Temesvári Hirlap, 1937. február (35. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
1 1911. FEBRUARY, REDD T* IM AZ United Ideal szappan bársonyossá, széppé varázsolja arcbőrét illata üde és tartós. Minden szaküzletben kapható ! Arany János lelkivilága Irta: DEBRECZENI ISTVÁN. IV. Arany János töprengő lelkének kettős hatása volt műveire. Az egyik jó, bensőleg termékenyítő hatás. Több szép mélységés költeményét köszönhetjük ennek a lelkületét mert nagy hőseinek jelemibe, megrajzolásába, mint lelkiismeretességét, ezt ie legtöbbször belevitte, ami által azok élő alakokká lettek (Toldi «zeneimével). De sajnos van, volt egy károsabb ható® ie: bizonyos mértékben a kelő önbizalom hiánya» vagy a túlságos szigorú önkritika, mellyel műveit és önmagát bírálta. Az első Toldira gondolva így sóhajt fel: „ó, ha még egy olyat énekelni tudnék.” Majd így búcsúzik nagy alkotásaitól: Isten veled jobb részem arany álma HU Toldi, Csaba, Isten veletek. Oly messze a cél s oly magas a pálma még törve lelkem s a test beteg. Pedig még ezután fejezte be Toldi szerelmét, melyet nem is adott át kiadónak, mert nem bízott a sikerben és nem akarta, hogy kiadója ráfizessen, hanem sajátköltségén jelentette meg és egyszerűen kitette az Akadémia könyvesboltjába, hogy akinek kell, majd megveszi. Töprengő lelkére és lelkiismeretességére jellemző az alábbi kiadatlan levele: „Pest szept. 20, 1864. Kedves öcsém Sándor! Minő fatalitás ez évvel a szerződéssel! Én nem tudok semmit a 8 napi beadás fontosságáról, te sem említetted, legalább azt, hogy oly iszonyú büntetés van rászabva» nem, mert azt el nem feledtem volna! ” Kálmán pedig annyit írt, hogy egyik szerződést adjam át Fleischlnek, a másikat tartsam meg! Hogyan következtethettem, volna innen, hogy oly sietős és főbenjáró dolog a leküldés? — Gondoltam, Laci majd leviszi vagy pláne be se adjuk a novemberi terminusig, míg az újabb 4000 ft. be nem lesz fizetve, hogy kevesebb legyen a betáblázandó teher Demique eltettem én arra, egész biztossággal a fiókba s most is ott volna, ha Kálmán rám nem ijeszt. Most már feladtam ajánlva, Kálmánnak címezve, mind a két eredeti szerződést: az örökvételit és a haszonbérit. Miután még most, délelőtti feladtam, remélem megkapjátok holnap délre. De ér-e ez valamit! Nem késő e már!!! A szerződés 14-én íratott alá és ma 20, holnap 21!!Íme kikoptunk a 8 napból. Rettenetes ez, ennyit veszíteni, csupa mmiért. Kiszámítottam az Emich Guszív naptárja tariftájából. A vételár után ik (minthogy az előbbi eladás 4 évnél. (Bem régebben történt) V*/% percentjével 170 ft. Ennek pótléka ez összeg 25%-ra tehát 67 ft. Összesen lett volna 837 ft 50 kr. Ha ezt x most mint Kálmán irja, büntetésből háromszorozzák: kell fizetnünk 3.012 ft. 50 ki*. Iszonyú ez! Csupán mert ima küldöm amit délután már éppen úgy elküldhettem volna! Hogy segítsünk a dolgon, ha csakugyan elkéstünk, aminthogy csaknem bizonyosnak tartom, hogy lehetetlen beadni a nyolcadnap alatt?! Én egy módot tudnék, ha nem átallnám a Fleischlel trafikálni. A szerződésben, egyik párban sem volt feltéve, a dátumban a nap, a mikor Freischlel aláírtuk nem néztük meg és nem egészítettük ki a hiányzó napszámot. Most már ha véglenül nem réstelném, meg lehetne kísérleni Freischt, hogy tegyünk valami újabb dátumot. (Szeptember utolsóig lehetne akármely napra tenni, mert csak igy van: Kelt — 1864 szeptember ... De mit gondod ma Fleischl?! ! Gondolj valamit, kérlek, hogy ne károsodjunk oly roppantot. Hogy egyoldalag csupán az én szerződésemben írassák újabb dátum, azt veszedelmesnek tartom, mert akkor nem egyeznék aléleseott- lel, kinél vagy most is dátum nélkül hever, vagy ügyvéde bizonyosan azt a napot íratta belé, melyen kell a szerződés. Falsificatűm lenne belőle: oly falsificatűm, melyre én már 6400 ft. kifizettem, még becsuknának érte. Csinálj valamit kérlek és mindenekelőtt — ha van benne mód, — nyugtass meg, mert szörnyű zavarban vagyok. Szerető sógorod. . . Arany” Jól ismerte saját magát, mikor ezt írta: „Több eréllyesl, szilárdsággal, kitartással tán lett volna belőlem valami, de ez hiányzott mindig. Tehetségem (amit elvitázni nem lehet, különben nem volnék ott, ahol most vagyok) mindig előre tolt, erélyem hiánya mindig hátravetett, így lettem én, mint munkáim nagyobb része: töredék.” Szerencsére van lelkivilágában, ami töprengésében ellensúlyozza és ez, hogy realitása, ami költőben ritka, szinte páratlan s igy valósággal csodálatraméltó tulajdonság. Mindig a földön járt az igazi, hétköznapi életben, a valóságok között. Pontos számító, takarékos, sőt kuporgató és konzervatív. Pontosságára nézve jellemző, hogy ruhaszekrényének az ajtaján pontos jegyzéket őrzött a bennlevő ruháiról. Ugyanígy feljegyezte valahányszor házáról eltávozott, mindent magával vitt ruhadarabját és apróságait. Takarékosságát mintája, hogy pl. eltörött pipáját megdrótozta, gitárjának elszakadt húrjait összekötözgette, félig elviselt ruháiból Laci fiának alakítottak át s majd később ő viselte László használt fehérneműit. Konservativ lélek volt, mely az életében 100 meg száz apróságban nyilvánult meg. Meghatóan ragaszkodott apró-cseprő holmidhoz és mindent megőrzött, elrakosgatott print bármelyik egyszerű sálon, tai parasztember. Konservatizmusa miatt nehezen válik meg ócska, salontai házától és nagy része van e tulajdonságának abban is, hogy életének legfőbb anyagi célja: földvásárlása. Konservatizmusa nyilvánul meg a múlthoz való ragaszkodásában, költészetében. Nem csak a Kisfaludy-társaság aranyai, hanem főkép a nemzeti hagyományokhoz, a múlthoz rásaszkodó lelke tette legnagyobb epikusunkká, az epikai költészet páratlan és utolérhetetlen művészévé, így lett lelkivilága a legteljesebb mértékben kiegyensúlyozott. De ennek legfőbb oka abban rejlik, hogy boldog családi életet élt és erős volt a hite. E kiegyensúlyozott léleknek egyik bölcs megnyilvánulása e színig szállóigévé lett, mélyértelmű sora: fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze.” Hite pedig boldog nyugalommá] mondatja vele: Gyermekszívvel öntudatbén, Nyugszol meg a gondolatban. Hogy övéit el nem hagyja, ki mindjájunk édesatyja. Mindezek mellett pedig beragyogta lelkét a művészet kettőssége: a zene és a költészet. Sokszor elővette kedves gitárját, melynek hangjaival dalokat is szerzett a maga és Petőfi költeményeire. A költészetnek lelkére gyakorolt hatását pedig legtökéletesebben a vigasztaló című költeményében így fejezi ki: Mi a tűzhely rideg háznak Mi a fészek kismadárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre, Mi a lámpa sötét éjben Mi az árnyék forró délben... S mire nincs szó, nincsen képzet Az vagy nekem, oh költészet, íme Arany János lelkivilága. Ebben a lelkivilágban nincsenek nagy hullámzások, nincsenek nagy szélsőségek és nincsenek örvénylő mélységek. Szélcsend és nyugalom van benne. Nincsenek benne vakító villámlások, de nincsenek nagy árnyékok sem. Kellemes nappali fény, nagy nyugodt megérzés világítja be. Nem összetett, bonyolult világ ez, melyben csak a lélekbúvár módszereivel lehet behatolni hanem egyszerű, tiszta s ha egyszer kinyílt előttünk, azonnal áttekinthető. Mert ez a lelkivilág a magyar lélek világa. Van Aranynak egy meghatóan kedves, bájos, családi fényképe, a legelső fénykép róla. Ott ül előttünk csizmában, lelógó nagy bajuszával, dús fekete hajával. A jobb térdén kalapja, két lába közé fogva a sétabotja, úgy ülmint ahogy ma is leül egy salontai polgár. Mette a felesége, vállravetett mentével, olyan mint egy igazi nemzetes aszszony. Aztán Juliska fehér ingvállban, pruszlikban. A szülők háta megett Laci és Juliska mögött, kissé föléhajolva vőlegénye: Széll Kálmán. Az egész képről, de különösen Aranyról, az igazi, tiszta magyarság tekint felénk. Ez árad ki az ő lelkivilágából is. A salontai Arany -múzeumban ott van szobája, abban az elrendezésben, ahogy utoljára az Akadémia palotájában volt. Szép mahagóni iróasatala, melyet 1867- ben a magyar nők ajándékoztak neki. Alatta a szép nagy szőnyeg, melyet Gyulai Pál írói honoráriumként csempészett be és erőszakolta rá. Két fotós, melyek közül az egyikben lehelte ki lelkét. Az ágya régimódi rámás ágy, benne ágyneműje. Mellette éjjeliszekrénye, rajta pipái, ivópohara, gyertyája. Amint m meghatottan megállunk előtte s visszaszállunk képzeletben a költő korába, egyszercsak úgy tűnik fel, mintha megmozdulna egy takaró és kinyúlik egy kéz, majd felül a költő, gyertyája felé nyúl és világosságot gyújt, borongó elképzelésünk éjszakájában. Ennek akartam én most eszköze lenni: világosságot gyújtani vele, az ő lelkivilága által. Menjünk, menjünk ehhez a világossághoz, az ő világosságához, hogy a mi lelkünkben is derengeni kezdjen a sötét. Ma nekünk éppen Aranyra van szükséAz angol sajtó hosszabb cikksorozatokban emlékezik meg arról, hogy a németeknek sikerült a portugálok afrikai gyarmatán, Angolában, a koncessziók egész sorát megszerezni, mely biztosítja nekik ezen természeti kincsekben rendkívül gazdag terület érceinek kihasználását. Az angol lapok jelentéseit berlini források cáfolják, mindössze annyit ismernek be, hogy s egyéniséget árasztja reánk. Szükség van ! Krupp-féle árugyár kapott ércktakíjíizási engedélyeket Angliában, melyek teljesen magán jellegűek. Evvel kapcsolatban megemlítjük, hogy Foerster admirális, a német haditengerészet rövid idővel azelőtt lemondott főparancsnoka a volt német afrikai gyarmatokba utazott tanulmányoknaak. Szükségünk van lelkére, a jellemére, az iazi Arany-jellemre, mely magából a tiszita puritán becsületességet költészetére,, mely a legnagyobb művészettel őrzi a múltat, nemzetünk multját és benne lévő értékeinket, hogy mi is megőrizzük azt. Szükségünk van a nyelvére, hogy megtanuljunk és ne felejtsünk el magyarul. Miért van szükségünk! Megfelel rá Arany örökség” című versében, céljából, melyben nemzetünket lóhoz hasonlítja: egy rongyolt részígy a zászló ránk örökbe maradt. Ránk hagyták azt erős átok alatt: Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attid, Ne legyen az Isten istenünk azontúl„ Most telik be, vagy soha, ez átok. A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! Ha minket élfi az idő zivatarja, Nem lesz az istennek soha több magyarja. X~ Mola tábornoknak nem kell idegen segítség Mola tábornok a rádióban beszédet tartott és kijelentette, hogy a nemzetiek sohasem fogják tűrni, hogy Spanyolország területe bármilyen más állam védnöksége alá kerüljön és hogy a spanyol nép sohasem más törvényt nem ismer el, csak azt, amit spanyolok hoznak. Megcáfolta azokat a híreket, hogy a nemzeti hadsereg katonái átpártoltak volna az ellenséghez és végül ezeket jelentette ki: — A békét az idegen csapatok segítsége nélkül fogjuk a kormánypárti csapatoknak diktálni. Egyébként is bennünket sohasem segítettek idegen hatalmak, annál kevésbé, mert idegen segítségre nincs is szükségünk. Madrid, február X. A Madrid-körnnyéki hadállásokban két nap óta nem történt lényegesebb esemény. A kormánycsapatok tovább folytatták az Usera-negyed megtisztítását és hadállásaik megerősítésén dolgoztak. K A Krupp-gyár fontos koncessziók birtokába jutott Portugál- Angolában árost VígadóPlogiar Nőegleí hálta olt ferdinánd-szálló Meghívó nincs Jegyek a pénztárnál Laphatok 1