Székely Nép, 1942. július-szeptember (60. évfolyam, 146-221. szám)
1942-07-31 / 172. szám
a A GAZDA ROVATA VÉDEKEZZÜNK A LEVÉLTETVEK ELLEN A levéltetvek kártétele általánosan ismtprt Erdélyben. Az ezévi időjárás különösen kedvez a kártevők elszaporodásának. Valamennyi gyümölcsnemen megtaláljuk a levéltetveket, mégis legtöbb kárt a szilva- és az aknalakon okoznak. A levéltetvek kártétele nyomán jelentkezik az a fekete kormod színű bevonat is, amit korompenésznek neveznek. A levéltetvek irtásának legegyszerűbb módja a nikotiroldáttal való permetezés. A permetlevet úgy készítjük el, hogy 180 liter vízben 100 gram (1 dl.), nyers nikotint öntünk és ebben a keverékben 1 kg. káliszappant oldunk fel. A rikotinos permbjüé nemcsak a gyümölcsfákat károsító, hanem minden más növényen élősködő levéltetű rágó és szívó kártevő (pl. hernyó), legjobb irtószere. A nyersnikotin Erdély területén beszerezhető a kolozsvári, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi dohányáruraktárakban. A nikotin beszerzéséhez szükséges „Méregjegy”-ekete a vonatkozó 59.3001—1935 és az ezt kiegészítő 144.967—1942 F. M. számú rendeletek értelmében a községi elöljáróságok (városokban polgármester), valamint a hegyközségekállítjákják ki. A gyümölcsösök tulajdonosai a fenti rendeletek értelmében kedvezményes árú, úgynevezett „Gazdanikotin” beszerzésére jogosultak. A gazdanikotin ára kg.-ként 14 pengő. Úgy a levéltetvek ellen való védekezés, mint minden más növénybetegséggel kapcsolatos kérdésben, minden erdélyi vármegye székhelyén működő m. kir. Növényegészségügyi Körzet ad díjtalan felvilágosítást és szaktanácsot. * HÁZTARTÁSI TANFOLYAM KOLOZSVÁRT A földmivelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége egyhónapos m. kir. háztartási (gazdasági) tanfolyamot szervezett a kolozsvári felsőbb évfolyamos tanulóleányok számára. A tanfolyam július 22-én kezdette meg működését, de már ezalatt a rövid idő alatt is bebizonyította, hogy ilyen irányú tanfolyamokra égető szükség van. Mindenki érzi azt, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett, csak azok a háztartások nyugodhatnak biztos alapokon, ahol a háztartás vezetője kellő szakismerettel törekszik a rendelkezésére álló anyagok és szerek leggazdaságosabb felhaszírálására. A családfők jövedelmének 16 százalékát a háztartás emészti fel. Különös érdekek fűződnek ahhoz tehát, hogy a háztartás vezetésében a megszokottnál nagyobb tervszerűség és szakszerűség érvényesüljön. A kirendeltség örömmel látja azt a példaadó munkát, amelyek a tanárnőjükkel együtt dolgozó tanulólányok a református szeretetházban működő tanfolyamon végeznek, ahol szinte versenyeznek azon, hogy a rendelkezésükre álló rövid idő alatt minél gazdagabb háztartási gyakorlati ismeretre tegyenek szert. Ezért elhatározta a kirendeltség, hogy a mostanival párhuzamosan, egy új háztartási tanfolyamot rendez a kor szavát megértő haladó szellemű kolozsvári lányok szántára. Az új tanfolyamnak vezetője Ruszthy Sarolta gazdasági tanítónő Wik meg is érkezett és az új tanfolyamra való beiratkozást a Horthy Miklós út 61. szám alatt levő Református Szerretetházban július 28-iki és 29-én 15—20 óra között meg is kezdi. (Távbeszélő 31—05). Értesülésünk szerint, a kirendeltség Székelykeresztul, Csíkszereda és Kovászna községekben is rendez hasonló irányú tanfolyamokat. K ASZALJUNK GYÜMÖLCSÖT, ZÖLDSÉGET A Székelyföldön az idén különösen bőséges termés mutatkozik mind zöldség, mind pedig gyümölcsfélékben. A Budapesten táncoltatja szumátrai majmát Kőrösi Csoma álmodozó utóda Tizennyolcévi világvándorlás után hazafelé tart a székelyudvarhelyi Kuti Kelemen Sándor faragóművész Sajnos, a mai papírszűke világbanlehetetlen mindazt lenni, ami egy világvándor hányavetett életéből adódna. Regényt lehetne írni ennek a székely legénynek különös, vakmerő vándorlásairól, akivel az egyik dunai uszodásban találkoztam- Furcsa ember: hófehér vászonruhában, trópusi kalapban sétál a fürdőzők közt, karján egy szomorú kis majommal, „aki” egy cső főtt kukoricát majszol. Rövidre kell tehát fognom a nagy interjút, ami legfeljebb csekélyke ízelítő lesz Körösi Csoma álmodozó utódának színes elbeszéléséből. - •a. A katonaszökevény útja Algírig Kúti-Kelemen Sándornak hívják a világvándor székelyt. 1924-ben sorozták román katonának Székelyudvarhelyen s Brassóba vitték. Huszonegyéves volt akkor a székely fiú és nem ízlett neki a román katonaélet. Álmodozó, művészlélek volt, festőművész szeretett volna lenni, de kitűnő tehetsége volt a faragáshoz is. Rajzolni pompásan tudott, őstehetség volt. Sokat olvasott, többek között Körösi Csorna Sándorról is de amikor lerúgta a katonaruhát, még nem gondolt arra, hogy Körösi Csorna nyomdokait kövesse. Nem gondolt jóformán semmire, csak szabadulni akart a román mundértól és megszökött. Kéthónapi vergődés után elkerült Parisba s itt hallotta, hogy légionistákat toboroznak. Jelentkezett a légió kaszárnyájában , mikor aláírta a szerződést, kapott ezer frankot. Rengeteg pénz volt ez, egész vagyon. Most pedig beszéljen ő maga. — Mikor a pénzt megkaptam ►— mondja — nyomban elhatároztam, hogy megszököm. Tudtam, hogy a fejemmel játszom, de a szabadságvágy erősebb volt bennem a félelemnél. Négy hét múlva hajóra szálltunk, három légiós század, két üteg tüzér. Algirbe érkeztünk. Újabb három hét telt el, szigorú kiképzéssel, amikor megjött a szökési alkalom. Kivittek sírásónak négyünket a temetőbe s hazafelé menet, egyszerűen lecsúsztam a sötétben az öszvérfogatról, amely a kaszárnyába szállított bennünket, olyan helyeken, ahol hosszabb pihenő nőt tartottam s az a megállapításom, hogy a világ népei ,akár arabok, berberek, hinduk, szerecsenek, sárgák —, egyformán jók. Több szívük van az errefelé élő vad és félvad embereknek is, mint azoknak akiket a civilizáció elrontott már. Általános benyomásom, hogy ezeken a világrészeken, mindenütt kevesebb a nő, mint a férfi és — az egyetlen Kínát kivéve, — a nőknek meglepően nagy becsük van. Számtalan helyett ha liftben vagy akár vonatfülkében ül az ember és belép egy nő, mindenki leveszi a kalpot. Szumátrában és ezen a vidéken állandóan a nő minden harc középpontja és a legdrágább kincs, akinek minden tisztelet kijár. Nem dolgoznak, csak szépítik magukat egész nap. A konyhában persze foglalatoskodnak, nagyon értenek a „finom“ ebédekhez. Ezek közül kiemelkedő a hallal töltött rétes és a kígyópástétom. Lehúzzák a fegyő bőrét és megtöltik a léggyel. Ne tessék szevetíti, ez nem tréfa. Minden jobbmódú család Udvarán van egy lapos teknő, melyre háló van borítva. Ez meg van kenve valami édes, ragadós folyadékkal. Ellepik a legyek és ráragadnak. Ekkor a hálót lebillentik a teknőbe s a legyek — ezerszámra —■ válnak le és sülyednek a vízbe. Onnan kihalásszák,, fűszerezik s igy töltik a kigyóbőrbe. Olajon sütik ki és gyüttölcskörítéssel eszik. Boldogság van itt mindenütt. .Adó nincs csak szabadság van és a szórakozások százféle formája. Zene, tánc, napsugár és mosoly. Legfőképp ott, ahol nincsenek fehérek. Ha betelepszenek valahová, ott hamar elromlik minden. Nékem körhintám volt az utóbbi években Szurakiában a Szumátra szigeteken. Dúsgazdag ember voltam már és boldog. És jött a háború. Figyelmeztettek: meneküljek, mert rossz világ következik. Otthagytam a vagyonom és hazajöttem. Egy spanyol hajón, az utolsó órában, hűséges kis majmommal. — Végleg itthon marad? — kérdezzük. — Nem. Csak ameddig a háború tart. Addig hazamegyek Udvarhelyre egy kicsit szétnézni, örül a szívem, hogy már ott is magyar világ van. Boldog vagyok és bizony egy kissé izga tott, hogy megláhatom még egyszer drága szülőföldemet. Megsimogatja a karján ülő, kis szumátrai majom homlokát s messze el- néz a szülőföld boldog tájai felé —, egyelőre gondolatban. Nagy Dániel. Az algíri titokzatos város Futni kezdtem a sikátorok közt, így értem egy magas kőfalhoz, melynek kapuja előtt négy rendőr állott. Eszemágában sem volt bemenni a kapun, de amint odaértem, az egyik rendőr kinyitotta előttem a kaput s mosolyogva befelé mutatott. Jó arcot vágtam az udvarias, bennszülött rendőr felé és beléptem a kapun, amely becsukódott mögöttem. Itt tudtam meg, hol vagyok. A prostituáltak városában. Egy Városrész ez, amely körül van kerítve hatalmas kőfallal. Csupa nők laknak ,ebben a városrészben a kőfal mögött, az állandó létszám nyolc-tízezer. A világ minden részéből vannak itt leányok, legtöbben azonban a Balkánról és Kínából. Sajnos, magyar beszédet is hallottam, románt még többet. (Konyháik, mulatóhelyek egész sora van itt s a bűnnek olyan furcsa és megdöbbentő halmazata, amilyenről európai ember álmodni sem merne. Matrózok, légionisták tömege lepi el a mulatókat és a bűnöző alvilág minden elképzelhető söpredéke. Reggel nyolckor jön a rendőrség, férfi a falak között nem maradhat, az élet lezárul, az éset meghal este nyolcig. Ekkor kinyílik az éjszaka bűnös szeme s kezdődik minden elölről. Ékszerek ragyognak a szerencsétlen táncosnők nyakán, kések villannak a kapuk alatt ... Én néki hagytam el reggel a falakat, az üldözöttnek szívesen segítenek a páriák, akik maguk is üldözöttei a sorsnak. Egy hét után azonban észrevettem, hogy a nehéz razziák járőrei veszélyesek lehetnek rám s elhagytam a titokzatos falakat. Ha Körösi Csorna vándorolj én miért ne? — Pénzem persze már nem volt s itt érlelődött meg bennem a gondolat, hogy nekivágok a világnak — gyalog. Ha Körösi Csorna Sándor nem félt a vándorút szenvedéseitől, én se félek, hiszen én is székely vagyok. Aki tele erszénnyel tesz kéjutazást a világban, megközelítőleg sincs része annyi élményben, kalandban, mint nekem volt. Tíz kerek esztendeig egyebet sem tettem, csak „utaztam”. Vonaton, hajón, de legtöbbet gyalog. Tunisz, Tripolisz, Kairó, Damaszkusz, Bagdad, Teherán, Afganisztán, Kalkutta, Mandale, Malaka, Batávia, Szumbaja — álomnak is szörnyű. A félvilág! Útközben gazdag BSB3BBBBMI ember is voltam. Három teve tulajdonosa s mikor nem volt rájuk szükségem, eladtam őket. De, hogy hogyan szereztem meg, az külön élmény. Az akaraterőm mindent legyőzött s az utazás, a továbbmenés annyira szenvedlyemmé vált, hogy nem volt maradásom egyhelyben. Pedig gazdagon nősülhettem volna többször. Sirazból egy gazdag vízhordó arab leánya szökött utánam, az apja vissza is vitt, alig bírtam kiszabadulni a szerelemből. Általa- J ban a művészetemből éltem, a farag- ványaimból. — Tizennyolc évet csavarogtam a világban, ebből hat-nyolc évet éltem mai élelmiszereikben szűkölködő háborús időkben, különösen fontos, hogy hatalmas mennyiségű aszalt élelmiszert raktározzunk el télire. A gyümölcseltevésnek az idén szinte egyetlen lehetősége az aszalás, mert befőzéshez való cukor vagy egyáltalán nem tűr rendelkezésünkre, vagy pedig csak igen csekély mennyiségben. De a főzelékfélék aszalásával is lényegesen megkönnyítjük a családok téli élelmezését. Éppen ezért az elkövetkezendő hetekben egész Székelyföldön meg kell kezdeni egyelőre a zöldségfélék, később pedig az alma, körte, stb. gyümölcsök aszalását. Felbecsülhetetlen értékű munkát végezhetnének ezen a téren mindazok a jómódú vidéki háziasszonyok, akik már gyakorlatból ismerik az aszalás különböző módszereit, ha a falubeli egyszerű asszonyok figyelmét felhívnák az aszalás fontosságára és hetenkint egyszer (legalkalmasabb lenne vasárnap délután) összehívnák őket, hogy megmagyarázzák nekik a zöldség és gyümölcsfélék aszalási módját és fontosságát. A téli élelmiszerellátást, a család jó és változatos élelmezését csakis úgy lehet biztosítani, ha megfelelő mennyiségű gombát, zöldbabot, zöldborsót stb. raktározunk el télire a kitűnően bevált számítási módszerekkel. Az ily módon ellett növényi élelmiszerek elkerülik a romlásnak még a lehetőségét is és zamatul, tápértékük ugyanolyan, még hosszú hórlapok múlva is, mintha akkor szedték volna le a veteményes kertben. 1942. JÚLIUS IX. MEGKERÜLTEK a kézdiszentléleki sertéskereskedő támadói Kézdivásárhely, július 30. Mint megírtuk, Kovács János kézdiszentléleki sertéskereskedőt a „Katrosa” erdő közzelében megtámadták és olyan súlyosan főbeverték, hogy eszméletlenül, szállították be a kézdivásárhelyi kórházba. A szerencsétlen ember három nap múlva nyerte vissza az eszínéletét, és sikerült kihallgatni. A vallomástaiból kiderült, hogy valami csikóvásárból kifolyólag haragudtak reá. Ennek alapján a csendőrség három kászonújfalusi ember feltényleg is indította az eljárást, akiknek bűnösségét meg is állapították.