Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-01-13 / 4. szám
4. szám. Pest, január’ 13. 1838. A' SAJKÁS. Nyugszik a’ nap; végsugara Hús homályba szendéről, ’S a’ legényes lánatárra Szerte barna köd terül. Langy tüzérei nem deríti Csillag a’ bús éjszakát, — ’S Emma’ híve most röpíti Habnak gyönge csolnakát. — Néz az ifjú — ’s nincs vezére! — Keble búsan elszorúl , l’áryaczélja’ szent egére Szerte zordon és borús. Csolnakát hab habra hányja , ’S nem derűl a’ bekehon : Messze hintés partviránya A’ hajóstul még nagyon ! — „Sors! bár üdvem’ egyre dúltad, Nyújts te titkos gyámkezet — Elfelejtem én a' múltat — El nyilad mint vérezett. Vagy ha többé nem virad rám , ’S vesztve már a’ békehen : Szánd a’ hűt te dörgő villám, ’S szánva kínját — sújtsd agyon !‘ — ’Sim bűbájos szózatára A’ szilaj hab csöndesül , Szebb remény tűn hajnalára , ’S békepartja földesül. Szétvonúl a’ vész’ borúja, — Lelke’ zordon éjjele , Szűnik a’ sors’ háborúja , ’S békejobbot fog tele. — „ Nékem , Emma , hol szived van , Ott mosolyg a’ békepárt , Üdvezítő karjaidban Elfelejtem a’ vihart; Nincs a’ hívnek ellenében Már szivedhez semmi gát“ — Szól ’s örömköny forr szemében , S partra vonja csolnakát. — Vissza sajkál! mordul űzte Játékát a’ sors veled , Szállj habokra , békefűzte Koszorúdat ott leled. E’ vidék’ bús partvirányán Nem pihensz meg üldözött ! Emma túl e’ földi pályán — Szebb hazába költözött. Fiaidnis János-AZ ESZTERHÁZI KÉPA-CZUKORGYÁR. (Levéltől edek. Közli N.E., Szopori Nagy Károlytól). Eszter háza dec. 20-án. ..........Kiben a’ jó iránt buzgó szív dobog, az már csak hona iránti szeretetböl is, tiszta ülőimnél kiséri annak előhaladását. Mennyire érdekli az illy hazafiút olly tárgyak’ látása, mellyek eszközkint szolgálnak hazánk’ szükségeinek külfőldtől függetlenségét,ipari ’s kereskedési haladását, általjában annak lépcsőnként' jólétét, virágzását — terjeszteni , csupán a’ ki nem magyarázható, de valódi ér, zelmek tolmácsolhatják. Franczia-, Cseh- és Németországok’ czukorgyárai gyors elömenetéről hírlapjaink telvék. Honunk’ haladó szelleme itt is — győzve aggott előítéletein — olly mezőt nyita termesztményink’ jutalmask eladására, mellynek számíthattál kamati, rosz-áru gabonánk’ eladása után, kiürült erszényinket viszont megtöltendik. Herczeg Odeschalchi és Pálfy, gr. Forgács, Zsibrik és Lacsny, pesti Linberger és többen — sok év óta, kisebb nagyobb terjedelmű gyárakban készitnek répaczukrot; milly sükerrel ? azt a’ nevezett uraságok legjobban tudják. De , hogy reméllett jövedelmi nagy terveik — külföldről nagy költséggel szerzett működőik által sem létesülhettek, teljes valódiságban azt annál bátrabban állíthatom , mivel tudom , hogy műnőkeik, néhányat kivéve , a’ szükséges chemiai tudományok , de különösen az illy vállalathoz kiválható hosszas öngyakorlat’ díjával vagynak. Ők a’ franczia ’s cseh gyárok’ utánzóji, mellyeknél még a’ régi gyarmati (colonialis) czukorgyártási rendszer divatoz, t. i. a’mészszel tisztítás. Milly hiányos e’ rendszer, tudhatja az, ki a’ chemiai kémletekben (experimentum) gyakorlott, hogy a’ mész, a’ répaczukor-nedvben találtató salitromot nem irthatja ki — ’s igy, ez a’ nedvben maradván, utóbb ezukrának tisztátlanságot és salitromos izt kölcsönz. De szóljunk bár a’ külföldi Achard ’s az úgy nevezett cseh rendszerekről , mellyek szerint kénsavanynyal (Schwefelsäure) mészszel felváltva , a’ kénsavanyt ismételve működnek. Ezek viszont más hibába esnek; mert a’ kénsavany mészszel, gipszet alakít, mellyet sem egyik sem másik, nedvéből egészen elválasztani nem képes, 's igy ezukraik a’ kívánt ízletességet nem érhetik el. — De mit szóljak pesti Linberger ur’ ’s annak buzgó követőji’ rendszeréről, melly tiszta colonialis! Magam is, ki ezen titok’ avatottja vagyok, mosolygva tekintek vissza fáradozásim’ korcs sükerére ’s azt állítom több volt követőivel , hogy évek utáni zagyválás sem viheti őket ezukor-készitésökben azon pontra , hogy annak valódi haszonnal kamatozó készítését, tiszta lélekkel javasolhatnák. Buzgó dicsérőji, első csekély próbáik’ sikerülte után, már diadalt zengtek — ’s tán ők is jelenleg, mint én, bánkódva tekintitek kihányt pénzükre, csekély mennyiségű czukrukra, ennek hirányira ’s kevés czélu használhatására. — Illy meggyőződéssel jöttem felnevezett napon a Soprony megyében létező Eszterházy Pál hig’egyik mulatóhelyére, Eszterházára — s mennyire lepetém-meg, midőn itt egy ujdon felállított gyárra leltem, mellynek rendszere előttem és sok ezer előtt még ismeretlen, s ha a’ jó, vagy rész termesztményről, a’ helyes vagy helytelen rendszerre hozhatni következést, akkor ollyan-