Vezetés - szervezés, 1988 (21. évfolyam, 1-3. szám)
1988 / 1. szám
GAZDASÁG IRÁNYÍTÁS — VÁLLALATVEZETÉS Vitairat technológiaimportunk központi szabályozásáról (I. rész) OSMAN PÉTER INNOFINANCE Általános Innovációs Pénzintézet Az itt következő írást a technológiaimport központi szabályozásáról gondolatébresztőnek és vitaindítónak szánjuk. Közreadásával sem a szerkesztő, sem a szerző nem kíván olyan színben feltűnni, mintha az abszolút igazság ismerői és felmutatói lennének, jóllehet a szerzőnek valóban meggyőződése, hogy olyan megoldást javasol, amely a jelen körülmények között, gazdálkodási viszonyaink és kultúránk mai színvonalán valóban igen hasznos, sőt igen valószínű, hogy ez az optimális megoldás. Külön is hangsúlyozni kívánjuk, hogy az itt szereplő állításokat, amelyek olykor kategorikusnak is tűnhetnek, szintén vitaalapnak szánjuk; a továbbiakban csupán technikai és főként stilisztikai okokból tartózkodunk ennek refrénszerű ismételgetésétől. A szerző annak is tudatában van, hogy az általa javasolt megoldás sokak véleménye szerint nem lesz piackonform, sőt lehetnek olyanok is, akik a mögöttes megfontolásokat egyenesen „piackáromlásnak” minősítik. Meggyőződése szerint azonban a piachoz, a piaci mechanizmusok felhasználása révén történő gazdaságirányításhoz kötődő eszméket és nézeteket az járatja le leginkább, ha a piaccal, annak serkentő, szelektáló és szabályozó szerepével szemben olyan elvárásokat támasztunk, amelyeknek az nem tud megfelelni. A tények megmutatták, s az elemzések megerősítették, hogy a piac a tervszerű gazdaságirányításnak olyan eszköze - más nézőpontból: olyan működési közege -, amelyről belátható időn belül semmiképpen nem mondhatunk le. Már csak azért sem szabad megalapozatlan, sőt irreális, eleve nem teljesülhető elvárásokkal aláásni a beléhelyezett bizalmat, s ezzel indokolatlan mértékben kérdésessé tenni a reá épített gazdaságszervezési megoldások működőképességét, hiszen ezzel a maga helyén és a reális lehetőségeinek keretei között pótolhatatlan eszköztől fosztanánk meg magunkat. A vitairat első része néhány elméleti megfontolást s külföldi tapasztalatokat ismertet, a folyóiratunk következő számában megjelenő második rész tartalmazza a szerzőnek a „ technológiaimport felügyeletre ” vonatkozó javaslatát. A veszteségek mindannyiunkat sújtják „Senki sem külön sziget, minden ember: egy rész a kontinensből, a szárazföldnek egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb...” John Donne szavait, amelyeket Hemingway híres és népszerű regénye tett közismertté, gondolatmenetünk alapjának, kiindulásának, összefoglalásának is tekinthetjük. Az irodalom nyelvéről a gazdaságéra áttérve ezt a következőképpen összegezhetjük. Függetlenül a gazdaságon belüli tulajdonviszonyoktól, az ott meglévő tulajdoni elkülönüléstől és a csoport- vagy éppen magántulajdon lététől, ha a gazdaságon belül működő gazdálkodót, egyént vagy szervezetet úgy ér veszteség, hogy azzal nem jár együtt más, egyazon gazdaságon belüli gazdálkodó hasonló nagy VEZETÉS + SZERVEZÉS 1 * A technológia kifejezést itt annak modern jelentésében használom.■./. a technológia fogalmába sorolja a/, egyes árucikkek - termékek és szolgáltatások előállítására, használatára és forgalombahozatalára (értékesítésére) vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket, termelési és kereskedelmi tapasztalatokat, valamint az ezekhez, kapcsolódó, az iparjogvédelem körébe tartozó oltalmi jogokat Megjegyzendő, hogy egyes értelmezések szerint ezenkívül a technológia fogalmába tartoznak - legalábbis a technológiatranszfer és a technológiakereskedelem szabályozásának vonatkozásában - a kérdéses árucikkek előállításához, forgalombahozatalához és használatához szükséges, és mindenekelőtt a speciálisan e célokra kialakított termelőeszközök. A technológiavásárlás magában foglalja a licencvásárlást, de annál általában többet jelent. Maga a licenc ugyanis nem más, mint engedély, ebben a vonatkozásban annak engedélyezése, hogy az ipari tulajdon körébe tartozó valamely dolgot, jelesül vagyoni értékkel bíró és esetleg külön jogintézménnyel - például szabadalommal - védett ismereteket más a saját gazdasági tevékenységében hasznosítson. A licencvásárlás ennek az engedélynek a megvásárlása, s „vegytiszta” formájában nem tartalmazza ismeretek, esetleg S/A .Igállalások vagy éppen termelőeszközök transzferét.