Székely Lapok, 1898. március (28. évfolyam, 18-26. szám)
1898-03-17 / 22. szám
4 oldal áldozzon a 48-as írók emlékének — sok tetszéssel fogadták a szép készültségre valló tanulmányt, melyet egész terjedelmében közlünk. Irók és költők márczius 15-én. Az ötven év előtti nagy napot nemzeti ünneppé avatta a közszellem. A politika ám magyarázhatja e nap eredményeit tetszése szerint, a történetírás okait — marad-e nap nekünk lefolyásának költői szépségével, tavaszias bájával költők tollára méltó időszaka nemzetünk történelmének. Ismerjük e nap hőseit és arczunk büszke pkrban ég. Halljuk a népszózat zúgását és lelkesedünk Hirtelen jöttek e napnak eseményei — mint a léget tisztító orkán, de előzményeit — mondhatjuk előfeltételeit — a század elejének történetében találjuk fel. Messze visszanyúlnak e nap történetei az akkori politikai és irodalmi élet sphaeráiba. Politika és irodalom ikertestvérek. Egymásra való kölcsönhatásuk szembetűnő Az új magyar irodalom úttörői a politikai ébredés csiráit hintették el A politikai mozgalmak a költészet és irodalom legbővebb táplálékát nyújtották, Különösen a század története mutatja ennek hű képét. Az irodalom Kazinczy, Kölesei, Vörösmarti kora letünőben van. Tompa felléptével a népiesség első üde futalma suhan be a költészetbe. A politikában Európa szerte a demokratikus irány hódít. A nép szabadsága általános jelszó. A politikából átcsap a mozgalom az irodalomba. A költészet kezd a népiessel foglalkozni. S mig a sir szélén alvó nemzetet Széchenyi, Kossuth eszméi ébresztgetik, mikor a szellemi, anyagi, politikai elnyomatás és elrettentés bécsi rendszere az általános nemzeti elernyedésben már-már czélhoz jut — Petőfi fáradalmat támaszt a költészet terén irányával. A politika — Kossuth gyújtó szavára — rohanva halad a radikális megoldás felé. S míg a politika gyapontja Pozsony az irodalom, a költészet az ifjú Pesten szervezkedik, kel új életre. A nemzeti érzés mindkét téren a legszebb virágait hajtja. A fiatal urak műveit, a népszabadság, az egyenlőség világszép eszméi hatják át, s a szent láng, mely a politikában vezérként fénylett a nemzet szeretői előtt, az irodalom és költészet felszentelt berkeibe is behatolt. És ennek lángjánál öltöztek, tettek e nagy napon a századok nagy eszméi. Az 1848 márczius 15-ike ragyogó verőfénye vulkáni kitörésre késztette a nemzet szivében életre kelt szabadság vágyát. A mai nyugodt idők távolában, a história hideg, bíráló tekintetével vizsgálva a napot , megragadja szivünket annak a néhány fiatal író és költőnek szereplése, lángoló lelkesedése, melylyel megrohan fegyvertelenül egy várost; az ifjúság kaczagó könynyelműségével néz szembe a minden pillanatban beálható megsemmisítés, elmorzsolás veszélyével. " Tíz fiatal iró, ki világtörténetet csinál. A tizek társaságának történetét ismerjük. Lelkes irói csapat ez, telve reményei, lelkesedéssel, nemzete jövő nagyságát óhajtva, várva ott gyülekeznek egy füstös kávéház helyiségeiben. Az irodalmi kérdések megvitatását háttérbe szorítja a politika. Az irodalmi körből Pest legradikálisabb politikai köre lesz - mely az ébredő nemzet reménységét foglalja magában, mely irányt szab, lelkesít, összetart, szervez, int és korhol; bátorítja a csüggedőket, az ifjúság hevével tör elő, és előkészíti a márcziusi ébredést. Ez a tizek társasága. S míg napról-napra riattabb hírek érkeznek Paksból, Bécsből, Pozsonyból, az ország lázasan várja a történendőket — e fiatal irói gárda lankadatlan munkálkodik ; azon — hogy a habozó rendektől a kez- ' deményezés dicsőségét magának foglalja el. Gyűlést gyűlés ér. A nép ezrei tódulnak e gyűlések helyisége felé, a bécsi hirek hallatára, — önkéntelen és ösztönszerüleg, mintegy megérezve, — hogy a forradalom első zugó szele innen fog kiindulni. Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszki öszszegyülnek a Jókai lakásán. Rohamosan drámai, megrázó közvetlenséggel fejlik ki szemeink előtt a márcziusi békés forradalom. Megszületik a Talpra magyar! Ha a márczius 15-ike a megtestesült költészet, e dal a legszebb virága. E dal nélkül az események feltartóztathatlan rohama a forradalom terére sodorhatja a nemzetet, de a márczius 15-ike nem születik meg E dal festi ki igazán e nap lelkesedését, sóvárgását, elszánt erélyes, túlzó vágyait, merész követeléseit. És Petőfi vezértársa a márcziusi ifjúság csoportjában Jókai, Jókai szerkeszti a proklamácziót, a 12 ponthoz. Ő olvassa fel azokat a nemzeti dal elszavalása után, a 23 éves de már vezérembere az akkori irodalomnak mint az „Életképek“ szerkesztője.Élte tavaszán levő ifjú nagyeszmékért nemesen hevülő szívvel. Vasvári a történetiró,Irányi a Hírlapiró, Degré, Bulyovszki, Vajda mindnyájan nemzeti irodalmunk jövendő nagyságai, mind oda sorakoztak, élesztették a népjogért fellángolt lelkesedést. A szépirodalmi lapok varázsütésre alakulnak át politikai vagy politizáló közlönyökké. A Pesti Hírlap fiatal írók kezébe kerül. A demokráczia sarkán járó demagógia is kihajtja a maga virágait. Szinte úgy látszik — egy pillanatra, hogy abban az órában, melyben meghalt a régi Magyarország, megszületik az új Magyarország ez ifjúság összes álmai, ragyogó illúziói, mind valósággá válnak. De nem. Márczius 18-án Batthyány miniszterelnök lesz, és ez esemény, az országgyűlés szabadelvű nyilatkozatai egyszerre véget vetettek a forradalmi láznak Pesten. Ellene működni nem volt szükséges. Az ifjúság leszorul a cselekvés teréről. Petőfi a következő szavakkal mond búcsút a cselekvés napjainak: „Most hát oszoljunk szét ifjú barátaim, kik a kétheti nyilvános életben oly bátran és oly csüngedetten működtetek, Isten veletek, a forradalomnak vége van ... de nem, a forradalomnak nincs vége — ez csak az első felvonás volt, a viszontlá- í fásig! A közvélemény a hazában az volt, hogy a forradalomnak s a forradalom szükségének is vége. A közvéleménynek vége volt az, mit az ifjúság csak kezdetnek tartott. És a márcziusi fiatal írók alkalmazkodnak a körülményekhez visszavonulnak. Jókai szerkesztő marad, egynéhány mandátumot vállal vagy a minisztériumokba lép. Petőfi és Vasvári a csaták tüzében tűnnek el. Nekünk, kik e napot ünnepelve az emlékezés fényeinél tekintünk vissza a múltra, dobbanjon meg szívünk, ha márczius ifjairól emlékezünk. A végzet kimagyarázhatlan intése az ő kezükben lobbantotta lángra a szabadság fáklyáját, de annak felvillanó fényénél ne felejtsük el, hogy e nap hosszú harcz és kitartó lelkesedés eredménye volt — s e harczot tollal vívták meg s a lelkesedést csak a haza szeretete bevitette. Azután Bedőházy János olvasta fel Szabolcska Mihálynak egy remek szép versét és ezzel az ünnepély véget ért. Örvendünk, hogy a Kemény Zsigmond-társaság legalább ez alkalommal életjelt adott magáról. A banker. Este 8 óráig a kivilágított városban a tűzoltó zenekar harsonája mellett sétált ezernyi sokaság; 8 órakor a László vendéglőben 100—110 teritékü vacsora volt s az ünneplés folyt tovább Emelkedett hangulattal ült asztalhoz a díszes társaság; ünnepiés színét magával hozta a mai emlékektől. Elsőnek Bedőházy János mondott köszöntőt a békés szellemű, bölcs, nagy királyra. Azután megindult a fosztok árja, s csaknem mindenkinek jutott belőle, ha valami kis része volt az ünneplésben. A társaság késő éjjeli órákig ült együtt összeolvadván az áldomásban is, melynek soha sem volt több értelme mint ma. A mai nap az egyetértés nagy napja az egyetértéssel fényesen ünnepelt félszázados évforduló koronázója; a ma áldomás ezen béke és egyetértés áldomása volt. * * * És most — végig tekintvén a napon, ideje, hogy megemlékezzünk azokról, kiknek fáradozása, tervezgetése és közreműködésével impozáns módon ünnepelhetünk. Oroszlánrész illeti az elismerésből a márcz. 15-iki állandó bizottságot, s különösen elnökségét. Méltán sorakoznak mellé a Kossuth asztaltársaság és dalkedvelők László György karvezetővel; előbbi emlékeivel utóbbi alig egy-két heti tanulás után szebbnél-szebb dalaival emelvén az ünnep fényét. Köszönet illeti a közreműködőket egyáltalán, mert lehetővé tették egy oly ünnepség rendezését, milyen Marosvásárhelyt nem volt soha. — Szorongó szívvel teszem le a tollat. Erőtelen színekkel festett fényes ünnep emlékedet örökítse meg hivebben a honfiúi és honleányi kegyelet. * 13 — Ünnep az iskolákban. Márczius 15-ikét, a szabadság születésnapját félszázados fordulója alkalmából az iskolák is kegyeletttel ünnepelték meg. Igazi ideális világ, az az ők világa, melyben még nem termett csalódás, s a tiszta szeplőtlen hazafiság csak áldó, termékenyítő sugaraktól nő nagyra. Mégis látszott rajta; minden momentumában ott volt a rendíthetlen hit, az ellenmondást nem ismerő merész akarat, az alkalomra váró bátorság. Legyetek üdvözölve ti hősei az iskoláknak melynek légköréből ki az életbe megerőrősitve, mint vitézek léptek. Az iskolák ünnepségének részletes leírását itt közöljük : Az iparos tanoncziskola ifjúsága f. hó 13 -án tartotta alkalmi ünnepségét a Nagy Ferencz-féle színkörben. Minttegy 600 ifjú énekelte a Hymnust, mely után Kézér Károly felügyelő bizottsági elnök igen szép megnyitója, Ráduly Sándor tanuló szavalata és Szentgyörgyi Dénes tanító igen szép ünnepi beszéde következett. Említést érdemel Rocsnik Ernő tanoncz szavalata is. A példás rendben lefolyt ünnepélyt Fekete Jakab igazgató zárta be, buzdítván az ifjúságot hazafias komoly munkára, melynek nyomán megelégedés jár. Az ev. ref. kollégiumban. A tanuló ifjúság — hiven a múlt szokásaihoz — szép hazafias ünnepélyt rendezett az intézet nagytermében. Az ifjúság nemzeti trikolórral ékesítve jelent meg s lelkesülten hallgatta végig a jól összeállított programmot, melyről a következőkben számolunk be: Az ünnepélyt az intézeti dalkör precisen előadott „Szózat“-a nyitotta meg, melynek végeztével Kiss Sámuel VII. o. szavalta sikerülten Petőfi „Nemzeti dalát“. Ezután Szathmári Jenő VIII. o. kötötte le a jelenvoltak figyelmét, jól kidolgozott alkalmi beszédével. Majd a zenekar játszott szépen, mire Kakasi Márton (VIII. o.) emlékezett meg rövid, de velős felolvasásában a magyar Tritaeusról. Az ünnepély sikereinek oroszlánrésze Deésy Sándor VIII. osztályosnak jutott, ki terjedelmes alkalmi költemény szavalásával nagy mértékben meghatotta a hallgatóságot. Végül Lakatos Sámuel tanár tartott rövid bezáró beszédet, melyben a szabadság igazi lényegét fejtegette. Ezzel az ifjúsági ünnnepély véget ért s a közönség a Rákóczy-induló lelkesítő nótája mellett távozott a tudományok százados csarnokából. A róm. kath. főgymnáziumban reggel 8 órakor vette kezdetét a hazafias ünnepség, a Lénárt-féle helyiségben. A tanulók szülein kívül, nagyon sokan jelentek még meg az ünnepélyen. A főgymnáziumi zenekar, amely most először szerepelt nyilvánosan, s a Hymnust adta elő meglepő preczizitással. Schmidt Ödön VIII. o. t. önk. k. elnök méltatta a nap eseményeit, egy nagyon formás és tartalmas beszédben. „Petőfi a Hortobágyon“ czímű melodrámát Kabdebó Szilárd VIII. o. t. igen sikerülten szavalta el, Jelinek Imre, Eckvert László és Csiky György kisérete mellett. A „Talpra magyarét nagy hatással szavalta Miklósy Győző VIII. o. t. A főgymn. énekkar a „Rákóczy kesergője“ czimü műdalt adta elő, amit Csathó Kálmán VII. o. t. alkalmi szavalata követett. Végül még előadta az ifj. énekkar a Szózatot mire a minden izében igen sikerült programmol a zenekar Hunyadi indulója zárta be Gál Pál szervezte a most bemutatkozó zenekart s csak nagy tudásának, buzgó tevékenységének és lankadatlan szorgalmának köszönhető ez a fényes siker, amely méltán keltett feltűnést úgy a hallgató közönség körében, mint magában a rom. kath. gymn. tanártestületében. A községi el. iskolában. Reggel 8 órakor kezdődött az ünnepség; nemzeti szalagos ünneplő kisfiuk és leányok dalba öntötték kicsinyke szivük fohászát a honért. A kedves kis versikékben tűz lobogott; beleöntötték azok az ártatlan kis gyermekek, kiknek értelmük és szivük már gyújtható. A tanítók ünnepi és záró beszéde szépen foglalta csokorba a honszeretet himes virágait, melynek emléke élni fog ez apró emberek szivében is A közs. polg. fiúiskolában már nagyobb szabású volt az ünneplés, ideális ifjú emberek honszerelmének megnyilatkozása. A Hymnus eléneklése után Nemes Ödön igazgató mondottt igen szép beszédet, melyet Rozsnyai Ferencz „Talpra magyar“-ja, az ifjúság karéneke és Hints Sándor tan. költői lendülettel irt és szépen előadott beszéde követett. Nagyon értelmesen szavalt még Péter János Végezetül záró ének és záró beszéd volt Az ev. ref. elemi és polgári leányiskolában. Az intézet dísztermét a fényes és díszes közönség már a kitűzött időre reggeli 6, 9-re zsúfolásig megtöltötte. Az ünnepély néhány perccel fél kilenc után, vette kezdetét. Dabóczy György vezetése mellett az intézet növendékei énekelték el a „Hymnuszt“. Gubódi Paula pedig IV. p. o. növendék a „Nemzeti dal“-t szavalta el igen sikerülten. Béki Dezső tanár ismertette az ünnepély jelentőségét. Végül Nagy Berta III. p. o. növendék szavallata előtt elénekelték a növendékek a „Nemzeti dal“-t, s utána a „Szózat“-ot, mire az igen sikerült ünnepély véget ért. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. márczius hó 17. HÍREK. — Névmagyarosítások. Dánielisz Adolf m. á. v. mozdonyvezető, valamint Ida, Irén és Lenke gyermekei „Dániel“-re; Gombért György és fia Árpád „Gergelyére magyarosították neveiket. — Mulatság. A helyi függetlenségi és 48-as párt műsorral egybekötött tánczestélye f. hó 13-án zajlott le a „Transylvania“ nagytermében. Az estélyen szép polgári közönség vett részt, bár az ügyesen összeállított és igen jól sikerült műsor különösen megérdemelte volna a zsúfoltabb házat. Bedőházi János pártelnök megnyitva az estélyt Tóthfalusi József ref. lelkész ült a felolvasó asztal mellé s a függetlenségi eszmék iránt lelkesítő szép előadást tartott. Utána Barthos Gábor herei ref. lelkész állott az emelvényre s remek szép előadásban Jókai M. „Munkácsi Rab“ czímű