és költőnek szerep­lése, lángoló lelkesedése, melylyel meg­rohan fegyvertelenül egy várost; az ifjúság kaczagó könynyelműségével néz szembe a minden pillanatban beálható megsemmisítés, elmorzsolás veszélyével. " Tíz fiatal iró, ki világtörténetet csinál. A tizek társaságának történetét ismer­jük. Lelkes irói csapat ez, telve remé­nyei, lelkesedéssel, nemzete jövő nagy­ságát óhajtva, várva ott gyülekeznek egy füstös kávéház helyiségeiben. Az irodalmi kérdések megvitatását hát­térbe szorítja a politika. Az irodalmi körből Pest legradikálisabb politikai köre lesz - mely az ébredő nemzet remény­ségét foglalja magában, mely irányt szab, lelkesít, összetart, szervez, int és korhol; bátorítja a csüggedőket, az ifjúság hevé­vel tör elő, és előkészíti a márcziusi ébredést. Ez a tizek társasága. S míg napról-napra riattabb hírek ér­keznek Pak­sból, Bécsből, Pozsonyból, az­­ ország lázasan várja a történendőket — e­­ fiatal irói gárda lankadatlan munkálkodik ; azon — hogy a habozó rendektől a kez- ' deményezés dicsőségét magának foglalja el. Gyűlést gyűlés ér. A nép ezrei tódulnak e gyűlések helyisége felé, a bécsi hirek hallatára, — önkéntelen és ösztönszerüleg, mint­egy megérezve, — hogy a forrada­lom első zugó szele innen fog kiindulni. Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszki ösz­­szegyülnek a Jókai lakásán. Rohamosan drámai, megrázó közvetlenséggel fejlik ki szemeink előtt a márcziusi békés forrada­lom. Megszületik a Talpra magyar! Ha a márczius 15-ike a megtestesült költészet, e dal a legszebb virága. E dal nélkül az események feltartóztat­­hatlan rohama a forradalom terére sodor­hatja a nemzetet, de a márczius 15-ike nem születik meg E dal festi ki igazán e nap lelkesedé­sét, sóvárgását, elszánt erélyes, túlzó vá­gyait, merész követeléseit. És Petőfi vezér­társa a márcziusi ifjú­ság csoportjában Jókai, Jókai szerkeszti a proklam­ácziót, a 12 ponthoz. Ő olvassa fel azokat a nemzeti dal elszavalása után, a 23 éves de már vezérembere az akkori irodalomnak mint az „Életképek“ szerkesztője.Élte tavaszán levő ifjú nagyeszmékért nemesen hevülő szívvel. Vasvári a történetiró,Irányi a Hírlapiró, Degré, Bulyovszki, Vajda mindnyájan nem­zeti irodalmunk jövendő nagyságai, mind oda sorakoztak, élesztették a népjogért fellángolt lelkesedést. A szépirodalmi lapok varázsütésre ala­kulnak át politikai vagy politizáló közlö­nyökké. A Pesti Hírlap fiatal írók kezébe kerül. A demokráczia sarkán járó dema­gógia is kihajtja a maga virágait. Szinte úgy látszik — egy pillanatra, hogy abban az órában, melyben meghalt a régi Magyarország, megszületik az új Magyarország ez ifjúság összes álmai, ragyogó illúziói, mind valósággá válnak. De nem. Márczius 18-án Batth­yány miniszter­­elnök les­z, és ez esemény, az országgyű­lés szabadelvű nyilatkozatai egyszerre véget vetettek a forradalmi láznak Pesten. Ellene működni nem volt szükséges. Az ifjú­ság leszorul a cselekvés teréről. Petőfi a kö­vetkező szavakkal mond búcsút a cselek­vés napjainak: „Most hát oszoljunk szét ifjú barátaim, kik a kétheti nyilvános életben oly bát­ran és oly csüngedetten működtetek, Isten veletek, a forradalomnak vége van ... de nem, a forradalomnak nincs vége — ez­­ csak az első felvonás volt, a viszontlá- í fásig! A közvélemény a hazában az volt, hogy a forradalomnak s a forradalom szükségé­nek is vége. A közvéleménynek vége volt az, mit az ifjúság csak kezdetnek tartott.­­ És a márcziusi fiatal írók alkalmazkod­nak a körülményekhez vissza­vonulnak. Jókai szerkesztő marad, egynéhány man­dátumot vállal vagy a minisztériumokba lép. Petőfi és Vasvári a csaták tüzében tűnnek el. Nekünk, kik e napot ünnepelve az emlé­kezés fényeinél tekintünk vissza a múltra, dobbanjon meg szívünk, ha márczius ifjairól emlékezünk. A végzet kimagyarázhatlan intése az ő kezükben lobbantotta lángra a szabadság fáklyáját, de annak felvillanó fényénél ne felejtsük el,­­ hogy e nap hosszú harcz és kitartó lelkesedés eredménye volt — s e harczot tollal vívták meg s a lelkese­dést csak a haza szeretete bevitette. Azután Bedőházy János olvasta fel Szabolcska Mihálynak egy remek szép versét és ezzel az ünnepély véget ért. Örvendünk, hogy a Kemény Zsigmond-tár­­saság legalább ez alkalommal életjelt adott magáról. A banker. Este 8 óráig a kivilágított városban a tűz­­­­oltó zenekar harsonája mellett sétált ezernyi­­ sokaság; 8 órakor a László vendéglőben­­ 100—110 teritékü vacsora volt s az ü­nnep­­­­lés folyt tovább Emelkedett hangulattal ült asztalhoz a díszes társaság; ünnepiés színét magával hozta a mai emlékektől. Elsőnek Bedőházy János mondott köszön­tőt a békés szellemű, bölcs, nagy királyra. Azután megindult a fosztok árja, s csak­nem mindenkinek jutott belőle, ha valami kis része volt az ünneplésben. A társaság késő éjjeli órákig ült együtt összeolvadván az áldomásban is, melynek soha sem volt több értelme mint ma. A mai nap az egyetértés nagy napja az egyetértéssel fényesen ünnepelt félszá­zados évforduló koronázója; a ma áldomás ezen béke és egyetértés áldomása volt. * * * És most — végig tekintvén a napon, ideje, hogy megemlékezzünk azokról, kik­nek fáradozása, tervezgetése és közremű­ködésével impozáns módon ünnepelhetünk. Oroszlánrész illeti az elismerésből a márcz. 15-iki állandó bizottságot, s különösen elnökségét. Méltán sorakoznak mellé a Kossuth asztaltársaság és dalkedvelők László György karvezetővel; előbbi emlé­keivel utóbbi alig egy-két heti tanulás után szebbnél-szebb dalaival emelvén az ünnep fényét. Köszönet illeti a közreműködőket egyál­talán, mert lehetővé tették egy oly ünnep­ség rendezését, milyen Marosvásárhelyt nem volt soha. — Szorongó szívvel teszem le a tollat. Erőtelen színekkel festett fényes ünnep emlékedet örökítse meg hivebben a honfiúi és honleányi kegyelet. * 13 — Ünnep az iskolákban. Már­czius 15-ikét, a szabadság születésnapját félszázados fordulója alkalmából az iskolák is kegyeletttel ünnepelték meg. Igazi ideá­lis világ, az az ők világa, melyben még nem termett csalódás, s a tiszta szeplőt­len hazafiság csak áldó, termékenyítő su­garaktól nő nagyra. Mégis látszott rajta; minden momentumában ott volt a rendít­­hetlen hit, az ellenmondást nem ismerő merész akarat, az alkalomra váró bátorság. Legyetek üdvözölve ti hősei az iskoláknak melynek légköréből ki az életbe megerő­­rősitve, mint vitézek léptek. Az iskolák ün­nepségének részletes leírását itt közöljük : Az iparos tanoncziskola ifjúsága f. hó 13 -án tartotta alkalmi ünnepségét a Nagy Ferencz-féle színkörben. Mintt­egy 600 ifjú énekelte a Hymnust, mely után Kézér Ká­roly felügyelő bizottsági elnök igen szép megnyitója, Ráduly Sándor tanuló szava­lata és Szentgyörgyi Dénes tanító igen szép ünnepi beszéde következett. Említést érdemel Rocsnik Ernő tanoncz szavalata is. A pél­dás rendben lefolyt ünnepélyt Fekete Jakab igazgató zárta be, buzdítván az ifjúságot hazafias komoly munkára, melynek nyomán megelégedés jár. Az ev. ref. kollégiumban. A tanuló ifjú­ság — hiven a múlt szokásaihoz — szép hazafias ünnepélyt rendezett az intézet nagytermében. Az ifjúság nemzeti trikolórral ékesítve jelent meg s lelkesülten hallgatta végig a jól összeállított programmot, melyről a következőkben számolunk be: Az ünnepélyt az intézeti dalkör preci­­sen előadott „Szózat“-a nyitotta meg, melynek végeztével Kiss Sámuel VII. o. szavalta sikerülten Petőfi „Nemzeti dalát“. Ezután Szathmári Jenő VIII. o. kötötte le a jelenvoltak figyelmét, jól kidolgozott alkalmi beszédével. Majd a zenekar játszott szépen, mire Kakasi Márton (VIII. o.) emlékezett meg rövid, de velős felolvasásában a magyar Tritaeusról. Az ünnepély sikereinek oroszlánrésze Deésy Sándor VIII. osztályosnak jutott, ki terjedelmes alkalmi költemény szava­lásával nagy mértékben meghatotta a hallgatóságot. Végül Lakatos Sámuel tanár tartott rövid bezáró beszédet, melyben a sza­badság igazi lényegét fejtegette. Ezzel az ifjúsági ünnnepély véget ért s a kö­zönség a Rákóczy-induló lelkesítő nótája mellett távozott a tudományok százados csarnokából. A róm­. kath. főgymnáziumban reggel 8 órakor vette kezdetét a hazafias ünnepség, a Lénár­t-féle helyiségben. A tanulók szü­lein kívül, nagyon sokan jelentek még meg az ünnepélyen. A főgymnáziumi zenekar, a­­­mely most először szerepelt nyilvánosan, s a Hymnust adta elő meglepő preczizitás­­sal. Schmidt Ödön VIII. o. t. önk. k. elnök méltatta a nap eseményeit, egy nagyon formás és tartalmas beszédben. „Petőfi a Hortobágyon“ czímű melodrámát Kabdebó Szilárd VIII. o. t. igen sikerülten szavalta el, Jelinek Imre, Eckvert László és Csiky György kisérete mellett. A „Talpra ma­gyarét nagy hatással szavalta Miklósy Győző VIII. o. t. A főgymn. énekkar a „Rákóczy kesergője“ czimü műdalt adta elő, a­mit Csathó Kálmán VII. o. t. al­kalmi szavalata követett. Végül még elő­adta az ifj. énekkar a Szózatot mire a minden izében igen sikerült programmol a zenekar Hunyadi indulója zárta be Gál Pál szervezte a most bemutatkozó zene­kart s csak nagy tudásának, buzgó tevé­kenységének és lankadatlan szorgalmának köszönhető ez a fényes siker, a­mely mél­tán keltett feltűnést úgy a hallgató kö­zönség körében, mint magában a rom. kath. gymn. tanártestületében. A községi el. iskolában. Reggel 8 órakor kezdődött az ünnepség; nemzeti szalagos ünneplő kis­fiuk és leányok dalba öntötték kicsinyke szivük fohászát a honért. A ked­ves kis versikékben tűz lobogott­; beleön­­tötték azok az ártatlan kis gyermekek, kiknek értelmük és szivük már gyújtható. A tanítók ünnepi és záró beszéde szépen fog­lalta csokorba a honszeretet himes virágait, melynek emléke élni fog ez apró emberek szivében is A közs. polg. fiúiskolában már nagyobb szabású volt az ünneplés, ideális ifjú em­berek honszerelmének megnyilatkozása. A Hymnus eléneklése után Nemes Ödön igaz­gató mondottt igen szép beszédet, melyet Rozsnyai Ferencz „Talpra magyar“-ja, az ifjúság karéneke és Hints Sándor tan. költői lendülettel irt és szépen előadott beszéde követett. Nagyon értelmesen szavalt még Péter Jáno­s Végezetül záró ének és záró beszéd volt Az ev. ref. elemi és polgári leányiskolá­ban. Az intézet dísztermét a fényes és díszes közönség már a kitűzött időre reg­geli 6, 9-re zsúfolásig megtöltötte. Az ünnepély néhány perccel fél kilenc­ után, vette kezdetét. Dabóczy György vezetése mellett az intézet növendékei énekelték el a „Hymnuszt“. Gubódi Paula pedig IV. p. o. növendék a „Nemzeti dal“-t szavalta el igen sikerülten. Béki Dezső tanár ismer­tette az ünnepély jelentőségét. Végül Nagy Berta III. p. o. növendék szavallata előtt elénekelték a növendékek a „Nemzeti dal“-t, s utána a „Szózat“-ot, mire az igen sikerült ünnepély véget ért. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. márczius hó 17. HÍREK. — Névmagyarosítások. Dánielisz Adolf m. á. v. mozdonyvezető, valamint Ida, Irén és Lenke­ gyermekei „Dániel“-re; Gombért György és fia Árpád „Gergelyére magyarosították neveiket. — Mulatság. A helyi függetlenségi és 48-as párt műsorral egybekötött táncz­­estélye f. hó 13-án zajlott le a „Transyl­vania“ nagytermében. Az estélyen szép polgári közönség vett részt, bár az ügyesen összeállított és igen jól sikerült műsor különösen megérdemelte volna a zsúfoltabb házat. Bedőházi János pártelnök megnyitva az estélyt Tóthfalusi József ref. lelkész ült a felolvasó asztal mellé s a függetlenségi esz­mék iránt lelkesítő szép előadást tartott. Utána Barthos Gábor herei ref. lelkész állott az emelvényre s remek szép előa­dásban Jókai M. „Munkácsi Rab“ czímű

Next