Turisták Lapja, 1899 (11. évfolyam)
Dr. Thirring Gusztáv: A budai és pilisi hegyvidék történelmi emlékei (4 képpel és 2 tervrajzzal)
DR. THIRRING GUSZTÁV (a mai Békásmegyer), Boron (a mai Csobánka), Borosjenő, Csév, Dömös, Jászfalu, Kaláz, Kovácsi (ma puszta), Körtvélytó (a mai Körtvélyes-puszta), Pilis-Szántó, Pomáz, Sikáros (a mai Sikáros), Szent-Endre, Szt.-Márton (egy ma már ismeretlen község), Tótfalu és Visegrád. Birtokainak jó része magánkézre került, de egy részüket, nevezetesen a szt.-kereszti birtoktestet, a pesti pálosok foglalták el, azt állítván, hogy a klastromkerti romok az ő kolostoruk maradványai. A pilisi apátok évtizedeken át fáradoztak régi jogos tulajdonuk visszaszerzése körül, de sem békés egyezkedés, sem per útján nem birtak czélt érni. Midőn azután 1786-ban II. József a pálos-rendet eltörülte, ezeknek birtokával együtt a cziszterczitáknak régi birtokai s nevezetesen a pilis-szt.-kereszti apátság területe is a vallásalap tulajdonába ment át, mely ma is birja; 1814 óta pedig a pilisi apátság csak puszta czim, melyet a zirczi apát visel. Az apátságnak legújabban feltalált levéltára alapján irta meg dr. Békefi Rémig a pilis-szentkereszti apátság történetéről szóló nagybecsű munkáját. A mely helyhez annyi történelmi esemény emléke fűződik, arról bátran feltehetjük, hogy lakossága ma is őrzi ez események emlékét mondáiban s regéiben ; de természetes, hogy a nemzedékről nemzedékre átszálló szájhagyomány mindinkább elejtette az események rideg történelmi valóját s inkább azt tartotta fenn az utókornak, a mi abban pompás, fényes, ragyogó volt. Ahol hajdan dús javadalmakkal ellátott egyházak voltak, melyekben koronás fők fordultak meg és temetkeztek , ott sok vagyonnak, rengeteg kincseknek is kellett lenniök. A földhöz ragadt nép nem sokat törődött a szájhagyomány történelmi alapjával, s lassankint csak arról regélt, hogy a Pilis gyomrában mérhetlen mennyiségű kincsek vannak elrejtve. És megkezdődött a kincskeresés rideg és visszataszító kora, mely felturkálta a Pilis lejtőit, árkait, sziklaüregeit, persze eredménytelenül, mert kincset ott nem találtak, legfeljebb elpusztították azt a keveset, a mi a régi építészeti emlékekből még fenmaradt. A kincsekről szóló regék pedig nemzedékről nemzedékre regényesebbekké, fantasztikusabbakká váltak s még ma is — annyi csalódás és kiábrándulás után — élnek a szegény nép ajkán. Ezek a regék össze vannak gyűjtve, egy egyesületünk tulajdonában levő régi kéziratban, melyben pontosan meg van írva, hogy a Pilis vidékén hol lehet megtalálni Béla király kincseit, de sőt még Darius kincsét is. Sajnos, hogy az ezen füzethez tartozó térkép, melyen a kincslelőhelyek fel voltak tüntetve, nem maradt reánk. Az utasítással azonban szívesen szolgálunk bárkinek, ki sértse meg a helyszínen, igazat mond-e a kézirat! 144