Szózat, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-24 / 44. szám
4 Csonka-Komárom és a megszállt város ünnepelte vasárnap a nagy mesemondót Jókai-ünnepségek Magyarországon és külföldön (A Szózat tudósítójától.) A Jókai-ünnepségek sorában, amelyeken a magyar nemzet a nagy mesemondó születésének századik évfordulóját ünnepeli, vasárnap Komáromban, a költő szülővárosában díszközgyűlés volt, amelyen a nemzetgyűlés képviseletében Huszár Károly alelnök, a kormány részéről gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelentek meg. A Petőfi-Társaságot Pekár Gyula elnök, dr. Ferenczy Zoltán alelnök, Szávay Gyula főtitkár, Lőrinczy György ás Lampérth Géza képviselteik, jelen voltak F. Szabó Géza és Maday Gyula nemzetgyűlési képviselőik. Huszár Aladár, csonka Esztergom és Komárom vármegyék főispánja, Palkovich László alispán, Antony Béla, Esztergom polgármestere, a honvédség részéről Szabó Béla ezredes, a győri püspökség képviseletében Szcharek József esperesplébános, Czeglédy Sándor dunántúli református püspökhelyettes, Győr város képviseletében dr. Hofer Vilmos polgármester és Kiss Géza tanácsnok. A megjelenteket a pályaudvaron küldöttség fogadta, majd a vasúti állomás éttermében reggeli volt. A zászlókkal feldíszített vasúti és polgári társaskör nagytermében délelőtt 10 órakor kezdődött a díszközgyűlés, amelyen az állami, városi és egyházi hatóságok képviselőül kívül a társadalmi egyesületek teljes számban felvonultak. Alapy Gáspár polgármester nyitotta meg a díszközgyűlést, beszédében rámuiltott arra, hogy Komárom városa már több kiváló embert adott Magyarországnak, majd üdvözölte a megjelent vendégeket. A kultuszminiszter beszéde Ezután gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mondott beszédet. Elmondta, minő hatása volt Jókai jellemének, írói egyéniségének kialakításában gyermekkori környezete: Komárom és a komáromi emberek. Az itt szerzett lelki és erkölcsi útravalókat a nagyszerű író meg is hálálta, hősöket és hősnőket alakítva szülővárosának alakjaiból s megörökítve a komáromi nagy eseményeket, a nagy földrengést, a hídszakadást beleszőve regényeibe. — Jókai az elnyomás keserves éveiben is — mondotta a kultuszminiszter — fel tudta kelteni a bizalmat a nemzetben. Ma megint önkéntelenül nyúlunk Jókai könyvei után, hogy azok lapjain újból lássuk az elszakított országrészeket, az integer Magyarországot, mint ahogy őseinkmerítettek azokból vigasztalást a Bach-korszak alatt. , Csonka-Komárom szobrot dilit Jókainak A kultuszminiszter beszéde után dr. Tóth Zsigmond városi tanácsnok felolvasta a város határozati javaslatát, amely szeriint a díszközgyűlés Jókai emlékezetét a centenárium alkalmából jegyzőkönyvben örökíti meg, elhatározza, hogy a halhatatlan író arcképét a tanácskozóterem számára megfesteti, továbbá, hogy Jókai Mórnak a város megmaradt területén szobrot állítanak, amelynek költségeit részben maga fedezi részben pedig erre a célra országos gyűjtést indít. A díszközgyűlés Alapy Gáspár polgármester zárószavai után a Szózat elsiéneklésével ért véget. A város díszközgyűlését a Petőfi-Társaság és a Komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum- Egyesület együttes nagygyűlése követte. F. Szabó Géza, a Komáromi Jókai Egyesület elnöke üdvözölte a megjelenteket. A gyűlést Pekár Gyula, a Petőfi-Társaság elnöke nyitotta meg. Maday Gyula nemzetgyűlési képviselő ünnepi karéneket adtak elő, majd felolvasták azsaság főtitkára felolvasta erre az alkalomra írt Jókai-ódáját, majd dr. Ferenczy Zoltán ismertette Jósd irodalmi tevékenységét. Dr. Lányi Andor dr. Tóth Zsigmondnak „Komárom“ című költeményét szavalta el. Lőrinczy György értes kezest olvasott fel Jókai bölcsője címen. Lám-pérth Géza versben emlékezett meg a nagy mesemondóról. , jj Az ünnepségek után a vasúti állomás éttér- mében díszdéd volt, este pedig magas színvonalú hangversennyel fejeződött be a komáromi Jókai centenárium: Megszállt Komárom ünnepe Ugyancsak vasárnap a Duna másik partján, a cseh megszállás alatt álló Komáromban az elszakított Felvidék magyarsága ünnnepelte a nagy mesemondó emlékezet étét. A megható finn népségre fölvonultak a felvidék városainak küljdöltségei és ott volt a komáromi lakosság színe java. A cseh kormány Bella Method pozsonyi zsupánnal képviseltette magát. Az ünnepség új református templomban folyt le, ahol előbb halandó istentisztelet volt. Az istentisztelet után ünnepi karéneket adak elő, majd felolvasták az üdvözítő táviratokat. Az ünnepi beszédet dr. Erdélyi Pál mondotta. Felszólaltak a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság nevében dr. Császár Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum nevében dr. Sikabonyi Antal, a szegedi egyetem nevében dr. Csengery János, a debreceni egyetem nevében dr. Porpp Lajos, a MANSz nevében Szegedy. Maszák Aranka a Jókai-emlékbizottség nevében Róva Dezső főtitkár, aki Rákosi Jenő üdvözletét tolmácsolta. A Kassai Kazinczy-Társaság nevében dr. Sziklay beszélt. Kovács Lajos a felvidéki magyar tanítóegyesületeik, Ölvedy Lajos a magyar főiskolai hallgatók nevében szólaltak fel. A templomi ünnepség befejezése után megnyitották a Jókai-kultúrház ereklye kiállítását. A díszebéd után délután négy óraikor lelkes és nagyszámú közönség jelenlétében megkoronázták a Jókai szülőház falán elhelyezett Jókai domborművet. Az ünnepséget este bál fejezte be. Mint egy komáromi magánjelentés hírül adja, az ünnepséget, amely már szombaton megkezdődött, kommunista tüntetésekkel zavarták meg A munkásotthonból, ahol a kommunisták gyűlést tartottak, mintegy kétszáz tüntető a Jókai-ház elé vonult, ahol az Arany ember díszelőadását éppen meg akarták kezdeni. A rendőrség a tüntetőket szétkergette és a nyugalom újból helyreállott. Jókai emlékezete Budapesten Az Otthon írók és Hírlapíróik Kör© vasárnap ünnepelte Jókai Mór emlékezetét. Az ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében ott volt Balogh Jenő, Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés alelnöke, Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja, a Szent István Akadémia részéről Visota Gyula és más közéleti előkelőségek. Rákosi Jenő megnyitó beszéde után P. Márkus Emilia nagy tetszés mellett, Babits Mihálynak ,,A népszerű öreg tovább mesél“ című költeményét szavalta, Hubay Jenő Dienzl Oszkár zongoratkísérete mellett Bach Cavatináját és saját szerzeményű Csárdajelenetét adta elő. Sziklay János „Jóskai emlékezete“ címmel mondott beszédet. Sándor Erzsi Márkus Dezső zongorák ígérete mellett énekelt. A Budai Polgári Kaszinó február 22-én nagyszerű Jókai-emlékünnepélyt rendezett. Az emlékbeszédet Korpás Ferenc főgimnáziumi igazgató mondotta. Gyula diák Jókai című lendületes versét szavalta mgly hatással. Izjám Béláné énekművésznő magyar műdalokat énekelt, Simemszky V. Babits zongoraművésznő több darabotjátszott. A műsor kezdetén és végén az Egyetemi Énekkarok énekeltek. c 1925 FEBRUÁR 21 KEDD Külföld és Jókai Az északi testvéremlett körében a Jókai-ünnepek sorozatát a Finn Irodalmi Társaság kezdte meg február 18-án. Az ünnepet Krolmn Károly egyetemi tanár, a társaság elnöke nyitotta meg. Utána Faragó József, a hosszabb ideje Finnországban élő fiatal magyar írótartott előadást Jókai költészetéről és életeiről flan nyelven. Kimaia Rüstnen tanár magyar költőkről szavalt finn műfordításokban és végül Helga Saite énekművésznő magyar dalokat énekelt Boros Olga magyar egyetemi hallgatón© kíséretében. Április elején a finn főváros újabb Jókai-ünnepet fog tartani és a vidék nagyobb városai szintén követei fogják a példát A Magyar Külügyi Társaság legutóbb tartott ülésén Horváth Géza igazgató bejelentette, hogy eddig több levél érkezett külföldről a Jókai-ünnepségiek remtdezése ügyében. Dr. Gragger Róbert értesítése szerint Berlinben az ottani Magyar Egyesület, dr. Leffler Béla jelentése szerint Stockholmiban a Svéd Tudományos Akadémia készíti elő a Jókai-ünnepélyt. Dr. Fehéér Géza Szófiából azt közli, hogy Jókai Bulgáriában, isiperekben, de azért az ottani irodalmi és napilapokban fog Jókairól szóló cikkeket elhelyezni Rómában Berzeviczy Albert, Milánóban pedig Zsambra Alajos fog Jókairól előadást tartani, az ottani irodalmi társaságok felkérésére. Londonból jelenítik. A Daily Herald hosszabb cikkben emlékezik meg a Jókai-centenárium alkalmából Jókai Mór irodalmi nagyságáról. A nagy szeretettel a megírt cikk Jókait gazdag mesemondó vénájában Darmashoz, humorában Dickensihez hasonlítja. A magyar életnek és a magyar félelmmnek élettel teljes képét tükrözik vissza nagy számiban megjelent regényei. Történetei gyakran bonyolultak, de mindig szellemesek; folyásuk olyan, mint a hegyi patak tavaszszal. Tukláról-sziklára ugrik, némelykor merészen kanyarodik, hogy elkerüljön valamely akadályt, majd hatalmas szökéssel iramodik tovább. Könyveit lélegzetvisszafojtva olvassuk. Mindegy, hogy történelmi tárgyat választ, vagy pedig modern környezetet Személyed mind eleven,an élnek és mihelyt egyszer kalandjaik története megindul, többé nem lehet visszafordulni. Némelykor valamely tréfával, gyakran melodrámával végződik a történet. De nincs idő a megállásra és az elmélkedésre, amíg a könyvnek végére nem jutunk. Még azok az alakjai is, amelyeket a képzelet legszélsőségesebb játéka szült, elhihetőkbé válnak, olyan ebenen rajzolja meg őket a költő. Regényei és novellái ezelőtt mintegy 30 évvel jelentek meg először angol nyelven. A közönséget egyszer meghódították. Most, Jókai születésének 100. évfordulója alkalmától az érdeklődés ismét feléje fordul és könyvei most új kiadásban látnak angolul napvilágot. Lehetetlen fenntartani az új határokat Az „Observery cikke a területi revízióról és a genfi jegyzőkönyvről London, február 22. A hírneves angol publicista I. L. Garvin ismét hosszabb cikkben foglalkozik azokkal a végzetes tévedésekkel, amelyek a sokat vitatott genfi jegyzőkönyvet, ezt bonyolult frazeológiával megfogalmazott és a paragrafusok útvesztőjében szinte érthetetlenné vált szerződésszervezetet, teljes ellentétben állítólagos és tüntetőleg világgá hirdetett céljával az európai béke legveszedelmesebb akadályává tennék, ha valaha is valósággá válnék. Az angol közvélemény csak akkor kezdett tudatára ébredni annak, hogy mit jelent ez a ,,biztonsági, döntőbírósági és lefegyverezési szerződés,“ amikor kitűnt, hogy az angol küldöttség pacifista vezére, Lord Palmour, az akkori munkáskormány tagja, az angol parlament előzetes jóváhagyása nélkül megígérte, hogy Anglia flottáját szükség esetén a Nemzetek Szövetségének rendelkezésére bocsájtja. Az angol konzervatív, közvélemény akkor nyomban éles támadást intézett emiatt a kérdés miatt MacDonald ellen, akinek bukását egyébként nem kis részben éppen genfi „sikerei“ okozták. Garvin az elsők között volt, akik a genfi jegyzőkönyvvel kapcsolatban a biztonság kérdését összefüggésbe hozták a területi revízió kérdésével. A „protocol“tudvalevőleg lehetetlenné tette volna a Nemzetek Szövetségének egyezségokmányával szemben a párisi békeszerződések által megállapított határok revízióját. Hamarosan kitűnt azonban, hogy ehhez az angol közvélemény soha nem fog hozzájárulni. Angliában ugyanis őszintén kívánják, hoy Európa megszabadulhasson egy újabb háború kiszámíthatatlan következményeitől, de a józan angol közvélemény szerint Európát újabb háborútól nem a versaillesi status quo erőszakos fenntartásával, hanem a békeszerződések hibáinak alapos revíziójával lehet megmenteni. Páris és Prága közös intrikái A genfi jegyzőkönyvet — írja Garvin — Paris és Prága közös intrikái próbálták ráerőszakolni Európára, és bár kifelé képomtatással hirdették — meg Herriot is —, hogy a biztonság, lefegyverzés és döntőbíróság (Securité, Désarmemenx, Arbitration) lesznek a „béke új templomának pilléreit, valóságban azonban semmi másról nem volt szó, minthogy Európának egyik, időszerűleg győztes fele lába alatt tartsa annyi ideig, ameddig csak lehet az ideiglenesen legyőzött másik felet. Anglia azonban a maga részéről nem lesz hajlandó támogatni sem Franciaországot,, sem csatlós államait abban, hogy a rossz emlékű szent szövetségnek ezt a feltámasztását, megvalósíthassák. Garvin szerint az elvakult francia-cseh hatalmi politikának ez a Nemzetek Szövetsége és a genfi jegyzőkönyv útjain „lanszírozott“ terve nemcsak igazságtalan, hanem veszélyes is. Mert igaz ugyan, hogy a jegyzőkönyvet aláíró és így érte jótállást vállaló nemzetek száma meghaladta, az ötvenet, de ez a garancia igen kevés reális értékkel bír és a valóságban azok a nemzetek, amelyek a jegyzőkönyv által felállítandó módszert fegyveresen is hajlandók volnának megvédeni, Franciaországra, a franciák kontinentális blokkjára és Nagybritanniára szorítkoznának, amennyiben Nagybritannia elfogadná a jegyzőkönyvet. A versaillesi statusquo áldozatai A „másik fél“-en viszont ha más nem áll ma is, mint a két nagy kiközösített nép, a németek és oroszok és azok az elnyomott milliók, németek, oroszok és magyarok, akik most a versaillesi status quo áldozatai, ez a kétszázmilliónyi tömeg, megerősítve a legnagyobb valószínűség szerint az elégedetlenkedő Japán segítségével is, olyan erőt jelentene, amivel szemben a genfi jegyzőkönyv levegőben lógó rendelkezései teljesen tehetetlenek lennének. A genfi jegyzőkönyv veszedelme tehát az, hogy újra két, egymással szemben álló felfegyverzett táborrá tenné egész Európát. Ezzel a fenyegetős vezedelemmel szemben Garvin egyetlen megoldásnak azt tartja, hogy a Versaillésben elhamarkodottan és az akkori idők megfontolás nélküli kapkodásában megállapított határokat, amelyekből Kelet-Európában talán egyetlen méternyi sincs, amit mindkét fél elfogadott volna, a kiengesztelődés és méltányosság szellemében vegyék alapos revízió alá, mert ha ez a revízió békés úton meg nem történik, akkor semmiféle genfi jegyzőkönyv útját nem tudja állni annak, hogy bekövetkezzék újabb háború által. . Garvin ilyen és ehhez hasonló vezércikket már többet is írt a konzervatív irányú és a jelenlegi angol kormányhoz igen közel álló Observer hasábjain. Ezeknek a cikkeknek nagy fontosságát az mutatja, hogy míg egy-két évvel ezelőtt Angliában nemcsak a konzervatív, de a liberális irányú lapok is legfeljebb csak a békeszerződések gazdasági revíziójáról írtak és bén már akkor is elismerték, hogy a versaillesi határok rosszak, de úgy gondolták, hogy azok megváltoztatása újabb háború nélkül meg nem történhetik, most viszont a békeszerződések területi revíziójának sürgős és elengedhetetlen szükségessége és ennek a kérdésnek békés úton való megoolása, valósággal közhellyé vált Angliában és ezt a végtelen nagyfontosságú kérdést az angol sajtó állandóan napirenden tartja.