Színház, 1991 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

LATINOVITS 60 politikailag elhibázott, sőt káros; volt, aki úgy védte, politikailag ártalmatlan, csak szakmailag dilettáns és lila. Volt, aki dicsérte, volt, aki szidta, volt, aki ájuldozott, volt, aki fanyalgott... A tízezer példány a könyvesboltokban órák alatt elfogyott. Latinovits Zoltán könyvében nem állította — ahogy mondani szokták: expressis verbis —, hogy elege van a szocializmusból neki is, az or­szágnak is, s azt sem követelte színházi röpiratá­­ban: oroszok, menjetek haza! Ezt csak gondolta, amikor könyvét írta. Ez a gondolat, ez az indulat formálta-alakította az éle­tét, s bármit tett, bármit írt, tettei, írásai ezt a gon­dolatot, indulatot sugározták. Tehetséges volt, művész volt, ha igazát akar­ta hirdetni, nem volt szüksége politikai szólamok­ra. Nekünk most még maradni kell, most helyet­ted is győzni kell tudni, ha győzzük. Senki nem gondolt arra, hogy Latinovits Zol­tán birkózóbajnok akar lenni! Ám Latinovits Zoltán tudta, mire gondolt, mi­lyen indulat hevítette, amikor a Ködszurkáló-kö­­tet kéziratába belekezdett. A Kozma Istvánnak írott levél után, 1970. augusztus 27-én hajnalban papírra vetett, rögtönzött jegyzete: A Történetem könyörtelen. És mi, igazak megmaradunk, meg fogunk maradni. Mert sorsunk ez, mert igazsá­gunk ez, és a többi... a többi néma szájbigy­­gyesztés. Kit, kiket érdekel Statisztika: 1936:60 drb. kom. 1944: állítólag 3000 drb. kom. 1946: fixen 8% - 10 000 000 (8%) -800 000 1948: fixen 7% - 700 000 1949: 99,7% Ezeket a mondatokat, ezt a statisztikát aligha lett volna főszerkesztő vagy kiadóigazgató, aki merte vagy hajlandó lett volna 1970 őszén közölni. S bár Kádár János sem volt annyira os­toba, hogy elhiggye: az ország lakosságának 99,7 százaléka azt szeretné, ha örök időkre ő lenne Magyarország kommunista királya, az öté­venként megrendezett választási cirkuszok eredményét nyilvánosan kétségbe vonni semmi­lyen formában nem lehetett. De nem csak Latinovits Zoltán tudta ebben az országban, hogy a kommunisták csalással ke­rültek hatalomra, orosz tankokkal szerezték, szerezték vissza és védték meg kiskirályságu­­kat, és lepénzelt hivatalnokok, megfizetett besú­gók hadával biztosították a szocializmus útján való gyötrelmes botorkálásunkat. Csak hát, most helyetted is győzni kell tudni, ha győzzük. Győzelem: kulcsszó Latinovits Zoltán életé­ben. Győzni: diadalt aratni. Győzni, kibírni. Legyőzni és kibírni a szocializmust: becsüle­tes, de fárasztó életprogram. Mert sok a néma, száját biggyesztő, aki csak kibírni akarja a ránk abroncsolt embertelen vilá­got, s a maga számára erkölcsileg elegendőnek ítéli, ha lelke mélyén utálja az elvtársakat, de akiktől azért elfogadja, ha néhanapján csurran­­cseppen valami borravaló­ maradék. Nyáron, 1970. július derekán Latinovits Zoltán San Sebastianban jár, s boldogan sütkérezik a dicsőségben: megkapja a legjobb férfialakítás díját az Utazás a koponyám körül című film fő- Latinovits Zoltán és Innokentyij Szmoktu­­novszkij San Sebastianban (1970)

Next