Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

,-l>Uí* 1­2 ° * 4 zekszárd ^;­­Hrprotar . nndó dp. V ■^SZfe XXIII. évfolyam, 123. szám. ARA: 90 FILLER­ V"-'­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJÉTEK! vel Bízom ágon a kupi a Kedd, 1973. május 29. Jól szolgálta a hazafias nevelést Látványos Légi és földi műsort adott a megyei honvédelmi nap ! Vasárnap ismét bebizonyo­sodott: az évtizednél régibb hagyományt követő őcsényi megyei honvédelmi nap sok látványossága változatlanul sok ezres tömeget vonz, még akkor is, ha nem a legkedve­zőbb az idő. A szervezők ki­lenc óra után még aggodal­maskodva szemlélték a né­hány száz főre tehető közön­séget. Viszont amikorra a program megkezdődött, autó­buszok, gépkocsik ontották a tömeget, és amikorra az első­­ repülőgép a levegőbe emel­kedett, legalább tizenkétezren sorakoztak fel a kötélkordon mellett, „szállták meg” a vendéglátó vállalat, az ÁFÉSZ az őcsényi termelőszövetkezet­­ pavilonjait. ».... '. • a díszemelvényen a megye­­ párt-, állami, társadalmi éle­­­­tének vezetői foglal­tak­ helyet­ , Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, , dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titkára, Csaj­bók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára, Varjas János,­­a KISZ megyei bizottságának­­ első titkára. Réti Antal, az­­ MHSZ főtitkárhelyettese, a fegyveres testületek képviselői, a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet déli hadsereg­­csoport különböző alakulatai­nak tisztjén ....___ Tíz órakor, a Himnusz el­hangzása után Csaj­bók Kál­mán mondott ünnepi köszön­tőt, méltatva az MHSZ ne­gyedszázados jubileumát kife­jező honvédelmi nap jelentősé­­­­gét, szerepét a tömegek hon­védelmi, hazafias nevelésében. — Napjainkban a béke ki­látásai javultak, kontinensün­kön érezhetően csökkent a hi­degháborús feszültség, vi­szont hiba lenne azt hinni, hogy nincsenek ellenségeink. Május a béke és a barátság hónapja, a békéért és a biz­tonságért folytatott harc hó­napja — programjába bele­illik a mostani honvédelmi nap. Miért hangsúlyozzuk a honvédelem fontosságát,­ ami­kor a béke kedvező kilátásai­ról beszélünk? Azért, mert a Szovjetunió, a szocialista tá­bor fegyveres ereje a béke fenntartásának biztosítéka — hangsúlyozta. Az ünnepi köszöntő után egyenruhás fiatalok sorakoz­tak fel a díszemelvény előtti a megye ifjúgárdistái. Tiszte­letadással fogadták Varjas Jánost, a megyei KISZ-bizott­­ság első titkárát, majd dísz­menetben vonultak el a me­gye vezetői, a közönség előtt. A következőkben a levegő­­­be irányult a tömeg­­ figyelme, amikor a magasban­­ megje­lent az első repülőgép, egy szovjet AN—2-es. Három apró pont vált le róla, és zuhant sebesen a föld felé. Majd az egyik pont kettévált és né­hány pillanat múlva négy ej­tőernyő sokszínű, tarka kupo­lája terült szét. Izgalmas lát­vány volt, ahogyan az élénk szélben manővereztek, hogy a kiszemelt helyen érjenek föl­det. Ez kitűnően sikerült mind a négynek: közvetlen a dísz­tribün előtt értek földet, az őket követő másik három ha­sonlóan. Nagyon hatásosan mutatták be a szovjet­ ejtőer­nyősök rendkívüli felkészült­ségét , i./ i V** *i! Kecses Tréner sportgép ér­kezett ezután a légtérbe, piló­tája Tóth Katalin, a magyar műrepülő válogatott keret tag­ja, több világverseny eredmé­nyes szereplője. Egy függőle­ges orsóval mutatkozott be, majd sorra vette a műrepülés valamennyi bravúrját bizo­nyítva, hogy a „gyengébb nem” ebben a nagy fizikai igénybevételt, hallatlanul gyors reflexeket igénylő sport­ban is felveszi a versenyt a férfiakkal. Majd újabb három Tréner bemutatója követke­zett; a vezérgép pilótája Erdős Mihály, kísérői Pillér István és Márton István. Hatásos, látványos produkciójuk mél­tán aratott elismerő tapsot Majd helikopterek szólóz­tak. A néphadsereg MI–1-es helikopterének pilótája majd­­csaknem­ lekopírozta a Tréne­rek műrepülő-figuráit. Meg­állt a levegőben, előre, hátra, majd oldalra repült,­ mint valami óriási szitakötő. Óriási testvére következett ezután, a szovjet légierő gépe, amely harckocsi szállítására is képes. Amint a helikopterparádé véget ért, szinte másodperc­nyi pontossággal suhant a né­zők fölé egy sugárhajtású Delfin repülőgép. Több száz kilométeres sebességgel vég­rehajtott műrepülő-figurái le­­nyűgözőek voltak. Ezeket egy három Delfinből álló kötelék ismételte meg, olyan pontos alakzatban, mintha csak egy kéz irányította volna mindhá­rom gépet. Újabb ejtőernyős produkció következett — előadói duna­újvárosi és pécsi ejtőernyősök voltak. A sok ezer néző nagy tapssal honorálta, hogy az erős szél ellenére is a legtöb­ben talpon maradtak földet érés után. A másfél órán át tartó légi műsor befejeztét egy PZL-vontatta vitorlázógép jelezte, a vontatókötélen a transzparens felirata: „Hon­védelemmel a békéért,’* Amint az utolsó repülőgép is földet ért, távolban, a re­pülőtér szélén keletkező por­felhőben lövések dörrentek. Ii» * (Folytatás a 2. oldalon) Hazautaztak Tambov megyei vendégeink A Vlagyimir Mihajlovics Kolcov, Jurij Alekszejevics Manyajenkov és Vlagyimir Il­­jics Zavarzsin­ből álló testvér­­megyei pártküldöttség szom­baton befejezte programját. Délelőtt a Balatonhoz utaztak, megtekintették Siófokot és Ali­­gát, délután pedig a Budapes­ti Nemzetközi Vásár szovjet és magyar pavilonjait. Este a fő­város nevezetességeivel ismény­kedtek. Vasárnap délelőtt utaztak vissza hazájukba, gazdag él­ményekkel. A Ferihegyi repü­lőtérért Bucsi Elek és Miserics Sándor, a megyei pártbizott­ság osztályvezetői búcsúztatták a delegációt. Naprakészen Bántóan tájékozatlan, még a régi nótát fújja, vitakép­telen, elmaradott, egy brosúrával. Ilyen és hasonló megállapí­tások gyakran elhangzanak, és akiről szó van, annak nem is mindig a háta mögött, hanem a szemébe mondják. Úgy igaz hogy minden beosztásban a beosztás megfelelőjeként nélkü­lözhetetlen az ismeretek folyamatos feltöltése is, aki nem teszi, nevetséges helyzetekbe kerülhet. Átkozottul nehéz persze lépést tartani a követelmények­kel, de megéri, hiszen a tisztánlátás tekintélyt növelő bizton­ság, más oldalról viszont a kívánatos ismeretek hiánya meg­alázó helyzetekbe hozza a vezetőt, s még az a legkevesebb, hogy háta mögött összenevetnek. A lényeg az, hogy az intéz­kedések, a döntések, a reális értékítéletek teljesítményérté­kelések egyszerűen nem tűrik a tisztánlátást zavaró restan­ciát, a kihagyásokat. Képzeljük el azt a könyvelést, ahol a tételek felét, negyedét lekönyvelik, a többit arra való hivat­kozással, hogy nincs rá idő, elhagyják. Áttekinthetetlen lesz minden: az érthető érthetetlen, a világos homályos, a termé­szetes, a kézenfekvő bonyolult és zavaros. Ezek a negatívu­mok bújnak ki némelyek felszólalásából, beszámolójából, irányító munkájából. A tájékozatlanság kíméletlen, nyomban elárulja gazdáját, csak nyissa ki a száját. Mondjuk azt: beosztásnak meg­felelően arra kell törekedni, hogy az ember naprakész álla­potban legyen az ismereteikkel, nem szívesség, hanem köte­lesség, mert az ezzel járó fáradalmak ellenértéke benne van a borítékban, a társadalom megelőlegezi. Feltehetjük a kérdést: mit tud a hivatásos kultúrmunkás­ kulturális életünk mai állapotáról átfogó módon ha nem ismeri Aczél György előadását, ami az országos agitációs, pro­paganda és művelődési tanácskozáson hangzott el januárban. Elhangzott, aztán a Kossuth Könyvkiadó nyomban megjelen­tette Óvári Miklós előadásával együtt, azzal, amely a tömeg­­politikai munka néhány időszerű kérdésével foglalkozik, a Központi Bizottság tavaly novemberi állásfoglalása tükrében. Szóval, mit tudhat a hivatásos kultúrmunkás, dolgozzék bár­mely szinten, bármilyen beosztásban? S lehet véleménye? Nos, tapasztalatai lehetnek, de átfogó képe a mai helyzet értékeléséhez, megítéléséhez, megértéséhez, már ami a kultu­rális életünk jelenét illeti, nincs, még akkor sincs, ha egyéb­ként van véleménye és azt e 1 sem hallgatja. A feltöltődés lehetősége adva van. Érdemes áttekinteni ilyen szempontból a májusi folyóirattermés egy részét. Alig­ha nevezhető pótolhatatlan mulasztásnak ha például egy szö­vetkezeti gazda nem ismeri Gyenes Antal kandidátus írását A szövetkezeti vezetés néhány kérdéséről. Bár ha ismeri, látókörét kétségkívül a Szövetkezeti Kutatóintézet igazgató­jának publikációja tágítja, értelmét gazdagítja. De az már behozhatatlan és pótolhatatlan mulasztás, ha a szóban forgó írást, amely a Társadalmi Szemlében jelent meg, nem isme­rik a hivatásosok. Azok az emberek tehát, akik hivatalból ilyen vagy olyan beosztást betöltve valamilyen­ szinten a termelőszövetkezetekkel foglalkoznak. Persze, továbbmehetünk és csupán ízelítőül a lehetősége­ket jelezve felemlítünk még néhány adott szakmához, munka­körhöz „vágó”, az utántöltés szempontjából nehezen nélkü­lözhető cikket. Maradjunk a Társadalmi Szemlénél, és említ­sük meg Vályi Péter írását a magyar—szovjet gazdasági kap­csolatokról, Makó Csaba publikációját a munkaerő-vándorlás­ról, mely íródott a gazdasági szervezet aspektusából. Min­denképpen nagy az időszerűsége annak az írásnak, amely a bírálat erősítésével foglalkozik, s a Pártéletben jelent meg Pallós János tollából. A felsorolás nem teljes és nem is lehet teljes, itt csupán arról van szó, hogy a továbbképzés értékű tájékozódáshoz mindenki megtalálhatja a munkájához szükséges, a beosztá­sához elengedhetetlen, értelemtágító írásokat. A tájékozódást jól szolgálja a Látóhatárban a cikkbiblio­gráfia. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja állítja össze, mintegy felhívja a figyelmet azokra az írásokra, amelyeket visszamenőleg fel­tétlenül hasznos megismerni, elolvasni. Pillantsunk bele a szóban forgó cikkbibliográfiába, annak is a fontosabb gazda­ságpolitikai cikkeibe. Íme: Csikós-Nagy Béla: Szelektív ár­politika című írása megtalálható a Valóság idei harmadik számának 21—26. oldalain. Vági Ferenc írása „A vállalati érdekeltség szabályozási modelljének fő vonásai az állami gazdasági szektorban” fellelhető a Közgazdasági Szemle idei harmadik számában, a 311—322. oldalakon. Ilyen téma­csoportokat találunk a cikkbibliográfiában: Alkoholizm­­us Államosítás, Amerikai Egyesült Államok, Forradalmiság Egészségügy, Egyházak. Gyermekirodalom, KGST, Növény­­védelem, Munkásmozgalom, Nyelvművelés, Oktatás, Pedagó­gia, Tudományos technikai forradalom stb., stb. NIncs időnk? Valóban igaz, nem könnyű az idővel jól gazdálkodni. Ezt senki sem tagadja, de azt erősen furcsállaná mindenki, ha egy esztergályos arra hivatkozva gyártaná a selejtet, hogy nincs ideje az új gép kezelését, az új fogáso­kat megtanulnia. — Szp. — ‘OSZT—--------------------------------------------------------------------------—rt.

Next