Tiszatáj, 2020 (74. évfolyam, 1-12. szám
2020 / 9. szám - ZSOLT 141, 9-10. - „A tulajdonságok nélküli ember mint forradalmár” (Beszélgetés Csalog Zsolt Hogyan kell forradalmat csinálni? Heltai György portréja című könyvéről
5544 tiszafái Németh Gábor: Pont ezt akartam mondani, hogy ez nem derül ki. Tehát ez is aláaknázza egy kicsit a szöveget. Én viszont nem voltam olyan okos, mint Julcsi, mert én előbb az előszót olvastam el. És az rettenetesen kikezdi az olvasatot. Különösen, hogy a Hayden White-idézet is ott van, ami arra figyelmeztet, hogy az úgynevezett történeti munkákat metaforaként kell olvasni. Tehát nem az események jeleit olvassuk, hanem egy olyan retorikai alakzatot, amely arra emlékeztet minket, amit az irodalmi kultúránkból már megtanultunk. És aztán ráadásul az előszó tulajdonképpen egy határozott ajánlatot tesz arra nézvést is, hogy regénynek olvassam, és miután nagyon meggyőző példákkal bizonyítja Csalog Zsolt történészi, illetve adatközlői minőségének kérdéses voltát, nem tudok mást csinálni, mint hogy esztétikai természetű érdeklődést eresszek rá a szövegre. Szemben azzal a helyzettel, ami '86-ban lett volna, amikor még nem tudhattam annyit, mint most tudok a konkrét... - most ezek után nehezen használom a „tény" szót, de mondjuk abból, amit konszenzuálisan tényként szoktunk elismerni '56 történetével kapcsolatban. Szóval azt az izgalmat, amit elsődleges adatközlést olvasva érez az ember, itt most nem érezhettem. Kizárólag regényként tudtam olvasni. És regényként nekem nem volt jó. Nem volt jó olvasni, méghozzá azért nem volt jó olvasni, mert azt éreztem, hogy az '50-es évek hihetetlen ziccert ad az írók kezébe, ugyanis olyan figurákat termel ki a kor, hogy az bizonyos értelemben példátlan. Olyanokat, akik egy életen belül, vagy akár 8 éven belül képesek voltak bűnösök, áldozatok és héroszok lenni. És ez regényként engem akkor érdekelne, ha az önreflexió nem ismerne se istent, se embert. Tehát hogyha pontosan ugyanolyan kíméletlenséggel foglalkozna az ember mindhárom állapotával. Ez a szöveg nem ezt teszi, amit egyébként tökéletesen megértek. Semmiképp sem szeretnék moralizáló attitűdöt fölvenni. Hangsúlyozottan esztétikai problémának látom ezt. Na most van egy különös probléma a verzálla. Ami ugye Zsolt számára a verzál, a felkiáltójel-erdő, a szaggatott gondolatjelek, tehát a dramatizálásás tipográfiai eszköztára, amelyet előszeretettel alkalmaz, sajnos inkább a reflektálatlanságot erősíti az olvasatban. Egy olyan tulajdonságot, ami engem egyébként is zavar ebben az önismereti próbában, amit ez a szöveg még fölfokoz. Ettől lesz szerintem túlzottan anekdotázó, és bizonyos pontokon nagyon könnyedén önfelmentő ez a szöveg. Vegyük csak azt, amikor ott van Maléter, aki azt mondja, hogy ő csak egyszer szavaz és egy helyen, és szemben állnak vele azok a kommunisták, akik, habár nem helyeslik zsigerből, de azért 30-szor, 40-szer leszavaznak, és hát ne kerteljünk, ma is ebben a szarban járunk, ami akkor kezdődött. Tehát nagyon súlyos történetek vannak ilyen módon időnként eliminálva, illetve nagyvonalúan kezelve. És még egy problémám van az összes olyan szöveggel, amiben '56 mint üdvtörténet jelenik meg, hogy egyszerűen a történeti időből kiszakad, és oda-vissza homogenizálja az elbeszélés terét. Létrejön egy olyan személy, akivel semmilyen más viszonyom nem lehet, mint hogy végtelenül tiszteljem azért a bátorságért, amit 10, 13 vagy 25 nap, esetleg évtizedek vagy a börtönévek alatt tanúsított. Külön paradoxona az '50- es éveknek, hogy teljesen indifferens okokból lehetett bűnössé és áldozattá válni, és ettől teljesen függetlenül érezhette magát valaki bűnösnek vagy áldozatnak, kiszolgáltatottnak vagy aktornak. És ez olyan végtelenül abszurd történeti tudatot hoz létre, ami szintén jelentős író tollára volna méltó. Én is úgy érzem, hogy például az M. Lajos, 42 éves 16 erősebb szöveg, vagy 16 A kisregény először szamizdatban és tamizdatban jelent meg Kenedi János szerkesztésében magyarul, majd Balla D. Károly és Kemény István közreműködésével ukránul, lengyelül, illetve franciául. M. Lajos, 44 éves . Profil, szerk. KENEDI János, ABC Független, Budapest,1977, 15-66. M. Lajos, 44