Székely Nép, 1932 (50. évfolyam, 1-87. szám)

1932-01-03 / 1. szám

iot Az Exchange öli New Yorkból,­enátor rádióbeseg­ette, hogy a boz­ia kérlete hol kell ha az állandóan a­ költségvetések karja biztosítani, az éhhalállal kiír­ás összes államok trollárt, vagyis az százalékát költik arab végül azzal ormányokat, hogy­­ be a leszerelés pélyes ígéretüket. Hand Bed és Wlan­­kkajok eladók Regele 14 szám alatt. I­s­m­ét, hogy a Városi­ban közelebbről be­­tra kerül az mpia !Ferenc színműve készült. TŐI ÜZENET. lebred­­y Sándor gs ref. Mikó- kolle­a. Örvendünk, hogy szetet szereznek, nem közölhetjük. iház műsora: vasárnap lesz be­­kötő lovag“ c. ' enetek egész tömege '»néző előtt. Páratlan­­, gyö.abésu kalandor­­' *'ében nem volt alkal­om Richard Talmadge és vetélytársa.) n nincs előadás. • őrlőkön nagy ünnepi téged szórót­­^Főszereplők: Mona epreno, Mary Duncan, a világ legnagyobb a Hindu str­í­­sz bemutatója. Okinház igazgatósága hatónak boldog és íó­­kíván Az Ígért „Szajfvagy a „Me­hetned basa kincsei“-t megkapta a ’ lap a jelzett időre s már január 1 1 21-én megkezdette annak közlését. ■ Az elbeszélés 18 tárcafolytatásban jelent meg, a ragyogó fantáziával­ irt regényes elbeszélést az olvasó közönség nagy gyönyörűséggel olvasta. Már irodalmi szempontból is érdekes felemlíteni, hogy a „Szaffi“ vagy a Mehemed basa kincsei“-t Schnitzer Ignác, aki Petőfit, Szigli­getit, Csikyt stb. fordította, Cigány báró címmel operett szöveg­könyvvé írta át és így Strauss János zené­jével ma is állandó műsorda­­rabja az operaszínpadoknak. Nagy megértéssel találkozott az olvasó­közönségnél a „Székely Nemzet“ irányítása, hogy kiknek adjon képviselői mandátumot. Há­­romszék vármegye közönségének magasan álló intelligenciájára val­lott az az elhatározása, hogy or­szágos hírű embereknek adott mandátumot: báró Kemény Gábor­­ földmivelésügyi miniszter, Tisza Kálmán miniszterelnök, Jókai Mór,1 Mikszáth Kálmán a magyar nem-­­zet koszorús írói, 1reksics Gusztáv,­ Gajári Ödön, Hegedűs Lóránt, a hírlapirodalom kiválóságai képvi­­­selték Háromszék megye kerületeit és Sepsiszentgyörgy városát. A választások akkoriban sok kedves élményt és anekdotát szül­tek , így a Mikszáth Kálmán illye­­falvi választása bevándorolt az irodalomba. A székely furfangos­­ságáról híres Császár Bálint, Sepsiszentgyörgy város polgár­­mestere, annak idejében Mikszáth Kálmánt szerette volna képviselő­­­nek megválasztatni az illyefalvi kerületbe, de nagy baj volt az, hogy Császár Bálintot, a híres vaskezű polgármestert nem szív­lelhették a választókerület birtokos urai és ahol tehették szembeál­lottak vele. Ezt tudta maga a pol­gármester is, azért azt a taktikát gondolta ki, hogy elkezdett Mik­száth ellen korteskedni és pedig olyan helyeken és olyan hangon, hogy arról tudomást kellett sze­rezniük a vármegyei uraknak Lett is erre nagy felháborodás . Mit akar Császár Bálint? Hogy meri szájra venni a Mikszáth Kálmán nevét ? Mikszáth a miénk és a mi kerületünkéi Nem a Császár Bá­linti, csak azért is megmutatjuk neki, hogy nekünk nem rendelke­zik, így sikerült aztán a fényes győzelem. Mikszáth pedig az ő magyaros jóízű humorával ezt az epizódot írta meg a „Kit válasz­tás Magyarországon” című regé­nyében. Az abban szereplő Király Bálint nem más, mint a város egykori híres polgármestere Csá­szár Bálint. Képviselő, választókerület és az újság mindig megértették egy­mást, csak úgy lehetett eredmé­nyeket elérni úgy kulturális, mint gazdasági és szociális téren, ha haladnak a korral s minden ere­jüket egyesítve munkálkodnak a székelység szellemi és anyagi fej­lődésén. A múltak emlékéről álmodom. A sétatéri családi ház ablakán át látom a gyári munkásság sokasá­gát sietve hazamenni, jókedvűen, tréfálva egymással; látom a ta­nulókat, szép hamvas arcukul az ifjúság bája mosolyog; látom a mezőről hazatérő munkásokat, szekéren sűrűn ülve, sarló a vállu­kon és ezt a dalt hallom amint éneklik: Mi füstölög ott a síkon távolba, Talán bizony édes anyám kunyhója, Messze jártam, másutt is volt jobb, dolgom Jaj de szivem csak azt mondja jobb útthon, özvegy Filásik Józsefné L. Gyárfás Czelkia, felekezeti iskolákat pedig új tan­erőkkel, modern felszerelésekkel látja el. És hogy ez emlékezés szűkre­­szabott keretében még a „széke­lyek atyjának“ méltán nevezett néhai Possa József iránt lerójam a magam és tanítótársaim hála­adóját, kinek működése elválaszt­hatatlan népoktatásügyünk előbbre­­vitelénél; népünknek a tanügy iránt említett áldozatkészségéhez nagy­ban hozzájárult az is, hogy a tanítóknak értékesebb s a nép­jólétet célzó értekezéseit, munkáit kinyomatta s díjmentesen osztotta ki; a vármegye „Szabályrende­­let“-ét pedig, hogy népszerűsítse, a népiskolák számára Olvasó­­könyvül a tanítókkal íratta meg s bocsátotta díjmentesen a közön­ség és iskolák rendelkezésére; hogy pedig a gazdaság, kertészet, állattenyésztés és háztartás isme­retei már a népiskolában köz­kinccsé váljanak, pályadijat tűze­tett ki a megyei gazdasági bizott­ság által a megyei népiskolák V., VI. osztályai részére tankönyv megírására s a pályanyertes mun­kát a gazdasági­ bizottság több ezer példányban saját költségén kinyomatta s mivel más várme­gyék több iskolája is bevezette, csakhamar második kiadás ren­deztetek Mondanom sem kell azonban, hogy a népoktatásügy előbbrevitelére az általam fel­hozott eredmények a sajtó nélkül aligha lettek volna elérhetők, mi­vel mindezek szülő édes­anyja a lapunkban felvetett és tárgyalt eszmék következményei. Tagadhatatlan tehát, hogy je­lenlegi kultúránk, intézményeink mindenek felett is első helyen lapunkkal szoros kapcsolatban áll­nak s bizonyára úgy politikai, tár­sadalmi, közgazdasági, közegész­ségügyi, de különösen jótékony­­sági életünkben is a vezető sze­rep, a helyes irány útmutatója volt; miért erőt, kitartást, lankadatlan munkakedvet adjon az Isten a je­lenlegi Szerkesztőségnek és munka­társainak, úgyszintén a nyomda­személyzetnek a további második félszázados küzdelemre­ Sipos Samu. zdaság, gazdasági helyzet.­­szokatlanul korán a te a földből. Az ihlete emiatt csök­­itart az előző évihez i­sm­ért az őszi ve­rges csekély tőke is sok helyen. A t­a / hótakaró nélkül , 1­­lejtőkön a később b­ent úgy, hogy a jQiCSong előtti 20 , takaró nélkül agatok tűzifa és itr foglalkoznak, a tat és eszközök elő­adása folyamatban it az előző hideg apasztalatai alap­ultak betakarták, ben a gyümölcs­­glezése a télutóra­bb helyen. A téli a lombfakadás hajtása tulajdon­abb is, mert a gom­­petéket és álcá­­k ilyenkor már , védekező szerek 1 számSZÉKELY NÉP 1932 január 2. * v - ’ *•# Lapunk a népoktatásiig!” szolgálatában. A „Székely Nemzet* (később lett „SzékelytNép“) születése al­kalmával siettem jó szerencsét kí­vánni a terhes, de hazafias vál­lalkozáshoz s mint vidéki tudósító felajánlottam közreműködésemet s egyben — mint az orbai tanító­egyesület elnöke, kértem a szer­kesztőt, hogy a népoktatás ügyét mindenekfelett tekintse édes gyer­mekének, mert a harangozókból (engem is harangozó tanított az első á­ra) s a félbemaradt ta­nulókból, kántorokból, felfogadott tanítók gúnytárgyai nemcsak a közönségnek, hanem a színmű­íróknak is, minek természetes kö­vetkezménye, hogy a népiskolát is szükséges rossznak tekintette a nagy többség falun. A fennkölt lelkű és nemes szivü néhai Izráfik József, — ki maga is kiváló pedagógus volt, — szi­ves készséggel ígérte, hogy haza­fias kötelességének tartja első helyen a székelység kultúrájának emelését annyival inkább, mert személyesen meggyőződött, hogy az alkotmányos éra után létesített állami tanu­tóképzőkből kikerült újabb tanítói­ gárda egyesületei, a kor színvonalán álló parlamentáris tanácskozásaikkal, értekezéseikkel egy jobb jövő alapját rakják le. Nagyban emelte a tanítók egyesületének tekintélyét, munka­kedvét, hogy lapunk támogatásán kívül néhai boldog emlékű Potsa József főispán a vármegyei taní­tók minden évi közgyűlésén meg­jelent ; buzdította, bátorította, nem­zet­ napszámosainak tartotta a nép­tanítókat, irányt, célokat, pálya­díjakat tűzött ki, melyek által a népet nemcsak művelni, hanem boldogítani is lehet. A megyei néptanítóknak tehát két nagy hatalom: a sajtó és fő­ispán lévén támogatója és önzet­len barátja, mi természetesebb, hogy a hálás tanítói­ kar az is­kolában végzett nehéz teendőkön kívül nagy tevékenységet fejtenek ki az ifjúsági egyesületek, nép- és ifjúsági könyvtárak, dalárdák, gazdakörök, faiskolák létesítése körül s mindezeket azzal hálálja meg a minden jóra és nemes célra kapható székelység, hogy egymás­után létesített községi iskolákat, a A sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet üdvözlete. Üdvözlöm a­­Székely Nép'-et, mint a sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet hűséges fegyvertársát, kinek mindenkori jóakaratu segit-­­sége soha se hiányzott, mikor az egylet hadjáratra készült fel a tár­sadalom ellen, jelszavával:­­aki C. szegényeknek ad, istennek ad'.­­ A több mint félszázados Jó­tékony Egyletünket az 50 éve alapított .Székely Nép“, akkor .Székely Nemzete már kezdettől fogva jóakarata támogatásába vette és erkölcsi támogatásával sok ne­­­­héz időkön átsegitette; igazságos bírálatával irányt szabva, köz­hasznú tevékenységében. Azt a jóakaratot és jóindu­latot, melyet egy félszázadon át egyletünkkel szemben tanúsított, kérem a sepsiszentgyörgyi Jóté­kony Nőegylet részére jövőre is megtartani, ébrentartva azzal a társadalom érdeklődését. Üdvözletem mellett kitartást kívánok a „Székely Nép“-nek a következő évek munkáihoz. Sepsiszentgyörgy, 1932. január 1-én. Vajna Miklósné Zathureczky Viola a sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet elnöke. Malik József sírjánál Hideg, hófehéres Karácsonyt értünk az Úr kegyelméből esz­tendőinek 1931-ében. A máskor sáros, vagy poros után most lép­teink súlya alatt csikorog a vas­tagra fagyott hóréteg, midőn a sepsiszentgyörgyi vár felé igyek­szünk a r­egvártó születése öröm­­ünnepének reggelén. Feltárt bundagallérok, szorosra kötött kendők, mélyrehúzott sapkák és kettősre gombolt kabátok védelme alatt istentiszteletre siető em­bertársak között jutunk fel Sepsi­szentgyörgy városát uraló domb­tetőre. S mikor az ősi kőfalba tört kapunyíláson a,,Czí­nterem“ évszázadokkal ezelőtt hősi harcos székely vértől megszentelt földjére lépünk : azonmódulag egy vastag­­méretű sírkőnél önkéntelenül meg kell állanunk. Mert a „Székely Nép“ kezdődő L. évfolyamának küszöbén a hátrahagyott XLIX. évsorozat bezárása után lehet-e más hely egy röpke pillanatig az emlékezés szövetnekének lángra­­lobbantására ? Harminc év óta porlad itt az a férfiú, kinek páratlanul finom lelkülete e vidéket egy napilap-­­ pal ajándékozta meg. Az idők végtelenségével is dacolni látszó faragott málnási terméskő oszlop-­­ építmény arcéloldalán négy da­­­­rab díszesfejű bronzszeggel oda­erősített sötét márványtábláról éles metszésű aranybetűk hirdetik egy , úgyszólván korszakot alkotott ma­­­gyar tanárnak és egyházi elöljá­rónak emlékezetét. MALIK JÓZSEF áll. polg. isk. igazgató a „Székely Nemzet“ alapító szerkesztője a sepsiszentgyörgyi ref. egyház­­község főgondnoka 1849-1901. Itt nyugszik tehát az a jó em­ber, kire most visszagondolni nemcsak kötelesség, hanem egy felemelő érzés is. [Hátik József az a lény volt, akik rövid ideig élnek (hisz csak 52 évig lakta a földet) és azalatt pályafutásuk Üstökösszerű. Mélyen belevilágító-

Next