Udvarhelyi Híradó, 1999. január-március (10. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-07 / 1. szám

1999. január 7., csütörtök közélet Csak semmi­­ pánik: nem tört ki a vulkán­­ Szentegyházán ■ Az óév utolsó napjaiban kezdett terjedni a szóbeszéd: kitört a vulkán Szentegyháza határában. - Olyan, mint egy igazi vulkán! - lehetett hal­lani úton-útfélen ■ Volt, aki esküdött, hogy ott valódi lávát lövell ki magá­ból a föld, mások isteni üzenetként értelmezték a jelenséget, a kételke­dők pedig csak legyintettek: nem történhet ilyen világraszóló esemény a hargitai fenyves erdő aljában. Január negyedikén Szabó Lászlóval, a helyi Aves Alapítvány mindenesével meglátogattuk a kérdéses helyet. A szelterszi eltérőnél már a főútról is látni le­hetett a távolban „füstölgő" kúpot. Aztán a terepjá­róval a régi menedékház felé vezető úton bukdá­csolva egy igazi természeti csoda előtt találtuk ma­gunkat. A hómező közepén kb. 6-8 méter magas, süveg­alakzatot láttunk, amelyből enyhe sistergést hallatva ölvastagságú sáros vízsugár tört az ég felé. Közelebb merészkedve megállapíthattuk, hogy a „vulkán" mesterségesen keletkezett, hiszen a kráter mélyére te­kintve a savas permet függönye mögött egy öntöttvas csapot láttunk, amely azonban képtelennek bizonyult arra, hogy útját állja a feltörő langyos ásványvíznek. A vulkanikusnak tetsző kúp kialakulását minden bi­zonnyal a metsző fagy tette lehetővé, hiszen enyhe időjárás mellett a felszínre került sáros hordalék alig­hanem szétfolyt volna a környéken­.­­ 1979-ben a jelenlegi Geolex (geológiai kutató­munkával foglalkozó intézmény­­ volt IPEG) a vas­üzemnek vasércet keresve fúrásokat végzett Szentegy­háza környékén, azonban nem vasércet talált, hanem vizet, ami erőteljesen igyekezett a felszínre - nyilatkoz­ta Rusz Sándor szentegyházi polgármester arra a kérdé­sünkre, hogy valójában mi tört fel a kisváros határában. Akkor egy csőrendszerrel elfojtották a feltörő árada­tot. Az elmúlt év elején sikerült a Geolex vezetőségét meggyőzni arról, hogy ugyanazon a helyen, ahol '79- ben feltört a víz, fúrásokat végezzenek, és '98 tava­szán a kutatási központ saját pénzen elkezdte a mun­kálatokat. Ugyanez év októberében 520 méter mé­lyen megtalálták a vizet. A folyadék körülbelül 33-34 Celsius-fokos lehet, a hatalmas nyomással feltörő széndioxid tartalmú gáz ásványvizet lövell a felszínre, egyfajta kúpot képezve az általa kihordott földdel. - A Geolex szerint a fúrások után feltört vizet és gázt fél évig hagyni kell, hogy a felszínre jusson - állítja a polgármester. - A féléves megfigyelés után kiderül, hogy ez harminc évig még folyni fog, vagy két év után megáll. A Geolex költségeire visszatérve a polgármester el­mondta, hogy a szentegyházi Városi Tanácsnak nem lett volna körülbelül egymilliárd leje ahhoz, hogy el­értelmében - ha vizet találnak - a Ceolex is részesül a későbbi nyereségből. Arra a kérdésünkre, hogy milyen területen végezték a fúrásokat, Rusz Sándor elmondta: telekkönyvileg lö­vétei, de Szentegyháza hatáskörébe tartozó területen történtek a munkálatok. Azonban lövéte és Szentegy­háza a terület tulajdonviszonyának tisztázása céljából pereskedik egymással. Ahhoz, hogy komoly befektetés, esetleges fürdőbázis legyen ezen a területen, a szentegyházi városvezetés Lövétének engedi át a területet. - Mindezt azért -mondta a polgármester -, hogy ne húzódjon a befek­tetések elindítása. A régiónak akkor lenne érdekes, ha a szentegyházi tanács és Lövéte is nyerne belőle - fo­galmazott a városatya. A Geolex kutatási központ igazgatója, Demeter Já­nos elmondta, hogy a fúrás technikailag befejezett, azonban egy évig feegfigyelés alatt tartják, és mintá­kat vesznek a vízből. Ezután dönthetnek arról, hogy milyen célokra hasznosítják a területet. A fúrások nem idézhetnek elő földrengést vagy netán kitörést - nyugtatott meg Demeter János -, mivel a vul­kán kb. 100 ezer éve kihunyt, és a fúrás nem hatol le olyan mélyre (30-40 km), hogy elérje a magmakamrát. Legfeljebb 500-600 méter mélyig fúrtunk le... Túl azonban a látvány nyújtotta élményen, a szem­lélő nem állhatja meg néhány észrevétel nélkül. Meg­lehet, hogy a geológusoknak egy kerek esztendőre van szükségük ahhoz, hogy a terület sorsáról döntse­nek, de akkor is érthetetlen, hogy miért nem gon­doskodnak a feltörő iszapos folyadék elvezetéséről. Amíg kifundálják az ésszerű hasznosítást, addig telje­sen degradálódhat a talaj. Nemhogy üdülőhely lé­tesítésére, de még kaszálónak sem lesz majd jó a te­rület, hiszen a szétfolyó kénes hordalék teljesen med­dővé, iszapos, lápos sártengerré teheti a földet. Pintér D. István és Fülöp Lóránt IHÍVADÓ 3 Nehéz év volt, de azért vannak eredmények . 1990 óta még sosem volt ilyen kevés pénze reál­értékben a város­nak, az önkormányzat­nak, mint idén, ezért szegénynek tekintem az 1998-as eszendőt - nyi­latkozta Szász Jenő pol­gármester arra a kér­désre, hogyan vélekedik az elmúlt évről. - Makrogazdasági szempontból az ország egyre jobban közeledik a csőd felé, habár vannak olyan terü­letek, amelyeknél pozitív a mérleg. Véleményem szerint makrogazda­sági szinten a veszteséges vállalato­kat fel kell számolni, még akkor is, ha ez pillanatnyilag szociális fe­szültségekkel jár - nyilatkozta Szász Jenő. - Erre jó példa a Hargita me­­gyei Bányavállalat is. Ha Balán­­bányán útépítésre, infrastrukturális fejlesztésre, vagy éppen egy fafel­dolgozó üzem beindítására­ szán­nák a bányára költendő pénzeket, akkor ezekből az összegekből teje­sen új ágazatokat lehetne felfuttatni, amelyekben a lakosságot is alkal­mazhatnák. Az önkormányzatiságban, az eb­ben rejlő lehetőségek kiaknázásá­ban látom a kiutat. Sajnos, a nagy­­politikai események sem biztatóak. A harcok ellenére sincs egyelőre eredmény sem a magyar egyetem, sem a privatizáció terén. A ma­gyar-német egyetem létrehozására vonatkozó kormányhatározatot a bíróság törvénytelennek minősítet­te, ez gyakorlatilag az anarchia je­le. Ha a kormányhatározat tör­vénytelen, akkor azt jelenti, hogy a kormány nem végzi jól a munká­ját, ha viszont törvényes, de a bíró­ság törvénytelennek minősíti, ez szintén az anarchia jele. Habár makropolitikai szempont­ból a romániai magyar közösség dolgai nem úgy alakulnak, ahogy azt elvárnánk, szerintem helyi szinten tudtunk eredményeket fel­mutatni: beindult a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, a Tomcsa Sándor Színház, az Udvarhely Táncműhely néptánccsoport. Az elsőként említett egy magyar nyel­ven működő alapítványi magánfő­iskola, ahol nappali és esti tagozat is van. A tatabányai főiskola elvég­zése után akár egy állami tulajdon­ban lévő bankban is lehet dolgoz­ni, hiszen most már elismerik a külföldön szerzett diplomákat. Az utóbbi kettő magyar önkormány­zati intézmény. Az önkormányzat határozottan képvisel egyféle mo­rális erőt, ezt próbálja sugározni a lakosságra. A csereháti ügyben sem negatív, sem pozitív elmozdu­lás nem történt. Zajlanak a perek, de jelenleg is azok a személyek tartózkodnak az épületben, akik '96 tavaszán is ott voltak; gyakorla­tilag a helyzet semmivel sem ros­szabb, mint amikor a mostani ön­­kormányzat átvette a stafétát. A harcot nem adjuk fel, ebben az ügyben az utolsó lehetőségekig fo­gunk küzdeni. Az 1999-es esztendőtől a közpon­ti irányítás lebontásának felgyorsu­lását várom, és azt, hogy a helyi szerveknek, intézményeknek na­gyobb súlya legyen, problémáik­ban ők dönthessenek, és saját be­vételi lehetőségeik is legyenek. Az új helyi költségvetési törvénytől azt várom, hogy tovább szélesedjen, ne csak a fizetések utáni adók negyven százaléka maradjon a te­lepülésen, hanem a profitadó és az általános forgalmi adó után is ma­radjon jó nagy hányad a települé­seken. Bízom abban, hogy az idei szegény esztendő után a követke­ző év gazdagabb lesz; a már létre­hozott, és az ezután létrehozandó intézményeket, az infrastrukturális beruházásokat is jobban tudjuk tá­mogatni. A nehéz körülmények el­lenére idén is történtek előrelépé­sek a város életében: a központban sok épületet rendbetettünk, nagyot javult a közvilágítás helyzete is, a város nem szemetesebb, nem göd­rösebbek az utak, mint azelőtt, a Basescu-alapból elköltöttünk 710 millió lejt, átadtuk az 1918. de­cember 1. utcát, befejeztük a csa­tornázást az Orbán Balázs utcá­ban, elkészítettük a Horea utca alapjait, elfogadtuk a Székely tá­madt vár rehabilitációs tanulmá­nyát. Megemlíteném a PHARE­­Sesam és a Clean nemzetközi programok sikereit, éppen ezért próbálunk minél több nemzetközi programban részt venni, minél több külső támogatásra szert tenni. Bízom abban, hogy a dán támoga­tással jövőben létrehozhatjuk azt a szeméttelepet, ami városunknak ezidáig hiányzott. Megkapjuk azt a német támogatást is, amit a katasz­teri és a telekkönyvi rendszerre tu­dunk költeni. Remélem, hogy olyan külső forrásokra teszünk szert, amelyek alapján pénzügyi­leg is előremozdíthatjuk az önkor­mányzat által megfogalmazott ter­veket. Hiszem azt, hogy létezik szebb jö­vő Udvarhelyen, szintúgy az or­szág kérdései megoldódnak, akár radikális úton is. Sokáig nem fog működni az, hogy Bukarestbe küldjük a pénzeket, de azokból szinte semmi nem jön vissza a vá­rosba, meg hogy Erdély kevesebb pénzt kap, mint a főváros. Ha több pénzt kapunk a központi költ­ségvetésből, akkor városunkban is felmutathatunk valós eredménye­ket. Ehhez természetesen a lakos­ság hozzájárulására is szükség van - összegezte év eleji számadását városunk polgármestere. Jakab Árpád

Next