Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)

1981-01-18 / 3. szám

Szeressük egymást, gyerekek • • • RÁDIÓJEGYZET H­ol vannak a házfel­ügyelők? Ugye, szem­beszökő cím. Készítő­jének, Kapusi Rózsának a neve, ha lehet, csak fokozza a figyelmet, hiszen sok-sok kiváló riportjára emlékszünk vissza szívesen. De hát valóban: hol van­nak a házfelügyelők? Már­mint azok, akik miatt ezt a kérdést többnyire indulato­san, sőt csípősebben is fogal­mazva szoktuk föltenni. Mert a műsorban megszólalók sze­­retetre méltó, dolgos, köte­lességüket ismerő asszonyok, legyenek bár kevesebb vagy több ház gazdái, akik többet is tesznek a lakókért, mint feltétlenül kellene, nemkü­lönben az általuk felügyelt takarítónők, akiknek a keze alatt csak úgy ég a munka. Hogy gúnyolódom? Való­ban. De erre csak azért van módom ilyen olcsó módon, mondhatnám egyezményes fordulatokkal, mert minden­ki első szóra érti, miről van, illetve nincs szó. Még az a szerencsés, akinek ilyen min­ta-házfelügyelő adatott, az is, hát még, akinek egészen más­féle vagy semmilyen sem. No de térjünk a tárgyra: mit fedett föl a fent említett kérdés, jobban mondva a vá­lasz? Több figyelemre érde­mes dolgot. Például, hogy a jó házfelügyelő is elégedetlen (a kisujját se mozdító nyil­ván még inkább), mert ami­óta ő nem szedi a lakbért, nincs vagy alig van mellé­kes. Hadd tegyem hozzá — erről sajnos nem esett szó a rádióban —, hogy alighanem a lakó sem boldogabb, mert mehet a postára a pénzzel. Ezzel egyébként meg is szűnt az egyetlen rendszeres kap­csolat lakók és házfelügyelő között, a visszatérő alkalom a ház, a lakás és az együtt­lakás ügyes-bajos dolgainak megbeszélésére, netán egy kis pletykára; az a kis borra­való pedig nem vágott a földhöz, megérte. Ám az utóbbiról is csupá­n néhány diszkrét, sajnálkozó szó. A szemét az egyetlen, amibe ismételten belebot­lunk, a riportban persze, hogy sok munkát ad az IKV „házhoz beosztott” alkalma­zottainak. Érdekes, ez lenne az új, hiteles megnevezés? Aki már rég nem „mester”, de nem is „felügyel”, csupán­­ be van osztva ... És hogy minden lakó levihetné maga is, úgy sokkal könnyebb len­ne. Kérem a kedves olvasót, ne kapjon a szívéhez, hogy ak­kor meg minek a... — a rá­dióban sem lehetett közbe­szólni, és még a kedves, túl kedves riporter is hallgatott. És különben is, mégiscsak kell a házfelügyelő, mert ak­kor ki adjon borravalót a ku­kásnak, hogy ők is elvigyék a szemetet, ami fölötti méltat­lankodásukban műsorunk ga­lamblelkű házfelügyelőinek végre mélységesen igazuk van. Meg is lepett, hogy egyi­kük mégis kijelentette: ő pe­dig legutóbb már nem adott, mire nem is vitték el, és ezentúl ő sem szed szeme­tet... Nos, megnyugtatha­tom, ez az elhatározás so­kunk számára már egyálta­lán nem hangzott forradal­mian, házak százaiban, ez­reiben rég ez a helyzet. Persze számos lakóházban, illetve körzetben már csak „összevont” házfelügyelő van, vagy pedig gondnok, aki megszabott félfogadási idő­ben rendel. Helyes. De akkor r­e panaszkodjék — mint ez­úttal —, hogy azokban az órákban kénytelen otthon tartózkodni. És aki napi nyolc órát a munkahelyén kénytelen tartózkodni? De még ez a megjegyzés is kirívott, mert az egész csu­pa megértés volt, ahogy a kerületi IKV igazgató mond­ta, túl rózsás, bár őt talán nem egészen ott idegesítik a valóságos, ám ezúttal alig említett nehézségek, mint a legtöbb lakót, őt ugyanis az zavarja, joggal, hogy a ház­­felügyelőnek, ha nyugdíjba megy, nem tud másik lakást felajánlani a szolgálati he­lyett, az tehát marad, holott már nyugdíjas, és nem csinál semmit. A lakót meg inkább az zavarja, ha a házfelügyelő nem megy nyugdíjba — esze ágában sincs —, mégsem csi­nál semmit. Mindazonáltal figyelmesen hallgattuk azt a megállapí­tást, hogy a házfelügyelő és a lakók kölcsönösen egy­másért vannak, illetve hogy ennek mindjobban így kelle­ne lennie. Éppen ezért arra kérem A magunk érdekében, a magunk védelmében-soro­­zat szerkesztőit, sürgősen tűzzenek műsorra új progra­mot, amelyben föltehetik a kérdést: mit tegyenek a la­kók a házfelügyelőkért? Ez az igazi probléma. BALOG JÁNOS 30 □ A néző fejti meg A SZÍNÉSZEK SEM TUDJÁK, MELYIKÜK A TETTES A­z Éden bárban minden hangos, munkálkodik a­­ lemezlovas. A ven­dégek önfeledten kortyolgat­ják a gyöngyöző pezsgőt, meg a Traubiszódát, a bár­pult mögött sürgölődő mixer halk hangon tárgyal egy őszülő úrral a dollár és a kvarcórák aznapi árfolyamá­ról. Csak akkor kezd gya­nússá válni a dolog, amikor — sima modorú, kimérten mosolygós arcú üzletvezető­ként — Káló Flórián jelenik meg a színen. Mert hát valójában tévé­filmet forgatnak a bárban, népes statisztéria közremű­ködésével. Címe: Banditák az autópályán, forgatókönyv­írója Falus György, rendező­je Kökényessy Ferenc. Az eset így, első hallásra megle­hetősen hétköznapinak tű­nik. Csak akkor válik érde­kessé, amikor kiderül: ma­guknak a szereplőknek, Hor­váth Gyulának, Szénási Er­nőnek, Suka Sándornak, Szilvássy Annamáriának, Gyabronka Józsefnek és a többieknek sincs halvány fo­galmuk arról, hogy tulajdon­képpen melyikük a tettes. Ezt ugyanis majd adáskor, a stúdióban ülő vendégeknek és a műsor nézőinek kell ki­találniuk.­­ A francia televízió hos­­­szú évek óta sugároz egy nép­szerű műsort, melynek lénye­ge: a bemutatott bűnügyi históriák megoldását a meg­hívott versenyzőknek és a közönségnek kell kideríte­niük — mondja Pomezanski György, a készülő produk­ció szerkesztője. — Mi is va­lami hasonlót szeretnénk l­ét­­rehozni. Jelenleg négy bűn­ügyet veszünk filmszalagra, a megoldást tartalmazó jele­netek kivételével. Egyidejű­leg előkészítjük azt a pszi­chológiai és logikai tesztet, amely azt a célt szolgálja majd, hogy kiválasszuk a so­rozat játékosait. A közeljö­vőben hirdetjük meg a pá­lyázatot. A nyertesek jogot kapnak arra, hogy a képer­nyőn is bebizonyítsák „nyo­mozói” tehetségüket. Egyide­jűleg vetítjük le nekik és a nézők millióinak az esves krimiket. Ott lesznek majd a­ stúdióban a történetek szí­­nészszereplői, valamint bűn­ügyi szakemberek, felkészül­ve arra, hogy válaszoljanak a bemutatott bűnüggyel kap­csolatos kérdésekre. Jelentős pénzjutalmat tűzünk ki azok számára, akik a leghamarabb jönnek rá a megoldásra. Ez az összeg percről percre csökken, s végül nullára ol­vad, ha lejárt a gondolkodá­si idő. Ugyanígy pályázhat­nak a nézők is az adásidő idején működő telefonszámok hívásával. Végül bemutatjuk a helyes megoldást, azaz a krimi befejező részét, de eze­ket a jeleneteket csak köz­vetlenül adás előtt rögzítjük, nehogy idő előtt „kiszivárog­jon” valami. Ezért nem is­merik szinte az utolsó pilla­natig se a szereplők, se a stáb tagjai — persze a szer­kesztőn és a rendezőn kívül — a megfejtést. — Hangsúlyozni szeretném — folytatja a szerkesztő —, nem célunk, hogy megtéves­­­szük, becsapjuk a versenyző­ket és a nézőket. Történe­teink logikusak, csupán vala­melyes „krimiműveltség” szükségeltetik megfejtésük­höz. Példaképünk Agatha Christie. Az ő krimijei ugyan­is a műfaj klasszikusai, ab­ban az értelemben is, hogy minden tényt közölnek, csu­pán a kombináció kulcsát nem árulják el az utolsó ol­dalakig. Persze így se lesz könnyű a versenyzők és a nézők dolga! Számolunk az­zal, hogy egyik-másik krimit senki sem tudja majd meg­fejteni az adott gondolkodá­si időn belül. Információink szerint gyakori ez a francia televízió sorozatának adá­sain is. A bűnügyek egyéb­ként mai, hazai témájúak, s a forgatókönyvek elkészíté­sében már eleve bevontunk szakembereket, nagy tapasz­­talatú detektíveket, krimina­­listákat. — Mikor kezdődik a soro­zat és mi lesz a címe? — Jelenleg a négy epizó­dot szeretnénk befejezni, majd a kora tavasszal hir­detjük meg az országos pá­lyázatot. Nyáron bonyolítjuk le a tesztelést, a versenyzők kiválasztását. Még nem dőlt el, hogy egy-egy adásra egy vagy több „amatőr- detektí­vet” hívunk-e be a stúdióba. Van egy olyan elképzelésünk is, hogy — például — baráti társaságokat, sőt családokat látunk vendégül. A jutalom így persze megoszlik a részt­vevők között. De nem is az a célunk, hogy versenyez­zünk a lottóval vagy a totó­val. A játékot szeretnénk hangsúlyozni, a győzelem pénzben ki nem fejezhető si­kerélményét. Talán még annyit: a későbbi történetek­ben már nem is szerepel nyo­mozó, csupán magát a bűn­­cselekményt pergetjük le, így még inkább bevonhatjuk a fejtörő játékba a nézőket. És hogy mi lesz a sorozat címe? Kézenfekvő: Nyomozz velünk! GARAI TAMÁS Horesnyi László, Körtvélyessy Ferenc rendező és Dávid Ágnes a Nyomozz velünk! egyik epizódjában L­IPPAY ÁGNES FELVÉTELE

Next