Székely Lapok, 1899. január (39. évfolyam, 1-9. szám)

1899-01-01 / 1. szám

2-ik oldal. Hát úgy gondolom, megint helye­sen apellálok te reád kedves bá­tyám, a­ki 48 —49-ben testi szemeid­del csinálhattál Magyarország mappá­ján egy kis nemzetiségi statistikát. A formaszerű­ dátumok nincsenek e perczben kezeimben, de fogadjuk el ténynek, hogy szent István birodal­mán vagyunk magyarok tíz millión. A kimutatás szerint 18—19 millió állampolgár él a haza területén. Egy egész akadémikus dogmatikai vitát kényszerít a felszínre a kér­dés, mi biztosítaná hazánkat, mi a magyar faj suprematiáját a parla­mentben, a megyében, a városokon, szóval a közéletben, ha az általános szavazatjoggal való czifrálkodás toilettejébe öltözködünk? ! Oly dogma az ma, nekünk, közöttünk, viszo­nyainkban, a­melyen a magyarnak nem szabad még hosszú ideig a kísérletezés mezejére lépni. Attól tartok, mindazok nagyon hamar meg­szereznék a qualifikációt, a­kik ál­lambontó irányzatoktól vemhesek, mi magyarok pedig nagyon lassan haladunk az intelligentia felé. Dok­­trinairek, szobatudósok, röpiratosok, agitátorok, meggondolatlanul esküd­hetnek az általános szavazatra, és még azok is, a­kik egy politikai igazságot többre tartanak minden földi üdvnél. Mi pedig csak tartsuk e téren azt a nagy magyar politikust „Én az én igazságaimnál többre be­csülöm nemzetemet.“ A szoczialista tanokkal sem va­gyunk másképpen. Nem először tapasztalhatta az ellenzék, hogy a szoczialisták mindig ott állanak pár­totok háta mögött, mikor a de­­monstrációval hatni lehet. Nem ol­vastam azonban sehol, mintha a magyar szoczialisták a ti országos programmotokat kötelező program­jukba belede­kretálták volna. Ön­ként felmerül tehát a kérdés, akar­­játok-e a szoczialisták törekvéseit közössé tenni. Egy politikai insus szerént járván el, mi a ti szavatok a szoczialisták közeledésére ? Velök mentek mint párt, vagy csak tur­­turbulens plebsnek nézitek őket! Kérdés, mely méltó eldöntésre, mi­vel ha az első állana, akkor egy csapással bevettétek őket azon poli­tikailag ponderáló tényezők közé, melyek alatt a függetlenségi párt programja is tartozik; ha pedig a második eset áll, akkor csak azon statistai szerepet látom azoknak szánva, a­minek ők fognak legke­vésbé örvendeni, de a­melynek iiscenirozása lerontja minden hatá­rozott komolyságában vetett hitet. A szoczializmus a­mióta az meg­született, s gondolom először az orosz formulázta s a német alapos­ság rendszerbe szedte, s a szocziál­­demokratia czege alatt salonképes­­ségre emelte, sok olyan fázison ment keresztül, mitől borsódzik az ember háta. A magyarnak sehogy sem fog tetszeni az a doktrína, mihelyt alkal­mazni kezdik. Mi szeretjük a földet, a szántani való rögöt, az individuális munka gyümölcsét a kizáró tulajdont, mi úgy nőttünk fel magyarok, hogy a dolgos embert jobban megbecsül­jük, s az iparkodónak szívesebben adunk, mint a henyének. Valahogy nem megy a magyar fejébe az, mi­kép az ő véres verejtéke­s dereka romlásában csak olyan libitumot kapjon, mint a­ki azalatt napon süttette a szakállát.. . Pedig ez mind velejár a szoczializmussal. Vele jár, akárhogyan tagadják is azok még. Nemcsak a botnak, de a dogmának is megvan az ő bunkós fele, a­mi­vel embert lehet agyon ütni. Ma a szoczialisták diskirálnak veletek egyenlő elvi magaslatról, holnap belebeszélnek a petrofőrök, a­kik a kandeláberekre rázzák a kisebbséget, azután a kommunisták, a­kik a piros lobogó nyelével kapa­­c­itálják az ellenvéleményt s felteszik a tetejébe a bolondok frigiaisapkáját az anarchisták! A kik kiráyt ölnek, a kik ledisputálják asszonyunk fejé­ről az erény­es házi tisztság meg­szentelt koronáját, a kik elagadják az Istent, a hazát, a caládot, az adott szót és a becsülete! Hát hadjuk el gyűléseikről őket. Ezeket a mieinket külö­ösen még azért is, mivel nem is magyarok azok, nem is híveitek aek, nem is vezérek azok, nem is n­ézők azok, hanem csak megtévelydettei egy meg nem emésztett gondolatnak. Ezt akartam elmon­dni e válsá­gos napon, kedves hátám te előt­ted is, s a mi kis­özönségünk előtt is. A jövő dönteni fog közöttünk, s a tusakodásból győztem az kerül ki, a mi közöttünk ige vala. T­ARGI A. Sylvester éjjelén. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája írta: B. Józsa Gyula. Szürke história, mint a hófelleges égbolt. Aztán meg éppen olyan szomorú is. N­em nagy mulatságára lesz annak, a ki meghallgatja. Hanem elmondom mégis, mert annak idején lázba borította az egész kis duna­­parti községet s talán most is akadni fog kedves hallgatóim közt egy-egy, a kit gondolkodóba ejt a sorsnak az a szeszélye) a mi a Csép Jancsi históriájában nyil­vánult.* Addig abajgatta a vén Csép Andrásáé a fiát, s hogy házasodjék meg, mig végre a fiú kötélnek állott — Isten jól van no! Megteszem az édes anyám kedvéért. De mikor egyik falubéli lányhoz sem húz a szivem lükte­tése, hát melyiknél zörgessek háztüzet nézni ? — Majd kirendeli azt néked a jóságos­­ Isten. — Hogyan érti figyelmed? — Mindennek meg van a maga sora­­rendje. Rögvest elmondom neked — Hallgatom én, lelkem anyám ! ! — No hát, ügyeld a szómat! Bevégez­tük a mindenható jóvoltából szent kará­csom ünneplésünket. Két nap múltán itt lesz 6­ esztendő estéje. Akkor éjfélen mise szokott lenni, a­mire elmegy a falunak minden jóra való lelke. Te is el fogsz oda menni. Megállassz a templomajtónál, hogy mikor az ájtatoskodás végén bomlani kezd kifelé a nép, legel­őbb juthass a templom elé. Ott aztán végigvárod, mig mindenki elmegy előtted A kalendárium­­ szerint szerencsére éppen holdtölte lesz,­­ megügyelheted a fehér cselédek arczulat­­i­ját is. Aztán úgy válogassak belőlük ? — Fogd be a szádat! Még nem végez­tem el. Mikor mindenki hazament s egy lelket sem látsz a templom körül, akkor fogd magad és eredj oda kereszthez, a mi a templombejárástó jobbkézt van, s térdepelj le s kérd az üdvözitőt, hogy mutassa meg éjszakai álodban, kit ren­delt neked a mennyei na. — Meglesz, édes anya! De hátha olyat látok, a ki nem talál szám. — Ne beszélj bolond ! Jobban tidja a mennyei atya szent felsége, hogy ki való neked. Punktum. * Sárad dunamenti ki községnek a syl­­veszeréji miséről hazéró hívői a nem siettek volna úgy a taplómból hzafelé, megláthatták volna , mint térdpel a templom előtt lévő kessztnél egysegény­­forma ember. Ha megjussé fülelt«volna is, hallották volna is, int mormolja egymás után háromszor a legiy: — Szent Jézusom mutasd mi! . . . mutasd meg! * Ujesztendőnek els napján a md^mél­­ későbben ébredett &p Jancsi is meg az ’ édes anyja is. A mit összejötté, a fiú­ Grízzel Fer­encz Virágkereskedése és nyűkertezete MAROS-V­ÁSÁRN­ELYT, Főtér, Plébánia alatt (az Európa kávéházzal szemben Naponta kaphatók: friss rózsa, szegfű, camelia, illatos ibolya és többféle élővirágok, fenyegzős, báli és asztali csokrok hozzávaló manchetekkel. Cserépbevaló díszvirágok, élő- és mkoszoruk. Mon­ordőléseket e'!'v .ind 'o­r­r­, Kertésztelep Sárházifcza 10. sz. Székely Lapok, Marosvásárhely, 1899. január hó 1.

Next