Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-16 / 3. szám

IX. évfolyam _______Trg.-Murea (Marosvásárhely) 1921. január 16. vasárnap 3-a szára FtlelBt­ok­rktMt­ Morvay Zoltán Kiadó laptulajdonos­a Révész Béla 90. •MPktt­ttség és kiadó­­hivatala Trg.-Mures (Ma­­rosvésérhely) Plata Rag. Ferdinand — Főtér 35 .­• Ssarkasstdségi talafsu 61 Ára­­­leu Pártonkívüli politikai hetilap ||| 2W □ Előfizetési érát Egy évre . . 60 lei Félévre . . 20 lel Egyes szám ára 1 leu .a. ! Kiadóhivatali telefon 61 íra 1 leu Az Emberi Jósok lisújb. Valahányszor leírva látjuk ezt a címet, mindig valami hivő remény­kedés vesz erőt rajtunk, valami halvány sejtelme annak, hogy ta­lán még nincs elveszve minden igazság, minden civilizáció és kul­túra, ami tíz év óta a sárba tiporva fetreng. Még felszedhető és lábra állítható, még talán kimenthető az emberiség abból a testi és lelki posványból, ami ezidőszerint már a szájáig ér s rövid időn, — ha minden így marad — a legcsúfabb halálra ítéli mind­azt a haladást és fejlődést, ami évezredek vért és verejtéket ömlesztő fáradsága árán az eszesek, a jók az általános em­beri jólét érdekében úgyszólván molekulánként hordtak össze. Mindez abból az alkalomból jut eszünkbe, hogy Constantin Mille, a nagy román publicista vészkiál­tását olvassuk, aki bátor szóval kiáltja oda népének­ .A felülről jövő anarkia és a törvények tisz­teletben nem tartása, amin a mos­tani társadalom alapszik, világszerte maga után vonja az alulról táma­dó anarkiát és felfordulást. Nem lehet egész népeket kényszer és törvénytelen helyzet alatt tartani. Ilyen helyzetben a katona és a csendőr az általános rendnek rossz őrei, magának a rendellenességnek a fenntartói. A kormányzat urai mindenütt azt akarják, hogy törvényes hazug­ságaik ne jussanak a nyilvánosság elé; gúnyt űznek a törvényekből és alkotmányból, de abban mind­nyájan egyetértenek, hogy hamis­ságaikat, vadságaikat és az emberi jogok tiprását ne a maguk mezte­lenségében kövessék el. Ma már a kormányok nem is nagyon ipar­kodtak törvénytelenségeik elleple­­zésére és enyhítésére. Sőt ellenke­zőleg, dicsekszenek azzal, ha tor­kon ragadják azokat, akik a min­den közérdek híjján levő szabálya­iktól eltérnek.“ Minden gondolkozó főnek be kell látni, hogy ez az igaz és ez semmi szín alatt nem maradhat így tovább. Minden jóérzésű em­ber tudja, hogy a mai társadalmi erkölcsökkel az emberiségnek élni tovább nem lehet és az is bizo­nyos, hogy az ésszel, áttekintéssel és igazságos érzéssel megáldottak­nak ki kell találni valami módot, ami e szörnyűséges állapotokból kivezeti a pusztulás ingoványába csalt világot. Kell, hogy az Emberi Jogok Ligája itt és szerte a földön meg­alakuljon, kell hogy a jogot és igazságot visszaültesse elpusztított trónjába, ahonnan a martalóc er­kölcsök elzavarták. Kell, hogy ez a világot újraszülő mozgalom meginduljon és megerő­södjön, mert a gyötört testek és gyötört lelkek üvöltése, a földön átzugó, őrjítő jajjongás lehetetlenné tesz itt minden normális állapotot és megzavar minden kuturmunkát és ennek nyomán minden haladást, előmenetelt. Tudjuk bizonyosan, hogy a föl­dön túlnyomó számban vannak a jók és okosak és a szertelenek, — fent és alant — a kisebbséget képezik. Ki kell lépni a tülekedéstől, a­­ hangos szótól és a komisz táma- s dásoktól irtózó becsületeseknek az­­ eddigi tartózkodó félrevonultság­­ból és a tudás, az értelem és igaz­ság lángpallosával kényszeríteni térdre az emberi nyugalom és jó­lét megrontóit; hangsúlyozzuk: — fent és alant! Olyan sziklabázison állunk, ame­lyet nem dönthet meg sem a tu­datlan söpredék tervtelen romboló tajtékos hulláma, sem a tudatos, aranyára támaszkodó kapzsi gaz­ság felénk irányított, léte érdeké­ben minden piszkot felkavaró forgó szele. Fogjanak össze a világ jói, mert a jók okosak is! Csak az ésszel, tudással megáldott ember lehet jó. A gonosz, született légyen bíbor­ban vagy rongyban, csak is buta lehet. Minden gazság szellemi kor­látoltságból ered. A jók ereje mérhetetlen és ha összetartanak, mert összetartaniuk ezidőszerint, ha áldozat is, de kötelesség­e feltét­len bizonyossággal újjászüli, meg­menti a züllés és pusztulás szélén álló emberiséget. ■ ■■■MRHRBRMHHHHnm .ís rrr nrr............ rr~ rr iítittmiiit 111 min—rumi— M­i Mihály Str. Sletan tel laie (Bilyai 1) 3. n. alatti nzmnáozoto készíti a legelegán- p­z­i­n n­rr­q­t V­I­IvUlldlj (Nemz. Szinh. bejáratával szembe) utl|JönZ.ulu sabb, legmodernebb u S­p­U­n­d­­ ■ Eliamart c. alsórandó munkai Állandó kiállító« cipó kiliSnlepe«jog«kban. Kása cipók kaphatók Memorandum a Tűzoltó Egylet megreformálásáról A főparancsnok javaslata a tanács előtt. - Hi­vatásos tűzoltók. - Két százalék tűzoltó adó. - Sportegyleteink tűzoltó különítménye - Nyílt titok városszerte, hogy a Tűz­oltó Egylet anyagi helyzete s ezzel kapcsolatban személyzete és felszere­lése olyan siralmas állapotba jutott, hogy egy nagyobb mérvű tűzesetnél aligha tudná hivatását úgy teljesíteni, mint régebben. Tagjainak fizetése a mai viszonyok mellett még könyörado­­mánynak se minősíthető, tömlőinek nagy részét megette az idő, még eddigi szűk helyisége sem felel meg a mai követelményeknek. Érdeklődésünkre Kovács Elek, tűz­­oltófőparancsnok a következő szíves felvilágosítással szolgált: — A Tűzoltó Egylet sorsa a közel napokban dől el, miután a Városi Ta­nács a legrövidebb időn belül napi­rendre tűzi memorandumomat, mely az egylet újjászervezésével és hivatásos tűzoltó csoport megalakításával foglal­kozik. Tervem szerint egy kilenc tagú fizetett őrség állna az egylet szolgála­tában, kik becsületes fix fizetést kap­nának s az őrség hivatásos csoportját képeznék. S míg ezek állandóan per­­manenciában lennének, az eddigi ön­kéntes őrsereg tagjai csupán kiegészí­­tői lesznek az előbbieknek s csak bi­zonyos napokon és órákban teljesít­­nének ügyeletes szolgálatot. Az állandóan őrségen tartózkodó hi­vatásos tűzoltók részére természetesen megfelelő helyiségekről is kellene gon­doskodni; a memorandum a jelenlegi őrszobán kívül legénységi hálóterem, társalgó, foglalkoztató műhely az ügye­letes iparosok részére és végül egy­szobás szolgalakás beállítását propo­nálja, mely helyiségeket az őrtanya mögött levő idegen lakások átalakítá­sával könnyen elő lehetne teremteni. Járművekben, lovakban nincs hiány, sőt újabban két pár ló áll rendelke­zésünkre, ezzel szemben tömlőállomá­nyunkat okvetlen ki kell egészítsük; az igényelt anyag mintegy négyszáz mé­tert tesz ki. Igen fontosnak tartom, hogy a tűz­­oltótisztek ismét visszakapják telefon­jaikat, hogy az elszórtan és sokszor nagy távolságokban lakó tagokkal meg­legyen a szükséges kontaktusunk. A jelenlegi viszonyok között tűz esetén csak a legnagyobb bajjal és sokszor igen későre tudjuk összehívni őket. Ezek az elodázhatatlan reformok ter­mészetesen nagyobb beruházási és fo­kozottabb fenntartási költségeket igé­nyelnek, melyet legkönnyebben úgy lehetne megoldani, hogy a lakosság egy 2%-os pótadó alakjában adózna tűzbiztonsága érdekeinek és amennyi­ben ez az összeg sem fedezné teljesen kiadásainkat, olykor gyűjtést rendez­nénk.­­ Kovács Elek végül egy egészséges ötletét említette meg. A napokban tár­gyalásokat kezdett a helyi sportegyle­tek vezetőségeivel, hogy azok tagjaik sorából egy tűzoltó különítményt szer­vezzenek, mely az­­esetek­ alkalmával hatékonyan támogatná az egyletet. Min­den remény meg­van, jegyezte meg, hogy ez a terv megvalósul, nagyon szomorú jelenség azonban, hogy a város jobbmódú polgársága ma telje­sen távoltartja magát ettől a valóban közérdekű intézménytől s a szolgálat terhe kizárólag a munkásság és a sze­rényebb polgárság áldozatkész válljain nyugszik. A főparancsnok memorandumához nincs mit hozzáfűznünk. Reméljük, hogy ezt a minden pontjában komoly szak­értelemmel megszerkesztett javaslatot a tanács habozás nélkül elfogadja, még a két százalékos adóemelést is, mely­nél közérdekűbb, nemesebb célra aligha szavaztak meg pótadót. OSSCWSEMRMBRRIMMHER HARDSQO Re-repatriálás. Két év óta mennek nyugat felé szo­morú, hosszú vonatok, két év óta ván­dorol a magyar intellektuellek tömege a szétdarabolt ország épen maradt szíve felé. Két év óta panaszkodik az erdélyi, fő­földi és jugoszláviai magyar sajtó a Kis Magyarországba való kiván­dorlás miatt és a kitelepítő vonatok azért ép úgy mennek, mint ezelőtt. Erdély elsősorban az erdélyieké­s az itt született, itt élt magyarság egy része nem akarta és akarja belátni,, hogy faja érdeke azt kívánja, hogy nemze­tiséggé sülyedt népét minden produk­tív magyar ember politikai és kulturá­lis erejének teljes latbavetésével támo­gassa. Nem, minden szó kárbaveszett, a régi Magyarország szélesen lenyir­bált perifériájának négy tájékáról na­ponta ezrek és ezrek árasztják el az önmaga nyomorúságában is alig ten­gődő vézna anyaországot. Magyarország, melynek bürokrata berendezkedésének centrális intézmé­nyei is természetszerűleg csökkentebb létszámmal kellene dolgozzanak, hiszen az ország háromnegyedének már má­sok viselik (?) gondját, kénytelen hiva­talnoki karát állandóan szaporítani, csakhogy állásba juttassa a menekült lnteinereket, ahelyett, hogy az eddigi és nagyrészben feleslegessé vált tiszt­viselőit elbocsáthatná. A mai területre összezsugorodott Magyarország mégha egyetlen intel­lektuelt se vándorolt volna ki, akkor is kedvezőtlen viszonyba került volna a jelenlegi helyzetben, mikor agrárte­rületének javarészét elvesztvén az Alföld alig képes az inkább a központban levő nagyvárosok gazdaságilag telje­sen improduktív polgárságát ellátni. És most képzeljük el, milyen katasz­trófa fenyegeti az ország államháztar­tását, mikor az intellektueliek száma körülbelül három négyszázezerrel nö­velte Magyarország lakosságának azon osztályát, mely kizárólag a fogyasztó és sohasem termelő bürokrácia szol­gálatában áll. Erős meggyőződésünk, hogy a ma­gyar államnak valójában egyetlen tiszt­viselőre se volt szüksége­s a repatri­áltak egy része ,jó­­állását csupán annak köszönheti, hogy az állam, merő

Next