Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

XXI. évf. 276. sz. 1970. nov. 25., szerda. VILÁG PROLETÁRJA­, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának keddi tanácskozása Kedden reggel 9 órakor Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnöklésével folytatódott a Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. kongresszusának ta­nácskozása az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában. Az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy a kongresszushoz számos testvérpárt inté­zett üdvözletet. Levélben, illetve távirat­ban üdvözölte a kongresszust az Argentin Kommunista Párt, az Ausztráliai Kommu­nista Párt, a Brazil Kommunista Párt, a Ceyloni Kommunista Párt, a Dél-Afrikai Kommunista Párt, a Görög Kommunista Párt, a Guadeloupei Kommunista Párt, a Guyanai Népi Haladó Párt, az Indiai Kom­munista Párt, az Indonéz Kommunista Párt, az Iraki Kommunista Párt, az Izraeli Kommunista Párt, a Japán Kommunista Párt, a Jordániai Kommunista Párt, a Ka­nadai Kommunista Párt, a Kolumbiai Kommunista Párt, a Marokkói Felszaba­dulás és a Szocializmus Pártja, a Nigériai Szocialista Munkás-Paraszt Párt, a Nepáli Kommunista Párt, az Uruguayi Kommu­nista Párt, a Venezuelai Kommunista Párt. (Nagy taps.) Apró Antal ezután bejelentette: a jelölő bizottság munkájához szükséges, hogy a kongresszus döntsön a megválasztandó Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság létszámáról. Javasolta, hogy a kongresszus 101 tagú Központi Bizottságot és 21 tagú Központi Ellenőrző Bizottságot válasszon. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Az elnök ezután bejelentette, hogy a kongresszus megkezdi a vitát a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolói fölött. Fock Jenő beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak,­ A Központi Bizottság be­­számolója sokoldalúan elem­zi gazdasági, politikai és kul­turális eredményeinket, ame­lyek kivívásában és megszi­lárdításában jelentős szerepet tölt be munkásosztályunk, dolgozó népünk szocialista állama. Építőmunkánk jelenlegi szakaszában a szocialista ál­lam funkciói közül mindin­kább előtérbe kerül a társa­dalomszervező tevékenység, a gazdaságirányítás és a kul­turális nevelőmunka. A szocializmus teljes fel­építésének magasabb szinten való folytatása új követelmé­nyeket támaszt államszerve­zetünkkel szemben. Úgy kell továbbfejleszteni az állam­életet, hogy ennek nyomán tovább erősödjék a munkás­­osztály hatalma, még telje­sebben bontakozzék ki a tö­megek közéleti aktivitása. Fontos feladatnak tekint­jük, hogy kiküszöböljük a jogrendszerünkben még fel­lelhető és a szocialista de­mokratizmussal össze nem egyeztethető bizonyos követ­kezetlenségeket. Jogrendsze­rünk fejlesztésével el kell ér­nünk, hogy a becsületesen dolgozó emberek jogai haté­konyan érvényre jussanak, ugyanakkor megakadályozzuk a paragrafusok között bujká­ló ügyeskedők, harácsolók, társadalomellenes elemek működését. Fokozatosan felül kell vizsgálnunk a jelenleg érvényes hatósági jogköröket és ezeket ésszerű mértékre kell csökkenteni. Az élet ma többet követel tőlünk mind az államérdek érvényesítésé­ben, mind az állampolgárok jogainak bővítésében. Az államérdeket az szolgálja ha a hatósági rendelkezé­­sek az állam­­polgárok és a gazdálkodó szervezetek tör­vényes, jogos tevékenységét segítik és nem az állampol­gárok zaklatásának forrásai. Arra törekszünk, hogy a ha­tósági rendelkezések számát csökkentve, azok hiánytalan betartását ne csak megköve­telhessük, hanem biztosíthas­suk is. Ezért például az ál­lami vállalatok jogát tartal­mazó, helyienként kissé egyol­dalú hatósági rendelkezése­ket vagy ki kell egészíteni az állampolgárok jogaival, vagy pedig, ahol lehet, ott az állami vállalatok és az ál­lampolgárok közötti szerző­déses kapcsolatok formáját szükséges bővíteni. A közelmúlt egyik fontos intézkedéssorozata a tanács­­rendszer továbbfejlesztésére irányult. A tanácsok munká­jának is jelentős szerepe volt és van ma is társadal­mi előrehaladásunkban, gaz­dasági eredményeinkben, a szocialista népi-nemzeti egy­ség kialakításában és meg­szilárdításában. Éppen ezek az eredmények köteleztek bennünket arra, hogy tovább javítsuk a tanácsok tevé­kenységét, növeljük önálló szerepüket. Ehhez biztosíta­nunk kell az önkormányzat jogait és a gazdasági feltéte­leket, hogy jobban érvénye­süljön a központi irányítás hatékonysága, a szocialista államszervezés és vezetés alapelve, a demokratikus centralizmus. Az új tanács­­törvény, amelynek terveze­tén most dolgozunk, ezt szol­gálja. A tanácsrendszer fej­lesztésére tett intézkedése­ink hűen szolgálják a szocia­lista demokrácia erősítését, és új lehetőségeket teremte­nek arra, hogy a dolgozó tö­megek közvetlenül is része­sei legyenek a hatalomnak és érdemlegesen beleszólhas­sanak az állami és saját éle­tük irányításába. Ezek az intézkedések akkor válnak igazán ügyünket előmozdító emelőkké, ha együtt járnak egyrészt az állampolgári fe­gyelem megerősödésével, másrészt a közösség iránti fe­lelősségtudat növekedésével, a szocialista közgondolkodás megszilárdulásával. Központi Bizottságunk a közelmúltban több határoza­tot hozott a szocialista de­mokratizmus kibontakoztatá­sára. Egyebek között jóvá­hagyta a párt tudománypoli­tikai irányelveit, megtár­gyalta az ifjúság és a nők helyzetét. A kormány már intézkedéseket dolgozott ki a tudománypolitikai elvek megvalósítására, előkészítet­te az ifjúságról szóló, tör­vényjavaslatot, konkrét intéz­kedési tervet készített a nők társadalmi helyzetének ja­vítására. A helyi szervekre, a vállalatokra és az intézmé­nyekre váró feladat, hogy a párt határozata a kormány rendelkezései alapján mi­előbb kidolgozzák saját te­endőiket, megbeszélve azo­kat az érintettek széles köré­vel. A társadalmi szervek és a kormány, valamint a helyi szervek összefogásával, a tömegek demokratikus bevo­násával kialakulhat a végre­hajtás ésszerű menete, a le­hetőségek mind teljesebb ki­használása. Fock elvtárs ezután a gaz­daságirányítás új rendszere bevezetésének tapasztalatai­ról szólott: — Most, három év távla­tából és eredményeinek is­meretében kijelenthetjük: a reformmal fokozatosan elér­jük célunkat. A reform tel­jes kibontakoztatásával a mai (Folytatás a 3. oldalon) Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának küldöttsége szívből jövő köszönetét feje­zi ki azért a lehetőségért, hogy részt vehet kongres­­­szus­uk munkájába­n. A Szovjetunió kommunis­táinak 14 milliós serege ne­vében, valamennyi szovjet dolgozó nevében tol­mácsoljuk a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa küldötteinek a magyar kommunistáknak és az egész magyar népnek forró testvéri üdvözletün­ket. Nagyra értékeljük azt a lehetőséget, hogy részt vehe­tünk az önök pártjának kongresszusán; ezt nemcsak mint nagy megtiszteltetést értékeljük, hanem mint a testvérpártok együttműködé­sének és tapasztalatokkal való kölcsönös gazdagodásá­nak fontos formáját is. A kongresszus munkájának légkörében érzékelhetjük a legteljesebben harcostársaink ügyeit és gondjait, itt kerül­­lhetünk közvetlen kapcsolat­ba azzal­ az alkotó folyamat­tal, amely a szocializmus további építésének sarkalatos problémáira vonatkozó hatá­­rozatokat kollektíven dolgoz­za ki. Nagy figyelemmel hallgat­tuk meg a Központi Bizott­ság beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs ismer­tetett az MSZMP Központi Bizottságának munkájáról. A szocialista Magyarország 4 év alatt elért fejlődése ered­ményeinek a beszámolóban nyújtott elemzése meggyő­zőm bizor­tja, hogy az, amit a magyar kommunis­ták IX. kongresszusukon ter­veztek, ma már valóság. A magyar kommunisták és a szocialista Magyaro­rszág egész dolgozó népének ered­ményei, az önök által meg­jelölt új távlatok és a többi testvéri ország sikerei újra és újra igazolják, milyen ha­talmas alkotó lehetőségei vannak a szocializmusnak, ha a kommunisták pártja szilárdan és következetesen érvényre juttatja vezető sze­repét a társadalomban. A párt fogja össze és kovácsol­ja üggyé a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség erőfeszítéseit. Nagy és igazi alkotó munkát végez a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bi­zottsága, amelynek élén a magyar nép hú fia, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisé­ge, Kádár János elvtárs áll. Mi szovjet kommunisták, jól ismerjük magyar elvtár­saink harcát az ország nép­gazdasága hatékonyságának fokozásáért, a szocialista tu­lajdon további szilárdításá­ért. Ismerjük pártjuknak azt a törekvését, hogy teljeseb­ben kihasználja a szocialista termelési mód előnyeit, egy­­behangolva a központosított tervezést a gazdasági ösztön­zők alkalmazásával. Tudjuk azt is, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt következe­tesen folytatja a szocialista demokrácia fejlesztésének irányvonalát, szüntelenül nagy figyelmet szentel a dol­gozók kommunista nevelésé­nek, lankadatlanul harcol a burzsoá ideológia ellen, a marxista-leninista elmélet jobboldali és „balos” eltorzí­tása ellen. A Szovjetuniónak, a Ma­gyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak jutott az a történelmi külde­tés, hogy az új világ építői­nek első sorkban haladja­nak, mely új világnak a csí­rái napjainkban mindenütt kihajtanak. A nemzetközi küzdőtéren szüntelen heves osztályharc folyik a dolgozó emberek és a kizsákmányo­lók között, a szocializmus, a szabadság, a béke, a haladás erői és az imperialista reak­ció, az elnyomás, az agresszió erői között. Legnagyobb közös vívmá­nyunk a szocialista Világ­­rendszer, amely évről-évre biztosan fejlődik és erősödik. A szocialista közösségnek Európában ma hatalmas a gazdasági ereje. Kiválóan fejlett iparunk, szüntelenül előrehaladó mezőgazdasá­gunk és hatalmas nyers­anyag-készleteink vannak. A Szovjetunióban, a népi Ma­gyarországon és a többi szo­cialista országban nagysze­rű munkások, technikusok, mérnökök és tudósok, az új társadalom építésének meg­­győződéses harcosai nőttek fel, akik a gazdasági és tu­dományos-műszaki fejlődés legnagyobb és legbonyolul­tabb feladatait is meg tudják oldani. Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista ál­lamok fejlődésének meg­gyorsításában. Kölcsönös tá­mogatásunk, egymás kölcsö­nös segítése, a szocialista internacionalizmus gyakor­lata, az, hogy minden egyes szocialista ország sikere va­lamennyiünk vívmánya és közös vívmányunk a szocia­lista államok családjának minden egyes tagjáé. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok hatékonyabb együttműködé­sének kérdései az utóbbi években a testvérpártok fi­gyelmének középpontjában álltak. Gazdasági, politikai, ideológiai téren és a honvé­delem ügyeiben mind szoro­sabban összehangoljuk erő­­feszítéseinket. Gazdasági te­rületen az együttműködés színvonalának emelésében fontos szakasz volt a KGST tagországok 1971—75-re szó­ló népgazdasági terveinek az utóbbi időben végrehaj­tott koordinálása. Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a többi testvérpárt és országaink kormányai nem kis munkát végeztek annak érdekében, hogy még jobban megszilár­dítsuk politikai együttműkö­désünket és erősítsük a Var­sói Szerződés szervezetét. A szocialista világrendszer általános perspektíváiról — holnapunkról szólva, opti­mizmus tölt el bennünket, kipróbált fegyverünk van a munkásosztály eszményeiért, a dolgozó tömegek eszmé­nyeiért vívott küzdelemben. Ez a fegyver a marxista— leninista elmélet. A kommu­nisták részéről a kommunis­ta és munkáspártok hűsége a marxizmus—leninzimushoz — további győzelmeink biz­tos záloga. Az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára ezután a magyar és a szovjet test­vérpárt együttműködéséről, az SZKP küszöbön álló XXIV. kongresszusának je­lentőségéről beszélt. Majd a következő szavakkal fe­jezte be nagy tetszést aratott­­ felszólalását: Éljen a Szovjetunió és a népi Magyarország szoros, megbonthatatlan barátsága, a szovjet és a magyar kom­munisták testvéri harci szö­vetsége! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a dolgozók él­csapata, a szocialista építés vezetője és szervezője! Erősödjék a szocialista or­szágok, a kommunista moz­galom és az összes antiimpe­­rialista erők tömörülése,­­ egysége és együttműködése! Éljen­­ a világkommuniz­m lá­s és a békés Forró, testvéri üdvözlet a magyar kommunistáknak és az egész magyar népnek Leonyid Brezsnyev beszéde

Next