Székesfehérvári Hirlap, 1914 (19. évfolyam, 8-130. szám)

1914-01-18 / 8. szám

­ 1 ■' 1 - J-........ ....mr ii FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTUL­AJDONOS | . TÓTH ARTÚR. ij SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL | | TELEFON: 73. i. . ' i/ ’gpppmr'i­u; MitiBitiii ■■ irwin un r" TJiálfrLTflJ' POLITIKAI LAP, MEGJELENIK SZERDA, PÉNTEK és VASÁRNAP. 8 SZÁM. 1994 JANUÁR 18. VASÁRNAP. XIX ÉVFOLYAM. g#»: WOiiV'%0* , lAMfiJIAfíil II W* li*&3im*SIKaiiMfrs •■ Ml I II—will l IIIWH nil 1111 II MIMAS Elofiz: :*? 1 évre ~ jg korona. — % évre -- 6 korona. - % ewt m4 iffftma. lytar''- «r. ■-• Hirdetések árszabás szerint FUCUc­­­LEN MAGYARORSZÁG? CSAKIS A MAGYAR IPAR?'r PARTOrpTIC! jarmt 17. , Akinek •'■rfni&lkezésére áll a fegyveres fiatalom, az úgy tesz és bánik a mapv zeilel, amint neki­ tetszik £.«. jólesik. Akkor, úgy és annyiszor rugdalja fel az alkotmányt, a törvényt, az igazságot, a jogrendet,, a pta­­ktikai tisztességet,,a köz.erkölcsiséget s n$$és esélyt, ma már inkább csak frázisszámba messz igéket, A ért mincenekesek es ramdenek fölött a fegyveres hatalommal lehet, kierőszajtok­r: a leginfáan­sabb önkényuralmat, a fegyveres hatalmaimnak­ lehet szankcionálni a leggalápabb , politikai­ visszaéléseket, sőt csakis a .fegyve­res hutalommal leh­et olyan állapotokat te-, rengni, minek ma a mi szerencsétlen ha­tár-.kat sújtják A fegyveres hatalommal a bécsi parancs jóvoltából. ez :r.^r?rLa derék Tiszt 'Pista gróf 1bin&z!e*’erTiek y€bmí*­­kezik, tehát, nagyon természetes ha az történ.;«' amit ő akar, sitti neki tetsző • és­ jólesik. Az alkotmányba törvény, az igazság, • a jogrend, a a politikai tisztesség *stbi pedig az. aim tő diktál vagy «aktálits a* erre alkalmas rhungói álltat. Ezek a liliom allíngók pedig nemcsak özolgöialku é« síolpálatkés? oszályhordozó’' a fegyveres balatonmal övezett uralomnak de a legcinikusabb végrehajtói u* / önkénynek képviselőhárcában épfen mint künn­a a közigazgatási­ pontokon a p­ovábbi­ előme­netelüket lesik, - ■ *,innét -ered­ ;és van uh, mat- árpolitikai -és egyéni önérzet fás érzék olyfoku lazósága, sőt sülyed­zése- mely ' lássa kitért t megszokottá te­szi a l«g£.y alázatosabb politikai galádságokat, eltűri a törvény azv igazság ése jogrend­­oly­­tonsos utcai kérésétj a átungóuralom nyílt po­ •TwirrniiiMT 1 rr-n—•” ~ > —- ■ -■-r-y-.-y— f-rtf Uß ■ t; H mmdezt meptürpyu ielletne.JViert valamint a mungó Kalarfiiaskodásnal re­’delezésére áM a fegyve­res eszköz, a Gerő­-félé ekaszabolási daljáték, viszont a törvénytisztelet, az igazság és jog­rend semmiféle kirendelt védelemre nem szá­­­ndithat. Így­ test a politikai közélet a derék fisz a Pista gróf korszakában A nemzetre még megtiszteltetés, ha ez a »vaskezű nagy ál­­lamfárfrú letöri saját nemzetének alkotmányát, m «tisztelt barátjának* nevezi az uralkodó­k tevében itéletileg megbélyegzett só-és pinka­­panamistát, ha a mungók hárselnökével és mentelmi bizottságával kitiltás; komédiákat endeztet az ellenzéki képviselőkkel szemben, ha a‘legkirívóbb pr­o potenciával jutalmazza és föntett isi áldozatkész ,ké­résért ha a nemzeti­­ségekkel utálatos nemzetellenes paklizásra­ bocsátkozik, ha a politikai erkölcstelenség raé­­telyét széthinti az egész országban természe­­tesen a. Bérsből kegyes mosollyal rendelkezés­­ére bocsátott fegyv­eres fialom mellett, ne­­hogy a nemzeti közélet felháborodása, meg* n­yilatkozh­assék és elsöpörhesse őt minden jóval megkent..manga. kompániájával­ együtt És itt újra nevetségszámba megy ama naiv felfogás, mely a b­ungó képviselőház­ban a parlamenti nívót, az érvekkel való küz­delmet vagy a meggyőződés fegyverét keresi. Beszélhetnek, érvelhetnek, a legelemibb igazsá­­gokat vagdalhatják a mungótábor fejéhez, an­nak­ bliktri a nemzet érdeke, a törvény, igazság vagy jogrend tisztelete, a mangótábor, a­mire ezt az eddigi politikai tapasztalatok is bizonyít­ják, megrendelésre kin­yett parancs szerint dolgozk, végzi a „nemzed munkát"­— azt a munkát, mely minden tisztesénél és hazáját szerető polgár arcára szégyenpirt csal és oly gondolatokat kelt lelkében, amiket nem le­het semmiféle alkalmi pártpolitikai törvény­gyártással béklyókba verni. És valamint az eddigi históriai példák szintén tanúsítják, az ideig-óráig eltújtott közérzület hamuja alatt ott­­ lappang­­, közelégületlenség parázsa, a tűrés­ némasága, a hatalom súlyával megterhelt le­vegő még nem jelent, a megnyugvást, a go­­nosz trm­iátussal elkövetett politikai bűnök még nem órják ki végképen a politikai tisz­tesség csiráit, úgy elkövetkezik ama idő is, midőn a derék Tisza Pista gróf uralma is felbukstík­ezik és a bécsi kegyes mosolyok fináléját az a so­rs követi majd, amit már ed­digi nem­zetruffikáló politikájával is buscsal? kiérdemli ... i­lYJH­K. A városi pénzügyi szakosz-­­ tály 1. hó 16-án ti u.­lés 4 órakor ülést tartott Mohai Lajos pénzügyi tanácsos elnökletével. A jegyzőkönyvet farkas Sándor aljegyző vezeti­. Jelen voltak Csebaila György, Gerő Jakab, Kaltenecker Márton, Kari István, Ke­resztes Zsigmor­d, Maron István, id. Pápay Nándor, Pető Miksa és Weisz Miksa A mutatványos előadások után szedendő díj­szedésre nd­ve a szakosítály azt javasolja, hogy ne készíttessék új szabályzat, hanem, , maradjon meg a régi. — A gyógyszertárak adásvevési, engedélyezési illetékeire vonatko­zólag a szakosztály­ javaslata az,­hogy­ az adás­vételnél az érték 2%-ka, személy jogú gyógy­­szértámat öröklés esetén semmi, de rea’jogu gyógyszertárod öröklés esetén 1*^ ék,''t vábbá egy uj gyógyszertár engedélyezésén 7­ 10,000 korona díj illetve illeték ^fiz-tte^áek a város pénztárába. (Az új gyógyszertárak engedélyére khón túl maga összeggel szem­­bem Dsebaila György különvéleményt jelen­­tett be.) Ugyancsak a szakosztály a magán­felek részére szolgáló bizonyítványok kiállí­tásáért járó díjszedési (1 korona) szabály­-MlMiEfTlM C ÜT EGY S^Ty'Asszony: A . 'VNígha- ÁGOSTON MIHÁLY. -k ■»..; 1' l ■ v .«- (Folytatás.) Hanem te csak­­beszélsz és nine; hitesd..,pines bizalmad,magadban ! Fel-fel bő­­dülsz...pruitozgi a , zsarnokok ellen, de felsz magadtól, mert ismered a­ kezedet a veres kezedet. .... .. Golakoff, megszólalt. Halkan félénket rezgeti a hangja. — No jó, hiszen te isti iskolázott em­ber, vagy, én inkább kérlek, hogy magyarázd meg nekem mindezt, mert szeretlek hall­gatni. . — Hát nem érted? Golakoff a fejét csóválta. — Nem. „ — Annál lelketlenebb gazember vagy, hogy ok nélkül köpködsz ki mindenfélét. Olyas­valamibe kotnyeleskedtél bele... Hát gyilkolnál, és nem tudod miért? Van lel­ked­? Ember vagy te? . . . Szépen rád i­­lik a közmondás : Sutor ne ultra erepidam .. Különben jó lesz, ha elhallgatunk ezekkel a badarságokkal ! Dolgozz és éljl!Vedd a kezed­be a bibliát, aztán a történelmet, aztán gondol­kozzál, majd más eredményre jutsz ! ... Szép ha az ember gondolkozik, de ésszel és nem baromi ösztönnel!­uolakott Szemeiben k­önyek csillogtak. Le volt győzve. Félrevonult a ládára, mint egy sebzett vad és többé egy szót sem szólt. Anája tudta, hogy a festőnek nincs egészen igaza, de mert a festő is már elemében volt, nem akarta tehát a további vitát provokálni. Mellém ült és halkan beszélni kezdett. A hangja úgy hallatszod, mintha nem is egy emberi lény, hanem a végzet beszélt volna : — Higgj nekem ! Az orosz mind élhe­tetlen, beletemetkezik a pálinkába, aztán semmi . . . Ismertem, rajtad kívül egy má­sik magyart is, még a jég hátán is megélt volna . . . Talán lopott . . . Mindegy . . . Csakhogy eszes, okos fickó volt s ami szá­raz filozófiánkat kinevette ... Az életet is kinevette . . . Ilyen emberrel játék az élet... Ezek csak arról vitatkoznak, hogyan lehet egyszer sok ember boldog, saját magukkal nem törődnek, szivük-lelkük a közé . . . Burrev, Szamonoff, meg a többi, mind . . . Ez nem helyes: előbb én, aztán a többi ... Más az, amit a festő mond . . . — Ugye van Anása, — mondtam neki, — nem is neked való ez az élet . . . A leány arca elkomorodott, sovány ke­zét felemelte. — Pszt ... ezt te nem tudod; van­nak dolgok, amik ellen hiába küzd az em­ber . . . Ilyen, ezek közé tartozik az én éle­tem is . . . Az én magánügyem kis fiú .. . Aztán miért? Anája ny írósága egészen felbátorított­. — Mert kiéget, elhamvaszt, leszedi ar­codról a rózsákat! Mosolygott és elgondolkozva beszélt: — A rózsák ... a rózsák !... Oh a rózsák! Az én Számomra nem teremnek töbrce ró­zsák . . . Elmúlt, vége . . . Rigában kellett volna maradnom, trafikot kellett volna nyit­nom, vagy almát árulnom, most más len­nék . . . Lenne rózsám, fiatal lennék, így ... Az elemek barátom az elemek . . . Némi szimpátia, semmi egyéb . . . Meghalok, az­tán elrothadok, más leszek ... Fa vagy vi­rág, vagy madár s ez oly szép, oly vigasz­taló . . . — Sivár okoskodás ez Anása ! Nő vagy. Nő ... — mondta a lengyel fiú. A leány megpaskolta a fiú arcát. — De ha semmi bajom ! A konyhában ezalatt vígan jártak az adomák. A festő a mandolinon játszott, Vladimirov pedig kuplékat énekelt hozzá. Ezt az embert épenséggel nem érdekelték az érzések, sem a problémák, azért tetszett meg Anásának. Őt csak az élet és a mulatság érdekelte. Az asszonyok, Jocanine és szállás­adónőnk kitűnően mulatnak rajta, mert már nagyon el volt ázva; a kupléi mindamellett frissek, érdekesek és ötletesek voltak ; a Lila bugyogóról szólt az ének. (Folyt. kov.) Tf-I

Next