Typographia, 1985 (117. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
2 Küldötteink Finnországban A közelmúltban 15 fős SZOT tanulmányi delegáció járt Finnországban, amelyben szakszervezetünket Mázik Sándor, a Budafoki Papírgyár szb-titkára és Sárosi István, a Zrínyi Nyomda főbizalmija képviselték. A Finn Központi Szakszervezet (SAK) gazdag tanulmányi programot biztosított a delegációnak. A Kiljavában működő oktatási központban konzultációkkal egybekötött előadásokat hallgattak az ország szakszervezeti mozgalmáról, esténként — ugyanitt — baráti találkozók voltak az intézet tanulóival, tanáraival, valamint a SAK vezetőivel. Szakszervezetünk küldötteit négy napon át a Finn Papíripari Dolgozók Szakszervezete látta vendégül. Tájékoztatást kaptak a szakszervezet munkájáról, szervezeti életéről és aktuális érdekvédelmi tevékenységéről, amelyek közt legégetőbbeknek a foglalkoztatás, valamint a jövedelem, életszínvonal megtartásának kérdéseit tartják. Küldötteink ellátogattak a Simpelei Kartongyárba, amely az ország keleti részén van. 700 dolgozót foglalkoztatnak. Itt működik Európa egyik legnagyobb kartongépe — évente 80 ezer tonnát gyártanak — és egy 40 ezer tonna kapacitású papírgép. A termékek nagy részét helyben fel is dolgozzák. Ezt követően felkeresték az Imatrában működő Tainiokoski papír- és cellulózkombinát szakszervezeti üdülőjét, ahol a gyári aktivisták és családtagjaik fogadták küldötteinket. Ezután látogattak el a papírkombinátba, ahol fenyő- és lombosfacellulózt, kartont és papírt gyártanak. 750 dolgozót foglalkoztatnak, és egy karton-, s egy papírgépet működtetnek (a kartongép nagyságára jellemző adatok: gyártási szélesség (gép széles) 5 méter. Gépsebesség 450 m/ perc. Napi teljesítmény a gyártott gramm súlytól függően 300—520 tonna. A tekercs súlya a feltekercselőn 17 tonna. A kéthetes — igen hasznos — tanulmányi út utolsó napjaiban a teljes delegáció a Finn Alkalmazottak Szakszervezetének vendége volt. Napló, Veszprém-----------------------------------------Megváltozott munkakörülmények Nagy érdeklődéssel olvastam a Typographiában Kovács András cikkét a lapkiadók és szerkesztőségek munkakörülményeiről. Sok vonatkozásban magunkra, létező gondjainkra ismertem, noha az utóbbi másfél esztendőben gyökeres változások történtek a Veszprém megyei Lapkiadó Vállalat és a Napló szerkesztősége munkakörülményeiben. KORÁBBAN: EGY SZOBÁBAN NÉGYEN Az elmúlt húsz esztendőben nem volt lehetőség arra, hogy a kiadó és a szerkesztőség irodahelyiségeinek számát bővítsék, így egyegy szobában hárman-négyen is dolgoztak. A zsúfoltságot növelte, hogy a két évtizedben nőtt a kiadó és a szerkesztőség dolgozóinak a létszáma. A lappéldány a duplájára emelkedett. A szerkesztőségi műhelymunka kibontakozását, a közösségi élet megteremtésének lehetőségét nagymértékben nehezítette, hogy nem volt olyan helyisége a kiadónak, szerkesztőségnek, ahol heti értekezleteit, termelési tanácskozásait, a továbbképzést megtarthatta volna. Minden esetben máshonnan kellett helyiséget kunyerálni. Öt évvel ezelőtt még szóba került, hogy új sajtóház épül Veszprémben, amely hosszú időre megoldotta volna a szerkesztőség, s az egyéb tömegkommunikációs szervezetek elhelyezését. A szigorú gazdasági körülmények ezt a tervet az álmok szférájába utalták. Időközben azonban kedvező változások történtek. A Szabadság téri irodaépületből több szerv kiköltözött, így a szerkesztőség tizenegy helyiséggel gyarapodott. A belső átalakításokra 1,3 millió forintot áldoztak gazdasági szerveink, és a legtöbb helyiségben kicserélték a bútorzatot is. Sikerült olyan ideális helyzetet teremtenünk, hogy egy-egy szerkesztőségi helyiségben kettőnél többen jelenleg nem dolgoznak. A legnagyobb változást mégis a tanácskozóterem, illetve a klub jelentette (sokféle funkciót lát el a három irodából kialakított helyiség). Végre elértük, hogy megszűnt kiszolgáltatottságunk, szerkesztőségi, kiadói, mozgalmi életünk azóta gazdagabb, színesebb, tartalmasabb lehetett. Arra is mód nyílt végre, hogy meghívjunk közéleti személyiségeket, vezetőket, s fehér asztal mellett — asztalaink ugyanis fehérek! — elbeszélgessünk közös gondjainkról, tennivalóinkról. A klub fontos tényezője lett belső életünk kohéziójának. Itt tartjuk napilapindító megbeszéléseinket, a szerkesztőségi értekezleteket, tájékoztatókat. Számos érdekes rendezvény színhelye volt már a klub (nőnap, nyugdíjasok találkozója, farsangi összejövetel stb). NAPIRENDEN A TECHNIKAI FELTÉTELEK JAVÍTÁSA Noha az újságírók elhelyezése jelenleg megoldott, gondjaink azért vannak. Főként a technikai feltételek javítását kell napirenden tartanunk. Négytagú fotórovatunk számára sikerült ugyancsak megfelelő munkakörülményeket teremteni, új laboratóriumot alakítottunk ki, amely ideális körülményeket biztosít. Fotófelszerelésre a megyei tanácstól is kaptunk egymillió forintot. Végre van olyan korszerű fényképezőgépe a szerkesztőségnek, amit azok a kollégák használhatnak, akik maguk is képesek riportjaikhoz, írásaikhoz fotókat készíteni, s így a fotórovat terheit enyhíteni. írógépekkel is jól ellátott szerkesztőségünk. Ám szükség lenne olyan korszerű eszközökre (diktafon, táskamagnetofonok), amelyek nagymértékben könnyíthetnék az anyagfelvételt. A szerkesztőség képtávírója is „megérett” a kicserélésre. Nagymértékben segítené az újságírók tájékozódását, ha több rádiónk lenne. Számokkal nehéz mérni az újságírói munka hatékonyságát. Kétségtelen azonban, hogy a megváltozott munkakörülmények kihatnak a megyei napilap színvonalának javulására. Csupán az idei év első felében több mint kétezer példánnyal emelkedett a Napló példányszáma. Szerkesztőségi folyosónkon időről időre kamara jellegű kiállításokat rendezünk megyénk képzőművészeinek, iparművészeinek, népművészeinek, fotóművészeinek anyagaiból. JOBB A KÖZÉRZET Sok jel mutatja, hogy a megváltozott munkakörülmények, az elhelyezés, az esztétikus környezet jelentős mértékben hozzájárul az újságírók és a lapkiadó dolgozói jó közérzetéhez. Korábban az volt a gyakorlat, hogy ha az újságíró leadta írását, sietett mielőbb becsukni maga után a szerkesztőségi szoba ajtaját. Ma megszokott kép, hogy a cikkleadás után, az esti órákban is mindig találunk 6-8 kollégát a szerkesztőségi klubban, vagy a munkaszobákban. Kerülgettem a jelzőt, de mégis kimondom: otthonossá vált szerkesztőségünk az utóbbi esztendőben. HAMAR IMRE Szerkesztőségi értekezlet az új klubhelyiségben TYPOGRAPHIA Lenin munkáinak új kiadása a Szovjetunióban Az UNESCO könyvkiadással foglalkozó szakembereinek adatai szerint Lenin, a szovjet állam megteremtője a világ legolvasottabb szerzője. Lenin műveit a Szovjetunióban több mint 15 ezerszer adták ki. Az összkiadás példányszáma meghaladja az 583 milliót. A Politizdat, a politikai irodalmi kiadó Leninnek évente több mint 30 művét és néhány azonos témájú szemelvénygyűjteményét adja ki. A kiadó szoros kapcsolatban van az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézettel, melynek egyik feladata a Szovjetunióban a Lenin életével kapcsolatos dokumentumok gyűjtése, őrzése, tanulmányozása és kiadásának előkészítése. Lenin műveinek kiadása és új kiadása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után azonnal megkezdődött, és ma is folyik. Az első 20 kötetes gyűjteményes kiadás megjelentetését még 1926-ban kezdték meg. Néhány kötet korrektúráját maga Lenin nézte át. 1925 és 1932 között megjelent a 30 kötetes gyűjtemény második és harmadik kiadása. A már 45 kötetes negyedik gyűjteményes kiadás megjelentetése 1941-ben kezdődött, az ötödik pedig 1965-ben fejeződött be. Ez volt az első teljes gyűjteményes kiadása Lenin műveinek és a vele kapcsolatos dokumentumoknak, terjedelme 55 kötet volt. Ebből a kiadásból négy utánnyomás készült. Ennek eredményeképpen minden kötet példányszáma a mai napig meghaladja a 700 ezer példányt. Lenin műveinek gyűjteményes kiadásai egyre bővültek az újonnan talált munkák és dokumentumok következtében. Az illegalitásban és emigrációban töltött időszak különleges munkakörülményei kényszerítették Vlagyimir Iljics Lenint arra, hogy munkáit ne saját nevével írja alá, vagy egyáltalán ne írja alá. Ez megnehezíti az anyagok felkutatását. A kutatómunka ma is folyik. Az újonnan talált anyagokat az úgynevezett „Lenin-kötetben” adják ki. Eddig 39 ilyen kötetet jelentettek meg. A Politizdat gondozásában ezenkívül sok monográfia, tudományos népszerű mű, visszaemlékezés jelenik meg Vlagyimir Iljics Leninről. (APN) Felkészülni az új feladatokra__________________________________________________________ Szakszervezeti tisztségviselők oktatása a papíriparban Lehet-e időben felkészülni gyorsan változó korunk legfontosabb gazdaságpolitikai kérdéseire, követhetők-e mindenki számára azok az új fogalmak, amelyekkel ma közgazdászaink dolgoznak? Hogyan lehet biztonsággal eligazodni a szabályzókkal behatárolt, s mégis bonyolult gazdasági életben? Nem könnyű kérdések ezek sok gazdasági vezetőnek, s a velük mindinkább partnerkapcsolatban álló szakszervezeti tisztségviselőknek sem. A jobb megértés, a tudatos döntés egyetlen módja a tájékozódás, az ismeretek állandó bővítése. Ezt tartalmazza a SZOT-elnökség ez év szeptemberében közzé tett állásfoglalása a szakszervezeti tisztségviselők oktatásának időszerű kérdéseiről. A rendelkezés értelmezése még szeptemberben megtörtént a Papíripari Vállalatnál, melyről Pados Ferenc, az nvszb munkatársa adott tájékoztatást. Ismeretes, hogy a korábbiakban e fontos területen akadozott a munka. Milyen változásokról lehet ma beszámolni? — Egyre fontosabbá vált, hogy az új gazdaságirányítási kérdésekben megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a tagság. De lehet-e elvárni ezt közel tízezer embertől, ha tisztségviselőik — jelenleg 1215 fő — sem eléggé tájékozottak? Ha pedig így van, megfelel-e jócskán megnövekedett feladatainak a szakszervezeti mozgalom, betölti-e ezen a helyen is felelősségteljes hivatását? Olyan kérdések ezek, amelyeket nem lehet megkerülni, de egyik napról a másikra megoldani sem. Ebben látom a korábbi gondjaink okát. Mostanra jutottunk el gyárainkkal együtt a célok kitűzése, a feladatok meghatározása után a munka rendszerbe foglalásáig, s rátérhettünk a megvalósításra. Az oktatásnak az a formája, amelyet felsőbb szakszervezeti szerveink kezdeményeztek és rendeztek, mindig közkedvelt volt tisztségviselőink körében. Inkább a helyi képzés akadozott. Bár az összképhez tartozik az is, hogy az 1—2 éves SZOT-vezetőképzésre elég nehéz volt — ma is az — aktivistákat küldeni, hiszen ennyi időre családjuktól, munkájuktól távol kell élniük. — Jelenleg milyen továbbképzésre járnak a Papíripari Vállalat gyárainak szb- tagjai, főbizalmijai? — Összesen 13 gyáregységben és a központban — tehát mindenütt — kidolgozták a tisztségviselők oktatási feladatait. A tematikák többnyire hasonlatosak, a formák azonban elég változatosak, a helyi sajátosságoknak megfelelőek. Van olyan gyár, például a szentendrei és a lábatlani, ahol minden hónapban rendszeresen előre meghatározott napokon , Lábatlanban a műszakoknak megfelelően, tehát három alkalommal ugyanazt a témát tárgyalják meg. Hét gyáregységben kísérletképpen (Csepelen, Pesterzsébeten, Dunaújvárosban, Lábatlanban, Szentendrén, a központban és a GAGY- ban olyan képzési formát vezettek be, amelyen a szakszervezeti bizalmiak mellett a pártcsoportbizalmiak és a velük partnerkapcsolatban álló gazdasági vezetők vesznek részt. Ettől azt várjuk, hogy még összefogottabbá váljon a munkájuk éppen azáltal, hogy azonos szintű, mennyiségű és minőségű ismeretanyaggal rendelkeznek majd. A Papíripari Vállalatnál igen hatékony volt mindig egy-egy nagy feladatra való felkészülés előtt a több napos oktatási forma. Volt-e mostanábban, vagy tervez-e ilyet az nvszb, vagy valamelyik gyár szakszervezeti bizottsága ? — A fentieken túl, van ahol több napos, úgynevezett kihelyezett felkészítésre is sor került aktuális elméleti és gyakorlati kérdésekről. Ilyen volt például legutóbb, amikor a dunaújvárosi szakszervezeti bizottság tisztségviselői a nyári üdülési szezont követően a balatonszéplaki üdülőben rendeztek „oktatási évadnyitó” előadássorozatot. S hogy mindez ne történjék a munka, a termelés rovására, péntektől vasárnapig tartott az elfoglaltság. Bár ez a módszer éppen időigényessége miatt nem gyakori, de igen hatékony, hiszen lehetővé válik, hogy az szb-tagok, főbizalmiak és helyetteseik egy-egy aktuális témát ne csupán futólag, egyéb munkájuk mellett, esetleg telefonon beszéljenek meg, hanem közös bölcsességgel, igen sokoldalúan elemezve a helyzetet, a lehető legjobb megoldásokat választva. A konkrét kérdéseken túl ezzel olyan készségeket sajátíthatnak el a résztvevők, amik a továbbiakban is segítséget nyújtanak napi munkájukhoz. Hasonló előadássorozatot tervez a nyári üdülési idény előtt a PV-központ szakszervezeti bizottsága ugyancsak Balatonszéplakon. A tavaszi hónapokban már bizonyára új, konkrét gazdaságpolitikai kérdésekre kell felkészíteni a tisztségviselőket, rajtuk keresztül az egész vállalati kollektívát. A jelenlegi oktatási tervekben milyen témák szerepelnek, mai ismereteink szerint mik a legfontosabb kérdések? — Első helyen említhetem az MSZMP Központi Bizottságának múlt év októberében hozott határozatából adódó feladatok vállalati, gyári szintű megtárgyalását, és a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójával kapcsolatos helyi célkitűzések, a munkaverseny-mozgalom eredményeinek elemzését. De sok helyen fontosnak tartják, hogy legalább egy alkalommal szót váltsanak hazánk békepolitikájáról is. Kifejezetten bizalmiakat érintő téma: kapcsolatuk a gazdasági vezetőkkel, közös munkájuk a dolgozók jobb erkölcsi és anyagi elismeréséért. Szó kerül majd a bizalmiak „képviselői" jogosítványairól, a főbizalmi és a bizalmiak kapcsolatáról, s mindenekelőtt a munkahelyi demokrácia fejlesztéséről, a tagság gondolkodásmódjának, magatartásának alakulásáról, a műveltség fejlesztéséről, s arról, hogy a korszerű termelés csak a kiművelt emberfők sokaságával oldható meg. Ezt kívánja tulajdonképpen a szakszervezeti tisztségviselők magas szintű oktatása az egész papíriparban elősegíteni. (—mares—) A Polityicseszkaja Knyiga moszkvai könyvesboltjában mindig kaphatók a Politizdat gondozásában megjelenő Lenin-művek Minden negyedik könyv a Szovjetunióban jelenik meg A könyvkiadásról szólva elmondhatjuk, hogy minden negyedik könyv, amelyik megjelenik a világon (egyes adatok szerint minden harmadik) a szovjet könyvkiadás terméke. A múlt évben a szovjet könyvkiadók minden eddiginél nagyobb, 2,2 milliárd példányban jelentettek meg, több mint 80 ezer könyvet és különféle egyéb kiadványt. Ezzel a Szovjetunió ismételten bebizonyította, hogy vezető nagyhatalom a könyvkiadásban. Ami pedig az idegen nyelvekből oroszra lefordított irodalmat illeti, a Szovjetunió az UNESCO adatai szerint már régtől fogva és vitathatatlanul az első helyen áll. Ezzel együtt az olvasó, különösen a könyvigényes vásárló úgy érzi, hogy nem találja meg a kellő választékot. Ez elsősorban a szépirodalmi és a gyermekirodalmi kiadványokra vonatkozik, bár a példányszám óriási. A „könyvéhséget" — így nevezik nálunk a mostanában kialakult helyzetet — elsősorban azzal magyarázzák, hogy növekedett a lakosság általános műveltségi színvonala és szellemi igénye. A felmérések adatai szerint a családok 90 százalékának van egy kis otthoni könyvtára, és ezt igyekszik is gyarapítani. Közrejátszik az is, hogy a könyv viszonylag olcsó. A gondok megoldására történnek intézkedések, függetlenül attól, hogy a nyomdai papírral vannak bizonyos nehézségek. Mint az illetékesek közölték, a szépirodalmi és gyermekirodalmi könyvkiadás állandóan növekszik, az 1983-as évben rekordot ért el, és a kiadványok teljes mennyiségében a szépirodalom és a gyermekirodalom elérte az 51,3 százalékot. Most van készülőben egy komplex program a szépirodalmi és gyermekirodalmi művek kiadására. A program az 1986—1990 közötti időszakra szól, és nagy jelentősége lesz a jelenlegi könyvprobléma megoldásában. (APN) Nemzetközi hírek A Nemzetközi Grafikai Szövetség információs kiadványa új kezdeményezésként rendszeresen tájékoztatást ad a nyomdaipari kutató- és fejlesztőmunka legfrissebb eredményeiről. Ezzel az a cél, hogy segítséget adjanak azoknak, akiknek nincs lehetőségük a nagyszámú szakmai folyóirat rendszeres tanulmányozására. (A kezdeményezést mi is ajánljuk a hazai illetékeseknek.) * Lengyelországban a szakszervezeti élet újjászerveződése lehetővé tette a Szakszervezeti Kiadó tevékenységének megindítását. Jelenleg 1 negyedéves, 3 havi- és 8 hetilapot, utóbbiak átlag 250 ezer példányszámban jelentetnek meg. A későbbiekben tervezik egy országos szakszervezeti napilap, egy elméleti folyóirat és egy szervezeti kérdésekkel foglalkozó kiadvány beindítását is. * A The Economist című tekintélyes angol gazdasági hetilap a szakszervezetek munkaidő-csökkentésre vonatkozó tevékenységét értékelő cikkében kiemelte a holland nyomdaiparban e téren elért eredményeket. A holland nyomdászok, akik 1984 eleje óta 38 órás munkahétben dolgoznak, a munkanélküliség 2,4 százalékos csökkenését érték el. Míg korábban a nyomdai munkahelyek száma állandóan csökkent, napjainkban ez a folyamat ellenkezőjére váltott. * Éles vitát váltott ki az Európa-tanács egyik 1984. évi parlamenti gyűlésén az ún. „Szakszervezeti kényszertagság" kérdése. A vitánál elsősorban ennek tiltása szerepelt, ugyanis több nyugat-európai országban terjedőben van a „zárt műhely" rendszer. Ez azt jelenti, hogy az álláskeresőknek csak akkor adnak munkát, ha igazolni tudják szakszervezeti tagságukat. Konzervatívok véleménye szerint a „zárt műhely" rendszer sérti a szabadságjogokat, antidemokratikus. Ezzel az érveléssel a szakszervezeti egységtörekvéseket akarták aláaknázni. A baloldal és a szakszervezetek véleménye viszont elítélte az ún. „küszöbutasokat", akik kihasználnak és élveznek minden javítást, amelyet a szakszervezetek tagjai személyes és nagy anyagi áldozattal kiharcolnak, de elzárkóznak az erőfeszítésekhez nyújtott legcsekélyebb támogatástól is. A szavazás ez utóbbi vélemény sikerét hozta, mellyel az Európa-tanács parlamenti gyűlése szerencsére lemondott arról, hogy előmozdítsa a nem szervezett dolgozók számának növekedését. (Összeállította: Garamvölgyi László) 1985. JANUÁR