Tiszatáj, 1956 (10. évfolyam, 1-5. szám

1956 / 4. szám - Eminescu Mihai: Ó, mért nem jössz : [vers]

-megadván Csuka Zoltánnak úttörő munkájáért, hadd mondjam megy talán ,mégis jobb lett volna Benjámin fordításában közölni a Tömegsírt. Csak az első fuvallat jöt be még délrenyitott ablakunkon. Várjuk a töb­bit. Milyen jó lenne a teljes Knezsa-művet a hiánytalanul kiadott Glembay családot elolvasni, de a Bankett Blitvanumban, a Magyar Királyi Honvéd, s Ady­ tanulmány­a is régi vágya már a magyar olvasóknak. Egyszóval ránk férne az európai jelentőségű Miroszláv Kolezsa műveiből egy ötkötetes válogatás, már csak azért is, mert ki ismeri a környező népek irodalmából annyira a ma­gyar glóbusz, mint éppen ő?! De ott vannak a klasszikusok, a mostanában jubilált Sztorija drámái, vagy Ivo Andrics regényei, elbeszélései, a jugoszláv realizmust megújító nagytehetségű Dobrica Csoszics regénye, a Majd meg­virrad már, s a Gyökerek című történelmi regénye, vagy Vjekoszlav Kaleb Áldott pora. Lehetne sorolni a neveket, műveket. Csak azt érnénk el, hogy feladataink lenyűgöző volta megzavarna bennünket. Azt hiszem, nem meddő gondolat az sem, hogy a két déli folyóiratunk viszont »közelebbi« szomszédainak, tehát a Dunántúl a horvát, a Tiszatáj pedig a vajdaság irodalmának legyen bemutatója, ismertetője. Segítsék ők is, h a maguk eszközeivel a két nép megbonthatatlan barátságának megszületését. M. EMINESCU 0, mért nem jössz? "Vándor fecskénk már délen él, Hulló levél múlást zenél, Dér csípi szőlőnk, őszre jár — Ó, mért nem jössz, hát jössz-e már? Karommal hűn ölelve meg: Szerelmes vágyam felremeg, S fejem pihen majd csendesen A kebleden, a kebleden! Nem él az emlék égetőn? .Bolyongtunk völgyben, bérd­etőn; Felkaptalak — boldog sikoly — Ó, annyiszor, ó, annyiszor! Vannak bűbájos asszonyok, Szemükből szikrás láng lobog .. . Maga mögött egyik se hagy: ’ Legszebb te vagy, legszebb te vagy! Mert napról-napra ifjadol: Te vagy lelkemben a mosoly. A csillag nem szebb, egy se, nem —­­Ó, kedvesem, ó, kedvesem! A késő ősz­ utója itt, Diófa veszti lombjait, A táj kihalt, a föld kopár. . . Ó, mért nem jössz, hát jössz-e már? Márky Imre fordítása 1234

Next