Székely Lapok, 1899. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-01 / 1. szám
2-ik oldal. Hát úgy gondolom, megint helyesen apellálok te reád kedves bátyám, aki 48 —49-ben testi szemeiddel csinálhattál Magyarország mappáján egy kis nemzetiségi statistikát. A formaszerű dátumok nincsenek e perczben kezeimben, de fogadjuk el ténynek, hogy szent István birodalmán vagyunk magyarok tíz millión. A kimutatás szerint 18—19 millió állampolgár él a haza területén. Egy egész akadémikus dogmatikai vitát kényszerít a felszínre a kérdés, mi biztosítaná hazánkat, mi a magyar faj suprematiáját a parlamentben, a megyében, a városokon, szóval a közéletben, ha az általános szavazatjoggal való czifrálkodás toilettejébe öltözködünk? ! Oly dogma az ma, nekünk, közöttünk, viszonyainkban, amelyen a magyarnak nem szabad még hosszú ideig a kísérletezés mezejére lépni. Attól tartok, mindazok nagyon hamar megszereznék a qualifikációt, akik állambontó irányzatoktól vemhesek, mi magyarok pedig nagyon lassan haladunk az intelligentia felé. Doktrinairek, szobatudósok, röpiratosok, agitátorok, meggondolatlanul esküdhetnek az általános szavazatra, és még azok is, akik egy politikai igazságot többre tartanak minden földi üdvnél. Mi pedig csak tartsuk e téren azt a nagy magyar politikust „Én az én igazságaimnál többre becsülöm nemzetemet.“ A szoczialista tanokkal sem vagyunk másképpen. Nem először tapasztalhatta az ellenzék, hogy a szoczialisták mindig ott állanak pártotok háta mögött, mikor a demonstrációval hatni lehet. Nem olvastam azonban sehol, mintha a magyar szoczialisták a ti országos programmotokat kötelező programjukba beledekretálták volna. Önként felmerül tehát a kérdés, akarjátok-e a szoczialisták törekvéseit közössé tenni. Egy politikai insus szerént járván el, mi a ti szavatok a szoczialisták közeledésére ? Velök mentek mint párt, vagy csak turturbulens plebsnek nézitek őket! Kérdés, mely méltó eldöntésre, mivel ha az első állana, akkor egy csapással bevettétek őket azon politikailag ponderáló tényezők közé, melyek alatt a függetlenségi párt programja is tartozik; ha pedig a második eset áll, akkor csak azon statistai szerepet látom azoknak szánva, aminek ők fognak legkevésbé örvendeni, de amelynek iiscenirozása lerontja minden határozott komolyságában vetett hitet. A szoczializmus amióta az megszületett, s gondolom először az orosz formulázta s a német alaposság rendszerbe szedte, s a szocziáldemokratia czege alatt salonképességre emelte, sok olyan fázison ment keresztül, mitől borsódzik az ember háta. A magyarnak sehogy sem fog tetszeni az a doktrína, mihelyt alkalmazni kezdik. Mi szeretjük a földet, a szántani való rögöt, az individuális munka gyümölcsét a kizáró tulajdont, mi úgy nőttünk fel magyarok, hogy a dolgos embert jobban megbecsüljük, s az iparkodónak szívesebben adunk, mint a henyének. Valahogy nem megy a magyar fejébe az, mikép az ő véres verejtékes dereka romlásában csak olyan libitumot kapjon, mint aki azalatt napon süttette a szakállát.. . Pedig ez mind velejár a szoczializmussal. Vele jár, akárhogyan tagadják is azok még. Nemcsak a botnak, de a dogmának is megvan az ő bunkós fele, amivel embert lehet agyon ütni. Ma a szoczialisták diskirálnak veletek egyenlő elvi magaslatról, holnap belebeszélnek a petrofőrök, akik a kandeláberekre rázzák a kisebbséget, azután a kommunisták, akik a piros lobogó nyelével kapacitálják az ellenvéleményt s felteszik a tetejébe a bolondok frigiaisapkáját az anarchisták! A kik kiráyt ölnek, a kik ledisputálják asszonyunk fejéről az erényes házi tisztság megszentelt koronáját, a kik elagadják az Istent, a hazát, a caládot, az adott szót és a becsülete! Hát hadjuk el gyűléseikről őket. Ezeket a mieinket külöösen még azért is, mivel nem is magyarok azok, nem is híveitek aek, nem is vezérek azok, nem is nézők azok, hanem csak megtévelydettei egy meg nem emésztett gondolatnak. Ezt akartam elmondni e válságos napon, kedves hátám te előtted is, s a mi kisözönségünk előtt is. A jövő dönteni fog közöttünk, s a tusakodásból győztem az kerül ki, a mi közöttünk ige vala. TARGI A. Sylvester éjjelén. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája írta: B. Józsa Gyula. Szürke história, mint a hófelleges égbolt. Aztán meg éppen olyan szomorú is. Nem nagy mulatságára lesz annak, a ki meghallgatja. Hanem elmondom mégis, mert annak idején lázba borította az egész kis dunaparti községet s talán most is akadni fog kedves hallgatóim közt egy-egy, a kit gondolkodóba ejt a sorsnak az a szeszélye) a mi a Csép Jancsi históriájában nyilvánult.* Addig abajgatta a vén Csép Andrásáé a fiát, s hogy házasodjék meg, mig végre a fiú kötélnek állott — Isten jól van no! Megteszem az édes anyám kedvéért. De mikor egyik falubéli lányhoz sem húz a szivem lüktetése, hát melyiknél zörgessek háztüzet nézni ? — Majd kirendeli azt néked a jóságos Isten. — Hogyan érti figyelmed? — Mindennek meg van a maga sorarendje. Rögvest elmondom neked — Hallgatom én, lelkem anyám ! ! — No hát, ügyeld a szómat! Bevégeztük a mindenható jóvoltából szent karácsom ünneplésünket. Két nap múltán itt lesz 6 esztendő estéje. Akkor éjfélen mise szokott lenni, amire elmegy a falunak minden jóra való lelke. Te is el fogsz oda menni. Megállassz a templomajtónál, hogy mikor az ájtatoskodás végén bomlani kezd kifelé a nép, legelőbb juthass a templom elé. Ott aztán végigvárod, mig mindenki elmegy előtted A kalendárium szerint szerencsére éppen holdtölte lesz, megügyelheted a fehér cselédek arczulatiját is. Aztán úgy válogassak belőlük ? — Fogd be a szádat! Még nem végeztem el. Mikor mindenki hazament s egy lelket sem látsz a templom körül, akkor fogd magad és eredj oda kereszthez, a mi a templombejárástó jobbkézt van, s térdepelj le s kérd az üdvözitőt, hogy mutassa meg éjszakai álodban, kit rendelt neked a mennyei na. — Meglesz, édes anya! De hátha olyat látok, a ki nem talál szám. — Ne beszélj bolond ! Jobban tidja a mennyei atya szent felsége, hogy ki való neked. Punktum. * Sárad dunamenti ki községnek a sylveszeréji miséről hazéró hívői a nem siettek volna úgy a taplómból hzafelé, megláthatták volna , mint térdpel a templom előtt lévő kessztnél egysegényforma ember. Ha megjussé fülelt«volna is, hallották volna is, int mormolja egymás után háromszor a legiy: — Szent Jézusom mutasd mi! . . . mutasd meg! * Ujesztendőnek els napján a md^mél későbben ébredett &p Jancsi is meg az ’ édes anyja is. A mit összejötté, a fiú Grízzel Ferencz Virágkereskedése és nyűkertezete MAROS-VÁSÁRNELYT, Főtér, Plébánia alatt (az Európa kávéházzal szemben Naponta kaphatók: friss rózsa, szegfű, camelia, illatos ibolya és többféle élővirágok, fenyegzős, báli és asztali csokrok hozzávaló manchetekkel. Cserépbevaló díszvirágok, élő- és mkoszoruk. Monordőléseket e'!'v .ind 'orr, Kertésztelep Sárházifcza 10. sz. Székely Lapok, Marosvásárhely, 1899. január hó 1.