Színházi Élet, 1924. szeptember 14–20. (14. évfolyam, 37. szám)
1924-09-14 / 37. szám
37 színházi ÉLET Fedik Síri-Temesvárra szerződött Ha hazajön Amerikaitól, 30 napig vendeg szerepel Fekete Ainaiy társulatánál Fekete Mihály, a lugosarad-temesvári magyar szinikerület igazgatója a napokban szerződtetési célból Budapesten járt. Munkatársunknak elmondotta, hogy szezonját szeptember 3-án kezdi Lugoson ; innen október elsején Aradra megy a társulatával. Az aradi szezon öt hónapos, ugy hogy március elsején kezdi a temesvári négy hónapos szezont. Romániában ugyanis csak tíz hónaposak a színigazgatói koncessziók ; a két hónapos szünet mindenki számára kötelező. Temesvár publikuma főként a prózai darabokért lelkesedik , úgyannyira, hogy az idei szezon végén hat héten át nem is gondolhatott operettek előadására. Társulata egyébként teljes opera, operette és drámai társulat. A bánsági kerület színészek felügyelője Marcus István, maga is ismert művészember, akit csak jóindulat és jószándék vezérel a magyar színészettel szemben is. Budapesten megszerezte az itt legnagyobb sikert aratott színdarabok előadási jogát, ezenkívül leszerződtette harmincnapos vendégszereplésre Fedák Sárit. A művésznő február közepétől március közepéig szerepel tizenöt-tizenöt napon át. Esti fellépési díjként Fekete igazgató száz-száz dollárt, tehát ötszáz aranykoronát fizet Fedáknak. — Róna Dezső, az aradi színház volt igazgatója vagy Németországba megy színésznek, vagy slaggiona-szintársulatot szervez, aki bölcsésznek készült és karmester lett LOSONCZY DEZSŐ Amikor Kodály Zoltán ellőtt szóba került, hogy a Blaha Szinháznak színpadra alkalmas munkát adjon, az első percekben kétkedve rázta a fejét és ezt mondta : — És ki dirigálná ? Operett karmester ? l e amikor meghallotta, hogy ezt a művészi feladatot az Unió újonnan szerződtetett karmestere, Dezsőre akarja bízni, Losonczy meg nyugodva szólt: — így inkább ! Losonczyt ismerem régtől, meg fogja jól csinállni a dolgát. így történt, hogy a Blaha Lujza Színház premierjén a Székely fonó utolsó akkordjai után lelkes taps jutalmazta nemcsak az előadó szereplőket, de azt a fiatal, pápaszemes karmestert is, aki sápadtan, Kodály és Bartók zenéjének erejétőll maga is meghatva ült a pulpituson. A közönség tapsa őt is köszöntötte, mert az operettekhez, könnyű muzsikához szokott zenekar ilyen tökéletes, zeneileg precíz összefogása egész embert igényelt. A tűzpróba művészt fényesen sikerült, Losonczy Dezső egy este arrivált az első karmesterek sorába. Az ember maga csendes és szerény. Harminchárom éves és több mint száz önálló kompozíciója, műdala, vonósnégyese és sanzonja van. A dalok is olyanok, mint ő maga, finomak, lágyak, harmonikusak, a budapesti kabarékban sokszor hallottunk Losonczy-dalokat és sokszor láttuk őt is magát, amint a zongoránál ült. Ő se indult muzsikusnak, orvosnak és bölcsésznek készült egyszerre. Tanult rengeteget, falta a tudományos könyveket, de azért az igazi énje, amely a zenét áhította, nem engedte nyugodni. Komponált már akkor, amikor órák alatt a bölcsészet komplikált téziseit hallgatta, a lelke a muzsikát szomjúhozta. Elvégezte a bölcsészetet és zenét ment tanulni Drezdába. Ott élt, dolgozott és gyakorolt, azután hazajött és a Zeneakadémián tanult tovább. Akkoriban nem volt könnyű bejutni sem, hetvenöt jelentkező közel ötödmagávall vették föl. Kodály és Nerzfeld lovag voltak a mesterei. Kodályért rajong ma is Losonczy, azt mondja, talán életében nem érhette szebb jutalom, minthogy eldirigálhatta volt mesterének művét. — Az első stációm — mondja — a Belvárosi Színháziban volt, azután jött az Apolló kabaré. Magamról, az életemről nem sokat mondhatnék, talán elég, ha annyit mondok : imádom a mesterségemet, ez a szerelmem. És boldog vagyok, hogy most előbbre jutottam; azt hiszem, meg fogok felelni a reménységeknek. így, beszélgetés közben, egészen csöndes, szenvtelennek látszik Losonczy, de most, hogy újra ott ül, a karmesteri széken és a pálca megmozdul kezében, mintha egészen más emberi lenne. Csupa erő, tűz igazi karmester, és lendület : LOSONCZY DEZSŐ