Székely Újság, 1935 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-01 / 1. szám

ARA 3 Um XXXII. XXIX.) évfolyam. . Târguj-Săcuesc 1935 Január 1 Kedd. Előfizetési árak: Félévre . . 80 Leu Negyed évre . 40 Leu Egy hóra . . 14 Leu Külföldre egy évre 280 Leu Hirdetés = Nyilttér díjszabás szerint, egyesülve a SZÉKELY HIRLAP-pal. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Felelős szerkesztő és kiadó : Kovács J. István Szerkesztőség és kiadóhivatal , KOVÁCS-HIRLAPIRODA, Str. Gen. Avarescu 1. szám. Főszerkesztő: Dr. I. Diénes Ödön 1 szám,­­­uA-ims—11 A SZÉKELY ÚJSÁGOT Néhai Molnár Emil a SZÉKELY HÍRLAPOT Biró Lajos alapította. Ú­jévre. A székelység, melynek részére a párizsi egyezmény kulturális autonómiát biztosított, immár az imperium változás tizenhetedik újévébe lép. Az a bánásmód, melyben kulturális téren a mindenkori kormányok által részesült, semmiféleképen sem kongruens azzal az elvvel, amit kulturális auto­nómiának lehet nevezni. Sőt! A kulturzóna létesítésével és az állami iskolák építtetésének erőszakolásával épen ellenkezője történik annak, amit várhattunk volna a mindenkori kormányzattól. Kettőzött sérelem az a további tény, hogy a székelyföldi iskolák tele­­temettek magyarul nem tudó tanítókkal, akik dupla fizetéssel a gyerekeinket se magyarul, se románul se írni se olvasni nem tudják megtanítani. Ne is be­széljünk az egyéb elemi ismeretek elsajátításának lehetetlenségéről. Ez a simpla tényállás, amit senki le se tagadhat. A kulturzóna létesítése a székelyföldön és a határszéli magyarok lakta vidékeken azt a bevallott célt szolgálja, hogy az elmagyarosodott és elszékelye­­sedett románságot visszavigyék anyanyelvükhöz. Ez a célkitűzés segédeszközö­ket nyer a névelemzés sokszor erőszakos módszerein felül abban is, hogy vallási térítések is történnek, olyanoknál is megkísérelvén ezt, akik több évtizedes, sőt évszázados múlttal bíró családjukban mindig azt a vallást követték, melytől most eltéríteni szándékoznak a kulturzónás terület hatalmi exponensei, nem mulasztván el esetenként a közigazgatási szelíd és „más“ nyomás minden lehető eszközeit sem felhasználni. Legutóbb már a felekezeti magyar tannyelvű oktatás tanerői és a még elvétve megmaradt állami magyar tanítók ellen indult ostrom és a nyelvvizsgák révén oly nagy pusztítása következett be a tanerők számánál, akik magyar nyelven voltak és — piílmstnyüag — meg s....... ámí­tani, hogy kéts­gessé vált minden lehetőség, hogy velünk született faji kultú­ránkat abban a terjedelemben tudjuk fentartani, melyben jogunk van nemcsak emberileg, hanem a békeszerződések szellemében is, nem is beszélve a székely­ség részére biztosított azon további jogról, melyet a szászokkal együtt a kultu­rális autonómia nevével fejezhetünk ki és a­mely azt jelentené valójában, hogy az állam pénzén, de saját kulturális szervezetünk útján folytassuk úgy az elemi, mint a közép és felső iskolákban anyanyelvünkön az oktatást és az iskolákon túli mindeneket magában foglaló kulturális tevékenységet az államhatalom leg­főbb ellenőrzési joga és az állam törvényeinek tiszteletben tartása mellett. Egész természetesen arról is gondoskodva, hogy az iskolákban oly mértékben taní­­tassék az állam nyelve, hogy azt minden tanuló elsajátíthassa legalább­is a kö­zépiskolák négy alsó osztályának elvégzése kapcsán, de már esetleg az elemi oktatás hat osztályának elvégzésével is, ha arra egyáltalán van képessége. Nem késhetik már semmilyen illetékes faktor részéről annak belátása, hogy a székely kulturális autonómia megvalósítása további halasztást nem tűr­het se az egyházak, se az államhatalom részéről. Mindennek azonban a megvalósításához erő és összetartás, nemkülönben kölcsönös megértés is kell. Amíg külpolitikai események ürügye alatt egyfelől nem merjük előhozni e jogos kívánságunk pontos tervezetét, másfelől a több­ségi nép politikai vezetői is a politikai atmosféra kedvezőtlen voltát hangsú­lyozva, hessegetik el ily irányú politikai akarásunkat, addig csak a mostani el­­nyomottságunk érzetével eltelve és elmerülés előtt állva a terhes iskolafentartó költségek miatt anyagilag is, csak a sopánkodás marad további foglalkozásunk. Tizenhat súlyos esztendő viharai és csendes, de partunkat mosó politika és kulturális tevékenységek kevesbítik állandóan erőinket. Akadnak ma is, akik a magyar párt vezetőségét okolják minden sikertelenségért. Nem akarják belátni, hogy elsősorban a saját összetartásunk hiánya bátorítja fel a túlzó román veze­tőket s főleg a román nemzethez tartozó sovinistákat, hogy csak tovább nyomja­nak és éreztessék velünk Isten tudja hányadrangú állampolgárságunkat, sokszor épen legközvetlenebbül felettünk álló egyének utján. Térjenek meg az egyéni érvényesülésüket mindennél előbb helyezők. Csat­lakozzanak szoros falanxba a magyarság vezetőivel még akkor is, ha eddigi sorsuk a magyarság részéről a bizalmatlanság volt is velük szemben. Mert mindenkire szükségünk van. Nincs senki, akit nélkülözhet a magyarság egye­temes érdekének szolgálata. Ha van harcolni való magunk között, azt végezzük el belül. De az ujesztendő hozza meg nekünk mindnyájunk egybefogását. Talán akkor eredményesebb lesz küzdelmünk. Ez legyen az újév első cselekedete velünk. Dr. Molnár Dénes. ' ................... Nagyarányú előkészületek a tavaszi mezőgazdasági kiállításra. — Budapesti tudósítónktól Az idei tavaszi mezőgazdasági kiállítás gazdasági életünknek kimagaslóan sikeres eseménye volt. A rendezőbizottság célszerű intézkedései a legvérmesebb várakozásokat is felülmúló nagy vásári forgalmat eredmé­nyeztek, az itt kialakult tenyészállatárak egész éven át, az ország egész területén előnyösen befolyásolták a tenyészállat érté­kesítését. A kiállítás szál­csoportjai is a leg­szélesebb körök elismerésével találkoztak. A nagy sikerre való tekintettel az OMGE kiállítás rendezőbizottsága elhatározta, hogy a múlt év tapasztalatainak gondos mérlege­lésével nagyobb arányokban rendezi meg az 1935. évi tavaszi mezőgazdasági kiállí­tást és tenyészállatvásárt és pedig a jól be­vált időpontban, 1935 március 21-től 26 ig. Az előkészületek már ennek figyelembevé­telével folynak, a kiállítási iroda hosszú ideje teljes apparátussal dolgozik, a bejelentési felhívásokat már szétküldötték. tenyész­állatok csoportjában a jelentkezés határide­jét 1935 január 15-ében, a többi csoportban február 15-ében állapították meg. Különösen az állattenyésztő gazdák ér­deklődése máris nagyarányú. Örvendetes je­lenség, hogy az országos nevű nagytenyész­­­*í5l­ ísd­íü­tt z. népies tenyészetek is fokozottan szerepelni Hvánnak jövő tavasz* szál a magyar állattenyésztés seregszemléjén. A földművelésügyi minisztérium nagy­­értékű támogatását máris kilátásba helyezte, a múlt éveihez hasonló különféle: szállítási, hitel, árhozzájárulási, stb. jelentős kedvez­mények formájában. A kiállítás rendezősége a többi csopor­tokban is igyekszik a szokásos anyagon kí­vül új, tanulságos látnivalókat bemutatni. A kiállítás rendezőbizottsága készség­gel ad felvilágosítást bármilyen érdeklődésre (címe: Budapest, IX Köztelek u. 8, Telefon 886 85, 869 01 és 866 05.) Őrizkedjünk a vándorügynököktől! Az import elé tornyosuló akadályok következtében azokban a cikkekben, ame­lyeknél a piac külföldi beszerzésre van utalva, hetek óta áremelkedés tapasztalható. A importcikkek élén állanak a fűszer és gyarmatáruk, amelyeknél a drágaság szin­tén jelentkezni fog, amint a belföldi kész­letekben nagyobb kereslet fog mutatkozni. Erre építenek az egyes városokban feltűnt alkalmi vállalkozók, akik a fenyegető áru­hiányra való hivatkozással ügynökeik révén selejtes árut sóznak a megijesztett közön­ség nyakába, még­hozzá drága áron. Ezek az ügynökök, akik házról-házra járnak, zárt dobozba csomagolt kávét, csokoládét, ka­kaót, teát és más cikket árusítanak, az üz­leti forgalomban szokásos áraknál majdnem száz százalékkal magasabb árakon, de havi részletfizetésre. A közönség félrevezetése tehát kárára van az állandó üzlettel bíró kereskedő cégeknek, de még nagyobb ká­rára van a közönségnek. Ez az árdrágító vándorkereskedelem nem vesz részt a közterhek viselésében, míg a nyílt üzlettel rendelkező kereskedők az az adók és illetékek egész tömegét fizetik. A közönség tehát legyen elővigyázatos a részlet-ügynökökkel szemben. i • 2022

Next