Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

4* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Óvatosan merül az evező. A csónak szélmentén halad, nehogy a ladik orrán keletkező hullámok okozta lapa­­tyolás elriassza a halakat. Az etetőhelyet jelző karónál­­ elemelkedik a csónak orrában ülő halász, s széles ív­ben senderíti a vetőhálót. Az álomsúlyok csobbanása szerte ugrasztja a lakmározó jószágokat, jónéhány azonban így is bennemarad a ravaszul eszkábált há­lóban. Nagy hevesen próbálnak menekülni a zsinegek szorításából a pontyok, az amurok, a kárászok. De hiába pró­bálkoznak még­ próbahalászat is csak sikeres a­z A tiszasülyi Állami Gazdaság halastavain havonta tar­tanak próbahalászatot. Száznál is több halat fognak ilyen­kor, megszámolják, lemérik őket. Az átlagsúlyból állapítják meg hány dekával gyarapodtak. Az ötös számú tó „lakóit” 19 dekás „korukban” telepítették tavaly novemberben. A júniusi próbah­alászatra — amikor képriportunk készült —, 47 dekára nőttek. Fotó: T. K. L. Ügyes kezek segítkeznek a halászoknak. Csörögi Csaba családi segítség, N. Szabó József pedig nyári gyakorla­tát tölti a gazdaság halastavánál. Halász szakmunkás­nak tanul a tatai szakmunkásképző intézetben.I Katona József aggodal­masan számol: meg­lesz-e az egykilós át­lagsúly az augusztusi lehalászáskor .. . ? az ember minden dolog mértéke Műszerek és mértékek Az emberek testméretei azonban nem egyformák, így aztán a mértékegységek is igen gyakran változtak. A zűrzavarban úgy próbáltak segíteni, hogy nem ritkán az uralkodó testméreteiből ve­zették le az alapvető mérete­ket. Feljegyezték például, hogy I. Henrik angol király udvarában a yard hossza azt a távolságot jelentette, amely a király orrhegyétől kinyúj­tott bal karjának nagyújja he­gyéig terjedt. Nagyobb távolságokat a hajdani időkben „nyíllövés­­nyi”, „futamnyi”, „egy napi járóföldnyi”, „puskalövés­­nyi”, „kiáltásnyi”, stb. jelö­lésekkel adták meg. Érdekes itt megemlítenünk, hogy a szögmérés talán az egyetlen, amely a­ babiloni kultúra óta szinte semmit sem változott. A méretek zűrzavarából a nagy francia forradalom te­remtett kivezető utat. A ja­kobinus Romme javaslatára csillagászokat, geodétákat, tudósokat bíztak meg azzal, hogy megmérjék a Föld kü­lönböző méreteit és a kapott adatokból vezessék le az új mértékrendszert. Megállapodás szerint a Föld kerületének negyven­milliomod része a hosszúság egysége: 1 méter. Az „ős-mé­tert” Kruspér István tervei szerint 1874. május 13-án a párizsi Conservatoire des Arts Métiers-ben öntötték ki. A hiteles méterrúd platina­­iridium ötvözetből készült. 1899-ben Nagy-Britannia és Oroszország kivételével va­lamennyi európai állam csat­lakozott az egyezményhez. A mértékügyi megállapodás volt az első alkalom, amikor sikerült nagy nemzetközi tu­dományos együttműködést kialakítani. Tulajdonképpen ezzel a megállapodással egységese­dett világszerte nem csupán a hosszmérték egysége, ha­nem az ebből levezetett súly, ár, és térfogat mértékegysége is. Kialakult az egységben elfogadott mértékegység rendszer, amely előfeltétele volt a mérőműszerek és mé­rőeszközök tömeges gyártá­sának. Az első laboratóriumi fi­nom mérleget például 1970- ben Harrison angol órás ké­szítette Cevendish kémikus számára. Johann Baptist Schwilgue, a strassburgi vi­lághírű automata óra terve­zője és készítője találta fel a múlt­ század első éveiben a hídmérleget. Hasonló állomá­sok vannak az időmérés esz­közeinek fejlődésében. A mérőműszerek­ sokaságá­ból­ még említsük meg a mai hőmérő kialakulásának tör­ténetét. Az első „gőzhőmérőt” Santorio­ Santorio olasz orvos készítette a XVII. és XVIII. század fordulójában. Készí­tett hőmérőt Galilei, II. Fer­­dinánd toszkán nagyherceg és Halley angol üstököskuta­­tó, hogy végül Gabriel Fah­renheit elkészítse az 1700-as évek elején a róla elnevezett hőmérőt, amelyet Ameriká­ban mindmáig használnak. Ezen a skálán az emberi test hőmérséklete 100, a jeges víz hőfoka 32, míg a víz forrás­pontja 212. Vele nagyjából egyidőben René-Antoin Réaumure el­készítette a róla elnevezett hőmérőt. Ezen nulla foknak a víz fagypontját tekintik, s nyolcvannak a forrpontot. A mindmáig legelterjedtebb hő­mérőt Anders Celsius svéd csillagász alkotta meg a XVIII. században. Eredetileg ezen a hőmérőn nulla fokkal jelölték a víz forráspontját, a fagyáspontot viszont 100 fokkal. Csak később fordítot­­­ták meg a skálát. A legprimitívebb, legegy­szerűbb mérőeszközök meg­jelenése is már óriási forra­dalmat jelentett az emberi gondolkodásban: a minőségi érzékelés helyett a mennyi­ségi szemlélet megjelenését. „Az idő térre vált és a tér súllyá” — írta Thomas Mann. A mérés maga a termelés szolgálatába állt ugyan, de egészen más jellegű volt, mint a többi emberi tevé­kenység: kezdettől fogva ki kellett elégítenie az állandó­­­ság, a reprodukálhatóság és a minél nagyobb pontosság igényét. Révész Tibor K / 19^6 július 8. Józanul az ittas vezetésről Túrkeve, 1975. november 22., szombat, kora reggel: Kiss István és barátai hízott sertéseket tuszkoltak fel a kocsira. Az áldomás ilyen­kor nem­­ maradhat el. Jó néhányszor összekoccantak a pálinkás poharak. Az áldo­más után néhány perccel Kiss István már sötétkék Zsi­gulijának volánjához ült. („Egy deci pálinka al­koholtartalma 7 óra alatt bomlik le és távozik a szervezetből, de hogy az agy és az idegrendszer is ismét tökéletesen mű­ködjék, ahhoz még több idő kell.” Alkohol 1976 OKBT-kiadvány.) Sietett, reggel 8 órakor kezdődött a vizsga az új KRESZ-ből. — Emlékszem, malteres ruhában jött. Hibapont nél­kül töltötte ki a tesztlapot. Igen, úgy tűnt, nem józan. Leadta a lapját, és a padok között téblábolt, zavarta a többieket. Elküldtem. — A vizsgáztató rendőr 9 órakor látta utoljára, és 11.30-kor a kocsi hátsó ülésén a kis­lányával, elgázolta a 20 éves Bútor Juliannát, aki december 6-ra virradóra a kórházban meghalt. „Igen, azért történt a bal­eset, mert ittas voltam és figyelmetlen” — vallotta a rendőrségen és az ügyész­ségen. Azt mondta, figyel­metlen volt? Néhány perc alatt a szabálytalanságok so­rozatát követte el. Három jelzőtáblát hagyott figyel­men kívül: Előzni tilos! — ő előzött. Harminc kilométe­res sebességkorlátozás — hat­van kilométert jelzett a se­­bességmutató. Elsőbbségadás kötelező! — még csak nem is lassított! ! („Az ittasság fokától­­ függően csökken a­­ vollánnál ülők ko­­j orrdinációs készsége, s fokozódik a bátorsága, s az önbizalma, amely bi­zonyos határon túl men­­t felelőtlenséggé, kritikát­lansággá, hősködéssé,­­ gátlástalansággá válik.­­ Eszeveszetten hajtanak, s előznek, kanyarodnak.­­ Pedig a legegyszerűbb­­ közlekedési szituációt­­ sem képesek felmérni, s helyesen dönteni, de ha­­ az agy még kifogást­a­a­­í­nul is működik, a tom­pa reflexek a paran­csát már­ nem tudják végrehajtani.” Alkohol ( 1976.) — Nem láttam a lányt, csak mikor már a motorház tetejére repült. Amikor előz­tem a lovaskocsit, a Zsiguli az útpadkának ütközött, meg­ijedtem, hátranéztem, a kis­lányomat figyeltem, és mire visszafordultam ... — Egy kilométer távolság­ra indult és kocsiba ült, azt mondja, érezte, hogy kicsit bódult, és mégis. Pedig a bátyja is kérte, ne vezes­sen. — Nem tudok mit mon­dani. Mindenki hibázik egy­szer. — Munkahelyén a város­gazdálkodási vállalatnál jen­Hazánkban minden ötödik közúti balesetnek az alko­hol, az ittasság az okozója, des, szorgalmas, józan, nem afféle hebehurgya könnyel­mű embernek ismerik. — Több mint húsz éve ve­zetek, még szabálysértést sem követtem el. Most meg ... Nem loptam, nem csaltam, nem raboltam. A hátam mögött mégis össze­súgnak, volt, aki gyilkosnak nevezett. Majd megőrülök néha. Kínoz, gyötör annak a pillanatnak az emléke. El­adtam a kocsit, ne is lás­sam. Elütöttem egy fiatal nőt, nem biztos, hogy a ha­láláért is én vagyok a fele­lős, de amíg élek — bármi­lyen büntetést is kapok — nem szabadulok a lelkiisme­­ret-furdalástól. Ha belegon­dolok, hogy valaki az én lá­nyomat ... — Gyűlölöm azt az em­bert ... Julika volt az egyet­len gyermekünk. Nyúlánk, karcsú, törékeny teremtés. Virágért ment az üzletbe azon a délelőtt, és nem jött többé haza. Érti! Nem jött haza. Pedig ő nem tett mást, csak ment, szabályosan a zebrára lépett. Holdkóros­ként járunk azóta a lakás­ban. Rideg lett a ház, és üres az életünk. Százszor, ezerszer a kezünkbe ves­­­szük a fényképeit, a ruháit, a cipőit, a jogosítványát, amelyet a tragédia előtt egy nettel kapott. Oda egy fiatal élet, mert egy ember pálin­kagőzös állapotban ... Iszo­nyú. Az ilyen embert én... A gyászoló anya gyötrő fájdalmából felszakadó indu­latai az idő múltával csilla­podhatnak talán, de soha­sem tudja megbocsátani, hogy a fájdalom és a gyű­lölet érzésével kell az életét leélni. (Magyarországon ta­valy közel 4 ezren szen­vedtek könnyebb vagy súlyosabb sérülést — kéz-, lábtörés, agyráz­kódás — váltak nyo­morékká vagy vesztették el életüket, mert vala­ki, aki a kormányt fog­ta vagy az úttestre lé­pett, részeg volt.) Súlyos vagy kevésbé sú­lyos sérülés lesz a baleset következménye, ritkán mú­lik az ittas vezetőn, sokkal inkább az életveszélyes hely­zetbe sodort józan emberek lélekjelenlétén. Tavaly történt, késő nyár estén Törökszentmiklóson, a Sallai úton. A darus teher­gépkocsi a lezárt sorompó előtt állt. — Kicsit szédültem, a sze­mem le akart csukódni. Mi­kor felnyílt a sorompó, el­indultam, többre nem em­lékszem. Egy motorkerékpá­ros száguldott utánam, és eszeveszetten kiabálta: Jó ember, álljon meg! Elütött egy kerékpárost. Észre sem vettem. Hogyan történhetett meg velem? — Kitisztult fejjel Szabó Zoltán már ma­ga sem értette. El sem akar­ta hinni, nem rajta múlott, hogy az út szélén egymás mögött haladó három kerék­páros közül csak egyet ütött el. Az első kerékpárosnak a táskáját sodorta le a vállá­ról. A második ijedtében az árokba ugrott, de a harma­diknak, az 55 éves Nagy Istvánnak nekirohant. Áldo­zatát életveszélyes sérülés­sel szállították kórházba, gégemetszést hajtottak rajta végre. Nehezen beszél, ful­lad. „Újabb műtéti beavat­kozásra lesz szükség, de lé­nyeges javulás nem várha­tó” ez áll az aktához csatolt szakértői véleményben. — Mit mondhatok, sajná­lom azt az embert. De meg­kaptam érte a büntetést: másfél év szabadságvesztés, négy év járművezetéstől el­tiltás. Tudom, vétkeztem. De nem hagy nyugodni a gon­dolat, mi történhetett velem. Mindig megittam a maga­mét, de sohasem okoztam balesetet. Egyszer volt egy kisebb szabálysértésem. Igen, ittas vezetés miatt. És Szabó Zoltán még hosszasan bizonygatta, hogy úgy érez­te, ha megivott is néhány pohárral, épp oly jól veze­tett, vagy talán még job­ban, mint mikor egy korty sem volt benne.­­„A véralkoholszint és a baleseti lehetőség kö­zött szoros összefüggés mutatható ki. Egy mű­szeres kísérlet megdöb­bentő adatokat eredmé­nyezett. Kiderült, hogy egy ezrelék véralkohol esetén — mindössze fél liter bort kell meginni hozzá — a baleseti ve­szély harmincegyszer, másfél ezrelék esetén — enyhe alkoholos befo­lyásoltságban — már százhuszonnyolcszor na­gyobb a baleset veszé­lye, mintha a vezető egyetlen csöpp szeszt sem fogyasztott volna. Alkohol 1976.) Ha tisztában lett volna ez­zel a kétségbe vonhatatlan ténnyel a 23 éves Gaál Ta­más, öt üveg sör után nem tetőzi könnyelműségét még azzal, hogy stoposokat is fel­vesz a szüleitől elcsent gép­kocsiba. Világos volt: a 4-es számú főútvonal száraz. A forgalom nem zavarta. Nem lépett eléje gyalogos, nem kanyarodott be előtte kerék­páros, de a három srác cuk­kolta egymást. És Gaál Ta­más megmutatta. A sebes­ségmutató mind feljebb és feljebb kúszott. Ez volt min­den, na és a fa az út szé­lén, amelynek nekirohantak. Az egyik stoposa, a kunhe­­gyesi Méhész Mihály meg­hal . — Nemcsak én, ő is hi­bás volt. Meglökte a karo­mat. Higgye el, nem az öt üveg sör miatt volt sr bal­eset. Kicsit ideges, ingerlé­keny voltam, mert az anyám­mal összekaptam. Ezért is ittam. Évezredes magyar szokás, hogy koccintunk borúra, de­rűre, ha új élet születik, ha halottat siratunk el, ha szü­letés- vagy névnapot kö­szöntünk, ha jókedvünk van, de akkor is, ha rossz. Az ivási szokásaink nem vál­toztak. Nem arról van szó, hogy aki ivott, ne vezes­sen , aki vezet, az ne igyék, hogy életben maradhassanak a Bútor Juliannák, s a Nagy­­ Istvánok ne váljanak nyo­morékká. Kovács Katalin Zajtalan villamosok Csehszlovák villamosok importjáról tárgyal a Buda­pesti Közlekedési Vállalat a csehszlovák Tátra vállalattal, amely évente mintegy ezer villamost gyárt. Az elavult fővárosi villamospark kor­szerűsítése érdekében az V. ötéves terv időszakában 172 szerelvény beszerzését ter­vezik. Az árajánlat kedvező, s az is előnyös, hogy a csehszlovák villamosok ke­reke gumibetétes, s így szin­te zajtalanul közlekedik. & A mezőgazdászok rendszeresen „versenyeztetik” egymással a különféle növényeket; a próbák előreviszik a növénytermesztést és lehetővé teszik a hozamok fokozását. Ilyen — többnyire csak a szakemberek számára „látványos” — verseny ért vé­get a közelmúltban külföldi és hazai szójafajta között. A vetél­kedő kísérleti táblákon zajlott le, két „résztvevője’1 a hazánk­ban használt amerikai eredetű növény és a Takarmánytermesz­tési Kutató Intézetben nemesített új fajta volt. Jelenleg a vetés­­terület háromnegyed részén amerikai fajtákat használnak a mezőgazdasági üzemek. Ezek fel­váltására az Iregszemcsei Ku­tató Intézetben Kurnik Ernő és Oberritter Anna új magyar faj­tát nemesített ki. Ennek szára 80—110 centi magasra nő meg és különös ismertetőjele, hogy kissé megtörik, úgynevezett cikkcak­kos lefutású. Levelei középzöl­dek és tojásdad alakúak. Az egész növényt barna szőrzet fe­di. Virágja fehér, kicsi. A ma­gyar fajta tenyészideje 115—130 nap, a mag nyersfehérje tartal­ma 38—40, olajtartalma pedig 20—22 százalék.­­ (Mind a két ér­ték igen jó eredménynek szá­mít.) Az összehasonlító vizsgálatok bebizonyították, hogy három év átlagában a magyar fajta töb­bet terem és minősége is jobb, mint az amerikaié. További elő­nye az iregszemcsei szójának, hogy magja szeptember köze­péig csapadékos, hűvös időben is beérik. Az érés idejére a nö­vényállomány gyakorlatilag lombtalan, ami megkönnyíti a gépi betakarítást.

Next