Tiszatáj, 2012 (66. évfolyam, 1-12. szám

2012 / 5. szám - Eliade, Mircea: Maitreyi (részlet) (Fordította: Vallasek Júlia) (regény)

MIRCEA ELIADE Mai­trey­i (részlet) I. Sokáig tétováztam a füzet mellett, nem tudok visszaemlékezni, pontosan melyik na­pon is találkoztam Maitreyivel. Az évi bejegyzéseimben semmit nem találtam. Az ő neve jóval később tűnik fel, miután kijöttem a szanatóriumból, és be kellett költöz­nöm Narendra Sen mérnök Bhowanipore negyedbeli házába. Ez 1929-ben történt, Maitreyivel pedig jó tíz hónappal korábban találkozhattam először. Éppen azért in­dítom tehát olyan nehézkesen ezt a történetet, mert nem tudom felidézni akkori alakját, képtelen vagyok újraélni akkori csodálatomat, a felkavaró és bizonytalan legelső találkozást. Halványan rémlik, hogy egyszer láttam egy autóban várakozni az Oxford Köny­vesbolt előtt, amíg apjával, a mérnökkel könyveket válogattunk a karácsonyi szüni­dőre - emlékszem, összerezzentem, majd furcsa módon megvetést éreztem. Csú­nyának találtam: túl nagy és túl fekete szemeit, húsos ajkait, fejlett, érő gyümölcs­höz hasonló bengáli szűzlány kebleit. Amikor bemutattak neki, homlokához emelt tenyérrel üdvözölt, hirtelen feltűnt meztelen karja, megdöbbentett bőrének színe: matt, barna, addig sosem látott agyag- vagy viasz-barnaság. Akkoriban még a Wellesley utcában laktam, a Ripon Panzióban, Harold Carr volt a szobatársam, egy tisztviselő a Hadügy és Tengerészet boltjában. Kedveltem a társaságát, mert renge­teg családot ismert Kalkuttában, akiknél aztán én is eltölthettem az estéimet, a lá­nyaikkal pedig rendszeresen eljártam táncolni. Ennek a Haroldnak próbáltam leírni, (leginkább azért, hogy végre magam is megértsem) Maitreyi meztelen karját, azt a megrázó és különös sötét-sárgát, amely oly kevéssé volt nőies, mintha egy istennő és nem egy indiai lány karja lett volna. Mircea Eliade (1907-1986) a nemzetközi hírű román vallástörténész, író és filozófus 1933-ban je­lentette meg indiai élményeiből ihletődő, Maitreyi című kisregényét. Az európai ifjú és az indiai lány szerelmi története Eliade szépírói munkásságának máig legnépszerűbb darabja. Több nyelvre lefor­dították (olasz, német, spanyol, francia, angol), Bengáli éjszakák címen meg is filmesítették (1988). Magyarul most olvasható először. Az már kevésbé köztudott, hogy a regényre „válaszregény" is született. Eliade regényének hősnője, az utóbb Maitreyi Devi néven ismertté vált indiai költőnő It does not die (Nem hal meg) címen maga is megírta találkozásuk, szerelmük történetét. Eliade regénye olyan szerelmi történet, amelynek minden lapjáról árad az idegen kultúrával való találkozás, a keleti világ felfedezésének olykor fáj­dalmas, máskor elbűvölő, de mindig felkavaró élménye.

Next