Színházi Élet, 1935. június 23–29. (25. évfolyam, 26. szám)

1935-06-23 / 26. szám

Itadâtty 2oUcua unokái... Az utóbbi hetek előkelő garden-i»arty­jai között is érdeklődésre tarthat számot az a kedves ünnepség, amelyet Kodály Zoltán rendezett hűvösvölgyi triszkulá­n urnában. Előkelőségben sem volt hiány, a garden partyt ugyanis »Őfelsége a Gyermek« tiszteletére adták. Tulajdon­képen tízéves találkozónak is nevezhetnénk ezt a garden partyt, me­lyen a Mester tíz év előtt végzett növen­dékei, mint ő mondja, a yarban jelentek meg, de a díszvendégek ezeknek a gyer­mekei, tehát Kodály »unokáin voltak. A hatalmas parkban uzsonnára terített asztal, mellette aranyos szőke, barna apróságok kortyolják a­­ hi­deg csokoládét, majszolják a mazsolás kalácsot és tor­tát. Klári, Pali, Juci, Ta­más, Zoltán, Marica, Gyu­szi és a csetlő-botló parányi Evi alig várják már, hogy az uzsonna véget érjen és megkezdődjék a játék. A­­ gyerekekért rajongó Ko­dály állandóan közöttük van, boldog najoingással játszik velük, állandó mo­soly ül az arcán.. A »fiúk«, vagyis a papák és a ma­mák, sőt néhány nagynéni a háttérbe szorul, egym­ást szórakoztatják, ezen a dél­utánon kevés jut nekik Ko­dályból. Figyeljük Kodály Zoltánt, amint a »szabadtéri játéko­kat« rendezi. Persze itt sem tagadja meg magát a mu­zsikus, a stafétához orgona­sí­pszerűen­­ állítja fel a gye­rekeket és hajb­a! — kezdő­dik a "versenyfutás. Első díj: egy labda. Kedves meglepetésül azonban min­den vendég kap egy labdát. A gyerek nélkül érkező pa­mipák azonban, szemrehányást kapnak. Vaszy Viktorékatjj csalódással a hangjában«­­ fogadja Kodály: — H­át a csöppség hol­ maradt? Miért hagytátok otthoni Ád­ám Jenő, Bárdos L­a­jos, Horasitzky Zoltán, Ke­rényi György, Kertész Gyu­la, Lad­ényi István és Va­szy Viktor, a »fiúk«, valamennyien Ko­dály volt növendékei, komoly tanár urak és családapák, szerettettel és meghatottan nézik Mesterüket, ahogy magyaráz a gye­rekeknek, ahogy maga köré gyűjti őket és mesél nekik. A kicsinyek lélekzetvis­­szafojtva lesik a mese izgalmas, fordula­tait, de egyszer csak felugrik a kis Ker­tész. Marica és izgatottan megkérdezi: — Kodály bácsi kérem, hol tanul­ta azt, amire a papámat tanítottál Nagy b­evetés, a mesének végeszakad. A szülők elmondják, hogy Maric­ának már régi vágya ezt egyszer megkérdezni Ko­dálytól. Most aztán nem bírta tovább tü — ízlik a kalács gye-Kertész rekek? Marica, Ko­dály Zoltán és Bárdos Évi (Pálházi fotel

Next