Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
Sokszor leírtam már és beszédeimben is sokszor elmondom, hogy hazánk területe turistaság szempontjából még nincs teljesen feltárva. Mindig újabb és újabb helyekről olvashatunk pl. lapunk hasábjain is, amelyekről hallottunk, tudtunk és amikor elérünk oda, akkor látjuk, mennyi új meglepetéssel szolgálnak. Én is így vagyok, ha némely helyre hosszabb idő után eljutok és alaposan körülnézek, meglepetéssel fedezek fel új és eddig nem látott szépségeket, érdekességeket, amelyekről jó érzés hírt adni és másokat is megtekintésükre ösztönözni. Így jártam én a Zala völgyében fekvő Zalaszentgrót községgel, amelyben még ifjú koromban jártam, azután kiment az emlékezetemből és amikor nemrégiben ismét felkerestem, csak álmélkodni tudtam. A Zala folyó völgye, ez a hosszú szél barázda, a zalaapáti és a vele szemben fekvő zalavári hátság közt számos meglepetést rejteget. Egykori végvárak maradványai, átkelők és révek emlékei, román ízlésű és gótikus templomok, a múlt tanúi és az új élet alkotásai sorakoznak egymás mellett.. A hosszú folyóvölgyet északon zárja le Zalaszentgrót község, amely alaposan megnagyobbodott, mert 1963-ban hozzácsatolták Aranyod és Tüskeszentpéter községeket is és ma már közel 6000 lakosával járási székhely. Kitűnő aszfaltutak vezetnek oda, akár Sümeg, akár Keszthely felől akarják megközelíteni. De a gyalogos turistának sem unagas a táj, mert a Zalavölgy községei gyorsan követik egymást és mindenhol van valami néznivaló. Zalaszentgrót első pillantásra városias képet nyújt. Déli végén a vele összeépült és korábban Kisszentgrótnak nevezett település műemlék templomtornya állít meg. A török idők alatt elpusztult templom megmaradt tornyát, ma park és gyermekjátszótér övezi és gyermekek boldog zsivaja veri fel a sokszázados kövek csendjét. A bevezető Fő utcán lakóházait, üzemek emelkednek, toronydaruk szállítják az anyagot, most épül 65 milliós költséggel egy hatalmas hűtőház. Sajtgyár, két szeszgyár, téglagyár, négy ktsz. nyújt munkaalkalmat az egyre fejlődő község lakóinak. Modern épület falán eszpresszó fényreklámja villog és örömmel látjuk a Szabadság tér végén a község legszebb épületét, a helyreállított volt Batthyány kastélyt, ami ma gyermekotthon. Zalaszentgrót, amely a nevét Gellért püspöktől vette, a Türje nemzetség fészke volt. A Zala mocsaras területére építették várukat, amely a török időkben nevezetes szerepet játszott. A török nem foglalta el, mégis elpusztult, mert a kuruc harcok idején Rabutin labanc tábornagy felégette, 1710-ben pedig lerombolták. A helyén épült fel az időközben földesurává lett Batthyány Ferenc copf ízlésű kastélya 1787-ben, amely most teljesen megújult. A gyönyörűen rendbehozott kastélyt kovácsolt vaskerítés övezi, remekművű kapuval. Négy hatalmas platánfa áll a kastély sarkain, remek keretet adva a szép épületnek. Belseje még mindig rejteget értékeket. Egykori könyvtárának Itáliából hozott faragott ajtói faszobrászati remekművek. Az egyik ajtón az ókori jogtudósok fejei, a másikon a Bibliából vett jelenetek láthatók. Bizony ezeknek az ajtóknak a múzeumban volna a helyük, mert itt a gyermekek között nem lehet kellően megvédeni azokat. A könyvtárszoba sarkában az ugyancsak Itáliából hozott márványkandalló szintén múzeumi tárgy lehetne. A Zala folyó itt három ágra szakad, közrefog egy szigetet, amelyen a község szabadtéri színpada áll. A középső ágon átvezető híd műemlék, kőből épített szép alkotás. 1945-ben a menekülő fasiszták felrobbantani akarták, de egy hős szovjet katona megmentette, elvágta a robbantózsinórokat, azonban a fasiszták golyójától találva elesett. Emléktáblája a hídon őrzi hősi tettének emlékét. A község lakosai közül is sokan életüket vesztették a felszabadulásnál. Már szabad volt Zalaszentgrót és a község lakosai a Vörös Hadsereg katonáival együtt a kastélyhoz vezető híd újjáépítésén fáradoztak. 1945 március 29-én a csáfordi hegyen beásott német ütegek lőni kezdték a kastély környékét és a hídon dolgozók közül 6 szovjet katona és 11 polgári személy életét vesztette. Emléktáblájukat a hídfőn helyezték el. A község főterén, a Szabadság tér sarkán áll az a ház, amelyben 1910—14. években élt és dolgozott dr. Hamburger Jenő, a Magyar Tanácsköztársaság földművelésügyi népbiztosa. Egykori lakása ma munkásmozgalmi múzeum. Bővítését tervezik helytörténeti kiállítással, amelynek anyagát már összegyűjtötte a község múltjának kutatója, Székelyhídi Vilmos vb. titkár. A plébániatemplom is nyújt látnivalót. Kanizsay Miklós tárnokmester vörösmárvány sírköve és egy vértanú üvegkoporsóban elhelyezett csontváza, szép falfestmények emelik a látnivalókat. Turistajelzés is keresztül vonul a községen. Tőrjétől indul ki és átszeli majdnem az egész Zala megyét; a lótenyésztéséről híres Rádiháza pusztán végződik a sárga jelzés. Csak azt találtam kicsit furcsának, hogy bádoglapokra festve, szeggel erősítik fel az élő fákra. Azt hiszem, jobb volna a mindenhol bevált módon, a fák törzsére festeni a jelzéseket. Olcsóbb is lett volna és nincs úgy kitéve a rongálásnak, mint a mostani megoldás. A lényeges azonban az, hogy van és e jelzés nyomán lehet bejárni Zala megye szép és kedves tájait, ahol még sok eddig ismeretlen látnivaló rejtőzik. Zalaszentgrót a Balatontól nyugatra eső terület turistaközpontja lehetne. Fizetővendéglátó szobák bérelhetők, jó vendéglők, cukrászdák rendelkezésre állanak. A Zala völgye pedig szőlőkkel, pincékkel telehintett domboldalaival, erdeivel, forrásokban gazdag vidékével az ismeretlen felfedezésének élményét nyújtja a turistának. Zákonyi Ferenc гт A „Dr. Hamburger JenőMunkásmozgalmi Múzeum” részlete Az épülő Zalaszentgrót Zala-folyó melletti téli kishas-