Typographia, 1985 (117. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

2 Küldötteink Finnországban A közelmúltban 15 fős SZOT ta­nulmányi delegáció járt Finnor­szágban, amelyben szakszerveze­tünket Mázik Sándor, a Budafoki Papírgyár szb-titkára és Sárosi Ist­ván, a Zrínyi Nyomda főbizalmija képviselték. A Finn Központi Szakszervezet (SAK) gazdag tanul­mányi programot biztosított a de­legációnak. A Kiljavában működő oktatási központban konzultációk­kal egybekötött előadásokat hall­gattak az ország szakszervezeti mozgalmáról, esténként — ugyan­itt — baráti találkozók voltak az intézet tanulóival, tanáraival, vala­mint a SAK vezetőivel. Szakszervezetünk küldötteit négy napon át a Finn Papíripari Dolgozók Szakszervezete látta ven­dégül. Tájékoztatást kaptak a szak­­szervezet munkájáról, szervezeti életéről és aktuális érdekvédelmi tevékenységéről, amelyek közt leg­égetőbbeknek a foglalkoztatás, va­lamint a jövedelem, életszínvonal megtartásának kérdéseit tartják. Küldötteink ellátogattak a Sim­­pelei Kartongyárba, amely az or­szág keleti részén van. 700 dolgo­zót foglalkoztatnak. Itt működik Európa egyik legnagyobb karton­gépe — évente 80 ezer tonnát gyár­tanak — és egy 40 ezer tonna ka­pacitású papírgép. A termékek nagy részét helyben fel is dolgoz­zák. Ezt követően felkeresték az Imatrában működő Tainiokoski papír- és cellulózkombinát szak­szervezeti üdülőjét, ahol a gyári aktivisták és családtagjaik fogad­ták küldötteinket. Ezután látogat­tak el a papírkombinátba, ahol fe­nyő- és lombosfacellulózt, kartont és papírt gyártanak. 750 dolgozót foglalkoztatnak, és egy karton-, s egy papírgépet működtetnek (a kartongép nagyságára jellemző adatok: gyártási szélesség (gép szé­les) 5 méter. Gépsebesség 450 m/ perc. Napi teljesítmény a gyártott gramm súlytól függően 300—520 tonna. A tekercs súlya a felteker­cselőn 17 tonna­. A kéthetes — igen hasznos — tanulmányi út utolsó napjaiban a teljes delegáció a Finn Alkalma­zottak Szakszervezetének vendége volt. Napló, Veszprém-----------------------------------------­Megváltozott munkakörülmények Nagy érdeklődéssel olvastam a Typographiában Kovács András cikkét a lapkiadók és szerkesztősé­gek munkakörülményeiről. Sok vonatkozásban magunkra, létező gondjainkra ismertem, noha az utóbbi másfél esztendőben gyöke­res változások történtek a Veszp­rém megyei Lapkiadó Vállalat és a Napló szerkesztősége munkakörül­ményeiben. KORÁBBAN: EGY SZOBÁBAN NÉGYEN Az elmúlt húsz esztendőben nem volt lehetőség arra, hogy a ki­adó és a szerkesztőség irodahelyi­ségeinek számát bővítsék, így egy­­egy szobában hárman-négyen is dolgoztak. A zsúfoltságot növelte, hogy a két évtizedben nőtt a kiadó és a szerkesztőség dolgozóinak a létszáma. A lappéldány a duplájá­ra emelkedett. A szerkesztőségi műhelymunka kibontakozását, a közösségi élet megteremtésének le­hetőségét nagymértékben nehezí­tette, hogy nem volt olyan helyi­sége a kiadónak, szerkesztőségnek, ahol heti értekezleteit, termelési ta­nácskozásait, a továbbképzést megtarthatta volna. Minden eset­ben máshonnan kellett helyiséget kunyerálni. Öt évvel ezelőtt még szóba ke­rült, hogy új sajtóház épül Veszp­rémben, amely hosszú időre meg­oldotta volna a szerkesztőség, s az egyéb tömegkommunikációs szer­vezetek elhelyezését. A szigorú gazdasági körülmények ezt a tervet az álmok szférájába utalták. Időközben azonban kedvező változások történtek. A Szabadság téri irodaépületből több szerv ki­költözött, így a szerkesztőség tizen­egy helyiséggel gyarapodott. A belső átalakításokra 1,3 millió forintot áldoztak gazdasági szer­veink, és a legtöbb helyiségben ki­cserélték a bútorzatot is. Sikerült olyan ideális helyzetet teremte­nünk, hogy egy-egy szerkesztőségi helyiségben kettőnél többen jelen­leg nem dolgoznak. A legnagyobb változást mégis a tanácskozóterem, illetve a klub jelentette (sokféle funkciót lát el a három irodából kialakított helyiség). Végre elértük, hogy megszűnt kiszolgáltatottsá­gunk, szerkesztőségi, kiadói, moz­galmi életünk azóta gazdagabb, színesebb, tartalmasabb lehetett. Arra is mód nyílt végre, hogy meg­hívjunk közéleti személyiségeket, vezetőket, s fehér asztal mellett — asztalaink ugyanis fehérek! — el­beszélgessünk közös gondjainkról, tennivalóinkról. A klub fontos té­nyezője lett belső életünk kohézió­jának. Itt tartjuk napi­lapindító megbeszéléseinket, a szerkesztő­ségi értekezleteket, tájékoztatókat. Számos érdekes rendezvény szín­helye volt már a klub (nőnap, nyugdíjasok találkozója, farsangi összejövetel stb). NAPIRENDEN A TECHNIKAI FELTÉTELEK JAVÍTÁSA Noha az újságírók elhelyezése jelenleg megoldott, gondjaink azért vannak. Főként a technikai feltételek javítását kell napirenden tartanunk. Négytagú fotórovatunk számára sikerült ugyancsak megfe­lelő munkakörülményeket teremte­ni, új laboratóriumot alakítottunk ki, amely ideális körülményeket biztosít. Fotófelszerelésre a megyei tanácstól is kaptunk egymillió fo­rintot. Végre van olyan korszerű fényképezőgépe a szerkesztőség­nek, amit azok a kollégák használ­hatnak, akik maguk is képesek ri­portjaikhoz, írásaikhoz fotókat ké­szíteni, s így a fotórovat terheit enyhíteni. írógépekkel is jól ellátott szer­kesztőségünk. Ám szükség lenne olyan korszerű eszközökre (dikta­fon, táskamagnetofonok), amelyek nagymértékben könnyíthetnék az anyagfelvételt. A szerkesztőség képtávírója is „megérett” a kicseré­lésre. Nagymértékben segítené az újságírók tájékozódását, ha több rádiónk lenne. Számokkal nehéz mérni az új­ságírói munka hatékonyságát. Két­ségtelen azonban, hogy a megvál­tozott munkakörülmények kihat­nak a megyei napilap színvonalá­nak javulására. Csupán az idei év első felében több mint kétezer pél­dánnyal emelkedett a Napló pél­dányszáma. Szerkesztőségi folyosónkon idő­ről időre kamara jellegű kiállításo­kat rendezünk megyénk képzőmű­vészeinek, iparművészeinek, nép­művészeinek, fotóművészeinek anyagaiból. JOBB A KÖZÉRZET Sok jel mutatja, hogy a megvál­tozott munkakörülmények, az el­helyezés, az esztétikus környezet jelentős mértékben hozzájárul az újságírók és a lapkiadó dolgozói jó közérzetéhez. Korábban az volt a gyakorlat, hogy ha az újságíró le­adta írását, sietett mielőbb becsuk­ni maga után a szerkesztőségi szo­ba ajtaját. Ma megszokott kép, hogy a cikkleadás után, az esti órákban is mindig találunk 6-8 kollégát a szerkesztőségi klubban, vagy a munkaszobákban. Kerül­gettem a jelzőt, de mégis kimon­dom: otthonossá vált szerkesztő­ségünk az utóbbi esztendőben. HAMAR IMRE Szerkesztőségi értekezlet az új klubhelyiségben TYPOGRAPHIA Lenin munkáinak új kiadása a Szovjetunióban Az UNESCO könyvkiadással fog­lalkozó szakembereinek adatai sze­rint Lenin, a szovjet állam megte­remtője a világ legolvasottabb szer­zője. Lenin műveit a Szovjetunióban több mint 15 ezerszer adták ki. Az összkiadás példányszáma megha­ladja az 583 milliót. A Politizdat, a politikai irodalmi kiadó Leninnek évente több mint 30 művét és né­hány azonos témájú szemelvény­gyűjteményét adja ki. A kiadó szo­ros kapcsolatban van az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leni­­nizmus Intézettel, melynek egyik feladata a Szovjetunióban a Lenin életével kapcsolatos dokumentumok gyűjtése, őrzése, tanulmányozása és kiadásának előkészítése. Lenin műveinek kiadása és új ki­adása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után azonnal megkezdődött, és ma is folyik. Az el­ső 20 kötetes gyűjteményes kiadás megjelentetését még 1926-ban kezd­ték meg. Néhány kötet korrektúrá­ját maga Lenin nézte át. 1925 és 1932 között megjelent a 30 kötetes gyűjtemény második és harmadik kiadása. A már 45 kötetes negyedik gyűjteményes kiadás megjelentetése 1941-ben kezdődött, az ötödik pedig 1965-ben fejeződött be. Ez volt az első teljes gyűjteményes kiadása Le­nin műveinek és a vele kapcsolatos dokumentumoknak, terjedelme 55 kötet volt. Ebből a kiadásból négy utánnyomás készült. Ennek eredmé­nyeképpen minden kötet példány­száma a mai napig meghaladja a 700 ezer példányt. Lenin műveinek gyűjteményes ki­adásai egyre bővültek az újonnan talált munkák és dokumentumok következtében. Az illegalitásban és emigrációban töltött időszak külön­leges munkakörülményei kényszerí­tették Vlagyimir Iljics Lenint arra, hogy munkáit ne saját nevével írja alá, vagy egyáltalán ne írja alá. Ez megnehezíti az anyagok felkutatá­sát. A kutatómunka ma is folyik. Az újonnan talált anyagokat az úgyne­vezett „Lenin-kötetben” adják ki. Eddig 39 ilyen kötetet jelentettek meg. A Politizdat gondozásában ezen­kívül sok monográfia, tudományos népszerű mű, visszaemlékezés jele­nik meg Vlagyimir Iljics Leninről. (APN) Felkészülni az új feladatokra__________________________________________________________ Szakszervezeti tisztségviselők oktatása a papíriparban Lehet-e időben felkészülni gyor­san változó korunk legfontosabb gazdaságpolitikai kérdéseire, kö­­vethetők-e mindenki számára azok az új fogalmak, amelyekkel ma közgazdászaink dolgoznak? Ho­gyan lehet biztonsággal eligazodni a szabályzókkal behatárolt, s még­is bonyolult gazdasági életben? Nem könnyű kérdések ezek sok gazdasági vezetőnek, s a velük mindinkább partnerkapcsolatban álló szakszervezeti tisztségviselők­nek sem. A jobb megértés, a tudatos dön­tés egyetlen módja a tájékozódás, az ismeretek állandó bővítése. Ezt tartalmazza a SZOT-elnökség ez év szeptemberében közzé tett állás­­foglalása a szakszervezeti tisztség­­viselők oktatásának időszerű kér­déseiről. A rendelkezés értelmezé­se még szeptemberben megtörtént a Papíripari Vállalatnál, melyről Pados Ferenc, az nvszb munkatár­sa adott tájékoztatást.­­ Ismeretes, hogy a korábbiak­ban e fontos területen akadozott a munka. Milyen változásokról lehet ma beszámolni? — Egyre fontosabbá vált, hogy az új gazdaságirányítási kérdések­ben megfelelő ismeretekkel rendel­kezzen a tagság. De lehet-e elvárni ezt közel tízezer embertől, ha tiszt­ségviselőik — jelenleg 1215 fő — sem eléggé tájékozottak? Ha pedig így van, megfelel-e jócskán meg­növekedett feladatainak a szak­­szervezeti mozgalom, betölti-e ezen a helyen is felelősségteljes hi­vatását? Olyan kérdések ezek, amelyeket nem lehet megkerülni, de egyik napról a másikra megol­dani sem. Ebben látom a korábbi gondjaink okát. Mostanra jutot­tunk el gyárainkkal együtt a célok kitűzése, a feladatok meghatározá­sa után a munka rendszerbe fogla­lásáig, s rátérhettünk a megvalósí­tásra. Az oktatásnak az a formája, amelyet felsőbb szakszervezeti szerveink kezdeményeztek és ren­deztek, mindig közkedvelt volt tisztségviselőink körében. Inkább a helyi képzés akadozott. Bár az összképhez tartozik az is, hogy az 1—2 éves SZOT-vezetőképzésre elég nehéz volt — ma is az — akti­vistákat küldeni, hiszen ennyi idő­re családjuktól, munkájuktól távol kell élniük. — Jelenleg milyen továbbképzés­re járnak a Papíripari Vállalat gyá­rainak szb- tagjai, főbizalmijai? — Összesen 13 gyáregységben és a központban — tehát minde­nütt — kidolgozták a tisztségvise­lők oktatási feladatait. A temati­kák többnyire hasonlatosak, a for­mák azonban elég változatosak, a helyi sajátosságoknak megfele­lőek. Van olyan gyár, például a szentendrei és a lábatlani, ahol minden hónapban rendszeresen előre meghatározott napokon , Lábatlanban a műszakoknak meg­felelően, tehát három alkalommal ugyanazt a témát tárgyalják meg. Hét gyáregységben kísérletképpen (Csepelen, Pesterzsébeten, Duna­újvárosban, Lábatlanban, Szent­endrén, a központban és a GAGY- ban olyan képzési formát vezettek be, amelyen a szakszervezeti bizal­miak mellett a pártcsoportbizal­miak és a velük partnerkapcsolat­ban álló gazdasági vezetők vesz­nek részt. Ettől azt várjuk, hogy még összefogottabbá váljon a munkájuk éppen azáltal, hogy azo­nos szintű, mennyiségű és minő­ségű ismeretanyaggal rendelkez­nek majd.­­ A Papíripari Vállalatnál igen hatékony volt mindig egy-egy nagy feladatra való felkészülés előtt a több napos oktatási forma. Volt-e mostanábban, vagy tervez-e ilyet az nvszb, vagy valamelyik gyár szak­­szervezeti bizottsága ? — A fentieken túl, van ahol több napos, úgynevezett kihelye­zett felkészítésre is sor került ak­tuális elméleti és gyakorlati kérdé­sekről. Ilyen volt például legutóbb, amikor a dunaújvárosi szakszerve­zeti bizottság tisztségviselői a nyári üdülési szezont követően a bala­­tonszéplaki üdülőben rendeztek „oktatási évadnyitó” előadássoro­zatot. S hogy mindez ne történjék a munka, a termelés rovására, pén­tektől vasárnapig tartott az elfog­laltság. Bár ez a módszer éppen időigényessége miatt nem gyakori, de igen hatékony, hiszen lehetővé válik, hogy az szb-tagok, főbizal­miak és helyetteseik egy-egy ak­tuális témát ne csupán futólag, egyéb munkájuk mellett, esetleg telefonon beszéljenek meg, hanem közös bölcsességgel, igen sokolda­lúan elemezve a helyzetet, a lehető legjobb megoldásokat választva. A konkrét kérdéseken túl ezzel olyan készségeket sajátíthatnak el a résztvevők, amik a továbbiakban is segítséget nyújtanak napi mun­kájukhoz. Hasonló előadássoroza­tot tervez a nyári üdülési idény előtt a PV-központ szakszervezeti bizottsága ugyancsak Balatonszép­­lakon. A tavaszi hónapokban már bizonyára új, konkrét gazdaságpo­litikai kérdésekre kell felkészíteni a tisztségviselőket, rajtuk keresztül az egész vállalati kollektívát.­­ A jelenlegi oktatási tervekben milyen témák szerepelnek, mai is­mereteink szerint mik a legfonto­sabb kérdések? — Első helyen említhetem az MSZMP Központi Bizottságának múlt év októberében hozott hatá­rozatából adódó feladatok vállala­ti, gyári szintű megtárgyalását, és a hazánk felszabadulásának 40. év­fordulójával kapcsolatos helyi cél­kitűzések, a munkaverseny-mozga­­lom eredményeinek elemzését. De sok helyen fontosnak tartják, hogy legalább egy alkalommal szót vált­sanak hazánk békepolitikájáról is. Kifejezetten bizalmiakat érintő té­ma: kapcsolatuk a gazdasági veze­tőkkel, közös munkájuk a dolgo­zók jobb erkölcsi és anyagi elisme­réséért. Szó kerül majd a bizalmiak „képviselői" jogosítványairól, a fő­bizalmi és a bizalmiak kapcsolatá­ról, s mindenekelőtt a munkahelyi demokrácia fejlesztéséről, a tagság gondolkodásmódjának, magatartá­sának alakulásáról, a műveltség fejlesztéséről, s arról, hogy a kor­szerű termelés csak a kiművelt em­berfők sokaságával oldható meg. Ezt kívánja tulajdonképpen a szakszervezeti tisztségviselők ma­gas szintű oktatása az egész papír­iparban elősegíteni. (—mares—) A Polityicseszkaja Knyiga moszkvai könyvesboltjában mindig kaphatók a Politizdat gondozásában megjelenő Lenin-művek Minden negyedik könyv a Szovjetunióban jelenik meg A könyvkiadásról szólva elmond­hatjuk, hogy minden negyedik könyv, amelyik megjelenik a világon (egyes adatok szerint minden har­madik) a szovjet könyvkiadás ter­méke. A múlt évben a szovjet könyvki­adók minden eddiginél nagyobb, 2,2 milliárd példányban jelentettek meg, több mint 80 ezer könyvet és különféle egyéb kiadványt. Ezzel a Szovjetunió ismételten bebizonyítot­ta, hogy vezető nagyhatalom a könyvkiadásban. Ami pedig az ide­gen nyelvekből oroszra lefordított irodalmat illeti, a Szovjetunió az UNESCO adatai szerint már régtől fogva és vitathatatlanul az első he­lyen áll. Ezzel együtt az olvasó, különösen a könyvigényes vásárló úgy érzi, hogy nem találja meg a kellő vá­lasztékot. Ez elsősorban a szépiro­dalmi és a gyermekirodalmi kiadvá­nyokra vonatkozik, bár a példány­szám óriási. A „könyvéhséget" — így nevezik nálunk a mostanában kialakult helyzetet — elsősorban az­zal magyarázzák, hogy növekedett a lakosság általános műveltségi színvonala és szellemi igénye. A fel­mérések adatai szerint a családok 90 százalékának van egy kis otthoni könyvtára, és ezt igyekszik is gyara­pítani. Közrejátszik az is, hogy a könyv viszonylag olcsó. A gondok megoldására történnek intézkedések, függetlenül attól, hogy a nyomdai papírral vannak bizo­nyos nehézségek. Mint az illetéke­sek közölték, a szépirodalmi és gyer­mekirodalmi könyvkiadás állan­dóan növekszik, az 1983-as évben rekordot ért el, és a kiadványok tel­jes mennyiségében a szépirodalom és a gyermekirodalom elérte az 51,3 százalékot. Most van készülőben egy komp­lex program a szépirodalmi és gyer­mekirodalmi művek kiadására. A program az 1986—1990 közötti időszakra szól, és nagy jelentősége lesz a jelenlegi könyvprobléma meg­oldásában. (APN) Nemzetközi hírek A Nemzetközi Grafikai Szövetség információs kiadványa új kezde­ményezésként rendszeresen tájékoztatást ad a nyomdaipari kutató- és fejlesztőmunka legfrissebb eredményeiről. Ezzel az a cél, hogy segítsé­get adjanak azoknak, akiknek nincs lehetőségük a nagyszámú szakmai folyóirat rendszeres tanulmányozására. (A kezdeményezést mi is ajánl­juk a hazai illetékeseknek.) * Lengyelországban a szakszervezeti élet újjászerveződése lehetővé tette a Szakszervezeti Kiadó tevékenységének megindítását. Jelenleg 1 negyed­éves, 3 havi- és 8 hetilapot, utóbbiak átlag 250 ezer példányszámban jelen­tetnek meg. A későbbiekben tervezik egy országos szakszervezeti napilap, egy elméleti folyóirat és egy szervezeti kérdésekkel foglalkozó kiadvány be­indítását is. * A The Economist című tekintélyes angol gazdasági hetilap a szak­­szervezetek munkaidő-csökkentésre vonatkozó tevékenységét értékelő cikkében kiemelte a holland nyomdaiparban e téren elért eredménye­ket. A holland nyomdászok, akik 1984 eleje óta 38 órás munkahétben dolgoznak, a munkanélküliség 2,4 százalékos csökkenését érték el. Míg korábban a nyomdai munkahelyek száma állandóan csökkent, nap­jainkban ez a folyamat ellenkezőjére váltott. * Éles vitát váltott ki az Európa-tanács egyik 1984. évi parlamenti gyű­lésén az ún. „Szakszervezeti kényszertagság" kérdése. A vitánál elsősorban ennek tiltása szerepelt, ugyanis több nyugat-európai országban terjedőben van a „zárt műhely" rendszer. Ez azt jelenti, hogy az álláskeresőknek csak akkor adnak munkát, ha igazolni tudják szakszervezeti tagságukat. Kon­zervatívok véleménye szerint a „zárt műhely" rendszer sérti a szabadság­­jogokat, antidemokratikus. Ezzel az érveléssel a szakszervezeti egységtö­rekvéseket akarták aláaknázni. A baloldal és a szakszervezetek véleménye viszont elítélte az ún. „küszöbutasokat", akik kihasználnak és élveznek minden javítást, amelyet a szakszervezetek tagjai személyes és nagy anya­gi áldozattal kiharcolnak, de elzárkóznak az erőfeszítésekhez nyújtott leg­csekélyebb támogatástól is. A szavazás ez utóbbi vélemény sikerét hozta, mellyel az Európa-tanács parlamenti gyűlése szerencsére lemondott arról, hogy előmozdítsa a nem szervezett dolgozók számának növekedését. (Összeállította: Garamvölgyi László) 1985. JANUÁR

Next