Földművesszövetkezeti Híradó, 1966 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

A lakosság Szocialista társadalomban a gazdálkodás irányításának egyik fő eszköze a tervmuta­tók rendszere. Ezen keresztül biztosított az egyes népgazda­sági ágak közötti arányosság, a lakosság igényeinek egyre bőségesebb áruválasztékkal történő kielégítése, a nemzeti jövedelem megfelelő ütemű növelése. A népgazdaság egyik fő ágazati része a kereskede­lem terve. Ezen belül igen lé­nyeges szerepe van a földmű­vesszövetkezeti kereskedelem­nek, mely megyénk területén a megyei összforgalomnak majdnem a fele. A megyei la­kosság ellátásában betöltött jelentőségénél fogva az 1965. és 1966. évi földművesszövet­kezeti kereskedelmi tervek ki­dolgozása a tagság, a válasz­tott vezetőségek és a dolgozók részéről igen alapos, körülte­kintő előkészítő munkát igé­nyel. Egy földművesszövetkezet működési területéhez tartozó községekben a lakosság áruel­látásáért, az érintett földmű­vesszövetkezet gazdaságos mű­ködéséért elsősorban a vezető­ségek tartoznak felelősséggel a tagság és a lakosság felé. A felsőbb szervek egyre nagyobb önállóságot biztosítanak a fel­adatok végrehajtásában, a gaz­dasági döntések meghozatalá­ban és a tervek kidolgozásá­ban is. Az 1965. évi tervteljesítési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a földművesszövetkeze­tek megfelelően éltek az önál­lóságon belüli jogkörükkel és helyesen mérlegelték felelőssé­güket. Konkrét példaként szol­gálnak ennek bizonyítására az 1965. évi tervteljesítések ada­tai. Természetesen a globális megyei tervteljesítésen belül a földművesszövetkezetek közöt­ti tervteljesítésekben jelentke­zik szóródás. Azonban a szó­ródás terjedelme a földműves­szövetkezetek nagyobb részé­nél elenyésző. Ez annak ered­ménye, hogy figyelembe vették a lakosság igényeit az igazga­tóságok, intéző bizottságok, a bolti és vendéglátóipari dolgo­zók javaslatait, kezdeménye­zéseit a tervfeladat meghatá­rozásánál. E körülmények vég­ső soron a reálisan feszített és a helyi igényeket, lehetősége­ket jobban figyelembe vevő tervek kialakításához vezettek. Mindezeken túlmenően a reális tervfeladatok kialakítá­sában, a népgazdasági és föld­művesszövetkezeti érdekek megfelelő összehangolásában — önállóság megsértése nél­kül — lényeges szerepet töl­tött be a MÉSZÖV segítő köz­reműködése is. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy az áruforgalmi ter­vek kidolgozásában a földmű­vesszövetkezetek vezetőségei által végzett keresletkutatási munka igen eredményesen hasznosítható, hiszen ők van­nak állandó kapcsolatban a lakosság különböző rétegeivel és nap mint nap alkalmuk nyílik az újabb igények meg­ismerésére. Az ellenőrzések al­kalmával pedig az árubeszer­zési és az egyéb kereskedelmi munka hiányosságainak feltá­rására. A bolti dolgozók vi­szont a fogyasztókkal történő állandó kapcsolatukon keresz­tül igen behatóan kell, hogy foglalkozzanak a keresletkuta­tással, ezen túlmenően pedig az általuk befolyásolható költ­ségtényezők okainak megisme­résével, mely lehetővé teszi, hogy a felesleges költségek csökkentésére ésszerű javasla­tokat tegyenek. Az 1965. évi áruforgalmi tervteljesítés kedvezőtlenül alakult a bolti kiskereskedel­mi üzemág vonatkozásában a verpeléti, káli, ludasi, ecsédi, horti és a kömlői, míg a ven­déglátóipari vonatkozásban a verpeléti, ludasi, horti, kiskö­rei és bátori földművesszövet­kezeteknél. A tervteljesítés alakulásában döntően két körülmény ját­szik közre. Az egyik a gazdál­kodástól függetlenül ható je­lenségek, mint a múlt évben fellépett száj- és körömfájás, árvíz stb. Ezekkel mint vélet­len eseményekkel a tervkészí­tés során nem lehet számítani. Ilyen jelenségek bekövetkezé­se esetén a kitűzött feladatok elvégzése nagyobb erőfeszíté­seket követel a dolgozóktól. Az évi munka értékelése so­rán e kedvezőtlen jelenségek hatását fölöttébb mérlegelni kell. A másik gazdálkodástól füg­gő jelenségek. Ebben lényege­sen szerepet kap a földműves­szövetkezetek előkészítő mun­kája. E területen további fel­adatok tehát a jelentkező vá­sárlóerők kiszámítása, a váro­sok szívó hatásának mérése,­­okainak kutatása, a gazdálko­dási eredmény tovább növe­­lése érdekében a hálózat terv­szerűbb, átfogottabb fejlesz­tése. A múlt évi és az 1966. évi tervkészítés során azonos jel­legű hiányosságok jelentkez­tek. A lőrinci, apci, horti, ver­peléti, parádi és erdőkövesdi földművesszövetkezetek pél­dául az 1966 évi tervkészítés megalapozásához nem fogtak hozzá, kellő időben. Ez pedig kapkodáshoz, megalapozatlan javaslatok készítéséhez vezet­het. Nem jó jelenség, hogy egyes elnökök, főkönyvelők a terv- és pénzügyi vezetőt — akiknek elsődleges feladatuk lenne ebben az időben az elemzések elvégzése — más jellegű munkával bíznak meg. Helyes kezdeményezés in­dult Tarnamérán, ahol az igazgatóság az 1966. évi reális tervfeladatok kialakítása ér­dekében az egyes tervfejeze­tek megjelölt határidőre való elkészítésére, a terv- és pénz­ügyi csoportvezető részére kü­lön jutalmat tűzött ki. A földművesszövetkezetek igazgatóságai az 1966. évi áru­forgalmi terveket már jóvá­hagyták. Ehhez hasonló körül­tekintő munkát igényel mind az összvagyon gyarapítása, mind a tagság és a dolgozók megfelelő anyagi érdekeltségé­nek biztosítása érdekében az ez évi gazdálkodási eredmény­­tervek kidolgozása is. Dr. Bakonyi József és a dolgozók javaslatai alapján készültek a tervek Eredmények a libafelvásárlásban A baromfifelvásárlás terén múlt évben legjobb eredményt a gyöngyösi járás érte el. Ter­vét 136 százalékra teljesítette. Nagyban elősegítette a jó ered­mény elérését, hogy Viszneken 900 liba hizlalására kötöttek szerződést, melyet teljes egé­szében átadtak a termelők. Ez­zel megszerezte a földműves szövetkezet is az elsőséget. A füzesabonyi járás második helyre került, de itt is a liba­­hizlalással érték el a legjobb eredményt. Besenyőtelken 500, Füzesabonyban 429, Dormán­­don 200 libára kötöttek szer­ződést. A harmadik helyezést a hatvani járás érte el. Ebben a járásban Apc és Hort végzett jó munkát. A libahizlalási és értékesítési szerződések te­rén ebben a járásban Boldog község teljesítése kiemelkedő, ahol a termelők 900 hízott li­bát adtak át, első osztályban. Az egri és hevesi járásban nem sikerült a tervet teljes egészében teljesíteni. Az egri járásban az idei tapasztalatok alapján jobban meg kell szer­vezni a naposállat-értékesítést, és ezen keresztül a szerződés­kötéseket. A hevesi járásban több mint 10 ezer liba került felvásárlás­ra, a tervet mégsem sikerült teljesíteni. Ennek egyik befo­lyásolja, hogy a kihelyezett naposcsibéknek csak a 6 szá­zaléka került leszerződésre, a múlt évi 15 százalékkal szem­ben. Különösen nagy lemara­dás tapasztalható a tarnamé­­rai körzetben, ahol a kitűzött feladatoknak csak a felét vé­gezték el. A pétervásári já­rásban csak két szövetkezet végzett jó munkát. Párádon és Pétervásárán teljesítették a terveket, a többi község azon­ban nagyon lemaradt. Mind­ezekből okulva az idei szerző­déskötéseket időben meg kell kezdeni és ezekben a közsé­gekben is elő kell segíteni a baromfifelvásárlási tervek tel­jesítését. Okos Ernő... Gépíróversenyt tartottak a MÉSZÖV-ben A MÉSZÖV igazgatósága és a szakszervezeti bizottság gyors- és gépíróversenyt ren­dezett. A versenyen 15 gyors- és gépíró vett részt, a MÉSZÖV és a MÉK dolgozóiból. A ver­senyzőknek 10 perces gépírás­másolást és 10 perces gyors­írást 45 perc alatt kellett gép­írásban visszaadni. Az izgalmas verseny három győztesét mintegy ezer forint pénzjutalomban részesítették A zsűri értékelése alapján első helyezést Balogh Miklósné MÉK-dolgozó érte el, 4657,5 ponttal, második Sós Erzsébet, a MÉSZÖV politikai osztály gépírója, 4499 ponttal, harma­dik helyezett Gergely László­­né, a MÉK gépírója, 4416­5 ponttal. Az első helyezett 500, a má­sodik 300, míg a harmadik he­lyezést elérőt 200 forint pénz­jutalomban részesítették. A to­vábbi három helyezett könyv­­jutalmat kapott. Nagy veszteség érte me­gyénk földművesszövetke­zeti mozgalmát. 50 éves ko­rában, tragikus hirtelenség­gel elhunyt Lizák Endre, a hevesi földművesszövetke­­zet kereskedelmi osztályve­zetője. Több mint másfél évtizede jegyezte el magát a szövetkezeti mozgalom­mal. Munkáját mindig be­csülettel végezte és ennek tudható be, hogy az egyko­ri áruházvezető dolgozott a járási központban, megbe­csülést­ szerzett és ismertté lett szinte az egész megyé­ben. A hevesi szövetkezetnél, mint kereskedelmi főosz­tályvezető végzett kiváló munkát. Itt kapta a „Kiváló földművesszövetkezeti dol­gozó” kitüntetést, majd 1964-ben a „Munka érdem­rend” ezüst fokozatával tüntették ki. Nem kis része volt abban, hogy a hevesi földművesszövetkezet és a hozzá tartozó községekben egyre emelkedik a boltok színvonala, a forgalom és a szövetkezeti tagok megelé­gedéssel beszélnek e nagy szövetkezet munkájáról. Minden kedves olaajunknak ered­mén n­ektmi gazdaei, hoiilog új énet kiadnunk Második helyezés a megyei sakkbajnokságban Az elmúlt napokban fejező­dött be a megyei sakkszövetség által kiírt és rendezett ME­GYEI KISCSAPAT (4 fő) sakk­­bajnoksága. A megyei csapatbajnoksá­gon az egri csapatok kiválóan szerepeltek, megszerezve a bajnokság első három helyét. Külön öröm számunkra, hogy a megyei bajnokságban az egri VM MÉSZÖV sakkcsa­pata ebben a bajnokságban is kiválóan szerepelt. Az Egri Helyiipar csapata mögött megszerezte a második helyet, megelőzve a több első és második osztályú játékost szerepeltető Bükki VM, Gyön­gyös és Hatvan város, valamint más sakk-válogatottakat A megyei csapatbajnokság helyezettjeinek, a napokban adta át Nagy Ferenc, a megyei sakkszövetség elnöke a városi sportszövetségben az oklevele­ket és a csapatok tagjainak já­ró érmeket. A megyei csapatbajnokság ezüstérmeit Nagy Lajos, Bíró Gyula, Simon György, Rajna­­völgyi Vilmos játékosok kap­ták. A sakk-szakosztály Nagy Lajos szakosztályvezető irányí­tásával, mint azt az eredmé­nyek is igazolják — kiváló munkát végez. Ezt bizonyítják még a váro­si egyéni, országos földműves­szövetkezeti és Eger város csa­patbajnokságában elért jó eredmények. Ki a felelős? Az országos szerveiknek olyan határozata van — figye­lembe véve a helyi érdekeket —, hogy az egyes községek sa­ját maguk lássák el a tsz-ek, vagy háztáji gazdaságok útján zödség-gyümölcsfélével a község lakosságát. Tudott do­log, hogy az ellátásért a zöld­ségáruk megtermeltetéséért végső soron a földművesszö­vetkezeti szerveik felelősek Nem találjuk szokatlannak ezek után, hogy az olyan köz­ségek, amelyeknek lehetősége van zöldségtermelésre, megta­gadják, hogy községük lakói részére azt a kevés zöldségfé­lét is megtermeljék. Ostoroson többek között a tsz vezetősége a 207/1965. sz. hatá­rozatában kimondja, hogy mi­vel a „feltételek” nincsenek meg, kéri a járási fmsz igaz­gatóságát, hogy továbbra is gondoskodjon, illetve legyen se­gítségére Ostoros község zöld­ségellátását illetően Ugyanezt mondhatjuk el más községekről is, ahol — bár van lehetőség zöldségtermelés­re — és a központi ellátásra is termelnek — a helyi igénye­ket, szükségleteket nem bizto­sítják, megállapodásokat nem kötnek. Nem hisszük, hogy Heves, Nagyréde, Gyöngyösha­lász, Vécs, Egerbakta, Egerszó­­lát, Noszvaj, Kál, vagy Ludas a központi ellátásba termelt mennyiégen kívül ne tudná biztosítani teljes egészében a helyi szükségletet. 1966. évben szeretnénk azt megoldani, hogy egy földmű­vesszövetkezet körzetében 1—2 tsz biztosítaná a községek zöld­ségszükségletét. Erre megyénk­ben mindenütt megvan a lehe­tőség. Mégis miért zárkóznak el et­től termelőszövetkezeteink? Hiszen a helyi ellátásra lekö­tött zöldség átadása után a földművesszövetkezetek többet fizethetnek a mindenkori fel­­vásárlási árnál a tsz-eknek. Vagy a földművesszövetke­zetek vezetői hibásak? Nem keresik fel a termelőszövetke­zeteket? Ez nagy felelőtlenség lenne Arról nem kell szólni, hogy milyen előnyökkel jár, ha a megtermelt árut a helyszínen adják át, ott, ahol megterme­lik. Nincs fölösleges szállítás, fuvarköltség, az áru friss, és nem törődött. Ha csak azt nézzük, egyetlen termelőszö­vetkezetnek sem lenne szabad kifogásokat keresni. A földművesszövetkezeti ve­zetők az elmúlt napokban tervtárgyaláson vettek részt, ahol meghatározták az egyes községek burgonya, zöldség, gyümölcs felvásárlását, saját •^11 •$ihWti^ciftiScót A tgrnfílG­­"Jfccvi T­yóf/ríTMrócÓTM cfVÖ^I — evcsi, parádi, bétanátfalvi és még egy sor földművesszövet­kezet nem tudja biztosítani, hogy a termelőszövetkezetek burgonyából helyi igényeiket kielégítsék. Vannak jó példák is, mint pl. a domoszlói, kápolnai, fü­zesabonyi, erdőkövesdi föld­művesszövetkezetek, ahol már évek óta jó összhangban vég­zik együtt a zöldségellátás és termelés lebonyolítását a kör­zetben működő termelőszövet­kezetekkel. A nagyüzemi burgonya, zöldség­termelés mellett nem­­szabad megfeledkezni a ház­tájiban megtermelhető , bár kisebb tételű áruk átvételéről, amelyek elősegítik a helyi el­látást és mentesítik a központi készletek egy részét. Ahol még nincs megállapo­dás a községek ellátására, az fmsz-ek és tsz-ek fogjanak ös­­­sze és biztosítsák a szükséges zöldségfélék megterme­lését, felvásárlását. Különösen azok számára nem tartjuk célszerű­nek a központi ellátást, ahol a termelési lehetőségek adottak, csakhát kényelemből „helye­sebbnek” tartják, ha gondos­kodnak róluk, mert a terme­lésért elsősorban ők a felelő­sek.­­ Nagy Lajos — JÓ JÖVEDELMET biztosít a földművesszövetkezeteknek a baromfi és tojás felvásárlás. Az elmúlt évben jutalék cí­mén a földművesszövetkezetek mintegy másfél millió forin­tot kaptak a baromfiipartól.

Next