Színház, 1991 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
LATINOVITS 60 politikailag elhibázott, sőt káros; volt, aki úgy védte, politikailag ártalmatlan, csak szakmailag dilettáns és lila. Volt, aki dicsérte, volt, aki szidta, volt, aki ájuldozott, volt, aki fanyalgott... A tízezer példány a könyvesboltokban órák alatt elfogyott. Latinovits Zoltán könyvében nem állította — ahogy mondani szokták: expressis verbis —, hogy elege van a szocializmusból neki is, az országnak is, s azt sem követelte színházi röpiratában: oroszok, menjetek haza! Ezt csak gondolta, amikor könyvét írta. Ez a gondolat, ez az indulat formálta-alakította az életét, s bármit tett, bármit írt, tettei, írásai ezt a gondolatot, indulatot sugározták. Tehetséges volt, művész volt, ha igazát akarta hirdetni, nem volt szüksége politikai szólamokra. Nekünk most még maradni kell, most helyetted is győzni kell tudni, ha győzzük. Senki nem gondolt arra, hogy Latinovits Zoltán birkózóbajnok akar lenni! Ám Latinovits Zoltán tudta, mire gondolt, milyen indulat hevítette, amikor a Ködszurkáló-kötet kéziratába belekezdett. A Kozma Istvánnak írott levél után, 1970. augusztus 27-én hajnalban papírra vetett, rögtönzött jegyzete: A Történetem könyörtelen. És mi, igazak megmaradunk, meg fogunk maradni. Mert sorsunk ez, mert igazságunk ez, és a többi... a többi néma szájbigygyesztés. Kit, kiket érdekel Statisztika: 1936:60 drb. kom. 1944: állítólag 3000 drb. kom. 1946: fixen 8% - 10 000 000 (8%) -800 000 1948: fixen 7% - 700 000 1949: 99,7% Ezeket a mondatokat, ezt a statisztikát aligha lett volna főszerkesztő vagy kiadóigazgató, aki merte vagy hajlandó lett volna 1970 őszén közölni. S bár Kádár János sem volt annyira ostoba, hogy elhiggye: az ország lakosságának 99,7 százaléka azt szeretné, ha örök időkre ő lenne Magyarország kommunista királya, az ötévenként megrendezett választási cirkuszok eredményét nyilvánosan kétségbe vonni semmilyen formában nem lehetett. De nem csak Latinovits Zoltán tudta ebben az országban, hogy a kommunisták csalással kerültek hatalomra, orosz tankokkal szerezték, szerezték vissza és védték meg kiskirályságukat, és lepénzelt hivatalnokok, megfizetett besúgók hadával biztosították a szocializmus útján való gyötrelmes botorkálásunkat. Csak hát, most helyetted is győzni kell tudni, ha győzzük. Győzelem: kulcsszó Latinovits Zoltán életében. Győzni: diadalt aratni. Győzni, kibírni. Legyőzni és kibírni a szocializmust: becsületes, de fárasztó életprogram. Mert sok a néma, száját biggyesztő, aki csak kibírni akarja a ránk abroncsolt embertelen világot, s a maga számára erkölcsileg elegendőnek ítéli, ha lelke mélyén utálja az elvtársakat, de akiktől azért elfogadja, ha néhanapján csurrancseppen valami borravaló maradék. Nyáron, 1970. július derekán Latinovits Zoltán San Sebastianban jár, s boldogan sütkérezik a dicsőségben: megkapja a legjobb férfialakítás díját az Utazás a koponyám körül című film fő- Latinovits Zoltán és Innokentyij Szmoktunovszkij San Sebastianban (1970)