Történelemtanítás, 1962 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1962 / 1. szám
MÓDSZERTAN Hincza Sándor: MILYENEK LEGYENEK AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI ÚJ TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK? Az új tantervek országos vitája után egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a készülő új történelemtankönyvek iránt. Pedagógusok, szüleik és tanulók egyaránt felvetik: milyenek lesznek az új történelemtankönyvek, vajon sikerül-e bennük megvalósítani a tanterv célkitűzéseit. És ez természetes, mert a jó történelemtankönyv fontos szerepet tölt be az oktató-nevelő munkában. A készülő új történelemtankönyvek főbb tartalmi, módszertani és gyakorlati kérdéseinek felvetése előtt lássuk elöljáróban, hogy a jelenleg használt történelemtankönyveink mennyiben feleltek meg oktatási-nevelési célkitűzéseinknek, az általános iskolai történelemtanítás követelményeinek. Válaszunk erre az lehet, hogy határozott előrelépést jelentettek a korábbi könyvekhez képest. A tananyag elrendezése, didaktikai felépítése, újszerű szerkezete (világos tagolás, oldalcímek, fogalmak kiemelése) és a szemléletességre való törekvés szempontjából (jól kiválasztott olvasmányok, szövegközti illusztrációk, térképek, újszerű fedőlap stb.) jobban megfelelnek a pedagógiai követelményeknek. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy e pozitív vonások mellett számos olyan hibát is tartalmaznak, amelyek történelemtanításunk továbbfejlődésének akadályai. Ilyen negatívumok például a teljességre és befejezettségre való törekvés, a történelmi fogalmaknak tudományos szinten való tárgyalása, valamint az, hogy a világnézeti nevelés szempontjából nem használtunk ki minden lehetőséget. Mindez azzal a következménnyel is járt, hogy az általános iskolai történelemtanításunk és a középiskolai történelemtanítás éppen az említett hibákból kifolyólag alig különbözik egymástól. Az általános iskolai jelenlegi történelemtankönyveinkben a fogalmak túlzsúfoltsága bizonyos mértékig akadályozza a világnézeti és az érzelmi nevelés hatékonyabbá tételét. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy szükségessé vált a jelenlegi tanterv módosítása, éppen abból a szempontból, hogy történelemtanításunk jelenlegi hiányosságait kiküszöböljük. Az új tantervi koncepció szerint megváltozik az általános iskolai történelemtanítás didaktikai jellege és a jelenlegi módszert, az elbeszélő, olvasmányos előadásmód fogja felváltani. Az V. osztályban a tantárgy neve is megváltozik és a „Történelmi olvasmányok” címet kapja. A HL, IV. és V. osztály történelemtárgyú olvasmányai átmenetet képeznek majd a rendszerező történelemtanítás felé. A VI. osztálytól kezdődően fokozatosan kell kiépíteni az olvasmányosság és az előző években alkalmazott rendszerező kifejtés közötti arányokat. Ez azt jelenti, hogy az általános iskolai történelemtanításunk jobban tudja majd betölteni feladatát, és a készülő új történelem tankönyvek anyaga alkalmasabb lesz arra, hogy „lerakja a gyermekből serdülővé váló ifjú marxista-leninista történelemszemléletének alapjait, s ezzel hozzájáruljon korszerű társadalomszemléletük kialakulásához”, és megfeleljen mindazoknak a feladatoknak, követelményeknek, amelyeket az új tanterv előír. A tankönyvírói konferencián 1961. június 29-én A társadalomtudományi tankönyvek írásának elvi és gyakorlati alapelvei címen tartott előadás anyagából.